Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
1994. június 17., péntek SPORT ÉKLE'í pfe MEGYEI HÍRLAP Az egy hónapos focifieszta főszereplői, avagy // Ok huszonnégyen (Folytatása 9.oldalról) zőn kilenc gólt szerző Florin Raducioiu az ász. Hozzáértők azt mondják, ha a játékosok igazán tudnának küzdeni, sokra vihetnék még a legjobbak között is. Spanyolország A spanyolok is úgy vannak a sikerekkel, mint a szovjetek (oroszok): olimpiát (1992), Eu- rópa-bajnokságot (1964), utánpótlás Eb-t (1986) és még sok más tornát ugyan tudtak nyerni, a világbajnokságokon azonban nem sok sikert arattak. Bár nyolc alkalommal is szerepeltek már vb-döntőben, túl sokra nem vitték, 1950-es negyedik helyezésük jelenti mindmáig a csúcsot. A mostani selejtező-sorozatban pedig kis híján elvéreztek, utolsó két mérkőzésük előtt nagyon úgy tetszett, hogy az írek és az Európa-bajnok dánok mögött végezve kiesnek. A végén azonban mind a két nagy vetély- társat elporolták, így utazhatnak Amerikába. Nem túlzás, Javier Clemente szövetségi kapitány fura egy alak. A 157 centis szakember az utolsó pillanatokban is állandóan felforgatta a csapatát, minden előkészületi mérkőzésükön más összeállításban szerepeltek. Ám igazán nagy bakiját kapitányi bemutatkozásakor követte el, az első edzőtáborba meghívta az Atletico Madrid játékosát, Paolo Futrét is. Nyilván elfelejtette, hogy Futre portugál. A világbajnoki csapatukban — amelyet legalább a legjobb nyolcba várnak — a legtöbb játékost a BEK-döntős Barcelona adja, de Clemente kedvence a nemzetközi viszonylatban alig- alig ismert Julen Guerro, az Athletic Bilbao húszéves támadója, akit a baszk Laudrupként emlegetnek. Svájc Ha világverő nem is volt soha a válogatott, de hajdanán, négy egymást követő világbajnokságon (1934—1954) egyaránt a negyeddöntőig jutott, sőt, egykor a legbiztosabb védelmi szisztémának, a svájci retesznek is névadója volt. Ám a dicső napok elmúltakra helvétek majd három évtizednyi szünet után jutottak ki ismét vb-re. Legutóbbi két szereplésük (1962,1966) pedig gyászos véget ért, mindkét alkalommal „tökutolsók” lettek. A svájci klubfutball ma is legfeljebb Európa második vonalába tartozik, de a válogatottal az angol kapitány, Roy Hodgson a jelek szerint csodát tett. Fiai igen nehéz csoportból, Skóciát és Portugáliát is megelőzve (Olaszország társaságában) vívták ki a továbbjutást. Az együttes legnagyobb csillagai mind a Bundesligában játszanak, s mindegy ikükre jellemző, hogy a kaput is nagyon érzik. Ciriaco Sforza a Bayern mögött ezüstérmes Kaiserslautem, Alain Sutterpedig a Nürnberg (az új idénytől Bayern München) középpályása. Adrian Knupp a Stuttgart, Stéphane Chapuisat pedig a Dortmund csatáraként löviagólokat. Utóbbi játékos úgy véli, hogy ők négyen és a sioni védő-kvartett a sikerek biztosítékai. Chapuisat szerint a játékosok nem az ellenfelektől tartanak leginkább, hanem attól, hogy Hodgson edző nem másítja meg azon parancsát, mely így hangzik: június közepétől tilos a szex. Svédország A csapat a világbajnoki döntőkön váltakozó sikerrel szerepelt. Az első négy nekifutásra (1934, 1938,1954,1958) sorrendben a nyolcadik, a negyedik, a harmadik és a második helyen végzett. Ez utóbbi tornát egyébként hazai pályán játszhatta végig, s csupán a fináléban szenvedett 5—2-es vereséget Brazíliától. A folytatás, a következő négy szereplés (1970, 1974, 1978, 1990) már kevésbé volt sikeres, ennek egyik végletét a két évtizeddel ezelőtti ötödik hely, a másikat pedig a legutóbbi huszonegyedik jelentette. Thomas Svensson Eb-bronz- érmes csapata a selejtezőkben az első helyen végzett csoportjában, tíz mérkőzésén mindössze egyetlen vereséget szenvedett, azt is a meglepetésre kiesett franciák otthonában (1 —2). Akárcsak sok más ország esetében, a svédeknek is a legnagyobb klasszisai külföldön szerepelnek. A védő Patrik Anders- son és Janne Eriksson Németországban, Roljgid Nilsson Angi i- ában, a középpályás Kiás Inges- son Hollandiában, Anders Lim- par Angliában, Stefan Schwarz Portugáliában, Jonas Them Olaszországban, a csatárok közül pedig Tomas Brolin Olaszországban, Henrik Lars- son Hollandiában, míg Martin Dahlin Németországban futbal- lozik. A svédek valamennyien úgy vélik, ha sikerül csoportjukból továbbjutniuk, az már óriási fegyvertény, ami után már minden lehetséges. Igaz, a legnehezebb csoportba kerültek, ellenfeleik Brazília, Oroszország és Kamerun. Szaúd-Arábia A világbajnokság egyik újonca egyszersmind a vb-döntő leg- esélytelenebbnek tartott csapata. Pedig Macao tudna mesélni a szaúdiak góllövő-tudományá- ról: két mérkőzésen tizennégy gólt lőttek a hálójukba. Igaz, később már nem vitézkedtek ennyire, a zónadöntőben például csak a Koreai NDK és Irán ellen tudtak nyeri — ráadásul mindig csak egyetlen pici gól különbséggel. Nekünk, európaiaknak talán új az információ: a szaúdiak megőrülnek a futballért, különösen a királyi család hercegei, akik kézi vezérléssel irányítják a sportágat, kényük, kedvük szerint váltanak le és neveznek ki kapitányokat. A mostani szakvezető, az argentin Jorge Raúl Solari előtt az elmúlt másfél évben négyen váltották egymást a válogatott élén, sorrendben a brazil Nelsinho, honfitársa Candido, aztán Mohamed el- Kesi, majd a holland Beenhakker. Szóval nem könnyű a kapitányok sorsa arrafelé, a játékosoknak viszont aranyéletük van, ha nyernek, a mesése ngaz- dag hercegek minden sikert bőkezűen jutalmaznak. A válogatott legnagyobb sztárja az el-Nászer harmincöt esztendős középpályása, Mohamed Medzsid Abdullah, aki 1984-ben a válogatottal elhódította az Ázsia Kupát, ráadásul a kontinens legjobb labdarúgójának is megválasztották. A másik csillag az el-Sabab támadója, Szaid Ovairan, akinek hatalmas bal lábas bombáit Ázsia-szerte rettegik. Egy nagy sztár, az argentin csodakapus, Sergio Goycochea Sanfilippo: „Maradona kövér, mint a disznó” Diego Armando Maradona pályafutása negyedik vb-jére készül. A 33 éves argentin labdarúgó az 1982-es spanyolországi eseményen tette le a névjegyét. 1986-ban, Mexikóban vb-arany- éremnek örvendhetett. Az 1990-es olaszországi eseményen a második helyezett csapat tagja, csapatkapitánya. Áz utóbbi évek már inkább lefelé mutató görbének számítottak pályafutásán. Amikor Argentína tavaly 5—0-ás, megsemmisítő vereséget szenvedett vb-selejtezőn Kolumbiától hazai pályán, Alfio Basile megkérte Maradonát: segítsen. Maradona jött,—és ha nehezen is —, de vele Argentína kiharcolta a vb-ftnálés fellépés jogát az Ausztrália elleni interkontinentális vb-selejtezőkön. — Javában készülök — mondta újságíróknak Maradona. — Ha a mérkőzéseken mutatott teljesítményeket egytől tízig teijedő osztályzatokkal értékelik, úgy 6—7 körüli jegyeket fogok kiérdemelni ezen a világbajnokságon. A játékos testsúlyával kapcsolatban ellentmondó híresztelések láttak napvilágot. Jose Sanfilippo, aki 1962-ben játszott a chilei vb-n, egyszerűen csak ennyit mondott: — Maradona kövér, mint adisznó. Képtelen futni. Álldogálni fog a középpályán, és csak egy dologra képes. Ha éppen hozzá kerül a labda, igyekszik hosszú átadásokkal segíteni társait — mondta Sanfilippo. Nem kedvező vélemény. Ezalatt Maradona szorgosan edz. Hosszú perceken keresztül „dekázik”. Teszi ezt úgy, hogy a labda nem esik le a gyepre. „Gyerünk Diego, te vagy a nagy Diego” — kurjongat a játékos, így szítva magában a harci tüzet. Ellentmondásos egyéniség volt egész életében. De ha Alfio Basile legalább két csoporttalálkozón szerepelteti, Maradona utoléri Uwe Seelen. A németek egykori kiválósága ugyanis pályafutása során 21 vb-mérkőzésen játszott. Diego Armando Maradona most tizenkilencnél tart. Megengedett a kemény játék? A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség felhívta az amerikai világbajnokság szervezőinek figyelmét a következő esetre: A londoni bíróság precedens értékű döntést hozott Paul Elliot (Chelsea) és Dean Saunders (Aston Villa) ügyében. A bíróság ugyanis elutasította Elliot 1.45 millió fontos kártérítési kérvényét, amelyet Saunders ellen nyújtott be. Saunders 1992-ben, még a Liverpool játékosaként, olyan súlyos sérülést okozott Elliotnak, hogy utóbbi kénytelen volt végérvényesen abbahagyni a labdarúgást. A londoni döntést azzal indokolták, hogy egy ilyen sérülés lehetősége minden mérkőzésben benne van, tehát Saunders vétlen. A FIFA ezzel a vb-szervező- ket arra kívánja figyelmeztetni, hogy — lehetőleg — kerüljék el az efféle, súlyos sérülést okozó eseteket, hiszen a londoni bíróság ítéletével gyakorlatilag engedélyezte a kemény, sőt, a durva játékot is... A FOVI-VB-MELLÉKLETET SZERKESZTETTE: JÁVOR PÉTER Doss úr kinek szurkol? A Doss-sportüzlet előtt: Hermann Doss, a tulajdonos és Bagi László Azon szerencsések közé tartozom, akik szem-, de inkább fültanúi voltak, amikor hírül adták a világnak a FIFA amúgy várható szavazásának eredményét, nevezetesen, hogy az 1994. évi labdarúgó-világbajnokságot Amerika rendezi! Milleapolis/St. Paulban, az ikervárosban, az USA Cup ’88 elnevezésű gyermek világtoma kellős közepén történt mindez, 1988. július 8-án, egy forró pén- teki napon, délben. Ä békéscsabai gyerekek éppen a Sárga Viharok elnevezésű helyi csapat ellen játszottak, de az ő meccsükön kívül még legalább tíz pályán folyt az ádáz küzdelem. És egyszer csak óriási üdvrivalgás tört ki, mint amikor a hazaiak szereznek gólt... No de, egyszerre mind a tíz... a feltételezés persze csak néhány másodpercig tartotta magát, hiszen rögvest kiderült, másról van szó. Nemzeti ügyről, amely lehet, hogy az átlag amerikai számára nem jelent most többet, mint néhány városban a szokásosnál nagyobb dugókat a közlekedésben, de ehhez tessék hozzágondolni: Amerika rettenetesen nagy ország... Aztán átrepültünk New Yorkba és néhány nagyszerű napot ott töltöttünk. így jutottunk el egyik kedves vendéglátónk, Palotás János és Bagi László' jóvoltából Hermann Doss sportüzletébe. Doss úr afféle Chaplin-kalapban, sárga ingben, mellényben, széles bő nadrágban várt, biz’ isten inkább komikusnak néztem volna, mint üzletembernek. Aztán fokozatosan emelkedett előttünk a tekintélye, mert amikor már negyedórája sétáltunk háztömbnyi raktárában, kezdtük elhinni, igazi üzletember a vendéglátónk. Aki Manhattan kellős közepén, a Firts Avenune-n (ahol a kilencvenediket keresztezi) képes fenntartani ekkora üzletet, az csak komoly ember lehet... Doss úr valamikor a harmincas évek legelején vándorolt ki Amerikába és fokozatosan alakította ki ezt a sportüzletet. Német létére természetesen a soccer mellett tette le a voksát. Ami nem biztos, hogy a legjövedelmezőbb, de mint mondta, kitart és hiszi, hogy egyszer a klasszikus futball is teret hódít errefelé is. Később Susan és Seffrey, a család másik két tagja is tulajdonos lett, természetesen ők is boldo- * gan vették tudomásul: végre Amerika is rendez futball-vé- bét. Nyomatékül Doss úr valamennyiünket egy pompás kis díszlabdával ajándékozott meg, amely még a spanyolországi vé- bére készült, így aztán Anglia, Brazília, Algéria meg a többiek mellett egy szeletét Magyarország teszi ki. Ez a labda örökre vitrinem egyik becses emléke. Most, a Nagy Játék rajtja előtt azon töprengek: vajh a Doss család kinek szurkol a vébén? Alighanem a németeknek is és az amerikaiaknak egyaránt, és így van ez rendjén. Fábián István
