Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-28 / 150. szám

NAGYVILÁG Arafatra várva Pillanatokon belül esedékes a palesztin vezető megtérése hazájába Reformkommunista polgármester Németországban Az újraegyesült Németország­ban először került reformkom­munista főpolgármester kelet­német nagyváros élére: Horst- Dieter Brähmiget, az NSZEP utódpártjának nyilvánított De­mokratikus Szocializmus Pártja (DSZP) jelöltjét a hatvanezer lakosú szászországi Hoyers- werdában választották meg va­sárnap városi elöljárónak. Szászországban és még több tartományban második fordulóra került sor azokon a helyeken, ahol a két héttel ez­előtti helyhatósági választáso­kon a jelöltnek nem sikerült megszereznie az abszolút többséget. Az ugyancsak vasárnap tar­tott szász-anhalti tartományi választásokon a DSZP a szoci­áldemokratákkal (SPD) együtt szintén a nyertesek közé tarto­zik, a győztes ugyanakkor a CDU: négy és fél százalékot veszítve is a legerősebb párt maradt tartományi szinten. Az SPD és a DSZP az előrejelzé­sek szerint mintegy nyolc­nyolc százalékkal növelte sza­vazatai arányát; a második, il­letve a harmadik helyen vég­zett. Súlyos vereséget szenved­tek a liberálisok, Kinkel külügyminiszter FDP-je: csaknem tíz százalékot veszít­ve nem kerültek be a magde- burgi parlamentbe. Most nem segített a Genscher-effektus, az a körülmény, hogy a német újraegyesítésben döntő szere­pet játszó volt külügyminisz­ter, Hans-Dietrich Genscher a tartományból, Haliéból szár­mazik. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek Jerikóban várnak. Jasszer Ara­fatra, a PFSZ elnökére, az auto­nómiát igazgató Palesztin Ha­tóság első emberére, aki több ízben jelezte jövetelét, s ismé­telten kitolta az érkezés idő­pontját. A helyiek türelmesen, derű­vel veszik tudomásul az új híre­ket, bár a pletykák arra utalnak, hogy szó sincs közönyről. A jólértesültek a hét végén tudni vélték, hogy pillanatokon belül esedékes a palesztin vezető megtérése hazájába, hiszen „testőrei már itt vannak”. A japán kormányválság felol­dásában nem jutottak előbbre hétfőn a konzervatív és a szoci­áldemokrata párt első számú vezetői. A két — parlamenti többséget élvező — párt veze­tője, Kono Johei és Murajama Tomiicsi csak annak szükséges­ségében állapodott meg, hogy a lehető leghamarabb meg kell alakítani az új kormányt és meg kell választani a lemondott Hata Cutomu helyére lépő új kor­mányfőt. Arról azonban, hogy ennek érdekében a két párt szö­vetségre lépne, nem volt szó. Szombaton jelentette be Ha­Akik tehetik, addig is üzletet csinálnak. A legnagyobbat alig­hanem a főtéren, az Amman utca végén álló házak tulajdo­nosai, akik háztetőiket tv-állo- másoknak adják bérbe, olykor napi ezer dollárért. Szuvenír- boltok nyílnak, és a taxik iránti kereslet is megugrott a média­ostrom alatt. Várnak az Európából, Ame­rikából, Japánból érkezett új­ságírók is, ám ők annál türel­metlenebbül, hiszen költségve­tésük véges. Akik kitartanak, Arafat érkezéséig tüntetésekről ta Cutomu, aki csak a parlamen­ti kisebbség támogatását élvez­te, hogy kormányával lemond. Miután a kormánykoalíció és a második számú ellenzéki párt, a Japán Szociáldemokrata Párt közti koalíciós egyeztetések si­kertelennek bizonyultak, a négy évtizeden át uralkodó párt, a konzervatív Liberális Demok­rata Párt (LDP) lépett elő kezde­ményezőként: javaslatot tett a JSZDP-vel való egyezkedésre. Az LDP-n és a JSZDP-n belül ugyan egyes csoportok, szemé­lyek nem elleneznék a konzerva­tív-szociáldemokrata koalíciót, tudósíthatnak — az autonómk- megállapodás nyomán elenge­dett foglyok bennmaradt társai­nak szabadonbocsátását köve­telő felvonulásokról —, helyi illetékesek tájékoztatóiról. Várnak az autonómia hatósá­gai is: nem csak Arafatra, de a gazdaság talpraállításához ígért pénzösszegekre is. Addig is kér­lelik a város lakosságát, hogy tegyen eleget adófizetési köte­lezettségeinek, legyen miből fe­dezni a szolgáltatásokat, fizetni az alkalmazottakat, köztük a frissen érkezett rendőröket. Utóbbiak ma már hozzátartoz­nak a városképhez, bár öltö­zékük az ideiglenesség érzését kelti: legkevesebb három különböző színű egyenruhát látni — kéket, sötétzöldet, te­repszínűt —, mintha többféle fegyveres testület tagjai lenné­nek, holott az Izraellel kötött megállapodás csak rendőrség felállítását foglalja magában. A helyiek mégis katonaként emlí­tik a zöldeket. Egy őrmester kérdésünkre bizalmasan közli: akik a palesztin körzetekből jöt­tek, és az-Intifáda kitöréséig az izraeli rendőrség kisegítői vol­tak, mint ő, kéket viselnek, míg a zöldek a diaszpóra emberei, eddig valóban katonák voltak: a Palesztinái Felszabadítási Had­sereg fegyveresei Irakból, Al­gériából, Jemenből érkeztek. Láthatóan jó a kapcsolatuk a lakossággal, és fesztelen az iz­raeli katonákkal is, akikkel kö­zös őrjáratokat tartanak. mások azonban e pártok közti po­litikai véleményeltérések miatt bí­rálják a koalíciós tervet. Az egyez­kedések motívumairól, az egyes pártok programjáról csak keveset tud a közvélemény, amely azt sej­ti, hogy inkább személyes érdeke­ken, egyes csoportok hatalmi tö­rekvésén dől majd el, milyen koa­líciós kormány lép a távozó helyé­be. Nem ejtették végleg a mostani kormánykoalíció és a JSZDP koa­líciós szövetsége megalakításá­nak tervét sem, ezt jelzi, hogy a koalíció újabb tárgyalási ajánlatot tett Murajama Tomiicsi pártel­nöknek. Kormányalakítási tárgyalások Japánban A Economist írja A harmadik vodka után... A német megszállókat sok ukrán fölszabadítókként üdvö­zölte, de hamar rájöttek, hogy a nácik ugyanolyan rosszak, mint a bolsevikok. Az ukrán partizánok az erdőbe vonul­tak, hogy a németek ellen harcoljanak, és ott maradtak harcolni a Vörös Hadsereg ellen is, amikor 1944-ben visszatért. A fegyveres ellenállás a második világháború befejezése után még 15 éven át folytatódott. Mindezek miatt a XX. század nagy részében bármely kiemelkedő ukránnak igen nagy esélye volt arra, hogy agyonlövik. ,,Nem lehet veszekedni Oroszországgal és győzni” — mondta Kravcsuk elnök tavaly ősszel az ukrán parlament­nek. Ebben a legtöbb ukrán egyetért vele, és javára írja, hogy ügyesen kezeli a mindig nagyon nehéz viszonyt. Ám ez nem jelenti, hogy az orosz—ukrán kapcsolatok jók. Az orosz kormány úgy véli, önzetlenül viselkedik Uk­rajnával szemben. Oroszország nem kérdőjelezi meg hi­vatalosan Ukrajna területi integritását, és nagyarányú természetbeli segélyt nyújtott. 1992-ben és 1993-ban 50 millió tonna olajat és 130 millió köbméter földgázt szállí­tott Ukrajnának a világpiaci áraknál jelentősen olcsóbban. Jurij Dubinyin volt párizsi szovjet nagykövet számítása szerint, aki most az ukránokkal tárgyal, Oroszország csupán tavaly 7 milliárd dollárt adott így Ukrajnának. Általános orosz vélemény szerint, ha Ukrajna azt akarja, hogy igazi országként kezeljék, fizessen igazi árat behoza­taláért. Kijevből úgy látják, Oroszország könyörtelenül föl­használja az olcsó olaj és földgáz szállítását arra, hogy Ukrajnát újra befolyási övezetébe vonja. Az orosz szándé­kokat illető hivatalos paranoia abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy Oroszország sohasem fog belenyugodni egy független Ukrajnába. ,,Sok barátom van csúcsposzton Moszkvában — mondja Andrej Mararenko ukrán külügy­miniszter-helyettes. — A harmadik vodka után mindig ugyanazt kérdezik tőlem: minek nektek ez a független­ség?” Andrew Cowley 80 éve történt Merénylet Szarajevóban Az 1867-es kompromisszu­mos kiegyezéssel jó feltételek alakulnak ahhoz, hogy a Mo­narchia mindkét állama — Magyarország és Ausztria—a dinamikus fejlődés útjára lép­jen. A két ország közötti együttműködés — főleg lát­szatra — valóban a lehető leg- harmonikusabb. A birodalom kulcskérdéseiben a budapesti kormányzat is mindig lojális Ferenc József — Ausztria csá­szára és Magyarország királya — iránt. Az is mind világosab­bá válik, hogy a magyar ural­kodó elit nagyhatalmi törek­vései összetalálkoznak a bécsi udvar vágyaival. Az első balkáni terjeszkedő törekvésre az 1870-es évek vé­ge felé adódik lehetőség. A török fennhatóságú Boszniá­ban és Hercegovinában — az orosz—török háború légköré­ben — olyan méreteket ölt az etnikai és más ellentét, amely a vezető európai országokat is nyugtalanítja. Ausztria és Ma­gyarország — Anglia és Oroszország egyetértésével — az 1878. július 13-i Berlini Szerződés alapján elköveti a két tartomány okupálását és ígéri a békés rend helyreállítá­sát. Azonban hamarosan ki­derül, hogy a Monarchia ígére­tét képtelen teljesíteni. Ám a Monarchia, ha lehet, még erő­teljesebben folytatja az Égei- tenger felé való terjeszkedési törekvéseit. E célból a Monar­chia vezetői pártfogolják a né­met Hohenzollen-házzal, pon­tosabban a szélsőségesen mili­tarista II. Vilmos császárral létrehozandó szövetséget. Az 1878-ban okupált bosz­niai-hercegov inai nemzetisé­gi függetlenedési elégedetlen- ségi megnyilvánulások miatt Bécsben és Budapesten is türelmetlenség mutatkozik. Az osztrák és magyar újságok­ban is több „kritikai” írás jele­nik meg. A „hazafias” szerve­zetek kifejezik ama követe­lésüket, hogy a Monarchia ha­tározottabban lépjen fel. Való­ságos mozgalom szerveződik. Elsőnek 1908. január 15-én a Monarchia vezető politikusai kérik gr. Alois Aerenthal külügyminisztert, hogy Fe­renc Józsefnél kezdeményez­ze Bosznia-Hercegovina an- nektálását, azaz teljes bekebe­lezését. Két és fél hónappal később, április 4-én báró Buri- án István pénzügyminiszter fogalmaz emlékiratot az anne- xió sürgetése céljából. Ferenc József pedig a végső annexió melletti döntését 1908. októ­ber 6-án hozza meg. Tiltako­zik Anglia, Törökország, tRÉKÉSMECTEi hírlap Elhurcolt műkincsek A második világháború alatt elhurcolt műkincsek sorsával foglalkozott vasárnap késő esti hírműsorában az orosz televízió egyes programja. Az elmúlt hét legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeit áttekintő és értékelő műsor (Voszkreszenye) visszautalt a parlament alsóházában hét­főn felvetett javaslatra, amely szerint állítsák le a Szovjet­unióba került műkincsek és egyéb kulturális értékek visszaadását, amíg a parlament el nem fogadja a kérdést szabályozó szövetségi törvényt. A műsorvezető felvezető szavai után a riport az egyik képtárban folytatódott, ahol fél évszázada őriznek Ma­gyarországról elhurcolt festményeket. A több mint 100 festmény között Goya, Renoir és El Greco festette vásznak is találhatók. A képtár vezető restaurátora elmondta, hogy természetesen tudták, mit őriznek, s a festményekre gon­dosan vigyáztak. A riporter ezek után a németországi műkincsek ügyére tért át, amely Oroszország és Németország viszonyában már hosszabb ideje okoz jelentős feszültséget. Az alapkér­dés az, hogy kinek milyen idegen tárgy van a birtokában és milyen jogon került hozzá. Oroszország elhurcolta a le­győzött Németország múzeumaiból a kincseket, ezeket azonban a fasiszták külföldről rabolták össze. Orosz földre kerültek az áldozatok tulajdonából összelopott és kikere­kedett náci magángyűjtemények. A kapituláció feltételei szerint ami a náciké volt, az Oroszországot illette meg — mondta a riporter. Ha betartották volna a háborús szabályokat, akkor az 1907-es hágai konferencia értelmében a kulturális értékek nem minősültek volna háborús trófeának. A szovjet hadse­reg azonban legyőzte azt a hadsereget, amely az orosz kultúra megsemmisítését tervezte. Ezért van tehát fájda­lom, ellenkezés és forrófejűség, mikor azt látják, hogy politikai megfontolások alapján valakik hajlandók lenné­nek mindent visszaadni — vélte a riporter. A műsorban megszólaló kulturális miniszterhelyettes nem tartotta valószínűnek, hogy a jelenlegi állapotot őrzik meg, azaz az Oroszországban lévő külföldi értékek itt maradnak, s cserébe a külföldön lévő orosz műkincseket nem kérik vissza. Kijelentette, hogy a kérdés csakis a megfelelő törvényi mechanizmus kidolgozása után oldha­tó meg véglegesen és megnyugtatóan. Mindennap feladhatja JítíS'S/IfMilIPitSft hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen adhatja fel a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alatti irodában 8—16 óráig, valamint a Mednyánszky u. 8. szám alatt 8—13 óráig. BALATONI büfébe felszolgálót és szakácsot keresek. Érdeklődni 8— 15.30 óráig a (66) 361-163-as telefonon. Kisbálás gyepszéna nagy tételben eladó. Békéscsaba, Kun u. 35. Érdeklődni: 18 óra után. Oroszország és a balkáni álla­mok többsége. Csak annyi az igazság, hangzik a bécsi és budapesti hivatalos vélemény — hogy Magyarország és Ausztria a békés gazdasági lehetőségek­kel kíván a Balkánon tevé­kenykedni. A realitásokat is­merő emberek azonban érzik, hogy valami nagyon rossz készül. A Magyar Szent Koro­na Békeegyesület országos el­nöke, dr. Giesswein Sándor pápai prelátus az oktatási rendszert is hibáztatva mondja egy győri rendezvényen: „Áz iskolákban a történelemből in­kább a fegyverek zörejét, mint a múzsák alkotásait tanulják, s ez számos visszásság szülője.” Kiéleződnek az egymással szembenálló európai országok közötti ellentétek. A magyar és osztrák, illetve a Monarchia hadserege fejlesztésének a ké­sedelme azonban arra utal, hogy Ferenc József birodalma 1914-ben egy esetleges na­gyobb háborúra nincs fel­készülve. Az uralkodónak be kell érnie az erődemonstráció­val. Ezért döntenek a Monar­chia politikai és katonai veze­tői arról, hogy — a birodalom fontos területén, a trónörökös részvételével, nagy hadgya­korlatot tartanak. A délszláv nemzetiségiekkel akarják tu­datni, hogy az uralkodó fegy­ver használatával is kész rend­je megtartására. A hadgyakorlati erőde­monstrációt — Ferenc Ferdi- nánd részvételével — az ural­kodó környezetében sem min­denki helyesli. Csakhogy — nyilatkozza gr. Deuard Paar, a bécsi udvar tanácsnoka — „...szembeötlően meg kell mutatni, hogy mi vagyunk az urak Boszniában.” Pedig az aggodalmakat az események igazolják. A két annektált tartományban egy­másba torkolódnak a nemzeti függetlenségi tiltakozó tünte­tések. A hadgyakorlat ideje alatt — június elejétől — há­romszor történik a trónörökös ellen merénylet, igaz sikerte­lenül. A három merénylet okán érdemes lenne legalább arra tekintettel lenni, hogy a törökökkel vívandó háború­ban, 1389-ben, a Rigómezőn, éppen a nevezetes napon szen­vedett vereséget a szerb hadse­reg. Ezért június 28. — szent Vitus napja—szerb gyásznap. De ezt sem veszik figyelembe. S a harmadik után a negyedik merénylet sikerül. A boszniai fővárosi hadgyakorlat záró díszfelvonulásának közönsé­gében elrejtőzve Gavriló Prin- cip revolverrel megöli Ferenc Ferdinánd trónörököst és hit­vesét, Hohenberg Zsófiát. Egyesek azonnal háborúért kiáltanak. A július harmadikai temetést követően azonban a szenvedélyek lecsitulnak. Lónyai Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents