Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09-10 / 160. szám
1994. július 9-10., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Külföldről, a bécsi bíboros érsektől indult a kezdeményezés Mikor avatják boldoggá Mindszentyt? A szentté avatott személy tisztelete az egész világra kiterjed Mindszenty József születésének századik évfordulóján, 1992-ben jelentette be Paskai László bíboros, hogy kérelmezték Magyarország egykori hercegprímásának boldoggá avatását. Magát az eljárást még a nyolcvanas évek végén külföldön kezdeményezték. —Kikben és miért vetődött fel Mindszenty bíboros boldoggá avatásának gondolata? - kérdeztük dr. Mészáros István professzort. — Amíg itthon hallgattak róla, addig a nyugati országokban a magyarság iránt érdeklődő közéleti személyiségek és az emigráció magyarsága is hirdette a bíboros emberi és főpapi nagyságát, imádságos, engesztelő lelkületét. A vallás tanítása szerint az ember élete nem ér véget a halállal, hanem különleges szellemi közegben, egy másik létrendben folytatódik. Az igaz emberek — és egyértelműen közéjük tartozik Mindszenty bíboros — Isten közelségébe kerülve, közbenjáróként törődnek azzal a földi közösséggel, amelyhez haláluk előtt tartoztak. —Milyen „hivatalos" eljárás előzi meg az egyház döntését? — A boldoggá avatást egyébként nem egyszerűen elrendelik az egyházi vezetők, hanem konstatálják az illető személy őszinte, szívből fakadó tiszteletét. Mindszenty bíboros boldoggá avatási kérelmét a bécsi bíboros érsek 1987-ben nyújtotta be a Vatikánhoz, majd magyar kérésre az eljárást áttették az Esztergom-Budapesti Érsekségre. Kinevezték az egyházjogban előírt ü- gyészt, dr. Erdő Péter professzort, a jegyzőt, Süllei Lászlót és a történész bizottságot, melynek jómagam is tagja vagyok. Mi a bíboros hiteles életrajzát állítjuk össze, mások pedig az imameghallgatásokról szóló tanúságtételeket gyűjtik, azoknak a vallomását rögzítik jegyzőkönyvben, akiknek fohászát a bíboros „föntről” meghallgatta, teljesítette. Összeírják a személyéhez kötődő csodákat, azokat a jelenségeket, amelyeket a tudomány mai állása szerint nem lehet megmagyarázni. A teljes dokumentumot tüzetesen tanulmányozza majd az illetékes vatikáni testület és a népnyelven az „ördög ügyvédjének” nevezett tisztviselő, aki azt vizsgálja, hogy fel- hozhatók-e, s ha igen milyen érvek az illető boldoggá avatása ellen. Ha minden rendben „találtatik”, a Szentatya kihirdeti, hogy Mindszenty Józsefet ezentúl boldogként kell tisztelni. — Boldog Margitot csak több évszázaddal halála után avatták szentté. Ilyen sokáig elhúzódhat Mindszenty bíboros boldoggá avatása is? — Bizony sok éven, évtizedeken át elhúzódhat. Az egyházi szervek nagyon körültekintőek, szigorúak e kérdésben. — Mi az azonosság vagy a különbség a boldogok és a szentek között? — Lényegét tekintve alig van eltérés. A boldogot egy kisebb közösség, például egy nép, egy ország tiszteli, míg a szentté avatott személy tisztelete az egész világra kiterjed. — A magyarok közül kik lettek boldogok illetve szentek? — Az ismert történelmi szenteket Istvánt, Imrét, Lászlót, Árpád-házi Szent Erzsébetet, valamint IV. Béla leányát, Margitot említhetem; a boldogok közül a három kassai vértanút, de hivatalos boldoggá avatás nélkül is „boldogként” tiszteljük a 13. századi esztergomi kanonokát, Özsébet, a pálosok szerzetes- rendjének megalapítóját. •-szó-, Ferenczy Europress Nem csak hegedülésból áll a világ Békés—Tarhosi beszélgetés Szecsődi Ferenccel A Liszt-díjas hegedűművész nem először volt vendég Tarhoson A vonószenekari tábor és kurzus június 25-étől július 3-áig „üzemelt” a mezőgazdasági kollégium épületében. Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedű- művész nem először volt vendége a békés-tarhosi zenei napoknak. A koncertfellépés mellett idén a hegedűkurzus munkájá- banisrésztvett.A gyerekgyűrűből nehezen tudtam kiszabadítani, ám szóra bírni — ha szakmáról hangzik a kérdés—annál könnyebben. — Budapesti létemre tizenhét éve Szegeden élek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Konzervatóriumának tanszékvezető docensévé választottak hat éve. — A művészeti életben ez kitüntető megbízást jelenthetett, hisz 34 évesen a Hubay-díj és a Cziffra Alapítvány vidéken élő hegedűművésze akkor az ország legfiatalabb docense lett. E mögött igen sok munka és tartalom húzódhatott. — Nem vagyok ijedős típus. Ezért a feladatok sohasem riasztottak. Legalább három embernek elegendő mindaz, amit ma is szívesen végzek és vállalok. — Ez művészi munkát vagy tanári hivatást jelent? — Is-is. Évente 40-50 koncertet adok itthon és külföldön, amellett imádom a gyerekeket. A szólisztiküs munka és a tanítás nálam szorosan összefügg. —- Bizonyára ezt értékelte a Szegedért Alapítvány 1991- ben, amikor a város művészeti fődíját ítélte oda a kiváló muzsikusnak. Ezt csak tetézte egy év múlva ,Az év zenésze” díj és a tavaly méltán elnyert Liszt-díj is. —A felsoroltak közül a szakma elismerésére vagyok a legbüszkébb. Művészkollégáktól, kritikusoktól kapni díjat valahol azt igazolja, hogy ez az út, amelyen továbbra is mennem kell. — Milyen út ez? Ilyen sima, sikerövezett vagy netán gondokat is rejtő? — Egy magyar impresszárió mondta régen: ahhoz, hogy egy művész itthon tudjon koncertezni, a pénzt külföldön kell megkeresni. így igaz. A gázsink idehaza nevetségesen kevés, aztán az adó, a levonás; gyakorlatilag ingyen játszom, a hazai hangversenyekből majdhogynem csak erkölcsi siker származhat. —Aki mégis ilyen életörömmel csinálja mindezt, annak tudom, hogy nem a pénz a legfontosabb. — Biztos, hogy szükséges, mert anélkül nincs élet, de lobo- gás, hit, kedv és akarat nélkül sem. Egykori tanárom, Bodo- nyi Pista bácsi 73 évesen ma is reggeltől estig dolgozik, mint a megszállott. Vagy Stephan Grapelli, a 80 éves amerikai jazzhegedűs, akit a zene látványosan karbantart, örökifjú. Lehet tanulni tőlük. A 40 éves Szecsődi Ferenc szavai mögött emberség, derű, tisztelet húzódik. Diákjait partnerként kezeli, s ők barátjukká fogadták. Tarhosi beszélgetésünket hol ez, hol az az ismerős gyerek üdvrivalgása szakítja félbe, ölelés, kézfogás, hogy vagy, mi újság; a tanítvány ilyenkor — még ha egyhetes kurzusra szegődött is — fontosabb a sajtónál. — A növendékkel való foglalkozás nem érhet véget a hegedűórával. Az emberi kapcsolatok nagyon meghatározóak. A diáknak is lehetnek gondjai, napi problémái, ezeket oldani kel 1. A világ nem csak hegedülésból áll. A gyerekeket olyan helyzetekre kell felkészíteni, hogy ne riadjanak meg az életben. —A híres, technikás hegedűórák mellett hallottam a közös, tanszaki sütés-főzésekről, a focipartikról. A Szecsődi-féle embernevelő módszer legendát teremtett a szakmában. Egy tanár lénye, személyisége, ugye a tanítványokban sugárzik tovább? — Ébben is kivételes szerencsém van. A sors igen sok tehetséges tanítványt adott a kezem alá. Fejes Tamás a Londoni Filharmonikusok tagja, Faragó Márk néhány hete az Eurovízió varsói versenyének döntőse lett, Zádori Édua a sioni Varga Tibor világhírű iskolájába nyert felvételt. És Tarhosra is eljöttek a mostaniak: Szűcs Máté, Lang János, Farkas Béla... — ...és a távolabb iák, Szombathely, Budapest, Miskolc, Debrecen neveltjei, akik látni, hallani, tanulni akarnak Sze- csőditől. — Svájci menedzserem, Bernadett Előd követségi kulturális attasé — aki ötödik éve visszatérő tanára a tábornak — velem együtt vallja: nem az a lényeg, ki játszik, mint játszik, hanem az, hogy hogyan. A tarhosi varázs őt is megérintette, és ma, amikor anyagi nehézségek miatt sorra szűnnek meg a tehetséggondozó táborok, köszönet és hála a megyei odafigyelésnek, a Jeunessesnek, a békési vezetésnek, hogy ez a „vírus” tovább „fertőz”, és a tehetséges gyerekekkel együtt mi is itt lehetünk. iBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Orosházi művészek hollandiai vendégségben „Határtalan” sikerek Ha az emberek megismerik egymás kultúráját, közelebb kerülnek egymáshoz, eltűnnek a határok Európában — mondta Van Schaik, a hollandiai Waalwijk polgármestere az orosházi festők műveiből városában rendezett kiállítás megnyitóján. Mint korábban hírül adtuk, Magyar hetet rendeztek június 19. és 26. között Hollandiában, Goirle és Waalwijk városában. A rendezvény alkalmából Hollandiába utazott az orosházi Liszt Ferenc Zeneiskola 40 fős csoportja, továbbá a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének — többségében orosházi festőkből álló — csoportja Gonda Géza vezetésével. A goirlei zeneiskola igazgatója, Klaas Touwen és az orosházi zeneiskola akkori igazgatója, Dinnyés István 1988-ban vették fel a kapcsolatot egymással, és a rákövetkező évben 50 tagú zenészcsoport látogatott el Magyarországra. A két város zenészei közötti barátság tartósnak bizonyult. Legutóbb ez év áprilisában jártak nálunk a goirlei zeneiskolások, most pedig az orosháziaknak nyílt lehetőségük hollandiai bemutatkozásra. A magyar gyerekek — a vendéglátókkal közösen — négy városban öt koncertet adtak a kint töltött egy hét alatt. Nagy sikerrel léptek fel az orosházi festők kiállításának megnyitóján is, ezzel is színesítve az ünnepség bensőséges hangulatát. A vendéglátók elismeréssel szóltak a magyar fiatalok teljesítményéről, és Rob Rijbroek, a waalwijki Terp alkotóház vezetője nem titkolta, hogy a holland gyerekeknek van mit tanulniuk a magyar vendégektől. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a II. világháború után a képzőművészetek fejlődése Kelet-Eu- rópában lelassult^ így álláspontja szerint a két ország festőművészei és grafikusai közötti kapcsolat valószínűleg elsősorban a magyar teljesítményekre hat majd serkentőleg. A kölcsönös megismerés azonban a hollandokat is folyamatosan gazdagítja értékes tapasztalatokkal. Ok elsősorban a magyarok vendégszeretetét, az érzelmileg tartalmasabb emberi kapcsolatokat tartják példaértékűnek és számukra követendőnek. A festőcsoport tagjai és kísérőik megismerkedhettek — többek között — Amszterdam és Rotterdam nevezetességeivel, sőt, kirándultak Luxemburgba is, ahol Jean Ries, a Hunguard Float orosházi üveggyárát is tulajdonában tartó Guardian Europe főtitkára fogadta az orosháziakat. Rövid séta után a festőcsoportot a cég látta vendégül, majd múzeumlátogatás és városnézés után a kirándulás a késő esti órákban ért véget. A június 25-én este Goirle- ben rendezett búcsúkoncért után a vendégek és vendéglátók valamennyien a belga Pop- pel városában találkoztak. A hollandok feletti labdarúgó győzelmüket karneváli hangulatban ünneplő belgák tréfás megjegyzéseitől kísérve a rendezvénysorozat egy kínai étteremben ízletes vacsorával zárult. A tartalmas, érdekes utazásról hazaérkező orosháziak elmondhatják magukról: „fölöslegesen” vittek útlevelet. Orosházától Orosházáig azt tőlük sehol senki nem kérte. Lehet, hogy nem is olyan soká valóban eltűnnek a határok Európában? M.E. A kultúra szerepét hangsúlyozta a polgármester megnyitójában Menedzser szeretne lenni? Korunk egyik legdivatosabb tevékenysége az üzleti, művészeti, politikai, kulturális és egyéb feladatok szervezése, menedzselése, nem csoda tehát, ha a menedzserképzés, az üzleti képzés az egyik legsikeresebb üzletággá vált. Az érdeklődők ma már több száz menedzser- képző vállalat, iskola között válogathatnak, a tartalmában és színvonalában legmegfelelőbb programot azonban egyre nehezebb kiválasztani. Minden bizonnyal ezért aratott olyan nagy sikert a tavaly megjelent „Ki kicsoda, mi micsoda a mene- dzserképzésbelf? 1993" című összeállítás, melynek — az óriási érdeklődésre való tekintettel — máris kezében tarthatja 1994/95 évjelzésű folytatását az olvasó. A kézikönyv két részből áll: első felében az üzleti képzéssel, menedzserképzéssel foglalkozó intézményeket, azok programjait ismerteti részletesen a kiadvány, a második szerkezeti egység pedig a menedzserképzési kurzusok élvonalbeli oktatóiról tartalmazza a legfontosabb adatokat. A könyvet floppy lemez egészíti ki, melynek segítségével a tájékozódni vágyó jelentkező lekérdezhet, válogathat oktatási programok, illetve az oktatók témakörei szerint a könyv adataiból. A „Vezetőképzésért” Alapítvány által kiadott „Ki kicsoda, mi micsoda a menedzserképzésben? 1994/95" című kiadvány eljutott a könyvesboltokba, de beszerezhető a Nemzetközi Vezetőképzési Információs Központ címén is: 1087 Budapest, Könyves K. krt. 48—52.
