Békés Megyei Hírlap, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-17 / 141. szám

1994. június 17., péntek $?0Í^ feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Az egy hónapos focifieszta főszereplői, avagy // Ok huszonnégyen Városok, stadionok Az 1994-es labdarúgó vb helyszínei A Los Angeles-i Rose Bowl stadion Az Egyesült Államokban megrendezendő labdarúgó-világbajnokságra gőzerővel folyik a felkészülés. A házigazdák már évek óta folyamatosan készülődnek. Nem az amerikai válogatottról van szó...! A stadionokat a Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség (FIFA) szakemberei választották ki, amelyek zömét alaposan át kellett alakítani. A vb-színhelyekül szolgáló létesítmények ugyanis az ameri­kai futball mérkőzéseinek lebonyolítására készültek. Egy kisebb szenzációra van ki­látás. A világbajnokságok történetében először rendeznek majd labdarúgó-mér­kőzést fedett pályán. A FIFA-t először meghökkentette az amerikaiak ötlete, de azóta már Joao Havelange brazil FIFA- elnök is lelkesedik. — Amit az amerikaiak eddig csináltak, az elképesztő! —jelentette ki például Ber­ti Vogts német szövetségi kapitány a fe­dettcsarnokról. Ez a Silverdome nevű, 76 000 néző befogadására alkalmas fedett pálya (erről szólt Vogts) tavaly az US Cup ’93 nevű tornának adott otthont a Michigan állam­beli Pontiac városában. A döntőre — a FIFA-előírásoknak megfelelően—gyep­szőnyeggel cserélték fel a pálya műanyag borítását. A New York Giants amerikai futball klub arénájának lelátóiról is nagy összecsapásokat láthat majd a közönség. Itt mindössze a borítást kellett kicserél­niük a rendezőknek. Az egyik legnagyobb átalakításon átesett helyszín a pasadenai Rose Bowl-stadion. Összesen 11,5 millió dollárt kellett arra költeni, hogy a leendő 100 000 szurkolót biztonsággal el lehes­sen helyezni a lelátókon. Ugyancsak je­lentős összeget emésztett fel a dallasi Cot­ton Bowl-stadion felújítása. Mintegy 14 millió dollárral lett szegényebb Dallas. A Cotton Bowl-t lifttel is ellátták! A San Franciscó-i Stanford-stadion kevesebb átalakítást igényelt. Az üléseket kicserél­ték, a pálya szélességét egy kissé megnö­velték. A Soldier Field a „drágább” he­lyek közé tartozik, itt új lelátókat és új gyepet helyeztek el 14,1 millió dollárt áldozva. A washingtoni Robert F. Ken- nedy-stadionra kellett a legkevesebbet költeni. Kiszélesítették a pályát, várják a futballistákat. — A FIFA szakembereit nagyon meg­lepte, hogy a mi 30 éves pályáink milyen jó állapotban vannak, jószerével alig kell azokat felújítani—mondta John Kokinen, a Kennedy-stadion elnöke. (Folytatás a 7. oldalról) be magát a futball-világbaj- nokságok történetébe. Egyfe­lől azzal, hogy egyetlen csa­patként valamennyi döntőben szerepelt, másfelől pedig an­nak köszönhetően, hogy az 1970-es győzelmével — amely már a harmadik volt —, végleg elnyerte a Jules Rímet Kupát. De még egyszer muszáj hangsúlyozni: ez a múlt. A je­len sokkal keservesebb. Olyannyira, hogy a selejtező­sorozat elején — első négy mérkőzésükből csak egyet nyertek — még az is felmerült, hogy nem sikerül kivívniuk a továbbjutást. Aztán minden mégis jóra fordult, s Carlos Al­berto Parreira sztárgyűjtemé­nyét — igen, ez a minősítés jobban illik a társaságra, mint a CSAPAT szó—sokan a világ- bajnokság egyik nagy esélye­sének tartják. Jorginho, a Bundesligában játszó brazil szerint viszont nem ők a favoritok. Igaz, teszi rögtön hozzá: már többször esélytelen csapat nyerte a vi­lágbajnokságot. Bulgária Talán sokan nem tudják, de tény, a bolgárok biztosították legkésőbb a vb-döntős helyüket. Nem naptári értelem­ben, hanem saját lehetőségeik­hez képest. Dimitar Penev fiai ugyanis addig hullajtották el a pontokat a selejtező-sorozat­ban, míg úgy érkeztek el az utolsó mérkőzéshez, hogy csak a győzelem elég a világbajnoki repülőjegyhez. Eseztagyőzel- met a kontinens egyik élcsapa­ta, a francia válogatott ellen kellett elérni idegenben. A 90. percben már ünnepelt a francia szurkolósereg, amikor a rette­gett Kosztadinov egészen lehe­tetlen szögből elvállalt egy lö­vést, s a labda a felső sarokban kötött ki. Ráadásul a bolgároknak nem csak ezen a mérkőzésen volt sze­rencséjük, hanem a sorsoláson is — ellenfeleik: Argentína, Gö­rögország, N igéria—így joggal remélhetik, hogy minden eddigi vb-szereplésüket felülmúlják. Rögzítsük tényként: nem lesz nehéz, hiszen a korábbi öt alka­lommal az első fordulót egyszer sem élték túl. Furcsa egyébként a csapa­tuk, hiszen minden sorban olyan játékosaik vannak, akik­re joggal mondják: tizenkettő egy tucat. A csatárok viszont... Ok valóban a legjobb fajtákból valók. Különösen a már emle­getett Emil Kosztadinov és „ikertestvére”, Hriszto Szto- icskov. Ok a Porto, illetve a Barcelona játékosaként a BEK-ben szórták a gólokat, s azt ígérik: Amerikában sem lesz ez másképp. Görögország Görögország ugyan soha nem számított futball-nagyhata- lomnak — korábban soha nem sikerült a vb-döntőbe kerülnie, pedig tucatnyi alkalommal próbálkozott—, s a szakembe­rek ma sem tartják esélyesnek, mégis, egy szó szerint páratlan bravúrt éppen Hellász hős fiai hajtottak végre: veretlenül ju­tottak tovább csoportjukból. Ez bennünk különösen fájdal­mas emlékeket ébreszt, hiszen mi is az elporoltak között vol­tunk. Alketasz Panaguliasz szövetségi kapitány csapata hazai pályán ugyan nem bírt velünk (0-—0), viszont a Nép­stadionban győzni (1—0) tud­tak. Ennél persze sokkal na­gyobb bravúr, hogy a csoport toronymagas esélyese, Orosz­ország ellen is három pontot tudtak szerezni. Aki abban az ügyben nyo­moz, hogy mi lehet a görög sikerek titka, alighanem nehéz feladatot vállal. Egyetlen adat azonban mindenképpen fel kell, hogy keltse figyelmét: a világ- bajnoki keret valamennyi tagja hazai csapatban rúgja a labdát. Ez két dolgot jelenthet: vagy nagyon rossz futballisták (cáfo­latát lásd feljebb!), vagy a görög fociban van pénz. Márpedig ez utóbbi nagyot lendíthet egy or­szág futballéletén. Világbajnoki csapatukról még egy érdekes tény: két kulcsjátékosuk túl van a har­madik ikszen, a védő Aposzto- lakisz májusban volt harminc, a középpályás Mitropulosz pe­dig augusztusban ünnepli 37. születésnapját. Hollandia Egy csapat, amely ugyanarra a — negatív — bravúrra volt ké­pes, mint Magyarország és Csehszlovákia: két alkalom­mal is bekerült világbajnoki döntőbe (1974, 1978), de mindkétszer alulmaradt. A né­metországi vb-n pedig már az első percben vezettek Tuli­pánország fiai, Argentínában pedig nem sokkal a lefújás előtt — döntetlen állásnál — a kapufa mentette meg a házi­gazdákat a góltól. A további három világbaj­noki szereplésük nem volt túl sikeres, s különösen legutóbbi kudarcuk fájó emlék, hiszen Európa-bajnokként már a nyolcaddöntőben elbuktak. Igaz, legyőzőjük a későbbi vi­lágbajnok Németország volt. Dick Advocaat kapitány mostani csapata sem rossz — nem véletlenül előzték meg a csoportban Angliát —, sőt, ki­tűnő keveréke a rutinos öre­geknek és a feltörekvő fiata­loknak. Frank Rijkaard és Ro­nald Koeman már volt BEK- győztes csapat tagja (a Milan, illetve a Barcelona színeiben), Dennis Bergkamp pedig a leg­utóbbi aranylabda-szavazáson második lett. Viszont hosszan tartó sérülése miatt valószínű­leg nem lehet a válogatott tagja az utóbbi évek legnagyobb csa­táregyénisége, Marco van Bas­ten, a másik klasszis, Ruud Gullit pedig egyszerűen meg­sértődött. Jan Wouters, a csapat vete­rán középpályása szerint világ­bajnokok is lehetnek — ha mindenkinek kijön a lépés. De erre eddig csak a 88-as Eb-n volt példa. / Írország Az írek öröme kettős. Egyrészt nekik sikerült kijutniuk a világ- bajnokságra, másrészt a nagy szomszédnak, a briteknek nem. Pedig az utóbbiaknak négy esélyük is volt, hiszen Skócia, Észak-írország, Wales és Anglia külön-külön indíthat csapatot. Szóval nagy az öröm, hiszen szerte Írországban egyetlen angol van csak, akit mindenki tisztel és szeret: a nemzeti válogatott kapitánya, az 1966-os világbajnok angol válogatott tagja, Jack Charlton. Népszerűsége valóban ha­tártalan. Miután 1988-ban Eb­döntőbe, 1990-ben pedig a vi­lágbajnokságra is elvezette a csapatot, példátlan nagylelkű ajánlatot kapott az ír labdarú­gó-szövetségtől, felajánlották neki, hogy addig maradhat a válogatott szakvezetője, amed­dig neki tetszik. Egyébként ép­pen az emlegetett legutóbbi vi­lágbajnokság volt az első, ame­lyen részt vettek a „Zöld szi­get” képviselői, s nagyszerű szerepléssel egészen a negyed­döntőig jutottak, ahol a házigaz­da olaszoktól kaptak végül ki. Most is hasonlóan nagy re­ményekkel várják a rajtot, s egy kitűnő selejtező-sorozattal — csak idegenben a spanyo­loktól kaptak ki — a hátuk mögött. Kapitányuk szerint fő fegyverük a rutin. Tény ami tény, az ír válogatott a vb „leg­öregebb” csapata, a játékosok átlagéletkora meghaladja a harminc esztendőt. Kamerun A fekete-afrikai ország futbal­listái az 1990-es vb-n két böl­csesség igazát is bebizonyítot­ták. Először is azt: a labdarúgás elsősorban játék. A kameruni együttes ugyanis valóban ját­szotta a focit, idősebb szurko­lók könnybe lábadt szemmel jegyezték meg: ők a mai kor igazi braziljai. A másik tétel: öreg ember, nem vén ember. Ezt személy szerint a csapat veteránja, Ro­ger Milla igazolta. Bár már visszavonult, s csak az államel­nök személyes kérésére volt hajlandó újra csatasorba állni, csodákat művelt. Harminc- nyolc éves fejjel minden mér­kőzésen becserélték, s ha már ott volt, rugdosta is szaporán a gólokat. Utána pedig jöhetett a törzsi örömtánc a szögletzász­lónál. Az ő, s persze a többiek érde­me, hogy a csapat a negyeddön­tőig menetelt, s csupán az angol Linekemek „köszönhetik”, hogy nem sikerült az elődöntő­be is bekerülniük. A mostani gárda — a selejtezőket egyetlen vereséggel küzdötték végig — sem fog várhatóan szégyent val­lani. Legalábbis szakvezetőjük, az 1986-os vb-bronzérmes fran­cia válogatott egykori szövetsé­gi kapitánya, Henri Michel ezt reméli. No meg azt, hogy har­madik nekifutásra (1982-ben debütáltak) megint előrukkol­nak valami látványos bravúrral. Valami olyannal, mint négy éve, amikor a nyitó meccsen a most is csapattag Francois Omam-Biyik fejesével legyőz­ték a világbajnok Argentínát. Kolumbia Egy olyan földrészen, ahol há­rom ország válogatottja össze­sen hét világbajnokságot nyert (Brazília hármat, Uruguay és Argentína kettőt-kettőt), szen­zációszámba megy, hogy nem az „aranyos trió” valamelyik tagját tartják a legjobbnak, ha­nem egy negyediket. Ráadásul a kolumbiaiaknak nemhogy el­ső helyük nincs a vébékről, de eddigi két szereplésük alkal­mával mindkétszer csak a 14. helyig vitték. (Emlékezzünk, az 1990-es nyolcaddöntőben a félpályánál cselezgető kapus, René Higuita vesztette el a lab­dát, s ebből kapták a kie­sésüket jelentő gólt!) De hát akkor miért olyan rettegett csapat a kolumbiai? Tekintélyüket elősorban az utolsó selejtezőjükön elért eredményüknek köszönhetik (bár előtte sem találtak legyő­zőre) , amikor is a legutóbbi vb- döntős Argentína otthonában öt-nullra tudtak nyerni. A má­sik ok: néhány játékosuk ki­emelkedő klasszisa. Carlos Valderrama, a „Szőke Gullit” odahaza minden futballista­palánta példaképe. Európában a legjobb támadók között tart­ják számon a Szuper Kupa­győztes Parma csatárát, Faus- tino Asprillát, meg a Bayern München kiválóságát, Adolfo Valenciát. És végül még egy „csoda- fegyverről”: úgy hírlik, Fran­cisco Maturana szövetségi ka­pitány azzal fenyegette meg fi­ait, hogy ha kudarcot vallanak, a székébe ülteti őket. Tudni kell, az edző civilben fogorvos. Koreai Köztársaság A bukmékerirodáknál az ázsiai csapatok fizetnek a legjobban, vagyis ezen csapatok a leg- esélytelenebb résztvevői a vi­lágbajnokságnak. A térség két képviselője közül a nagyobb hagyományokkal rendelkező koreaiak negyedszer indulhat­(Folytatás a 9. oldalon) Zajlik a foci-vb-ó'rület. A New York-i Centrál Parkban árusok százai jelentek meg. Kapható kulcskarika, golyóstoll és sorolhatnánk mi minden, de legnagyobb show, hogy kiállították a FIFA Football Világkupáját is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents