Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
1994. július 30-31., szombat-vasárnap G h m 1-1 KÉM j A « — L ff f A HAZA MINDEN előtt \ ß ' ß % • • I&REKES MEGYEI HÍRLAP hetvesi maeazinja földink volt. Győry Lo- ránd—Győry Vilmos orosházi evangélikus lelkész fia — 1871-ben Orosházán született, és 1926-ban ezen a napon halt meg Budapesten. Jogot végzett, s előbb az Országos Statisztikai Hivatalban dolgozott, majd a földművelésügyi minisztériumban nyert alkalmazást. Megalakította az élelmezési központot. Részt vett a római nemzetközi mező- gazdasági intézet szervezési munkáiban. A Friedrich-kor- mányban földművelésügyi miniszter 1919. augusztusában. 1913-ban a pesti Uránia Színházban bemutatták Angyalföld című darabját. Mondták Kis értelmiség Sokan emlegettek átmentést, de ne felejtsük el, Magyarország kis ország, egy értelmisége van, négyszáznyolcvan-öt- százezer ember, ebből a körülbelül százezres humán értelmiség az, amely a politikában aktivizálja magát. Őket nincs kire lecserélni. (Bihari Mihály jogász, politológus) Sikonyi táj házakkal Molnár Antal rajza Halló! Beszélgessünk! Négy év után Mi van akkor, ha a politika nem egy múló pattanás az ember bőrén, amely nyomtalanul eltűnik? Honnan a bizonyosság, hogy ha valaki négy évig benne van valamiben, nem is akármiben, s aztán kiszáll, újra ugyanaz a finom, érzékeny műszer lesz, mint korábban volt? Mintha nem történt volna vele, s általa semmi. (Me- gyesi Gusztáv újságíró) Hülyeség támad Érvényesek-e a hatvanas évek revelációt kiváltó könyvei, filmjei? Miről szól ma a Húsz óra? Hihető-e, hogy rongyossá olvastuk a kézről kézre adott Rozsdatemetőt? Hogy órákig vitáztunk a nem mellékesen nemzetközi elismerést is kivívott játékfilmeken, valamint a Balázs Béla stúdiósok alkotásain. Ezen nem feledhető élmények, nem törölhetőek ki az emlékezetből. Elvesztésükkel űr támad vagy hülyeség. (Maros Dénes újságíró) Békési tallózó A június végi „Kézfogások” gondolata Gyuláról lépte át a határt, és a kezdeményezők hiába készültek rendkívüli alapossággal, odaát bukdácsoló szervezésbe ütköztek, ráadásul a román kormány, megne- szelve a propagandisztikus lehetőséget, kisajátította a helybeliek érdemeit. így, a szerényebb célokért meghirdetett kézfogásokból a Kádár— Ceausescu érából visszaszóló naptárkipipáló esemény lett. Körítésként üres szavak, az egymás iránti legőszintébb tisztelet hangoztatása, férfias puszik, szirénázó rendőrkíséret, koccintás, gulyás-puliszka, valamint a 40 fokos hőségben a szeretet kirakatát marci- pánozó szervezők. (Irházi János aradi újságíró) — Halló, Füzesgyarmat, strandfürdő? — Igen, itt Földi Mihály fürdővezető beszél. — Jó napot kívánok, Gila Károly vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Azért kerestük meg Ont, mert azt hiszem, ezekben a kánikulai napokban a legjobb dolga egy strand főnökének van, hiszen a legtöbbek által áhított helyen telnek a napjai. — Bármennyire is hihetetlennek tűnik, sajnos elég ritkán jutok odáig, hogy én is a vízben hűsítsem magam. A legtöbbször azonban csak a sok futko- sás közben a szél hűt egy kicsit. — Milyen teendői vannak mostanában? — Annyi, hogy ha kettő lenne belőlem, akkor is elfoglaltnak érezném magunkat. Most például azért rohangáltam, hogy minél hamarabb üzembe helyezhessük strandunk új büszkeségét, a feszített víztükrű medencét Sikerrel jártunk, ezen a hétvégén már feltöltve vájja az új medence a vendégeket. —Mennyire kapós a gyarmati strand? — Hétvégeken általában telt házzal üzemelünk, de a nagy meleg miatt hét közben is sokan vannak. A szálláshelyeink maximálisan kihasználtak, az azonban nehezen érthető a számomra, hogy kevés a kempingező, pedig az áraink igazán méltányosak. Egy éjszakai sátorhelyért csak 120 forintot kérünk, s ez a fürdési lehetőséget is magában foglalja. —Mivel foglalkozik a fürdővezető, ha magánember? — Fiatal házas vagyok, a feleségem tanárnő. A munkám miatt sajnos a szünidő nagyobbik részét nélkülem kénytelen eltölteni. A szezonban még beteg sem lehetek, mert nincs, aki a helyemre álljon. —Ha a fürdő vezetője a nyáron dolgozik és nem strandol, ez azt jelenti, hogy a nyaralás végleg elmarad? — Megpróbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, legfeljebb majd télen megyek el nyaralni valahova délre, ha lesz elég pénzem hozzá. —Ha most nem tartanánk fel erre a néhány percre, akkor éppen mivelfoglalatoskodna? — Hirtelen nem is tudom, megint legalább három helyen kellene lennem egyszerre. — Akkor nem is tartjuk fel tovább, kívánunk sok vendéget és még azt, hogy minél hamarabb Ön is megfürödhessen strandja új medencéjének hűs vizében. —Köszönöm ajókívánságot! „Kellemes estéket kívánok minden kedves nézőnek, aki egy «Gregortalan» Gül Baba előadást fog megnézni. Remélem legközelebb nem jön közbe semmi és találkozhatom újra a kedves GYULAI Közönséggel! Szeretettel: Gregor József’ A népszerű operaénekes, Gregor József (basszus), az Operaház magánénekese, Liszt Ferenc- díjas, érdemes művész, az Erzsébet-díj kitüntetettje írta e sorokat olvasóink Emlékkönyvébe, amikor a közelmúltban magánemberként Gyulán járt. Ötven éve halt meg Antoine de Saint-Exupéry A varázslatosan szép, felnőtteknek szóló mese, A kis herceg szerzője, Antoine de Sa- int-Exupery 1900. június 29- én született Lyonban, és 1944. július 31-én halt meg. Francia író, regényíró, esszéista, aki hivatásos pilóta volt, az éjszakai távolsági repülés és a rendszeres postaszolgálat egyik úttörője. Regényeinek központi témája is a repülés szépsége és a nehézségek leküzdésének emberi tisztasága. Erről szól A déli futárgép, az Egyedül a felhők felett és az Éjszakai repüíés című könyve. Legis- Antoine de Saint.E é mértebb müve A kis herceg r című mese, amelyet mély embersége, nyelvének tiszta egyszerűsége a világirodalom remekei közé emel. A második világháborúban repülősként szolgált, egy légi csatában Korzika felett lelőtték a gépét, és hősi halált halt. Az Éjszakai repülés-bői való a következő, ma is — ma igazán! — időszerű részlet: „...Ha egy bajtárs így meghal, úgy érezzük, halála a hivatással jár, s eleinte nem fáj annyira, mint egy más halál. Igaz: eltávozott, az utolsó repülőtérre, de távolléte még nem hiányzik olyan mélyen, ahogyan a kenyér.hiányoznék. (...) De lassanként ráeszmélünk, hogy ennek vagy annak a tiszta nevetését nem halljuk többé, hogy az a kert örökre bezárult előttünk. Akkor kezdődik igazi gyászunk; nem szívet tépő: kicsit keserű. Az eltűnt bajtársat nem pótolhatja soha semmi. Öreg bajtársak nem könnyen teremnek. Mi érhet föl a közös emlékek, együtt átélt nehéz órák, viták, megbékülések, érzelmek kincsével! Ezeket a barátságokat nem lehet újraépíteni. Ha tölgyet ültetsz, s azt hiszed, árnyékában pihenhetsz nemsokára: — hasztalan reménység. így megy az élet. Eleinte gazdagodunk; vetünk esztendőkön át, azután jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Erre tanított minket Mer- moz. Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket: csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni. Ha emlékeim között kutatok, melyik hagyott maradandó ízt bennem, ha fölállítom azoknak az óráknak a mérlegét, amelyek számítottak: mindig azok voltak az igaziak, amelyeket nem a pénznek köszönhettem. Egy Mermoz barátságát, egy olyan társunk szeretetét, akivel az együtt átélt megpróbáltatások örökre összekapcsolnak — nem lehet pénzen megvásárolni. És nem lehet pénzen megvásárolni az éjszakai repülés élményét, ezernyi csillagával, komolyságával, s azzal a nagyszerű érzéssel, hogy néhány órára mindennek fölébe kerekedtünk... Fekete fehéren Békéscsaba messzire van A héten útjára indult a magyar Tour de France, hivatalos és hazai nevén a Coca-Cola Tour de Hongrie. Most tekintsünk el attól, hogy ha már egyszer magyar, akkor miért Tour és miért de Hongrie. Örüljünk inkább annak, hogy nemcsak a galloknak van körversenyük, hanem nekünk, Árpád gyermekeinek is. Csak felzárkózunk már végre ahhoz a nyavalyás Európához... Magam is örülnék a jeles sportversenynek, ha grafikusuk nem ejtett volna tüskét a talpam alá. De ejtett, mégpedig a kerékpáros körverseny útvonalát ábrázoló és a Magyar Rádió heti tévéújságjának hátoldalára nyomott térkép elkészítésével. Kezembe veszem a lapot, forgatom jobbra aztán balra, majd feje tetejére állítom. Érzem, valami nem stimmel. Nagy sokára jövök csak rá, a kerékpáros körverseny alatt érintett Békéscsaba nem egészen ott van, ahol reggelente találni szoktam. A térképen illetve a lap hátulján ugyanis a megyeszékhelyt Berettyóújfalu helyére rajzolták. Bagatell — mondhatnák — ilyen semmiségen fennakadni sem érdemes. Lépnék is át a történteken, ha nem köszönne vissza bennük egy öt-hat éves epizód. Ültünk a szerkesztőségi könyvtárban és vártuk a nagyembert Pestről. Egy országos szervezet elnöke, vagy főtitkára volt hivatalos hozzánk. Rendes, pontos főnök hírében állt, szokatlan volt hát tőle a nagy késés. Mert késett bizony vagy félórát. Amikor beesett az ajtón, szabadkozással kezdte: „Elnézést, de Szegeden keresztül jöttem, mert úgy tudtam, arrafelé van legközelebb Békéscsaba.” Akkor és azóta többször eljátszottam a gondolattal: a Békéscsabát Szegeden kereső nagyembert, vagy a megye- székhelyünket Berettyóújfalu helyére rajzoló grafikust talán le kellene költöztetni vagy fél évre ide, hogy megtanulják, hol is van az, ami itt van. De mi lesz, ha büntetésnek veszik e különös „száműzetést”? Még képesek lesznek legközelebb Nyíregyháza helyére rajzolni bennünket. Árpási Zoltán
