Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
1994. június 17., péntek o Az egy hónapos focifieszta főszereplői, avagy // ÍRÉKÉSMEGYEI HÍRLAP--------------------SpOHl Ok huszonnégyen A világ eddigi legnagyobbja, Edson Arantes dós Nascimento, azaz Pelé. Ha ma már nem is rúg labdába, ott lesz a világjátékokon (folytatás a8. oldalról) nak a nagy futballgálán. Első nekifutásra, 1954-ben utolsók lettek, s az utóbbi két alkalommal sem remekeltek, a huszon- négyes mezőnyben 1986-ban huszadikként, 1990-ben pedig huszonkettedikként zártak. A selejtezőkben is már akadt nehézségük bőven, a zónadöntő öt mérkőzéséből csak kettőt nyertek meg. Igaz, nincsenek kiemelkedő képességű játékosaik, a vb-keret szinte valamennyi tagja a nem túl magas színvonalú hazai bajnokságban játszik. A koreai futball jellemzésére egyetlen mennyiségi (és persze minőséget is hordozó) mutató: az országban kevesebben futballoznak, mint ahány egyesület a csoportbéli rivális NSZK labdarúgó-szövetségének tagja. Ha mégis valakiket ki kell emelni a válogatottból, akkor egyikük a Japánban profiskodó No Jungjun, aki ugyan még csak 23 éves, de már hat esztendeje tagja a nemzeti tizenegynek. A másik pedig a VfL Bochum csatára, Kim Juszung, aki a világbajnokságon szeretne mindhárom mérkőzésen játszani, ami azt jelentené, hogy a németek elleni záró találkozón századik válogatottságát ünnepelheti. Marokkó Azon kevés csapatok egyike a marokkói, amely egyetlen vereség nélkül jutott el az Egyesült Államokba, tíz selejtező-mérkőzéséből nyolcat megnyert. Az észak-afrikaiak egyébként nem újoncok a világbajnokságon, 1970-ben a tizennegyedik helyen végeztek, 1986-ban pedig nagy bravúrral bejutottak a nyolcaddöntőbe. A csapatot a jelenlegi edző, Abdellah Ajri Blinda (hazai szakember a válogatott élén — ez Afrikában ritkaság) az 1992-es olimpia után vette át, mivel német elődjének munkájával II. Hasszán király elégedetlen volt. Blinda szinte teljesen új csapatot épített—a jelek szerint eredményesen. A védelem oszlopa a Nantes huszonnégy éves kiválósága, Nureddin Najbet, aki fiatal kora ellenére már félszáz válogatottságot tudhat maga mögött. A középpályán a csapatkapitány Rasid Daudi a nagy sztár, róla azt mondják, olyanok a szabadrúgásai, mint Marado- nának. Elöl pedig Radván Hadzsri a legismertebb futballista, ő a Benficával BEK-dön- tőnis szerepelt. Rasid Azzuzi, az MS V Duisburg védője úgy véli, Belgium és Hollandia ellen nincs sok keresnivalójuk, viszont Szaúd- Arábiát meg kell verniük, s akkor helyük lehet a legjobb tizenhatban. És ott már könnyű meglepetést szerezni. Mexikó Az úgynevezett CONCACAF- zóna legsikeresebb futball- nemzete, amely eddig kilenc világbajnokság résztvevője volt. Igaz, jobb eredményt csak két alkalommal ért el, mindkétszer a negyeddöntőig jutott, s végül a hatodik helyen zárt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy éppen ez a két vb (1970 és 1986) volt az, amelynek Mexikó volt a házigazdája. Mostani útjuk a döntőbe egyébként meglehetősen sima volt, tizenkét mérkőzésükön nyolc gól kaptak, ezzel szemben viszont harminckilencet (!) rúgtak. A csapat kapitánya, Miguel Mejia Baron az 1986- os világbajnokságon Bora Milutinovics segítőjeként már dolgozott a válogatottal, s civilben fogorvos. Csakúgy, mint az együttes legnagyobb sztárja, a spanyol bajnokság többszörös gólkirálya, a Real Madrid korábbi csillaga, a harminchat esztendős Hugo Sanchez. Nála is különösebb figura azonban a csapat kapusa, Jorge Campos. A kitűnő hálóőr 1989-ben még csak a második számú kapus volt a klubjában, s edzője ezért mezőnyjátékosként szerepeltette. Campos csatárként is brillírozott, tizennégy találatával házi gólkirály lett. És még valami fontos: a sok mexikói bevándorló miatt a Baron-legénység szinte hazai pályán játszhat majd a világ- bajnokságon. Németország A címvédő a világbajnokságok történetének legeredményesebb csapata. Németország háromszor végzett az első helyen (1954,1974,1990), háromszor lett második (1966, 1982, 1986), kétszer harmadik (1934,1970), s csak akkor nem volt döntős (1930,1950), amikor nem is nevezett. A mostani tornára világbajnokként nem kellett selejtezőt játszania, így Berti Vogts kapitánynak — maga is világbajnok 1974-ben — volt ideje a kísérletezésre. A közvélemény és a szakma sem túl elégedett azonban a munkájával, különösen az írektől nemrégiben hazai pályán elszenvedett vereség után támadták sokfelől. O azonban azt mondja: csak a vb számít. És ebben igaza is van. A német válogatott csak úgy hemzseg a sztároktól. A kapuban a világbajnok Bodo Illgner a No. 1, a védelemben pedig a négy éve még középpályás, több, mint százszoros válogatott Lothar Mätthaus a nagy csillag. Persze a több helyen használható Andy Brehme sem akárki: 1990-ben ő lőtte a világkupát jelentő gólt. A középpályán elsősorban Andreas Möller és Matthias Sammer irányít, elöl pedig a sokszor egyszemélyes csatársorként is veszélyes Jürgen Klinsmann az adu. Ám tudni kell, a németek legerősebb ütőkártyája mégis a törhetetlen küzdőszellem, soha, semmilyen körülmények között nem adják fel a harcot. Nigéria Azon kevesek egyike, amely az Egyesült Államokban szerepel először világbajnokságon. Ám biztos, hogy méltó képviselője lesz az afrikai futballnak. Nemcsak azért, mert rangos ellenfeleken — Elefántcsontpart, Algéria—keresztüljutott el a vb-re, hanem amiatt is, mert nem sokkal ezelőtt megnyerte a legnagyobb kontinentális tornát, az Afrikai Egység Kupát. (Minden játékos egy családi házat kapott jutalmul!) És a nigériai futball erejének jellemzésére még figyelemreméltóbb tény, hogy a korosztályos válogatottak világbajnokságán 1985-ben megnyerték a tizenhat évesek tornáját, tavaly meg a tizenhét esztendősekét. Mint a legtöbb afrikai válogatottnak, Nigériának is európai kapitánya van a holland Clemens Westerhof személyében, s a legnagyobb csillagok az „öreg kontinensen” kergetik a labdát. És nem is akármilyen csapatokban! Dániel Amoka- chi az FC Bruges színeiben tavaly a Bajnokok Ligájában is megmutatta mit tud, Augustine (művésznevén: Jay Jay) Oko- cha az Eintracht Frankfurt trükkfelelőse, Uche Okechuk- wuról pedig mi magyarok kellemetlen emlékeket őrizhetünk, hiszen játszott abban a Bröndbyben, amely az 1990— 91 -es UEFA Kupa-sorozatban a Ferencvárost is kiverte. A nigériaiak nem titkolt és egyáltalán nem szerény célja, hogy felülmúlják Kamerun négy évvel ezelőtti szereplését, s legalább elődöntősök legyenek. Norvégia Talán az egész világbajnoki selejtező-sorozat legnagyobb meglepetését jelentette az észak-európai csapat nagy menetelése. Az már önmagában is szenzáció, hogy egyáltalán kivívta a továbbjutást — korábban soha egyetlen Európa-baj- nokságon sem szerepelt, s vb-n is csak egyszer, még 1938-ban. Az pedig, hogy olyan csoportból jutott tovább, ahol Anglia, Hollandia és Lengyelország is vetélytárs volt, már „egetren- getően” nagy tett. És ráadásul hogyan! A lengyeleket mindkétszer legyőzték, a másik két együttestől pedig egyaránt három pontot vettek el, s csak amiatt nem zártak veretlenül, mert az utolsó meccsüket Törökországban elszórakozták. Az előzmények után Egil Olsen együttesétől sokan a világbajnokságon is szenzációs szereplést várnak, de a német állampolgárságú Jöm Andersen azért felhívja a sebezhető pontokra is a figyelmet. Egyrészt a csapat még nem szagolt igazi puskaport, másrészt kevés az igazán rutinos futballista — kivételt csupán a Tottenham kapusa, Erik Thorstvedt, a Brémától most búcsúzó hátvéd, Rune Bratseth és a Nottingham középpályása, Bo Hi- nen jelent —, ha bármelyikük is kidől a sorból, az komoly zavarokat okozhat. Az azért sokat elárul a csapat erejéről és játékstílusáról, hogy a világbajnokságra készülő bő keret tagjai közül tizenegyen az angol bajnokságban futballoznak. Olaszország Németország mellett az egyetlen, amelynek csapatai olimpiát, Európa-bajnokságot és világbajnokságot is nyertek. Utóbbiból ráadásul hármat is (1934, 1938, 1982). Csak kétszer hiányoztak a döntőből, egyszer nem neveztek(1930), egyszer pedig nem sikerült a selejtezőből továbbjutniuk (1958). Az első helyek mellett még kétszer szereztek érmet, 1970-ben ezüstöt, legutóbb meg bronzot. Az 1990-es harmadik helyet azonban mindenki kudarcnak érezte, úgy gondolták, hazai pályán csak nyerniük szabadott volna. Most azonban újra tettre készen várják a rajtot, s Arrigo Sacchi szövetségi kapitány — korábban a Milan edzője — vezetésével azt tervezik, hogy a németeket és a brazilokat megtréfálva ők lesznek az első négyszeres világbajnokok. Meg is van erre minden reményük, hiszen a játékosok a világ legerősebb bajnokságából verbuválódtak. A BEK-győztes Milánra épülő védelmük szinte áttörhe- tetlen, elől pedig az aranylab- dás Robert Baggio vezette támadósor minden ellenfelet térdre kényszeríthet. Szakemberek szerint leginkább a középpályán lehetnek gondjaik. Nem mintha Albertini vagy Dino Baggio rossz futballista lenne, de mindketten fiatalok, talán nem elég rutinosak, hogy magukkal ragadják a társakat. De kisegítheti őket a tapasztalt Donadoni, aki egyik vezér- egyénisége volt a Barcelonát a BÉK-döntőben lesöprő Milánnak. Oroszország Mondhatnánk, hogy a csapat újonc a világbajnokságon, csak éppen nem lenne teljesen igaz, hiszen az orosz csapat a Szovjetunió jogutódaként szerepel. A selejtezőkben a magyar válogatottal voltak egy csoportban, s nyilván sokak meglepetésére a görögök mögött csak a második helyen jutottak tovább. Bár a szovjet csapat mindig is kiemelkedő játékerőt képviselt — tanúság erre két olimpiai bajnoki címe, Eb-aranya és ezüstjei, junior- és ifjúsági vb- elsőségei — a világbajnokságokon sohasem volt igazán szerencséje. Egyetlen alkalommal került csak elődöntőbe, s igazán kellemes emlékeket csupán a magyarok elleni mérkőzéseikről őrizhetnek. 1966-ban éppen a mi legyőzésünknek köszönhetően lettek negyedikek, 1986-ban pedig legszebb sikerüket a Me- zey-legénység ellen aratták, a nekünk rosszemlékű 6—0-ás mérkőzés volt a bemutatkozásuk a Mundialon. A csapatuk most is kiváló, csak éppen a tavasszal komoly megrázkódtatás érte: az idegenlégiós sztárok — német, olasz, spanyol, portugál és angol élcsapatok sztárjai — le akarták váltatni Pavel Szadirin kapitányt. Ám láss csodát, a harcból az edző került ki győztesen, s a játékosok majd mindegyike vállalta a válogatottságot. Hogy mire képesek, ezt egy edzőmeccsük eredménye is sejteti, az UEFA Kupa-döntős Casino Salzburgot 9—1-re verték. Románia A román futballt sokáig sehol nem jegyezték, s tulajdonképpen mindmáig az egyetlen komoly sikere "á Steaua Bucuresti BEK- és Szuper Kupa-győzelme. Aromán labdarúgók világ- bajnokságokon eddig öt alkalommal szerepeltek, s legjobb eredményük egy nyolcadik helyezés volt, ám ezt még az 1930-as vb-n érték el. Legutóbb Olaszországban a nyolc közé j utásért véreztek el. A selejtezőkből — a belgák mellett —jó hajrával vívták ki a továbbjutást, utolsó három mérkőzésükön hat pontot szereztek. A szövetségi kapitány, Anghel Iordanescu egyébként a román futball történetének egyik legismertebb alakja, aki csereként tagja volt a nagy Ste- auának, s bár közgazdász a végzettsége, hivatásos katonatisztezredesi rangban. A román válogatott védelmében a szerb—román kettős állampolgár, a Steauával és a Crvena Zvezdával is BEK-et nyert Miodrag Belodedics a rangidős, de méltó társa az Eindhoven kiválósága, Ghe- orghe Popescu is. Középen a Kárpátok Maradonájaként tisztelt, a Real Madridot is megjárt, ám rendre csalódást okozó Gheorghe Hagi, valamint az idei BEK-elődöntős Porto játékosa, Ion Timofte az úr, elöl pedig a szuper-Milan szőke csatára, az öt vb-selejte(Folytatása 10. oldalon) Joao Havelange, a FIFA elnöke fejeléshez készül, mellette Guillermo Canedo, a FIFA alelnöke. Elégedetten nyilatkoztak az előkészületekről, most már jöhet az „előadás" Titokzatos oroszok Szokatlan felkészülési módszert eszelt ki Pavel Szadirin, az orosz válogatott szövetségi kapitánya. A Brazília elleni bemutatkozó mérkőzésükre való felkészülést zárt kapuk mögött végezteti játékosaival. Ä zárlat ellenére a bennfentesek tudni vélik, hogy az orosz csapat tagjai a magas passzokat gyakorolják, mert úgy vélik, a rendkívül technikás dél-amerikaiak lendületét így képesek lesznek megtörni. — Csöndet és nyugalmat akarunk magunk körül. A rendes munka elvégzése érdekében se riportert, se fotóst nem akarunk látni a környékünkön — jelentette ki Pavel Szadirin. A játékosok hangulatára nem lehet panasz. A háromszoros világbajnok brazilok ellen megfelelőnek mondott önbizalommal készülődő játékosok véleményét Szergej Jurán fogalmazta meg: —Senki se becsülje le válogatottunkat! Majd meglátják, hogy Brazíliával szoros mérkőzésen 0—0-át vagy 1—1 -et játszunk—mondta az orosz válogatott csatára.
