Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
jflÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SZÍNES 1994. július 11., hétfő Amikor a századfordulón —1897 és 1900 között — Gróf Ferdinánd Zeppelin német katonatiszt megépítette első, szilárd szerkezetű, kormányozható léghajóját, gépe egycsapásra a korabeli haditechnika része lett. Az első világégés idején mintegy száz léghajó szállt a háborús területek fölött. Az első hóléghajók még a gyúlékony, tehát veszélyes hidrogénnel működtek, ezért késólib áttértek a nehezebben és drágábban előállítható héliumtöltésre. A katasztrófák után, a fokozottabb biztonságra való törekvés vezetett el a meleglevegős töltésig. Mellesleg egy magyartól, Swarcz Dávidtól vásárolták meg a gyártási licencet, potom pénzért. A háborús felderítésben tett jószolgálatok után, majd az Amerika—Európa közti, rendszeres járatok nyomán erőteljesen fejlődött a hőléghajó — igaz, már nélkülünk. Való igaz, sokáig többnyire a karcos celluloid szalagokról ismertük az úszó szivarokat. Híradós felvételekből, amelyeken vagy békésen úsztak tova, vagy éppen — ha ráérzett az operatőr — amint lángolva zuhannnak a mélybe. Mindmáig a legszörnyűbb háborús képek közül valók ezek mindenkinek az emlékezetében. Zeppelin valószínű nem gondolta volna, hogy járműve sok-sok évtizeddel később egészen más békésebb hadszíntereket is meghódít. A reklámét. Összesen 2550 légköbméter, hogy minél nagyobb reklámot festhessenek rá... Princess of Junglister! Repülj sokat, szállj le lágyan és maradj meg nekünk sokáig!” Felfedeztük a Zeppelint is! Ez bizony — nem tévedés — a pilótafülke. Egyik különlegessége a nagy ventillátor kistestvére a bal felsősorokban, amelya vezérsíkok légellátását biztosítja Aztán jöttek a modern idők, amelyekbe mindig jól belefér felidézni a múltat is. Benne a Zeppelineket is. Jómagam 1990-ben gyönyörködtem bennük először „élőben”. A Tower-híd úgy ötemeletnyi magas folyosóján sétálva tűnt fel észak felől, London „budai oldala”, Dockland felől közeledve egy pompás példány. „Átkelt” a Temze fölött, majd visszafordult... Sokáig lenyűgözött a látvány, arra gondoltam, ehhez is Angliába kellett utazni. S lám, a sóvárgás a mienk után — a múlttá! Mert immár nekünk is van! Akárhogy is, hazai repüléstörténeti esemény 1994. június 30-a koraestéje. A margitszigeti Rama- da szálló előtt, a nagy tisztáson avattatott fel a Cameron DP-90-es. Pezsgő csapódott a Bristolban gyártott légijármű vezetőfülkéjének plekszijéhez, államtitkár-helyettes köszöntötte míves szóval, hogy ez is konszenzus eredménye, de nem politikai, hanem másfajta megegyezésé. Vagyis sokan akarták, segítették egymást, amíg Anglián és Luxemburgon át ideért és egy pesti kft. magasban úszó reklámfelületként hasznosíthatja a találékony grófról elnevezett óriásszivart. A Zeppelin Kft. nem titkoltan a közelgő világkiállítás miatt gondolta úgy, hogy érdemes a húszmilliós befektetés, Csak eay tánc volt... Vadas Tamás, a síáqerszerző Zeppelin Kft.-főnök amelybe nem más, mint az érseki palotában székelő Genesis Rt. — most tessék megkapaszkodni! —, az elsősorban egyházi beruházásokat lebonyolító liechtensteini—magyar vegyesvállalat—segített be. A példa alighanem a leg- extrémebbek közül a való izmosodó piacgazdaságunkban. Pest népe — majd, a megrendelőktől függően más városoké is — mostantól akár sötétedés után is kedvére bámulhatja, mert, hogy világít is majd a hirdetés. Száz—száz négyzet- méter áll rendelkezésre a mindkét hasán, egy órára 150 ezer forint oldalanként. Az biztos, hogy csak a tehetősebb cégeknek éri meg, azoknak viszont igen csak! A filozófia pedig emígyen szólhat: a néző joggal gondolhatja a reklám- felirat olvasása közben, hogy amelyik hirdetőnek ennyi pénze van, az mégis csak komoly lehet... Az ötlet eredete? Ugye emlékszik még a kedves olvasó az 1967. évi táncdalfesztivál egyik győztes dalára, a Csak egy tánc volt című dalra, amelyet Szécsi Pál vitt sikerre. Egy fiatal külkereskedő, Vadas Tamás komponálta a zenéjét. Egy hosszú éjszakai séta alatt született meg a sláger, ahogy mondja, amíg éppeni szíve választottjától hazáig ért. Még mai fogalmaink szerint is egy szakajtó pénzt keresett vele, alkotó ember azonban sosem képes ülni a babérjain. És, amikor Párizsban bejelentették, hogy a ’96-os Expo hazánké lesz, máris kész volt az ötlet: kellene egy Zeppelin. A második lépés pedig a várható üzlet egyedüliségének biztosítása,.. Mert holnap másnak is feltehetően eszébe jutna hasonló, ami ugye rögvest megosztaná a piacot. Ettől azonban egyelőre nem kell tartania a ,,A szó elszáll, az információ megmarad!” szlogenben erejét hirdető társaságnak. Mivel még igazán nem számít tömegközlekedési eszköznek hazánkban a Zeppelin — érdemes közelebbről is megismerkedni vele. Kivált, hogy régi, kedves ismerősök tudnak róla a legtöbbet. Molnár Csaba és Török Sándor ugyanis Békéscsaba légterének is kiváló ismerői, a néhány évvel ezelőtt itt rendezett országos hőlégballon bajnokság győri párosát alkották ők s jelen sorok szerzőjének külön szerencséje, hogy a későbbi világbajnoki ezüstérmessel és Európa- bajnokkal egy kosárban ismerhette meg felülről a békési tájékot, felejthetetlen élménynyel gazdagodva a magasban. Amíg Csaba előkészíti a történelmi felszállást, Sándor mesél: — A látható különbségeken túl a hőléghajó rendkívül érzékeny a szélre, csak 3—3,5 méter másodpercenkénti, vagyis a fele erősségű szélben tudja a hattagú személyzet útjára indítani, mint a ballont. Aztán, saját —15 km!órás sebessége révén széllel szemben is tud haladni, fordulókat tud tenni, szóval irányítható. A feltöltés közben minden oldalról kötelekkel biztosítják az ,,egyhely- benállást”. Ez a típus az átlagnál nagyobb, 2550 köbméteres, így nagyobb (nehezebb) gázpalackokat vihet a két pilóta. A 35 méter hosszú járművet 582 köbcentis Rotax-motor hajtja, amely egyszerre két órát tud a levegőben tölteni. Bármilyen furcsa, a Zeppelin legfontosabb műszere egy közönséges hőmérő, ugyanis 118 Celsius-fok fölé nem szabd emelkednie a hyperlast anyagú test belsejében a hőmérsékletnek! Rajtunk kívül a harmadik hazai léghajóvezetői engedéllyel éppen a Légügyi Fő- felügyelet tesztpilótája, Punka György rendelkezik. Valamennyien az Első Magyar Léghajó Egylet tagjai vagyunk, a klub a Győr melletti öttevényi reptéren működik és továbbra is a hőlégballon az első szerelmünk... Az ünneplők — közéleti személyiségek, cégképviselők, újságírók és szigeti sétálók — némi áhítattal és meghatottsággal hallgatják a szervezők óhaját a hangosan beszélőn keresztül: „ Princess of Junglister! Repülj sokat, szállj le lágyan és maradj meg nekünk sokáig!” Az első magyar Zeppelin elindul az óbudai sziget irányába. Vadas Tamás, aki ötletekért ritkán jár a szomszédba, azzal ajánlja a csodaszép járművet: ,,Építse be reklámstratégiájába a Zeppelint és csatát nyerhet a huszadik század végi reklámháborúban!” Van benne valami... Fábián István A SZERZŐ FELVÉTELEI A légfeltöltés művelete: minthaanad rágszá ráthúznáfélreazember...A levegőt az előtérben lévő ventillátor fújja be 1 994. június 30-a, 20 óra 10 perc: felemelkedett!
