Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16-17 / 166. szám
1994. július 16-17., szombat-vasárnap o A Í&rékés megyei hírí ap hétvégi magazinja Évforduló. Bérezik Árpád író, akadémikus 75 évvel ez- előtt ezen a napon halt meg Budapesten. Tisztviselő volt, ' egy időben ő vezette a miniszterelnökségi sajtóosztályt. A Kisfaludy Sándor szerelméről szóló Himfy-dalaival ő teremtette meg a magyar irodalomtörténeti tárgyú vígjátékot. Nevét színpadi sikerei tették ismertté. Mondták Antall sírja Kérdés: Sokan furcsállják, sőt az elhunyt miniszterelnök akaratával ellentétesnek érzik egy tízmilliós síremlék elkészítését. Már megbocsásson a hasonlatért, de ennyi pénzből egy mauzóleumot is lehet építeni. — A miniszterelnöki hivatal tájékoztatása szerint a hagyaték megőrzéséről és a síremlék felállításáról Boross Péter miniszterelnök tárgyalt az ez évi májusi választásokon győztes politikai párt vezetőivel, akik a döntést tudomásul vették. A család megfelelő művészi színvonalú, a helyhez és a személyhez illő emlékművet fog elkészíttetni; újabb Le- nin-mauzóleumról szó sem lehet. (Antall György, az Antall József Emlékalapítvány egyik kezelője) Idegenek voltak? Az MDF-kormány egyik nagy hibája volt, hogy azt hitte, 1990. május 2-án kezdődött a történelem. Döbbenetes volt, hogy a sok társadalomtudóst magába foglaló MDF-kormány és parlamenti frakció mennyire idegenül szemlélte a magyar társadalmat, mennyire nem értette a gondolkodását, alapvető gazdasági, szociális és társadalomszerkezeti tényekkel nem volt tisztában. (Bihari Mihály jogász, politológus) Magyarok Nagyon kéne egy erős ellenfél. S nem elég, ha a szélsőjobb óhaja teljesül, és az ellenzékről annyit mondhatunk: magyar. (Solt Ottilia újságíró) A televízióból Az 1894-es választások győztesei szakértelmet ísgértek az ország kormányzásában és új stílust a politikában. Hogy tel- jesítik-e, leggyorsabban a televízió képernyőjén fogjuk megtapasztalni, és ha nem, először azt is onnan tudjuk meg. (Sárközy Erika televíziós újságíró) Békési tallózó Meg kell mondanom, hogy nehezebb a mikrofon másik oldalán állni. Állandó készenléti állapotban voltam a választási kampány idején, minden eseményen ott voltam, de senki sem szólt Pestről, hogy adjak anyagot. A választások második fordulója előtt három nappal még a Nissan autómat is elvitette Csúcs úr. (Cseh Éva, a Magyar Rádió Békés megyei tudósítója) / Alom az ifjúságról Az élet így telik, Hogy csendesül az ember esteiig, — Ma már én csendesebb vagyok. Lurkó ne féld botom, Egy öreg úr vagyok, akinek nincs neve S ki bottal jár ugyan, de nem suhint vele. Csak még az álmaimat nem adom. Hogy adnám? Oh nem adhatom. Az még enyém. A régi lázról álmodom. Vegyétek ezt: ez mindenem. A régi hév, a régi gyötrelem. Szememre száll a tűz, napfényben áll a tér — És látom magamat, egy ifjút (Lehoczky Péter felvétele) gondokkal teli... Oh tépd.ki hát a szívemet és add neki. (Füst Milán) Halló! Beszélgessünk! — Halló! Békéscsaba, Nyári lakás? — Tessék, itt Nyári Tamás! —Jó napot kívánok! Nyemcsok László vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa és a vezetéknevénél maradva, stílszerűen arról kérdezném először, mivel tölti szabadidejét ebben az évszakban? — A szabadidő fogalmát nemigen ismerem, hiszen idén június 1-jén nyitottunk Békéscsabán, a Kemény Gábor Szakközépiskola közelében egy vegyesboltot, árusítunk a piacon is, emellett tanítok és futballedzőként is ténykedem.-— Talán, ha elemeire bontaná éljoglaltságait. Kezdjük a vegyesbolttal! Mit árusítanak és mi fogy leginkább így nyár közepén? — Az élelmiszertől a vegyi és dohányárukig, kávéig, üdítőig, szeszes italokig széles a skála. Természetesen a’meleg- ben az üdítő és a sör a sláger, de mióta az utóbbi árát megemelték, kicsit mintha visszafogták volna magukat az emberek. Az áremelelés miatt például az étolajból is kevesebb fogy. — A piacon milyen termékekkel jelennek meg? — Ott az anyósom árusít és a dohányárun, kávén, szeszes italokon kívül lényegében hasonló a kínálat, mint a boltban. —Hol tanít? — A Madách Utcai Általános Iskolában dolgozom testnevelőként és futballedzése- ket is gyerekeknek tartok. — Ha már a focihoz érkeztünk, melyik csapatnak drukkolt a vb-n? — Nagyon kevés mérkőzést láttam, azokat is félálomban, hiszen hajnal 4-kor kelek és este 7 órakor általában már alszom. Egyébként az argentinok játéka tetszett leginkább. — Ki nyeri ön szerint a világbajnokságot ? — A brazilokat klasszissal jobb csapatnak tartom az olaszoknál. —A családját bemutatná? — A feleségem szintén testnevelő, a Szabó Pál Téri Általános Iskolában tanít. Két gyermekünk van, Tamás most lesz nyolcadikos, Lilian pedig hetedikes. A kislány jelenleg a nagyszülőkkel nyaral Mindszenten, a fiam éppen mellettem videojátékkal múlatja az időt. — A feleségével teljesen lemondtak a nyaralásról? — Ránk férne egy kis pihenés, de a boltot nem lehet itthagyni. Mindenesetre ha netán összejön, a Balatonra utazunk. — Köszönöm a beszélgetést! „írjon ez az újság igazat, igazat, jót, szépet, de mindig IGAZAT! MÁR SZABAD! Agárdy Gábor” E sorok írója: Agárdy Gábor színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja, Kossuth-díjas. Festőművészként önálló kiállításon is bemutatkozott. Négyszáznyolcvan éve halt meg Dózsa György Az 1514-i parasztháború vezére, Dózsa György 1470 körül Dálnokon született, és 1514. július 20-a körüli napokban halt meg. Származását pontosan nem ismerjük, bizonyos azonban, hogy székely származású volt, amiatt Székely Györgynek is nevezték. Nándorfehérvárott lovaskapitányként szolgált, ott 1514. február 28-án párviadalban megölt egy török vitézt, amiért a király címerrel tüntette ki. A Bakócz Tamás által meghirdetett török elleni keresztes hadjárat vezérének jelölték, seregét Pest alatt gyűjtötte össze. A sereg az antifeudális népi erők gyülekezetévé vált, s amikor IÍ. Ulászló király Kronin ostromára küldte, majd május 15-én a toborzást megtiltotta, Dózsa időközben megszervezett és gyakorlatokkal fegyelmezett seregével Ceglédre ment, ahol nyíltan a feudális rend megdöntésére szólította fel seregét. Arad és „...A kiindulópont még a legmegbízhatóbb. Székely Dózsa György valóban a végeken szolgált, 1514 februárjában Nándorfehérvár őrségében volt egy lovascsapat vezetője. Jeles vitéznek számított, úgy tűnik, több törököt győzött már le párviadalban. Emlékezhetünk rá, a tél végén Nándor körül kiújuló összetűzések során újból bajt vívott, s ismét diadalmaskodott. Nem sokkal később érkezett meg a hír a királyi székvárosból: a keresztes hadat, melyet ősz óta emlegetnek, valóban meghirdették. György vitéz ekkor Budára indult, kipróbálni, hátha neki is szerencsét hoz a törökellenes készülődés. Az elég hihetően hangzik, hogy az udvar kedvezően fogadta a végvári tiszt jelentkezését (...) Egy azonban bizonyos: sehol nincs nyoma, hogy Székely Dózsa György akár jutalomképpen, akár ahelyett való kárpótlásképpen bármiféle szerepet kapott volna a készülő keresztes hadjárat vezetésében. Dózsa a várfokon — Derkovits Gyula Dózsa-famet- szetsorozat, V. Lippa bevétele után megkezdte Temesvár ostromát, de a várat hosszú ostrom után sem tudta bevenni. Csatát vesztett, sebesülten fogságba esett, s Szapolyai szörnyű kínzások közepette kivégeztette. Kínzását Dózsa bámulatos lelki erővel viselte el. Barta Gábor: Keresztesek áldott népe című kötetéből való a következő részlet: Elindult ugyan ő is Budáról, az Alföldön át menetelő csapatok valamelyikével. De legfeljebb egy lehetett a tisztek között, ha ugyan valóban felcsapott keresztesnek, s nem egyszerűen vissza akart térni a végekre. Keserűséggel szívében hagyta el az udvart, ahol szinte csúfot űztek belőle: a népet példájával lelkesítették, s azután üres kézzel szélnek eresztették. (...) S nem sokkal később a tömeg is eljutott arra a pontra, hogy éppúgy kijátszottnak érezze magát, mint Székely Dózsa György. Békésen jártak éppen, mikor megérkezett a Budáról május 15-én kiküldött futár. A toborzás letiltását jelentette. Szerémi szerint György vitéz adta meg a választ az üzenetre: „Nem vagyok én gyermek, nem vagyok én őrült, hogy kijátsszatok, Istenemre és a szent keresztre, megfenyítelek benneteket.” (Szerémi úgy tudta, György ekkor már vezér volt.) Fekete fehéren Úgy ahogy lehet Hónapok óta fekszik a két könyv az íróasztalomon. Azóta kacérkodom a gondolattal, írni kellene róluk. Nem kritikát vagy ajánlást, hanem valami mást, szépet, emberit. Most jött el az idő a szólásra. Most érett meg az idő arra, hogy Szabó Pál — mert hiszen az ő könyveiről van szó — kiszorítsa e helyről a politikát. Bár ha belegondolok, a két könyv története maga a sűrített politika. Az egyik kötet Tiszta búza címmel Szabó Pál tíz elbeszélését tartalmazza. Talán a legszebbeket. A kötetre egy budapesti boltban bukkantam, ide a megyébe talán nem is került belőle. Mellesleg egy alig ismert fővárosi műhely, a Hét Krajcár Kiadó adta ki. Az egyetlen Szabó Pál-kötetet az író születésének századik évében. A nagy kiadók nem tartották fontosnak Szabó Pál „kiadását”. A másik kötet Szabó Pálra emlékezünk címmel jelent meg és az író lánya szerkesztette. A könyv a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1993. április 3-ai, biharugrai centenáriumi vándorgyűlésének anyagait tartalmazza, vagyis Szabó Pál munkásságának irodalmi méltatását. A karcsú kötetet az ismeretlen nevű karcagi Cumania Nyomdában készítették alighanem néhány lelkes patrióta pénzén. Amint írtam, a könyvek hónapokig feküdtek íróasztalomon. Szinte naponta olvastam hát Szabó Pálnak, az egyik kötet hátlapjára szedett sorait: „Úgy ahogy lehet. Minden időben úgy, ahogy lehet. Minden időnek, télnek, tavasznak, esőnek, napsütésnek, becsülettel elvégezni a tennivalóit!” Ez volt hát Szabó Pál normája: úgy ahogy lehet, becsülettel elvégezni a tennivalót. De ki végzi el a tennivalót, amikor Szabó Pál emlékéről, szellemi hagyatékának megőrzéséről kellene gondoskodni? Csak a család, csak a megszállottak? Csak az irodalomtörténeti társaság? Ennyi lenne az egész? Ennyire futja Magyarországnak 1993—94-ben? Árpási Zoltán
