Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09-10 / 160. szám
1994. július 9-10., szombat-vasárnap 0 i&MES megyei hírlap hétvégi magazinja Földink volt. Korbuly Mihály vegyészmérnök 1868-ban ezen a napon született Tótbánhegyesen. Tanulmányait a zürichi műegyetemen és tudományegyetemen végezte. A szennyvíztisztítás és a halászati igazgatás tanulmányozására külföldi utat tett 1904-ben. Ennek eredményeként készült tanulmánya alapján állították fel 1906-ban a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomást mélynek 1907-től igazgatója volt. Mint kísérletügyi főigazgató 1933-ban vonult nyugalomba. Értekezései hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Mondták Spenót A magyar spenót (kajszibarack, bor, búza, békesség) világhírű, vagy ha mégsem, akkor az lehetne. Legalább itthon. A hiba nem a magyar spenótban, nem a magyarföldben, nem a magyar napban, nem a magyar emberben van. Nem a magyar készülékben. Legfeljebb a rendszerben. Amely negyven éven át szívta ki a spenótból az életerőt. És a rendszerben, amely négy év óta az emberek fejét tömte zöldséggel, nem a hasát. (Bolgár György újságíró) Királyszkij Azokban a napokban, amikor nálunk a Majakovszkij utcát visszakeresztelték Király utcává, valamelyik műholdas adásban órányi műsort sugároztak a század eleji orosz avantgárdról s főként Majakovszkij képzőművészeti— irodalmi kísérleteiről. Arról, amiről nálunk sokkal kevesebb szó esett, mint a költő propagandaverseiről, hogy azt mondja, ketten ülünk a szobámban... Amiért tényleg fölösleges valakiről utcát elnevezni. (Maros Dénes újságíró) Szarkeverés no! Ami pedig ezt az elmúlt négy esztendőt illeti: nem kellett, hát leváltották azokat, akik csinálták. Most majd, remélem, megszűnik a sok duma, a sok szarkeverés, a sok mocs- kolódás. Szent István országáról prédikáltak? De hát cipőt kell venni a gyereknek, ki kell fizetni a gázszámlát, és Szent István nem vesz, és nem fizeti ki helyettünk. Szóval nem ment ez a dolog. A rendszer- váltástól ugyanis senki nem lesz tehetséges. Vagy az volt előtte is, vagy utána sem válik azzá. (Hofi Géza humorista) Békési tallózó A verseny anyagilag semmi eredményt nem hozott. Még a döntő végén sem kaptam pénzt, de arany ékszereket és külföldi utazást igen. Amikor a televízió meghívott egy műsorba, akkor „kerestem” néhány ezer forintot, ezenkívül semmit. (Fórián Szilvia magyar szépségkirálynő) Halló! Beszélgessünk! —Halló! A mezőkovácsházi Varga lakás? — Halló! Itt Vargáné. —Jó napot kívánok! Halasi Mária vagyok a Békés Megyei Hírlap munkatársa és szeretném megkérdezni, hogy mivel foglalkozik e meleg nyári napokban? — Én már nyugdíjas vagyok és nem is egészséges, ezért napközben inkább behúzódok a hűvös szobába. Estefelé könnyebb elvégezni a kinti munkát. A férjemnek a szíve rosszalkodik, nekem pedig többféle betegségem van, így csak megfontoltan dolgozgatunk. — Ezek szerint a gyerekek már kirepültek otthonról? — Három felnőtt lányunk van és mind máshol lakik. A legközelebbi Battonyán, másik Szegeden, a harmadik pedig Olaszországba ment férjhez. Már megkapta az olasz állampolgárságot. Most éppen itthon van két hét szabadságon. Mint mondta, szolidan élnek, de sok érdekes dolog van, amiről itthon tud mit mesélni. —Általában mivel telnek a napok? — Van egy fél kertünk, mert a másik felét a hátsó szomszéd építkezése miatt el kellett adnunk, de ez is bőven megtermi, ami a konyhába kell. Most éppen főzök. Kelkáposztafőzeléket, csirkeaprólék levest májgaluskával, a mellét pedig megsütöm. A jó terméshez azonban jó idő kell, s bizony jöhetne már egy kis eső! Jószágot csak annyit tartunk, ami az ellátást biztosítja. Valamikor 60—70 darabot is leszállítottunk. —A nyugdíjazás előtt hol dolgoztak? — A férjem a téeszben volt állattenyésztési brigádvezető, majd könnyebb munkára került. A három gyerekkel zömében én itthon voltam, mert az iskoláztatás és a napi teendők ezt kívánták. Később úgy gondoltuk, hogy jó lesz nekem is a kis nyugdíj, ezért 10 évig az Orosházi Háziipari Szövetkezetben vállaltam bedolgozást. Míg a férjem dolgozott én itthon álltam helyt: gondoztam a jószágokat, volt mikor sok csirkét neveltem, elláttam a ház körüli teendőket. Elég hajszás volt az életünk míg a három gyereket is kitaníttattuk. Most már csak csendesen teszünk-veszünk. Szerencsére, bár itt-ott néha fáj, de úgy bírjuk magunkat, hogy nem kell külső segítség. —Kívánom, hogy még sokáig így legyen és jó egészséget az elkövetkezendő évekre. Köszönöm a beszélgetést! „A Színház a nemzet közkincse. Ez méltóság is, és kötelesség is. A nemzet egészét szolgálja, illetve kell szolgálnia. A Színház helye nem bal és nem jobb oldalon van. Olyannak kell lennie, hogy otthon legyen az emberek szívében és eszében. Jaj, de nehéz! Sík Ferenc” E sorok írója Sík Ferenc békéscsabai születésű Kossuth-díjas rendező', a Nemzeti Színház főrendezője, a Gyulai Várszínház megbízott igazgatója. Százhuszonöt éve született Kandó Kálmán A villamosvasúti vontatás úttörője, Kandó Kálmán gépészmérnök, akadémikus 1869. július 10-én Pesten született, és 1931. január 13-án Budapesten halt meg. 1898—1902 között a Ganz- gyár építette Olaszországban az első váltakozó áramú nagyvasúti villamos vonalat az általa kidolgozott nagyfeszültségű háromfázisú rendszer alapján. Olaszországi munkáját követően 1917-ben a Ganz-gyár vezérigazgatójává nevezték ki. Az alábbiakban a Nagy Ferenc által szerkesztett „Magyarok a természettudomány és a technika történetében” című sorozat egyik kötetéből, a Kandó Kálmánról szóló fejezetből idézünk egy rövid szakaszt. „...AGanz-gyárbanmár 1892- től folytak kísérletek villamos vontatással. 1896-ban épült meg egy 800 m hosszú 1 m-es nyomtávú próbapálya. Kandó felismerte, hogy az indukciós motorok vasúti vontatásra alkalmassá tehetők, kezdeményezésére és az ő vezetésével kezdtek foglalkozni a háromfázisú villamos vontatással. Az első háromfázisú villamos vasútjuk 1898-tól üzemelt a Genfi-tó mellett, Evian les Bains fürdőhelyen. A Ganz-gyár—kedvező kísérletei alapján — vállalkozott az olaszországi Valtellina vasút villamosítására, amit akkor a legtöbb nagy vezető európai cég túl kockázatosnak talált... ...El kell tekintenünk itt a műszaki megoldás ismertetésétől, az érdeklődő olvasó számára ez a szakirodalomban megtalálható. A feladat nagyságának jellemzéséül azonban idézzük Verbély László műegyetemi professzor szavait: «Csak a 28 éves lángész rajongó optimizmusa és akadályt nem ismerő tettrekészsége indokolhatja azt a merészséget, amellyel Kandó a feladat megoldását 15 periódusú forgóáramú rendszerben és az akkori viszonyok között még fantasztikusnak látszó 3000 V feszültséggel vállalta, és az elektrotechnikai ipar akkori fejletlensége, valamint a berendezés minden részletének újszerűsége folytán eléje tornyosuló nehézségektől vissza nem riadva a töretlen útnak nekivágott.»...” Termelők figyelem! A KONDOROSI TAKARMÁNYKEVERŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ez évben is vásárol takarmányárpát, takarmánybúzát közvetlenül kombájntól is, napi piaci áron. SZOLGÁLTATÁSAINK: tisztítás szárítás tárolás. INFORMÁCIÓVAL SZOLGÁL: Kriskó János kér. oszt.-vez., Janurik János főraktáros. Telefon: (66) 388-944. fehéren i| Claydermant hallgatva Hívom a Televíziót, a nagyot, a Magyart. Ismerősömet keresem, szakmai ügyben. A központos udvarias, hangján érezni, nem most kezdte a szakmát. Azonnal kapcsolom, mondja és már ki is lép a vonalból. Amíg várok, hogy a melléken felvegyék a telefont, Richard Clayderman zongorázik nekem. A televízió ma divatos, korszerű központja csöngetés helyett zenét „sugároz”. Clayderman zongorajátéka felüdít. Mintha nem is a Magyar Televízió lövészárkában, politikai bombák ütötte kráterek között várnék soromra. Igazán idilli a kép. Jó lenne feledni a sok cirkuszt, és sárdobálást, ami a televízió körül zajlott. De nem tudom feledni, mert érintett voltam, voltunk benne valamennyien. Mert hiszen, ha valakit becsapnak a boltban, arra az eladón és a károsulton kívül alig van tanú. Ám itt, a kamerák előtt nem lehet csak négyszemközt hazudni, vagy hamisnak lenni. Milliók érzik, tudják azonnal, ha ott benn lódítanak. Márpedig lódítottak eleget. Éppen annyit, hogy egy szakma, a magyar televíziózás hitele ráment. Nehéz lesz újrakezdeni, hitelesen „megcsinálni” a Magyar Televíziót. S ami még nagyobb baj, nehéz lesz a sebeket begyógyítani. Túl sok heg van a lábakon, karokon, a szíveken. Főleg a szíveken. A legszömyűbb az, hogy ember embernek lett farkasa. Jól emlékszem, volt idő, amikor a szakma védett mindenkit, aki csak védhető volt. Ha valaki hibázott, vagy rosszat szólt, hát „eldugták”. Házon belül. Nem ritkán maga a párttitkár jeleskedett elrejtésében. Az utóbbi években — a demokráciában — viszont vérre ment a játék. A másik megsemmisítésére. Az útból való eltakarítására. Nehéz lesz hát újrakezdeni. Miközben Clayderman zenéjét hallgatom, egyre azon töprengek, mi következik a Magyar Televízióban? Üt a politikai bosszúállás órája, vagy elkezdődik a közelmúlt sebeinek begyógyítása? Mint újságíró, mint kolléga, mint televíziónéző, szeretném hinni, az utóbbi. Árpási Zoltán
