Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

IRÉKÉS MEGYEI HIRLAP­KÖRKÉP 1994. július 20., szerda o Sikert aratott az Agroker aratási ügyelete A békéscsabai Agroker Rt. a betakarítás zökkenőmentes­sége érdekében hétvégi ara­tási ügyeletet tart, eredeti el­képzelésük szerint július 24- éig. Dr. Balogh Józsefet — akit a részvénytársaság köz­gyűlése július 1-jei határidő­vel nevezett ki vezérigazga­tónak — az elmúlt hetek ta­pasztalatairól kérdeztük. A következőkkel kezdte: — A korábbi években va­lahogy jobban kitapintható- ak voltak az aratási elő­készületek. A termelők má­jusban, június elején gép­szemléket tartottak, elvé­gezték a szükséges nagyja­vításokat. Ebből adódott, hogy mi is jobban felkészül­hettünk az alkatrész-után­pótlásra. Idén a nyár eleji forgalmunkban nem érző­dött a közeli aratás. Hétvégi ügyeleteink forgalma vi­szont többszörösére nőtt az ilyenkor megszokottnak. — Gép vagy alkatrészhi­ány miatt állt-e valahol az aratás? — Alkatrészosztályunk szinte teljes kínálattal állt és áll a termelők rendelkezésé­re. A kombájnok, erőgépek, bálázók, szállítójárművek alkatrészeivel feltöltöttük raktárkészletünket és szer­vizszolgálatunk is megerő­sített ügyeletet tartott. Ki­sebb zökkenők voltak — el­sősorban az E-típusú beta­karító gépek alkatrészeivel —, de egy-két napos várako­zási idő után a nagyobb dara­bokat is szállítani tudtuk. (A társvállalatokkal összedol­goztunk, illetve az Agrotek- nek sikerült beszerezni után­pótlást a volt NDK területén még meglévő raktárkészle­tekből.) Összegezve azt mondhatom, hogy tisztessé­gesen helytálltunk. — Az Agroker Rt. július 24-éig hirdette meg aratási ügyeletét. De mi lesz, ha nem fejeződik he a nyár legna­gyobb munkája e hét végé­ig? — A termelőkkel folya­matosan tartjuk a kapcsola­tot, ha szükség lesz rá, akkor természetesen kitoljuk az aratási ügyeletünket. (Lovász) Alkatrészhiány miatt nem kellett szüneteltetni az aratást Országgyűlési képviselők bemutatkozása Sarkad térségében A polgármesterek kérték Zsadányban Szerencsés FORDulat. A lapunkban is többször hirdetett Piramis betétjegy nyereményakciójának sorsolását tartották a minap Endrődön, a takarékszövetkezet székházában. A főnyereményt — egy Ford Escort Alba személygépkocsit -— a 11 482-es sorszámú sorsjegy tulajdonosa nyerte. / Uj határőrőrs Battonyán Fura baleset. Egy szemta­nú elmondása szerint a hét vé­gén Békéscsabán egy személy- gépkocsi a Szarvasi útról balra nagyívben kanyarodott a Jókai utcára. Hogyan, hogyan nem, nekihajtott egy vele szemben szabályosan közlekedő kerék­párosnak. Vagy nem vette észre, vagy nem is akarta, de tény, hogy a bicikliről le­pottyant közlekedő az úton ma­radt, míg a kerékpárját a lökhá­rítón tovavonszolta a robogó gépkocsi. Már az Dlésházi úton járt, amikor integettek neki, hogy fura szállítmányt cipel. A személygépkocsi vezetője ettől tért észhez, s úgy döntött, hogy önként jelentkezik a rendőrsé­gen. Gabonatűz. Végegyházán, a Szabadság Tsz területén hét­főn délelőtt meggyulladt három hektár lábon álló búza. A gyor­san kivonuló mezőkovácsházi, orosházi és gyulai tűzoltók a tüzet 10.55-kor megfékezték. A kár 150 ezer forint. A megmen­tett érték viszont egymillió fo­rint. A tüzet az eddigi vizsgála­tok szerint egy eldobott csikk okozta. Villámcsapás. Békéscsa­bán a VB. kerület Kossuth u. 78. számú házból jelezték a tűzoltó­ságra hétfő este 19.49-kor,hogy villám csapott a 30x24 színbe és a 16x8 méteres ólba. Emiatt a bennük tárolt erőgépek, pótko­csik, 10 köbméter épületfa, kis­gépek, 10 tonna takarmány és ezer kisbála szalma tüzet fogott. Olyannyira nagy volt a lángja, hogy szinte percenként hívták a békéscsabai tűzoltóságot. Jutalom. Nagyszénáson tör­tént az eset: A. Pál pék lakását ismeretlen tettesek látogatták meg július 9-én 16 óra és július 10-én 16 óra közötti időben. Ez még a kisebb baj. A nagyobb gond az, hogy elvittek kész­pénzt és valutát egyaránt. Nem voltak restek az elkövetők, és az üres páncélszekrényt is hó­nuk alá csapták búcsúzóul. A sértett 100 ezer forint jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. „NE ÉRINTKEZZ HITVÁNYAKKAL!” (Szolón) Tegnap délelőtt a Sarkad térségi polgármesterek Zsadányban eszmecserét folytattak a körzet két országgyűlési képviselőjé­vel, Matuska Sándorral és dr. Tokaji Ferenccel. Tokaji Fe­renc elmondta, hogy az új Or­szággyűlés azt szeretné, ha a részletekbe menő érdemi mun­ka a bizottságokban folyna. Gyula és Sarkad térségének képviselője az idegenforgalmi, területfejlesztési és környezet­védelmi kérdésekkel foglalko­zik részletesebben, míg a szeg­halmi térséget képviselő Matus­ka Sándor a mezőgazdasági bi­zottságban tevékenykedik. A két képviselő rövid bemu­tatkozása és munkaterületé­nek ismertetése után a Sarkad térségi településvezetők az együttműködési lehetőségek­ről szóltak. Elmondták, hogy szeretnék, ha a képviselők rendszeresen látogatnák a tér­ségi találkozójukat, így bizto­san nem szakadnának el a vi­dék valós gondjaitól. Jó szív­vel vennék, ha egy-két önkor­mányzati ülésre vagy lakossá­gi fórumra is el tudnának jutni. Tóth Imre sarkadi polgármes­ter kérte, hogy az önkormány­zatokat érintő törvényterveze­teket vagy elképzeléseket is­mertessék vagy valamilyen módon juttassák el a település­vezetőkhöz, hogy azoknak még a parlamenti döntés előtt lehetőségük legyen jelezni, ha valamivel nem értenek egyet. A tegnapi tanácskozáson a polgármesterek és jegyzők már­is felvetettek néhány konkrét problémát. Ezek között szere­peltek például az ingadozó ga­bona-, hús- és tejárak. Mint az egyik polgármester elmondta, a csökkenő termelői árak miatt a kistermelők nem tudnak jövőt tervezni. Szóba került, hogy az oktatás jelenlegi támogatási formája életképtelenné teszi a kistelepülések iskoláit. Sok he­lyen már ott tartanak, hogy a szülők meszelik ki társadalmi munkában a tantermeket, mert erre már nem marad pénz a költ­ségvetésből. A településveze­tők többsége úgy vélte, jó volna, ha Sarkad térségét különleges gazdasági övezetté nyilváníta­nák, s ez a finanszírozásban is megmutatkozna. M.M. (Folytatás az 1. oldalról) amelyik a határátkelőhely megépítésében is jeleskedett — tudtuk meg Sióréti László­tól, a városi önkormányzat műszaki csoportvezetőjétől. Ezt követően felhívtuk Nagy Lajos alezredest az Orosházi Határőr Igazgatóságon. — A hivatásos állományú szolgálatra való átállás kapcsán igazgatóságunk területén jelen­tős felújítási munkák folynak. Ennek a programnak a része a battonyai határőrizeti kirendelt­ség újjáépítése. Mintegy 70 mil­lió forintos kormányberuházás­ról van szó—mondotta. —Mi fér ebbe a 70 millióba? — Mindenekelőtt a régi ob­jektum lebontása és az újnak a felépítése. Ebben fog majd mű­ködni a hivatásos állományú őrs. Ezenkívül az udvaron négy szolgálati lakást is megépítünk. — Úgy hallottam, minderre meglehetősen rövid határidőt szabtak a kivitelezőnek. — A beruházásnak ez év de­cember 15-ére kell elkészülnie. — Az őrs visszaállítása összefüggésbe hozható a meg­nyitásra váró battonyai határ- átkelőhellyel? — Egyértelműen. Azt az el­vet követjük ugyanis, hogy ahol van határforgalmi, ott legyen határőrizeti kirendeltségünk is. Magyarán: a határátkelő és a határőrs feltételezi egymást. —Korábban mégis a batto­nyai őrs végleges megszünte­tését tervezték. — Igen, ez így van, tekintet­tel arra, hogy a battonyai őrs leromlott épületét sokkal drá­gábban tudtuk volna felújítani, bővíteni, mint a dombegyhá­zit. Tehát annak, hogy koráb­ban a megszüntetése mellett döntöttünk, kimondattan anyagi okai voltak. —Gondolom, most sem dús­kálnak az anyagiakban. — Nem, de ennek a beruhá­zásnak nem is a határőrség állja a költségeit, hanem a Belügy­minisztérium. Mint mondot­tam, kormányberuházásról van szó. Őszintén reméljük, decem­ber 15-étől szép épületet, kor­szerű szolgálati lakásokat tud­hatunk magunkénak Battonyán. Ménesi György Kevés a sertés, sértésről meg szó sem esett Sztrájk helyett párbeszéd Szőke János szakmunkás, az ,,A" üzemi gyűlés egyik felszó­lalója, aki betegszabadságát megszakítva jöttél a tanácskozásra Fotó: Such Tamás Ha nincs a Falurádió tegnap hajnali jegyzete, talán béké­sebb beszámolót adhatnánk a Gyulai Húskombinát Rt. keddi munkásgyűléseiről. Illetve a gyűlésekkel semmi baj nem volt, ám a jegyzetíró mintha fölöslegesen kereste volna két szarva közt a tőgyét... A „B” üzemben a reggel 6 órai műszakot a félórás tanács­kozással kezdték. A hangulat síri volt, a beöltözött dolgozók a hangulathoz illő fehérben, szót­lanul ücsörögtek. Dr. Tóthnédr. Baumann Irén az orvosi tilalom ellenére, kiadós mellhártya- gyulladással a betegágy helyett állt ki a dolgozók elé. Mellette Bezdán Jánost, a kombinát szakszervezeti és üzemi taná­csának elnökét láthattuk. Kinn az előtérben valódi emberi ér­deklődéssel fordultak egymás­hoz, aztán menni kellett, kinek- kinek szerepe szerint. Bezdán János az ÁVÜ (egyik fél számára sem túl kí­vánatos) színe előtt történt megállapodáshoz fűzött meg­jegyzéseket. Elismerte: való­ban más volt az áprilisi hely­zet, mikor a vállalattal az ere­deti megállapodást kötötték, de már akkor figyelembe vet­ték az rt. nehéz helyzetét. An­nak érzékelésében, hogy a dol­gozók többsége miként ítéli meg a szakszervezet törekvé­seit, alighanem eltért a szak- szervezeti főnök és a vezér­igazgatónő álláspontja. Beje­lentette, hogy a tervezett bér­emelésnek az ÁVÜ-megálla- podás szerinti elosztás elveit a szakszervezeti tanács elfogad­ta. Bezdán János elismerte: ta­lán a kényszer vezetett oda, hogy ez a munkáltatói— munkavállalói vita kialakuljon. Dr. Tóthné dr. Baumann Irén hangsúlyozta: nem azért nem tudtak megegyezni a szakszervezettel, mert nem akartak. Egyszerűen a vállalat körülményei olyan mértékben változtak, hogy nem volt mód­juk a megegyezésre. Megerő­sítette: a béremelést január 1- ig visszamenőlegesen érvé­nyesítik, 10 százaléknyi rész sorsa rendezett, a többi 3-5 százalékról októberben — vagy ha akkor még nem lehet: decemberben — döntenek. A béremelésben csak azok ré­szesülnek, akik éppen az rt. dolgozói. (2 százaléknyi bér­emelésre az év folyamán már sor került. Bezdán János rákér­dezett: kik, mikor, milyen arányban részesültek belőle? A válasz — ha jól értettük — az volt, hogy mindenkire kiter­jedt.) A szakszervezet által kihar­colt béremelés egyik legjelen­tősebb forrása ar a pénz, me­lyet kényszerűen a dolgozók egy részének elbocsátásából teremtenek elő. El kell bú­csúzniuk a szerződéses, illetve a kevésbé képzett dolgozók je­lentős részétől. (Tegyük hozzá mindjárt: a legelesettebb réteg tagjaitól.) Megtudtuk, hogy a húskombinát az idén 40(!) szá­zalékos piacbővítést hajtott végre, úgy, hogy közben nem kapott megfelelő mennyiségű alapanyagot. Nem az a kérdés, mi lesz a bérrel, a munka­hellyel: egyáltalán, mi lesz a húskombináttal? A vezérigaz­gatónő hozzátette: „Próbál­junk megőrizni a munkahe­lyekből annyit, amennyit csak lehet!” Annak lehetőségét is számba kell venni, hogy töb­ben arra is játszhatnak, hogy „padlóra kerüljön” a gyulai kombinát. A sztrájk hírére másnap már nem akarták az emberek leadni a sertéseket a kombinát számára. Az ÁVÜ a gyors intézkedés ígérete ellenére máig sem hir­dette meg a cég privatizáció­ját. Addig pedig mindenki bi­zalmatlan lesz a kombináttal szemben. A vezérigazgatónő olyan hozzáállást kért a dolgo­zóktól, amilyet az elmúlt he­tekben tanúsítottak. A sztrájk akkor jogos, ha van értelme — mondotta. Bezdán János pedig igyekezett tisztázni: nem a dolgozók tehetnek a privatizá­ció elhúzódásáról, s hangosan gondolkodott: ki tudja, miért éppen most akarják eladni a kombinátot, amikor a legkeve­sebbet éri. A szakszervezet mindenesetre megsürgeti a privatizációt. A dolgozók ré­széről egyetlen kérdés hang­zott el. Tíz órakor hasonló gyűlés zajlott le az „A” üzem­ben is. K.A.J.

Next

/
Thumbnails
Contents