Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
1994. július 20., szerda BŰNBE(L)ESÉS flSKÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ki vett mostanában egy égig érő datolyapálmát? Többet áfésszel... ^yi£T]6ssKyiDÉKE afész «Ns 170954 'kezesi utalvány Értéke: 100,— Ft. BEVÁLTHATÓ: a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszert árusító egységeiben kizárólag közvetlen fogyasztásra alkalmas élelmiszerre, valamint vendéglátó egységeiben ételre 1994. december 31-lg. A gyulai áfészesek legszívesebben egy ékezettel látnák el a betörők birtokában lévő étkezési utalványokat: utalvány Be szoktak tömi a gyulai áfész központjába. Nem új időknek új dalaival, hanem amúgy zsi- vány módra. Először 1990-ben tették valakik tiszteletüket, aztán tavalyelőtt december 18- án. Túljártak az áfész eszén: az egyik ablak udvarra néző oldalán a kilincsvéget egy kombinált fogó segítségével elfordították, majd a pénztárban található páncélszekrényt gyorsdarabolóval felaprították — no, rendben, csak meglékelték az oldalát. Közel kétszázezer forint készpénzt vittek el. Az irodákba is bekukkantottak: szemmel láthatóan csak némi italért és kávéért. A rendőrség szerte az országban begyűjtötte azokat a nehézfiúkat, akik — többek között — a közelmúlt emlékezetes gyulai sorozatbetöréseiért felelősek. (Jelentős részük — így nyárderékon szinte természetes — a Balaton környékén található, különféle rendőrségi fogdákban.) Ám a kinnmaradtak nem hagyták cserben őket: átvették a stafétabotot. Ennek keretében az elmúlt hetekben történt egy és más. Például ismeretlen tettesek (egy ideig eljárásjogi szempontból mindenki annak számít) július nyolcadikára virradóan behatoltak — mit gondolnak, hova? — a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ központi irodájába. Túl nagy erőfeszítésükbe nem telhetett, mert a központ egy csöndes egyházi épület és egy elhagyatott iskolaírom) között található. Annyi volt a dolguk, hogy besétáljanak a lakatlan iskola nyitva álló kapuján, átszökkenjenek a kerítésen, s megtalálják azt a kétszárnyú ablakot, melyet az elromlott kilincs helyett egy dróttekervény fogott össze. Éjjeliőrbe nem ütköztek, valóságos csoda is lett volna: ilyen az áfésznél nincs alkalmazásban. Érdeklődésük ezúttal az irodáknak szólt. Az elnöki rezidenciából elvitték az ITT Nokia tévét, az ugyanilyen márkájú videomagnót, valamint egy mutatós halogénlámpát. Képesek voltak az elnök Austria Lottóra félretett márkáit és schillingjeit is szó nélkül zsebre vágni! Hol itt a magántulajdon szentsége?! A titkárnőre sem voltak tekintettel: onnan egy asztali ventilátor és egy Dual típusú, kétkazettás magnó tűnt el. Egyiknek sem tudjuk megadni a gyári számát, mert valamennyi az áfész boltjából belső kiutalással került használatra az irodákba. így a jótállási jegyek sem kerülhettek elő, de lehet, hogy a gyártási számok egyszer mégiscsak előbukkannak majd egy reménybeli nyilvántartásból. Egy másik irodában lemez- szekrényből vettek el 20 000 forintnyi szakszervezeti pénzt. A szekrény saját kulcsát a körültekintő tolvajok ott helyben, hamar megtalálták, aztán pancser módon beletörték a zárba. Egy beépített szekrénybe is beépültek, méghozzá eredményesen: 36 millió forintnyi célrészjegyet emeltek el belőle, mely azonban Fülig Jimmy őszinte sajnálatára csak az áfész pénztáránál váltható be. El se múlt a betörés okozta sokk, július 11-éré virradóan újfent látogatói akadtak az áfész-központnak. Járt utat a járatlanért el ne hagyj! — tartja a mondás, így a betolakodók ismét átmásztak a kerítésen. Sietős lehetett az ütjük, egyenesen a pénztárba mentek. Mogorva rácsos ajtó állta útjukat. Sebaj, leemelték a három pántról, melyek szerepét így a két lakatnak kellett átvennie. Az ajtón ütöttek egy akkora lyukat, hogy beférjenek rajta. Kinyitották (igen!) a páncélszekrény ajtaját, s abenne lévő értékeket magukhoz vették. Bizonyára valamelyest zavarhatta őket a helyiségben szóló riasztóberendezés karattyolása, az udvaron lévő hangszóró meg inkább meg se szólalt. Feldúlták a pénztárat, még a tartalékkulcsokat, a lejárt bélyegzőket is megtalálták, de más érdemleges nem akadt a kezükbe. Elvitték persze a talált 141 ezer forint készpénzt, 30 darab 200 forintos és 7 darab 100 forintos áfész étkezési utalványt. (Ha a fiúk vagányak voltak, a héten az^ífész „vendégei” lehettek.) S amiért akár füttyenthetnénk is: ott van a betörőknél 56 darab 5 ezer forintos KONIX-BRIKETT utalvány. (Sorszámuk: 067595—067650-ig.) De hogy mire kellhetett nekik a 701300—701325 sorszámú kiadási pénztárbizonylatokat tartalmazó tömb?! Hol volt az éjjeliőr? Ugyanott, ahol néhány nappal korábban: a rendőrök legszebb reményeiben. Ha már a rendőri álmokról szólunk: kiépített riasztó, s még inkább jelző rendszert nem alkalmaztak. (Az esettel kapcsolatban az áfész elnöke nem kívánta véleménye megjelentetését.) De gyerünk vissza az irodai hűtőkhöz! Hűtött ital várta a betörőket: Vilmoskörtét, Martinit, Lánchíd brandyt vittek el. A Gyula környékén működő betörők tartalék csapata a látszat ellenére nem ragadt le az amúgy ideális „munkahelynek” tűnő áfész-központnál. Nyomultak a kulturális szférában is. Június 13-án ellátogattak a Várszínház és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Szegedi Építőipari Kft-jének irodáit magában foglaló Gró- za parki épületbe is. Ott valami felfoghatatlan történt, írjuk az elhúzódó kánikula számlájára. Az éj leple alatt ugyanis elvittek a műemlékesektől egy 15 ezer forint értékű datolyapálmát. Nem nagyon zavarhatták őket az óvatos virágátültetés közben... Vittek azért pénzérméket, s 15 ezret kápében is. A két céget elválasztó ajtó igénybevételével megjelentek a várszínház deszkáin is, gázsijukat a pénztárban talált 36 ezer forintban állapították meg. Rendezői hajlamukra utal: úgy rendezték a dolgokat, hogy a színház pénztárából magukkal vihessenek 36 ezer forintot. Ami ennél is pofátlanabb dolog, a kávépénzt is. Változtattak a „díszleten” is: a rongálási kár több ezer forintot tett ki. S vajon minek mentek be — pláne június 3-án éjjel, hengerzár-töréssel — a Körös-vidéki Vízgazdálkodási Társulatok Egyesüléséhez? Ne találgassunk, nekik már ott sikerült... Viszont a betörés során a faház padlójára tett asztali lámpa csaknem tüzet okozott. Az éjszakai hacacárét reggel felfedezők érkezésén múltadolog: már füstölt a padozat. A 32 ezer elvitt forint mellett a vizesek így „mindössze” hat és félezer forintos kárral úsz- ták meg az esetet. Ha már a rendőrök álmait senki sem teljesíti, legalább a kérésük találjon meghallgatásra. Arra kérik a lakosságot, hogy aki bármit tud, illetve ezután bármit megtud az említett bűncselekményekről, elkövetőiről, az elvitt pénz, a tárgyak sorsáról, szóljon a rendőröknek! Következzen tehát a ki mit tud! K. A.J. ES U H H» 0 Hi3 Li ti m C— CÉLRÉSZJEGY O KIBOCSÁTOTTÁ: A GYULA ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI-ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET GYULA Árpád u. 2. íz. Aki belebotlik ilyen célrészjegy(ek)be; ne vegye, inkább vigye a hírt a legközelebbi rendőrhöz... >AL' i V t > > > H i t » T -* * ’ T * ▼ ▼ T-r **«■▼.*.*- « V'.T T r ▼ ▼ ' ▼, T T 7 • ■ * T- *-* / ' \ t M H t H hf M \ f M F14 H-VMÍH ! HT 4 1 > t M-M VT V? A - i i t .-. i 1«. Aá A AA’A Ari» * * < . »Vlf 1>A> A.~AA a. .V A ‘A. A A A A-a A. A. 'A 4. A •>- -W ^ KONTX-BRIKETT UTALVÁNY 5.000,- FORINTRÓL 06789b S^i Az utalvány bemutatója jogosult a KIBOCSÁTÓ gazdálkodó szervezet által meghatározott tü- >5^5 zelóanyag telepeken 5.000,- Ft azaz ötezer 00/100 Forint értékű KONIX-brikett átvételére. beváltás időpontja a kiadás évében. ifetrí A Jogosait részére iudu cégszeri) aUfris PH. Áladis iddpanljft: S p \ Kibocsátó: a DO-SZÉN Rt megbízásából: UaASidtpoolJi: • 1 Dl* f > : 1 ( I >- v"v r vTf'VTVt*teTf”''V”r^TVí»7*'T>'rV/* W - »~*Tv'V rVV’*VfT» r *. - _ . «. i ‘J-J- »á_t .áV« A;ii.»>lii>*Aá>i;á»>;A;áy A> > Aá*>;á A /. K ’« Egy ilyen szénutalvány beváltásának megkísérlése alaposan befűtheta betörőknak • • Ucsörgés az úton Sok mindent megélt autósok sem mernének megesküdni rá, hogy esténként vagy éjszaka nem találkozhatnak valami rendkívüli, nem várt körülménnyel az utakon. Nemcsak városon kívül, a jól kivilágított utcákon is. Nem is tudom, miért nem tettek már régen terelőtáblákat, sebességcsökkentőt, veszélyes útszakaszt jelzőt Békéscsabán az Irányi utcában a 2-es iskolával szembeni szórakozóhely elé vagy húsz méterrel? Merthogy rendkívülinek látszik a helyzet szürkülettől késő éjszakáig, hajnalig. A műintézmény népszerűségéhez nem fér kétség, mert hemzseg a fiatalság körülötte. Ezzel még nem is lenne baj, ám az már csodálkozásra és döbbenetre készteti az idegen autóst, hogy a vendégsereg nagy része—nem lévén máshol hely—vidáman letelepszik az útra. A presszó forgalmától függően holfél sávot, hol annál is többet elfoglalnak a jókedvűen iddogáló ifjak. Ha netán arra tévedne egy autó, a szemük se rebben ,sőt, olykor jópofa szórakozásnak tűnik, hogy a sofőr képébe vigyorogjanak, integessenek, mutogassanak neki. A szerencsétlen autós meg reszketve várja, hogy mikor szédül a kocsija elé egy tántorgó vendég, repül a szélvédőjére egy üveg. Bizony értetlenül áll a helyzet előtt, aki messze földről netán errefelé téved, s meglátja a hangyabolynyi embert mulatozni az úton. A környékbeliek már kevésbé kapják fel a fejüket — meg a vizet —, mert a helyzet a jelek szerint állandósulni látszik. Amíg persze valami tragédia nem sokkolja a várost... L. E. Nyitottak vagyunk! Vandálok garázdálkodtak az országúti diszkóban Az Orosházi Rendőrkapitányság előzetes letartóztatás mellett folytat eljárást több fiatalkorú ellen, akik 1993-ban és 1994-ben rendszeresen megjelentek az országúti diszkóban (a Vén Pecás- ban), ahonnan farmerdzsekiket, kerékpárokat tulajdonítottak el, több személyt tettleg bántalmaztak, esetenként értéktárgyaikat is elvették. A rosszhírű társaságról azóta is egyre több gonoszságot hallunk. Mint kiderült, az ifjak nem voltak kíméletesek senkivel. A tettlegesség mellett a vandalizmus is jellemezte őket. Duhajkodásaik nyomán az üveggyár parkolójában lévő gépkocsik tükrei is a földre kerültek. Amikor már nem volt mit lecsavami, szétverni, akkor a belvárosba vették az irányt A Tass és a Huba utcák csillaggarázsaiban parkoló járművek hasonló módon szenvedtek kárt. A rendőrség kéri azokat, akiknek hasonló módon rongálták meg autóikat, jelentkezzenek a kapitányságon. Április 26-án avatták fel Déva- ványán a régen várt rendőrőrsöt. Az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk Tóth Bálint törzs- zászlóssal, az őrsparancsnokkal. —Kezdjük egy falubeli szóbeszéddel. Igaz-e, hogy máris csökkentették az induláskori tízfős létszámot? — Most sem vagyunk kevesebben, mint az átadáskor, ám az is igaz, hogy a tíz főben benne van a polgári alkalmazott, az őrsparancsnok éppúgy, mint az a kolléga, aki Ecsegfalván is szolgálatot teljesít. Ehhez még hozzá lehet tenni, hogy a beiskolázások és a nyári szabadságolások miatt kevesebb a közterületen kinnlé- vő rendőr. — Az is beszédtéma, hogy az őrs avatása a Belügyminisztérium kampányfogása volt, hiszen hosszú évek várakozása után meglehetősen hirtelen kaptuk meg az önálló rendőrőrsöt. — Egy ilyen jellegű és méretű településnek, mint Dévavá- nya, kell önálló rendőrőrs. Elképzelhető, hogy a lakosság a megnyitást így is értelmezte, mi viszont azt tudjuk, hogy az őrs zavartalan működtetéséhez minden személyi és tárgyi feltétel biztosítva volt akkor és most is. — Milyennek ítéli meg a lakosság és a rendőrök kapcsolatát? — Már az avatáskor is tapasztaltuk azt a mérhetetlen segítséget és jóindulatot, ami azóta is kapcsolatunk legfőbb jellemzője. A község vezetői, az önkormányzat tagjai mindent megtettek a beindításért és továbbra is kifogástalan az együttműködésünk. Számunkra jóleső érzés, hogy a falu ennyire magáénak érzi a rendőrséget. — Ehhez kapcsolódik a következő kérdésünk is. Mi a véleményük a napjainkban oly divatos polgárbarát rendőrség kifejezésről? — Minden törekvésünk arra irányul, hogy problémáinkat a lakossággal együtt oldjuk meg. Ha már itt tartunk, fontosnak tartanánk, ha a faluban is létrejönne a polgárőrség, amely sokat segíthetne a munkánkban. — Az eddigi tapasztalatok alapján milyennek tartja Déva vány a közbiztonságát? — Megállapításaink szerint a falu bűnügyileg nem fertőzött, betöréses lopásokon kívül zömmel az italozással összefüggő szabálysértések fordulnak elő.
