Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
ím£s megyei hírlap VADÁSZAT 1994. június 17., péntek A vadállomány pótolhatatlan nemzeti kincsünk Beszélgetés Nagy Sándorral, a megyei vadászszövetség fővadászával a magyar vadgazdálkodásról, vadászatunk jelenlegi helyzetéről és jövőjéről Hazánkban a vadászati jog gyakorlásának, modernizálásának módosítására, a kor(ok)nak megfelelő „új vadászati törvény” megalkotására már több mint egy évtizede történtek próbálkozások. De ezek mindig csak „érdekelképzelések” voltak, a megvalósíthatóságuk elakadt a jogalkotás, egyeztetés útvesztőiben. Nagy Sándor, a Békés Megyei Vadászszövetség fővadásza nem mindennapi vállalkozásba kezdett, amikor szintetizálta, szakmai szempontok alapján elemezte az eddigi jogszabályokat, törvényzetvezeteket, elképzeléseket. A nagy munka célját sem tagadta: szeretné, ha a majdani törvényalkotók megfelelő ismeretek birtokában alkotnák majd meg egy valóban előremutató vadászati törvényt. Kapitális dámtrófea és boldog külföldi bérvadász elejtője, aki egy kisebb vagyont hagyott Magyarországon az agancsért — Kezdjük a kályhánál. Miért nem sikerült ilyen hosszú ideig összehozni egy vadászati törvényt? — A probléma rendre abból eredt, hogy az új vadászati törvénytervezet, illetve tervezetek nem az egész ország átfogó vadászati és vadgazdálkodási, valamint nemzetközi kapcsolatok lehetőségét ölelték fel, hanem csak egy-egy ágazat, csoport érdekeit. Ebből fakadnak az összehangolatlan érdekellentétek az egész országban. De a nagy múltra és nemzetközi elismerésekre visszatekintő magyar vadászati és vadgazdálkodás korszerű — a mai társadalmi igényeknek megfelelő — keretek között történő művelése halaszthatatlanul szükségessé teszi, illetve egyre sürgetőbben veti fel az új vadászati törvény megalkotását és a gyakorlati életben történő alkalmazását. —Megítélése szerint a vadászati törvény összeállításakor milyen szempontokat kell elsődlegesen figyelembe venni? — A következőket: a törvénynek kizárólag a hazánkban vadon élő állatok és élőhelyei környezetének károsodás nélküli fenntartását kell szolgálja! A vadállomány a föld természeti kincsének tekinthető, a természet pótolhatatlan részét, illetve értékét jelenti, amelyet a jövő nemzedékek számára meg kell őriznünk. A vadon élő állatok lényeges szerepet töltenek be a biológiai egyensúly fenntartásában. Hatást gyakorolnak környezetünkre és ezt az ember beavatkozásaival kedvező, illetve kedvezőtlen irányba képes befolyásolni. Az emberi beavatkozás, a vadgazdálkodás olyan szakszerű tevékenységet jelent, amely a vadon élő állatok genetikai értékeinek megóvására, fejlesztésére irányul. Arra kell törekedni, hogy a vadon élő állatok élőhelye és környezete összhangban legyen és ne károsodjon. A vadászat immáron elképzelhetetlen vadgazdálkodás nélkül, és erre alapozottan a vadállományt úgy kell kezelni, hogy a természet környezeti értékei ne csökkenjenek. Az új vadár szati törvénynek biztosítania kell az ország fejlődésének megfelelő vadászati és vadgazdálkodási feltételeiket. Ebből ered, hogy harmóniát kell teremteni a mezőgazdasággal, erdőgazdálkodással, természetvédelmi ágazatokkal, amelyek közveüen kapcsolatban vannak a vadászattal, vadgazdálkodással. — Nem lenne célszerűbb mindezen kérdéseket külön jogszabályokban rendezni? — A vadászati jog gyakorlását önálló törvénybe, más ágazatoktól elkülönítve, illetve összehangolva kell kodifikálni. A vadászati törvény szabályozására vonatkozó „tervezetet” természetesen a Földművelésügyi Minisztériumnak kell — az ország elismert vadászati szakembereivel együtt dolgozva—kizárólag szakmai alapon elkészítenie. S az elkészítéshez ki kell kérni az érdekképviseletek álláspontjait, véleményét is. Nem szabad a vadászat — főleg gazdasági —jelentőségét túlértékelni az előterjesztésben. —A legtöbb vita a vad tulajdonjoga körül van, önnek mi az álláspontja erről? — Az új vadászati törvény alapja kell legyen, hogy a „vadászati jog” a vad tulajdonosaként „a magyar államot illeti meg”! Hiszen figyelembe kell vennünk, hogy a vadászható vadfajokat az ökológiai környezetükből külön nem emelhetjük ki és csak a rendszerszemlélet alapján garantálható a megmaradásuk. Azt is ki kell mondani, hogy a vad nem lehet gazdasági haszonszerzés tárgya. Az állam a vadászati jogát a Földművelésügyi Minisztériumon, illetve annak regionális szakigazgatási szervein keresztül érvényesítse a jövőben, figyelembe véve a szektor semlegességét. A korábbi vadászati joghasznosító részére elsőbbséget kell biztosítani. A vadászati jog gyakorlására kijelöli, illetve kijelölheti az egyes ágazatok — össz- nemzeti érdek szempontjából — a gazdálkodó erdő, mező- gazdasági, természetvédelmi, tudományos egységet, vadgazdálkodó kezelőket. A nemzeti szempontok érvényesítése, a magyar nemzeti vadkincs védelme, fejlesztése érdekében biztosítani kell a magyar vadászok túlsúlyát a vadászatban, illetve a vadgazdálkodásban. — Milyen hasznuk, bevételük lesz mindebből a földtulajdonosoknak, gazdálkodóknak, akik területén a vadállomány él? — A vadászati jog hasznosításából származó bevételek részben az önkormányzatokat, részben az erdő- és földtulajdonosokat, részben pedig az e célból létesített vadgazdálkodási alapot illetné meg. Ebből kell rendezni a vadgazdálkodás, vadászat fejlesztését, az államot terhelő vadkárok megtérítését. A vadászati törvényben továbbá rendeletileg szabályozni kell a vadászati területek fogalmát, a vadászterületek optimális nagyságát, minden vadászható, vadon élő állat elejtésének idejét és módját, a vadvédelem biztosítását, a vadászati jog gyakorlását, állami vadászvizsga letételét, hogy vadászni csak vadászjegy birtokában lehetséges. —A vadászati jogot kik gyakorolhatnák az ön elképzelése szerint és milyen feltételekkel? — A Fölművelésügyi Minisztérium által kialakított vadászterületeken a vadászati jogot — meghatározott vagy meghatározatlan időre — a vadásztársaságok, a vadászszövetség és gazdálkodó szervezetek haszonbérleti szerződés alapján vehetnék bérbe. A haszonbérbe adott, vett vadász- területeken vadgazdálkodni, vadászni csak jóváhagyott vadgazdálkodási terv alapján lehetséges. A vadászat és vad- gazdálkodás irányítását, ellenőrzését és szakmai felügyeletét a Földművelésügyi Minisztérium, a szakmai szervezete (megyei vadászati felügyelő) az érdekképviseletekkel egyetértésben látná el. A vadgazdálkodás és vadászat részletes, minden vadászatra jogosultra kötelező' érvényű szabályait „Vadászati Szabályzatban” kell rögzíteni, melynek megalkotásánál szem előtt kell tartani az európai elveket, színvonalat, illetve a nemzet sajátosságait. A vadászati joghasznosítók a kijelölt vadászterület nagyságától függően „hivatásos vadászt” kötelesek alkalmazni. A hivatásos vadász mint hatósági közeg látja el a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos feladatokat. A hivatásos vadászt megkülönböztetett jogvédelem illeti meg. Az eredményes vadgazdálkodás törvényes gyakorlásához szükséges a továbbiakban is a vadászok társasági formában való fenntartása és az érdekképviselet biztosítása. Ehhez a jogalapot az egyesületi törvényben előírtak biztosítják. Ha mindezek az alapelvek, sarokpontok benne lesznek a majdani vadászati törvényben, akkor biztos vagyok abban, hogy a magyar vadgazdálkodás megőrzi előkelő helyét Európában. — De ahhoz, hogy jövője legyen a magyar vadgazdálkodásnak a jelenben is halaszthatatlan teendői vannak a vadásztársadalomnak. Hogyan jellemezhetnénk ma a magyar, ezen belül a Békés megyei vadászatot? — A súlyos létbizonytalanság ellenére a Békés megyei vadászok a törvénynek és előírásoknak megfelelően dolgoznak. Tavasszal számba vették a vadállományt, ez az alapja az 1994/95-ös vadászati, gazdálkodási feladatoknak. Nézzük a számokat. A mintegy 500 ezer hektáron 15 ezer őz, 3 ezer dám, 100 ezer nyúl, 125—130 ezer fácán törzsállomány található. Közismert, hogy térségünkben intenzív fácánnevelés folyik, a vadgazdálkodási egységek idén 350 ezer darab naposfácánt nevelnek föl, majd helyeznek ki a vadászterületükre. — A vadásztársaságokról legtöbben azt hiszik, hogy rengeteg pénzük van, hiszen a vadászat „csak úgy hozza a pénzt”. — A valóság teljesen más. Vadgazdálkodási feladatokra a megyében a mai napig idén 16 millió forint előleget vettek fel a társaságok, főleg tenyésztési hitel formájában. Az anyagi terhek évról-évre emelkedtek 1993-ban az 53 vadgazdálkodási egységünk 65 millió forinttal többet fizetett be az állam- kasszába(l), mint egy évvel korábban. Ez a magyarázata annak, hogy megkezdődött a gyorsuló vagyonfelélés, amelynek a végét még nem is látjuk... — Ezek szerint a külföldiek bérvadásztatása sem hozott annyi pénzt mint korábban ? — Sajnos, nyolcszázzal kevesebben jöttek mint 1992-ben, amikor is 1500 külföldit vadásztának meg Békésben. A számok önmagukért beszélnek. S közben folytatódtak az áremelkedések, a tápok ára például megduplázódott. Egy fácántojás immáron 30—40 forintba került, egy naposcsibe 79—80 forintba, de a vad értékesítési árai az elmúlt években nem emelkedtek. — Szembetűnő a kontraszt, Ón az előbb mégis arról beszélt, hogy a vadásztársaságok becsületesen elvégzik kötelezettségeiket. Ezek szerint a vészharangot még nem kell teljes erővel megkongatni? — Mindezek ellenére a •vadásztársadalom tettre kész és ha a kereskedelmi kilátások idén javulnak, akkor megvan a remény arra, hogy az évet nagyobb veszteségek nélkül zárjuk. Egyetlen vadásztársaságnak sem célja a vagyongyarapítás, az egyéni jövedelem- szerzés. Bárkivel beszéltem, mindenki a meglévő törzsállomány megőrzésére törekszik, a magyar vadállomány megóvására. — Milyen visszhangja volt annak, hogy az FM bizonyos kötelezettségeket írt elő a társaságoknak? — Okulva a fogoly törzsállomány eltűnéséből, törekednünk kell a fácán törzsállományának megóvására, hiszen ma kétharmaddal kevesebb madarunk van, mint öt évvel ezelőtt. Éppen ezért a hatóság — a vadászszövetség egyetértésével — szorgalmazza, hogy minden vadgazdálkodási egység 300 darab fácántyúkot köteles kihelyezni a területére, a természetes törzs- állomány regenerálódása érdekében. —Korábbi időszakban szinte kitapintható volt, hogy az új földtulajdonosok és a vadász- társaságok között feszültség van. ’Az utóbbi hónapokban mintha ilyesmiről kevesebb szó esett volna. Valóban így van?' — Az új földtulajdonosok irányába a vadásztársadalom minden szempontból nyitott, jó kapcsolatok kialakítására törekszik. A gazdálkodóknak és a vadászoknak együtt kell dolgozzanak bárhogyan is alakulnak a dolgok. A vadászszövetség minden lehetséges eszközével szorgalmazza az együttműködést, hiszen .a konfliktusok legnagyobb része kiküszöbölhető. A vadászok nem ingyen gyakorolhatják ezt a jogot, mert jelentős haszonbérleti díjat fizetnek. Az lenne a legjobb, ha ez a pénz a földtulajdonosokat illetné meg. Csak a megyében 11 millió forintról van szó. Az is természetes, hogy az a föld- tulajdonos, aki a vadgazdálkodásban aktívan részt kíván venni, s ezáltal plusz vadászati jövedelmet érhet el, az részesedjen ebből. Nem hiszem, hogy lenne olyan vadásztársaság, amelyik az ilyen jellegű együttműködés elől elzárkózna. S persze azt sem tiltja a törvény, hogy az új földtulajdonosok a „vadásztársaságok tagjai legyenek. Persze egy dologról nem szabad megfeledkezni. A vadászat soha nem volt jövedelemszerző tevékenység, a jövőben sincs erre korlátlan lehetőség, mert a természet értékeivel, az élővilággal büntetlenül visszaélni — mondjuk napi gazdasági megfontolásokból — nem lehet. Lovász Sándor Terítéken a vadászzsákmány Örömteli pillanat vadkacsavadászat után archív fotók
