Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-28 / 150. szám
NAGYVILÁG Arafatra várva Pillanatokon belül esedékes a palesztin vezető megtérése hazájába Reformkommunista polgármester Németországban Az újraegyesült Németországban először került reformkommunista főpolgármester keletnémet nagyváros élére: Horst- Dieter Brähmiget, az NSZEP utódpártjának nyilvánított Demokratikus Szocializmus Pártja (DSZP) jelöltjét a hatvanezer lakosú szászországi Hoyers- werdában választották meg vasárnap városi elöljárónak. Szászországban és még több tartományban második fordulóra került sor azokon a helyeken, ahol a két héttel ezelőtti helyhatósági választásokon a jelöltnek nem sikerült megszereznie az abszolút többséget. Az ugyancsak vasárnap tartott szász-anhalti tartományi választásokon a DSZP a szociáldemokratákkal (SPD) együtt szintén a nyertesek közé tartozik, a győztes ugyanakkor a CDU: négy és fél százalékot veszítve is a legerősebb párt maradt tartományi szinten. Az SPD és a DSZP az előrejelzések szerint mintegy nyolcnyolc százalékkal növelte szavazatai arányát; a második, illetve a harmadik helyen végzett. Súlyos vereséget szenvedtek a liberálisok, Kinkel külügyminiszter FDP-je: csaknem tíz százalékot veszítve nem kerültek be a magde- burgi parlamentbe. Most nem segített a Genscher-effektus, az a körülmény, hogy a német újraegyesítésben döntő szerepet játszó volt külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher a tartományból, Haliéból származik. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek Jerikóban várnak. Jasszer Arafatra, a PFSZ elnökére, az autonómiát igazgató Palesztin Hatóság első emberére, aki több ízben jelezte jövetelét, s ismételten kitolta az érkezés időpontját. A helyiek türelmesen, derűvel veszik tudomásul az új híreket, bár a pletykák arra utalnak, hogy szó sincs közönyről. A jólértesültek a hét végén tudni vélték, hogy pillanatokon belül esedékes a palesztin vezető megtérése hazájába, hiszen „testőrei már itt vannak”. A japán kormányválság feloldásában nem jutottak előbbre hétfőn a konzervatív és a szociáldemokrata párt első számú vezetői. A két — parlamenti többséget élvező — párt vezetője, Kono Johei és Murajama Tomiicsi csak annak szükségességében állapodott meg, hogy a lehető leghamarabb meg kell alakítani az új kormányt és meg kell választani a lemondott Hata Cutomu helyére lépő új kormányfőt. Arról azonban, hogy ennek érdekében a két párt szövetségre lépne, nem volt szó. Szombaton jelentette be HaAkik tehetik, addig is üzletet csinálnak. A legnagyobbat alighanem a főtéren, az Amman utca végén álló házak tulajdonosai, akik háztetőiket tv-állo- másoknak adják bérbe, olykor napi ezer dollárért. Szuvenír- boltok nyílnak, és a taxik iránti kereslet is megugrott a médiaostrom alatt. Várnak az Európából, Amerikából, Japánból érkezett újságírók is, ám ők annál türelmetlenebbül, hiszen költségvetésük véges. Akik kitartanak, Arafat érkezéséig tüntetésekről ta Cutomu, aki csak a parlamenti kisebbség támogatását élvezte, hogy kormányával lemond. Miután a kormánykoalíció és a második számú ellenzéki párt, a Japán Szociáldemokrata Párt közti koalíciós egyeztetések sikertelennek bizonyultak, a négy évtizeden át uralkodó párt, a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LDP) lépett elő kezdeményezőként: javaslatot tett a JSZDP-vel való egyezkedésre. Az LDP-n és a JSZDP-n belül ugyan egyes csoportok, személyek nem elleneznék a konzervatív-szociáldemokrata koalíciót, tudósíthatnak — az autonómk- megállapodás nyomán elengedett foglyok bennmaradt társainak szabadonbocsátását követelő felvonulásokról —, helyi illetékesek tájékoztatóiról. Várnak az autonómia hatóságai is: nem csak Arafatra, de a gazdaság talpraállításához ígért pénzösszegekre is. Addig is kérlelik a város lakosságát, hogy tegyen eleget adófizetési kötelezettségeinek, legyen miből fedezni a szolgáltatásokat, fizetni az alkalmazottakat, köztük a frissen érkezett rendőröket. Utóbbiak ma már hozzátartoznak a városképhez, bár öltözékük az ideiglenesség érzését kelti: legkevesebb három különböző színű egyenruhát látni — kéket, sötétzöldet, terepszínűt —, mintha többféle fegyveres testület tagjai lennének, holott az Izraellel kötött megállapodás csak rendőrség felállítását foglalja magában. A helyiek mégis katonaként említik a zöldeket. Egy őrmester kérdésünkre bizalmasan közli: akik a palesztin körzetekből jöttek, és az-Intifáda kitöréséig az izraeli rendőrség kisegítői voltak, mint ő, kéket viselnek, míg a zöldek a diaszpóra emberei, eddig valóban katonák voltak: a Palesztinái Felszabadítási Hadsereg fegyveresei Irakból, Algériából, Jemenből érkeztek. Láthatóan jó a kapcsolatuk a lakossággal, és fesztelen az izraeli katonákkal is, akikkel közös őrjáratokat tartanak. mások azonban e pártok közti politikai véleményeltérések miatt bírálják a koalíciós tervet. Az egyezkedések motívumairól, az egyes pártok programjáról csak keveset tud a közvélemény, amely azt sejti, hogy inkább személyes érdekeken, egyes csoportok hatalmi törekvésén dől majd el, milyen koalíciós kormány lép a távozó helyébe. Nem ejtették végleg a mostani kormánykoalíció és a JSZDP koalíciós szövetsége megalakításának tervét sem, ezt jelzi, hogy a koalíció újabb tárgyalási ajánlatot tett Murajama Tomiicsi pártelnöknek. Kormányalakítási tárgyalások Japánban A Economist írja A harmadik vodka után... A német megszállókat sok ukrán fölszabadítókként üdvözölte, de hamar rájöttek, hogy a nácik ugyanolyan rosszak, mint a bolsevikok. Az ukrán partizánok az erdőbe vonultak, hogy a németek ellen harcoljanak, és ott maradtak harcolni a Vörös Hadsereg ellen is, amikor 1944-ben visszatért. A fegyveres ellenállás a második világháború befejezése után még 15 éven át folytatódott. Mindezek miatt a XX. század nagy részében bármely kiemelkedő ukránnak igen nagy esélye volt arra, hogy agyonlövik. ,,Nem lehet veszekedni Oroszországgal és győzni” — mondta Kravcsuk elnök tavaly ősszel az ukrán parlamentnek. Ebben a legtöbb ukrán egyetért vele, és javára írja, hogy ügyesen kezeli a mindig nagyon nehéz viszonyt. Ám ez nem jelenti, hogy az orosz—ukrán kapcsolatok jók. Az orosz kormány úgy véli, önzetlenül viselkedik Ukrajnával szemben. Oroszország nem kérdőjelezi meg hivatalosan Ukrajna területi integritását, és nagyarányú természetbeli segélyt nyújtott. 1992-ben és 1993-ban 50 millió tonna olajat és 130 millió köbméter földgázt szállított Ukrajnának a világpiaci áraknál jelentősen olcsóbban. Jurij Dubinyin volt párizsi szovjet nagykövet számítása szerint, aki most az ukránokkal tárgyal, Oroszország csupán tavaly 7 milliárd dollárt adott így Ukrajnának. Általános orosz vélemény szerint, ha Ukrajna azt akarja, hogy igazi országként kezeljék, fizessen igazi árat behozataláért. Kijevből úgy látják, Oroszország könyörtelenül fölhasználja az olcsó olaj és földgáz szállítását arra, hogy Ukrajnát újra befolyási övezetébe vonja. Az orosz szándékokat illető hivatalos paranoia abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy Oroszország sohasem fog belenyugodni egy független Ukrajnába. ,,Sok barátom van csúcsposzton Moszkvában — mondja Andrej Mararenko ukrán külügyminiszter-helyettes. — A harmadik vodka után mindig ugyanazt kérdezik tőlem: minek nektek ez a függetlenség?” Andrew Cowley 80 éve történt Merénylet Szarajevóban Az 1867-es kompromisszumos kiegyezéssel jó feltételek alakulnak ahhoz, hogy a Monarchia mindkét állama — Magyarország és Ausztria—a dinamikus fejlődés útjára lépjen. A két ország közötti együttműködés — főleg látszatra — valóban a lehető leg- harmonikusabb. A birodalom kulcskérdéseiben a budapesti kormányzat is mindig lojális Ferenc József — Ausztria császára és Magyarország királya — iránt. Az is mind világosabbá válik, hogy a magyar uralkodó elit nagyhatalmi törekvései összetalálkoznak a bécsi udvar vágyaival. Az első balkáni terjeszkedő törekvésre az 1870-es évek vége felé adódik lehetőség. A török fennhatóságú Boszniában és Hercegovinában — az orosz—török háború légkörében — olyan méreteket ölt az etnikai és más ellentét, amely a vezető európai országokat is nyugtalanítja. Ausztria és Magyarország — Anglia és Oroszország egyetértésével — az 1878. július 13-i Berlini Szerződés alapján elköveti a két tartomány okupálását és ígéri a békés rend helyreállítását. Azonban hamarosan kiderül, hogy a Monarchia ígéretét képtelen teljesíteni. Ám a Monarchia, ha lehet, még erőteljesebben folytatja az Égei- tenger felé való terjeszkedési törekvéseit. E célból a Monarchia vezetői pártfogolják a német Hohenzollen-házzal, pontosabban a szélsőségesen militarista II. Vilmos császárral létrehozandó szövetséget. Az 1878-ban okupált boszniai-hercegov inai nemzetiségi függetlenedési elégedetlen- ségi megnyilvánulások miatt Bécsben és Budapesten is türelmetlenség mutatkozik. Az osztrák és magyar újságokban is több „kritikai” írás jelenik meg. A „hazafias” szervezetek kifejezik ama követelésüket, hogy a Monarchia határozottabban lépjen fel. Valóságos mozgalom szerveződik. Elsőnek 1908. január 15-én a Monarchia vezető politikusai kérik gr. Alois Aerenthal külügyminisztert, hogy Ferenc Józsefnél kezdeményezze Bosznia-Hercegovina an- nektálását, azaz teljes bekebelezését. Két és fél hónappal később, április 4-én báró Buri- án István pénzügyminiszter fogalmaz emlékiratot az anne- xió sürgetése céljából. Ferenc József pedig a végső annexió melletti döntését 1908. október 6-án hozza meg. Tiltakozik Anglia, Törökország, tRÉKÉSMECTEi hírlap Elhurcolt műkincsek A második világháború alatt elhurcolt műkincsek sorsával foglalkozott vasárnap késő esti hírműsorában az orosz televízió egyes programja. Az elmúlt hét legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeit áttekintő és értékelő műsor (Voszkreszenye) visszautalt a parlament alsóházában hétfőn felvetett javaslatra, amely szerint állítsák le a Szovjetunióba került műkincsek és egyéb kulturális értékek visszaadását, amíg a parlament el nem fogadja a kérdést szabályozó szövetségi törvényt. A műsorvezető felvezető szavai után a riport az egyik képtárban folytatódott, ahol fél évszázada őriznek Magyarországról elhurcolt festményeket. A több mint 100 festmény között Goya, Renoir és El Greco festette vásznak is találhatók. A képtár vezető restaurátora elmondta, hogy természetesen tudták, mit őriznek, s a festményekre gondosan vigyáztak. A riporter ezek után a németországi műkincsek ügyére tért át, amely Oroszország és Németország viszonyában már hosszabb ideje okoz jelentős feszültséget. Az alapkérdés az, hogy kinek milyen idegen tárgy van a birtokában és milyen jogon került hozzá. Oroszország elhurcolta a legyőzött Németország múzeumaiból a kincseket, ezeket azonban a fasiszták külföldről rabolták össze. Orosz földre kerültek az áldozatok tulajdonából összelopott és kikerekedett náci magángyűjtemények. A kapituláció feltételei szerint ami a náciké volt, az Oroszországot illette meg — mondta a riporter. Ha betartották volna a háborús szabályokat, akkor az 1907-es hágai konferencia értelmében a kulturális értékek nem minősültek volna háborús trófeának. A szovjet hadsereg azonban legyőzte azt a hadsereget, amely az orosz kultúra megsemmisítését tervezte. Ezért van tehát fájdalom, ellenkezés és forrófejűség, mikor azt látják, hogy politikai megfontolások alapján valakik hajlandók lennének mindent visszaadni — vélte a riporter. A műsorban megszólaló kulturális miniszterhelyettes nem tartotta valószínűnek, hogy a jelenlegi állapotot őrzik meg, azaz az Oroszországban lévő külföldi értékek itt maradnak, s cserébe a külföldön lévő orosz műkincseket nem kérik vissza. Kijelentette, hogy a kérdés csakis a megfelelő törvényi mechanizmus kidolgozása után oldható meg véglegesen és megnyugtatóan. Mindennap feladhatja JítíS'S/IfMilIPitSft hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen adhatja fel a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alatti irodában 8—16 óráig, valamint a Mednyánszky u. 8. szám alatt 8—13 óráig. BALATONI büfébe felszolgálót és szakácsot keresek. Érdeklődni 8— 15.30 óráig a (66) 361-163-as telefonon. Kisbálás gyepszéna nagy tételben eladó. Békéscsaba, Kun u. 35. Érdeklődni: 18 óra után. Oroszország és a balkáni államok többsége. Csak annyi az igazság, hangzik a bécsi és budapesti hivatalos vélemény — hogy Magyarország és Ausztria a békés gazdasági lehetőségekkel kíván a Balkánon tevékenykedni. A realitásokat ismerő emberek azonban érzik, hogy valami nagyon rossz készül. A Magyar Szent Korona Békeegyesület országos elnöke, dr. Giesswein Sándor pápai prelátus az oktatási rendszert is hibáztatva mondja egy győri rendezvényen: „Áz iskolákban a történelemből inkább a fegyverek zörejét, mint a múzsák alkotásait tanulják, s ez számos visszásság szülője.” Kiéleződnek az egymással szembenálló európai országok közötti ellentétek. A magyar és osztrák, illetve a Monarchia hadserege fejlesztésének a késedelme azonban arra utal, hogy Ferenc József birodalma 1914-ben egy esetleges nagyobb háborúra nincs felkészülve. Az uralkodónak be kell érnie az erődemonstrációval. Ezért döntenek a Monarchia politikai és katonai vezetői arról, hogy — a birodalom fontos területén, a trónörökös részvételével, nagy hadgyakorlatot tartanak. A délszláv nemzetiségiekkel akarják tudatni, hogy az uralkodó fegyver használatával is kész rendje megtartására. A hadgyakorlati erődemonstrációt — Ferenc Ferdi- nánd részvételével — az uralkodó környezetében sem mindenki helyesli. Csakhogy — nyilatkozza gr. Deuard Paar, a bécsi udvar tanácsnoka — „...szembeötlően meg kell mutatni, hogy mi vagyunk az urak Boszniában.” Pedig az aggodalmakat az események igazolják. A két annektált tartományban egymásba torkolódnak a nemzeti függetlenségi tiltakozó tüntetések. A hadgyakorlat ideje alatt — június elejétől — háromszor történik a trónörökös ellen merénylet, igaz sikertelenül. A három merénylet okán érdemes lenne legalább arra tekintettel lenni, hogy a törökökkel vívandó háborúban, 1389-ben, a Rigómezőn, éppen a nevezetes napon szenvedett vereséget a szerb hadsereg. Ezért június 28. — szent Vitus napja—szerb gyásznap. De ezt sem veszik figyelembe. S a harmadik után a negyedik merénylet sikerül. A boszniai fővárosi hadgyakorlat záró díszfelvonulásának közönségében elrejtőzve Gavriló Prin- cip revolverrel megöli Ferenc Ferdinánd trónörököst és hitvesét, Hohenberg Zsófiát. Egyesek azonnal háborúért kiáltanak. A július harmadikai temetést követően azonban a szenvedélyek lecsitulnak. Lónyai Sándor
