Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11., hétfő CSALÁDI OLDAL tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hírlap-kukta Párolt kelkáposzta. 60 dkg kelkáposztát megtisztítva, megmosva sós, köménymagos vízben félpuhára főzzük. Le- csöpögtetjük, kivajazott vagy olajozott tepsibe rakjuk. 40 dkg megtisztított apróra szele­telt gombát puhára párolva, 1 csokor petrezselyem zöldet fi­nomra vágva hozzá keverünk, sózzuk, borsozzuk és a kelká­posztalevelekre rakjuk, réte- gezve levéllel beborítjuk, tej­fölben elkevert tojást simítunk rá. Rakott kelkáposzta. 1 kg kelkáposztát megtisztí­tunk, megmosunk, leforráz­zuk, lecsurgatjuk, laskára vág­juk. Sós vízben egy kicsit fel­főzzük, 20 dkg rizst megpáro­lunk, és felfőzünk. 30 dkg ba­romfihúst ledarálunk, fűsze­rezzük sóval, borssal, finomra vágott hagymával. Rétegezve, kivajazott tepsibe rakjuk, leg­felül káposzta legyen. 3 dl tej­fölt pici sóval elkeverünk, és a tetejére locsoljuk. Sütőben fó­liával letakarva megsütjük. Rántott kelkáposzta. 1 kg kelkáposztát megtisztí­tunk, megmosunk, széles csí­kokra vágva leforrázzuk, a vi­zet lecsurgatjuk róla, kis cso­móba formáljuk sóval, bors­sal, fűszerezzük, vigyázzunk, hogy a kelkáposzta szeletben maradjon. Lisztbe, tojásba, morzsába mártva, bő, forró olajban pirosra sütjük. Zöld tea. Aki rendszeresen iszik zöld teát, megóvja magát a nyelőcsőráktól. A javallat azonban nem érvényes a dohá­nyosokra és azokra, akik alko­holt fogyasztanak. A rák koc­kázata a nem dohányzó és al­koholt nem fogyasztó férfiak­nál 57 százalékkal, a nőknél pedig 60 százalékkal kisebb. McLaughlin kutatóorvos és munkatársai úgy vélik, hogy a zöld teában lévő polifenol váltja ki ezt a kedvező hatást. Szakorvos az időskori látásromlásról A csodálatos műszerek is öregszenek Sok tudós szerint a természet számtalan re­meke közül talán a legcsodálatosbb alkotás: a szem. Sajnos arra nincs biztosíték, hogy a külvilágot leképező mesteri „szerkezet” hi­bátlanul működjön. Az évek múlásával szemünlys kopik, s az egyéni adottságoktól függően előbb-utóbb fölbukkannak a látó­szerv betegségei. — Az ártalmak jórészt csökkenthetők vagy gyógyíthatók — mondja dr. Simon Benedek szemész szakfőorvos. — Tudni kell, hogy a szemünkbe ezredmásodpercen- ként érkező fénysugarak a fókuszban talál­koznak, s ha a fény-nyalábok akadálytalanul jutnak a szemgolyó hátsó-belső falán levő látóideghártyára, akkor jól, élesen látunk. Ha közel van hozzánk a tárgy, a szemlencse domborúbb vagy vastagabb lesz, átmérője szűkűl. A távolabbról érkező fény-nyalábo­kat kisebb mértékben kell megtörni, ezért a lencse ellaposodik, a szemizmok összehú­zódnak. A látás élessége akkor kezd csök­kenni, amikor a szem belső átmérője hosszabb vagy rövidebb, mint a távolság, amelyet a szemlencse ellensúlyozni tud; a csökkenő rugalmasságot pótolja a szem­üveg. A másik gyakori időskori szempanasz a szürke hályog. Oka az, hogy a szemlencsé­ben levő fehérjék kicsapódnak, s a látás homályos, szürke lesz. Ez szervi megbetege­dések következtében is kialakulhat, de mű­téttel, műanyag-szemlencse beültetésével az elváltozás szinte teljesen gyógyítható. A nyugdíjas kor táján szembe kell nézni a zöldhályog kialakulásának veszélyével is. Ez esetben a látóideget tápláló artériák úgyneve­zett perfúziós nyomásának csökkenése káro­sítja a látóideg rostjait^ a látótér beszűkül, majd teljes „elfogy”. Nem titok, hogy az orvosok nem hívei a szemüvegek vény nélküli árusításának, mert használatukat nem előzi meg vizsgálat. Márpedig 50 fölött leg­alább kétévenként ajánlatos fölkeresni a szakorvost, hisz a zöld hályogot kezdeti stádi­umban is föl lehet ismerni. A szakszerű taná­csok betartásával igenis megelőzhető, el­kerülhető a látás időskori elvesztése, sőt a csökkent látás is.-borgó­Útközben Hol van az a nyár, kérdi a kedves ismerős, és hozzáteszi, ugye nem is sejti miről akarok be­szélni? Hát a hol volt, hol nem volt negyven forintos könyvekről, amik aztán ötvenesek let­tek, de persze még így is többségében megérték a pénzt. Nem is képzeli mennyit vásároltam és ha hiszi, ha nem legalább fele irodalom volt. Vettem válogatott magyar no­vellákat, Németh Lászlót, Cse­res Tibort, s nem győzném fölso­rolni kit még. És a rengeteg krimit és fantaszti­kus regényt. Szóval nagy és állandó vevő vol­tam. Aztán lopakodva megjelentek a drágábbak. Először a százforintosak, aztán a százötvenesek és így tovább, lassan már a hely felét is elfoglal­ták itt a csabai posta előtti angyalos kút háta mögött. Az ötvenforintosok karcsúsodása a fele- felénél sem állt meg, annyira, hogy a napokban már alig -lézengett ezekből valami a többi közt. Mondom az árusító kishölgynek, mit gondol, milyen arányban vannak jelen, mert szerintem jó, ha tíz százalék. És tudja mit csinált? Azt, hogy visszakérdezett: van valami probléma? S ez a* magatartás úgy meglepett, alig tudtam kinyög­ni, hogy van bizony, mégpedig az előbb mondott: van valami probléma? És otthagytam, végül is ezt nem vele, hanem a gazdájával kéne megbe­szélni. * Mit szólsz hozzá, hogy még ma is divatban van az a régi, szép szokás, hogy a gyermekágyas asszonynak ebédet visznek, állít meg egy rég látott hölgyismerő­söm. Először is, folytatja tovább, mindig azt hittem, hogy ez csak falusi népszokás, mert jól emlék­szem, én is hányszor hallottam: főzök a barátnémnak, a komaasszonynak, az ángyikámnak, stb. S ez a főzés egy nagyon finom, többfogásos ebédet jelentett. S ugyancsak fölkaptam a fejem, amikor meg­tudtam, hogy itt a városban is nemcsak hogy élt, de él ma is ez a nagyon szép hagyomány, hogy amikor már otthon van a kisbabával a fiatal- asszony, a rokonok és jó barátnők viszik neki az ebédet. Hát nem csodálatos? De bizony az, mondtam meghatódva, mert eszembe jutott hányszor hallottam otthon a boltban, amikor egy-egy asszony a nagy szegénységében többet és jobban vásárolt a szokottnál, mintegy indokul megjegyezte: Ebédet főzök. Amire anyám, bár többnyire tudta ki gyerekágyas az öregfaluban, mindig megkérdezte: kinek? S aztán erről elbe­szélgettek kiszolgálás közben. Hová forduljunk segítségért... (1.) ...ha nehéz anyagi körülmények között élünk? Közgyógyellátás. A szociáli­san rászorult személy részére az egészségi állapot megőrzé­séhez és helyreállításához kapcsolódó kiadásainak csök­kentésére közgyógyellátási igazolvány állítható ki. A közgyógyellátási igazol­vánnyal rendelkező személy térítésmentesen jogosult a tár­sadalombiztosítás által támo­gatott egyes gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre, protetikai és fogszabályozó eszközökre, (ideértve ez utób­biak javításának költségeit is), valamint a járóbeteg szakellá­tás keretében gyógyfürdőben nyújtott fizioterápiás kezelés­re. Szociális helyzete, illetve egészségi állapota miatt alanyi jogon közgyógyellátásra jogo­sult: — a bentlakásos gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény­ben lakó, az intézeti elhelye­zett, az intézeti és állami ne­velt kiskorú, — a rendszeres szociális se­gélyben részesülő, — a pénzellátásban ré­szesülő hadigondozott, — a sorkatonai családi se­gélyben részesülő, — a központi szociális se­gélyben részesülő, — a rokkantsági járadékos, — az, aki I., II. csoportú rokkantsága alapján részesül nyugellástásában, baleseti nyugellátásban, — az, aki után szülője vagy eltartója emelt összegű családi pótlékban részesül. A közgyógyellátásra jogo­sult a rendszeres szociális se­gélyben részesülővel, a hadi- gondozott, a sorkatonai csalá­di segélyben, a központi szoci­ális segélyben részesülővel együtt élő házastársa, élettársa és kiskorú gyarmeke is. Az eml ítetteken túl—a szo­ciális rászorultság alapján — a települési önkormányzat is megállapíthatja közgyógyel­látásra való jogosultságot. Szociálisan rászorult az a sze­mély, akinek egészségi állapo­ta megőrzésével, helyreállítá­sával kapcsolatos, orvosilag indokolt költségeinek fedezé­se veszélyezteti saját vagy csa­ládja létfenntartását, továbbá az, akinek gyógyszerköltsége olyan magas, hogy azt nem képes létfenntartása veszé­lyeztetése nélkül viselni. A közgyógyellátásra jogo­sultaknak a települési önkor­mányzat jegyzője igazolványt állít ki. A jegyző a jogosultsá­got évente ellenőrzi, és meg­vizsgálja, hogy annak feltéte­lei továbbra is fennállnak-e. A jogosultság megszüntetésekor a jegyző az igazolványt be­vonja. Egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. Az önkor­mányzat jegyzője a szociáli­san rászorult személy részére, ha egyébként egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult, a társadalombiztosítás egész­ségügyi szolgáltatásainak igénybevételére jogosító iga­zolványt ad ki. Szociálisan rá­szorultnak kell tekinteni külö­nösen azt a személyt, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el. A rászorultság tényét évente vizsgálja a jegyző. Kiadja és érvényesíti az igazolványt, va­lamint a rászorultság meg­szűnésekor visszavonja azt. (Folytatjuk) 50. házassági évforduló. Haidu István és neje Mezőko- vácsházán élnek. Nemrégiben ünnepelték két gyermekükkel és négy unokájukkal együttélésük félszázadik évordulóját Illemtudó ember ön? Megtudhatja, ha igennel vagy nemmel válaszol a következő kérdésekre. A tesztsor végén megtalálja a szöveges megoldást. 1. Az államelnök felesége ad fogadást, ahol megjelenik a miniszterelnök. Helyes-e, ha a kormányfő nyújt először kezet? 2. Szabad-e étteremben asztaltól-asztalra járva szóba ele­gyedni ismerős vendégekkel? 3. Szabad-e szomszédos asztalnál helyet foglaló ismerős orvosoktól, jogászoktól szaktanácsot kérni, miközben a pincér­re várunk? 4. Szabad-e anyagi ügyeinkről beszélni társasági eseménye­ken? 5. Szabad-e telefaxon részvétet nyilvánítani? 6. Szabad-e sötétkék vagy fekete nadrághoz barna cipőt felvenni? 7. Szabad-e üzleti tárgyalásokon fehér zoknit viselni? 8. Szabad-e a szemüveget jobb híján nyakkendővel megtisz­títani? 9. Elfeledkezhetünk-e arról, hogy másnap megköszönjük az előző napi vendéglátást? 10. Szabad-e levest csészéből inni? 11. A balkezes áthelyezheti-e az evőeszközt a tányér másik oldalára? 12. Le kell-e venniük a hölgyeknek üdvözléskor a kesztyűt? 13. Étkezhet-e nő kalapban? 14. Szabad-e a nőnek utcán a férfi baloldalán haladnia? 15. Szabad-e társaságban a banánt késsel-villával enni? 16. Megengedhető-e, hogy — amennyiben késve érkezünk meg valahová — ne köszönjünk mindenkinek külön-külön kézfogással. 17. Szabad-e a tojást a kés nyelével feltörni, ha társaságban vagyunk? 18. Ihatunk-e halétel fogyasztása közben vörösbort? Értékelés: Az első 9 kérdésre az illemtan szerint egyértelmű és határo­zott nem a válasz. A második 9 kérdésre a válaszűgen! Magya­rázat: 1. Az elnök felesége a fogadásokon három okból is magasabb rangú, mint bármely férfi vendége. O a vendéglátó, a First Lady és egyben „simán” hölgy is, tehát mindenképpen neki kell először kezet nyújtania. 2. Az étterembe mindenki a saját társaságával megy, nem illik őket a köszönésen túl megzavarni. 3. Az étterem nem arra való, hogy bárkitől ingyenes szakmai tanácsokat kérjünk. 4. Saját anyagi ügyeiről a legtöbb ember nem beszél, kivált­képpen nem társaságban. 5. Valaki halála kapcsán gyászunkat telefaxon kifejezni durva illetlenség. Ilyen esetben tartanunk kell magunkat a szokásos módokhoz. 6. A barna cipő nem megy a sötétkék vagy fekete nadrághoz. 7. Fehér zoknit munka közben csak teniszcsillag hord, — valamint az orvos és a patikus, de ők is csak a fehér köpenyük­höz. 8. Ezt az illemtan egyértelműen tiltja. 9. Az előző napi meghívást másnap udvariasan mindig meg kell köszönni. 10. Levest szabad csészéből is inni, ha ebben tálalták fel. 11. A balkezesek mindenképpen átcsoportosíthatják az ét­készletüket, hiszen másképpen valószínűleg nem tudnák elfogyasztani az ételeket. 12. Hölgyek kezükön hagyhatják a kesztyűjüket, az urak ellenben nem! 13. A nők vendéglőben kalapban is étkezhetnek. 14. A nő akkor haladhat az úr baloldalán, ha az valamilyen okból védettebb. 15. Banánt ehetünk késsel és villával. 16. Ha későn érünk oda valahová, nem kell feltétlen minden­kinek külön-külön kézfogással köszönni. 17. A tojást a kés nyelével is feltörhetjük, feltéve, hogy gyakorlottak vagyunk ebben az eljárásban. 18. Halétel fogyasztásakor nem vét az illemszabályok ellen, aki vörösbort kortyolgat. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents