Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

1994. május 18., szerda

BUNBE(L)ESES

/

Újságírókat vizsgáltak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság poligráfjával

Hazudtunk, mint a vízfolyás

Érzékelőket telepítenek bó'rre, tüdőre, érre. Moccanni, vagy észrevétlenül bármire is gondolni képtelenség: a gép mindent nyomon követ

(Folytatás az 1. oldalról)

A mai valóság persze egészen más. Amikor belépünk Bros: Tünde rendőr alezredes, pszichológus birodalmába, az első dolog, ami szembetűnik az, hogy a szoba — laboratórium? — berendezése bódítóan megnyugtató. Jobbra rejtelmesen nagy beépített szekrény, a szemközti falon ablak, az egyik sarok felé vetítővászon. Előtte kényelmes fotel az egyszemélyes „mozihoz”. A fotel mögött számítógép- asztal, rajta valami: a poligráf. Azaz a hazugságvizsgáló gép. A páciens mögött kissé oldalt a vizsgálatot végző széke áll. Átellenben íróasztal, előtte és mögötte egy-egy székkel. Szokványos helyzet, de azért valami furcsaság is akad. A szobából nyílik egy másik ajtó, mellette több méter hosszú tükör a falon. Átlátszó dolog: legalábbis a másik szoba felől. A tükrön át vizsla tekintetek őrzik a laboratórium rendjét: kemény, mindenre elszánt bűnözők is megfordulnak errefelé. A helyiség — akár egy süket szoba — mindenütt hangszigetelt.

—Mi okból került a falra ez a Vasarely-kép? — érdeklődünk Brósz Tündétől, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság kriminálpszichológiai laboratóriumának vezetőjétől.

— Nincs szerepe, csak szeretem.

„Poligráf’ — több írás. Ennyit jelent e görög szó, s van is benne valami: a széles papírcsíkon, melyet folyton kibüfög, néhány kis irón kör- möl szorgosan. Brósz Tündétől tudjuk, hogy valóban Amerika a hazugságvizsgáló gép őshazája. Egy Keeler nevű úr próbálkozott először több vizsgálati szempontú gép szerkesztésével még 1936- ban. Az USA-ban bűnügyi területen évente fél-egymillió vizsgálatot végeznek manapság. Magyarországon szervezetszerűen a megyék közül csak a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságon üzemel közel három éve egy igen korszerű, Németországból 30 ezer márkáért beszerzett Lombroso. Ez a gép hőironos, hatcsatornás. Az országos fő- kapitányságon is használnak egy hasonló masinát.

— Itt, a Pest megyei főkapitányságon nyolc éve működik kriminálpszichológiai laboratórium. Rajtam kívül dr. Orosházi Józsefné pszichológus és az asszisztensünk, Gyolcsos Györgyi dolgozik nálunk. Dr. Horváth András rendőr ezredes, a megyei bűnügyi osztály akkori vezetője — ma a főkapitány bűnügyi helyettese — törekvései hívták életre a laboratóriumot. Evekig harcoltunk, hogy

behozhassuk a gépet. Öt esztendeig elutasításban volt részünk. Dr. Komáromi István rendőr ezredes, a jelenlegi megyei főkapitány a poligráf megvásárlásának, bevezetésének és alkalmazásának lelkes híve volt. Neki is köszönhető, hogy a laboratórium három hét alatt felépülhetett. Egész Pest megye kriminálpszichológiai vizsgálati igényeit kielégítjük. A megyében 13 rendőrkapitányság van. Másfél hónapos előjegyzéssel dolgozunk. Igazságügyi szakértői véleményt adunk a sértettekről, a terheltekről.

—- Rengeteg érdekes esetük lehet.

— A legfiatalabb vizsgáltunk két és fél éves volt. Külön szobát rendeztünk be a gyerekek vizsgálatához. A kislány anyját ismeretlen tettes ölte meg, ám ő szemtanúja volt a történteknek. Lelőtték édesanyját, akinek húsvágó bárd- dal egyik karját is lekaszabolta az elkövető. Rengeteg játékot vittünk be: puskát is. Játszani kezdett a puskával: „Puff-puff’. Kérdeztem: „Ki puff-puff?” „Apa puff-puff’ — válaszolta. Egy késre is reagált: „Apu kés, disznóölés”. Persze nem ilyen gyorsan és egyszerűen zajlott a dolog. Mivel a kriminalisztikai szakemberekkel, a nyomozókkal állandó kapcsolatban vagyunk, tisztázható lett: az elvált férj féltékenységből ölte meg a feleségét. Nem könnyű a gyerekeket tanúként meghallgatni: fantáziáinak. Ráadásul ez a kislány szívbeteg is volt, kerülni kellett a felizgatását. Ám amit hallottunk tőle, irányt adott a nyomozásnak.

— Hogyan lett kriminál- pszichológus?

— Egy ideggondozóban klinikai és gyermekpszichológusként dolgoztam. Aztán elhívtak ide. Ót évig nyomozói státuszban rejtegettek. De inkább a vizsgálatról beszéljünk. A bűnözők többsége főként érzelmileg sérült személyiség. Ha őket vizsgáljuk, klasszikus nemzetközi teszteket használunk. Úgy harminc közül valamelyiket. Attól függ, miről van szó: agresszivitásról, szexuális problémákról, elmebetegségről, öngyilkossági hajlamról, vagy valami másról.

— Csak Pest megyeiek vehetik igénybe a szolgáltatásaikat?

— Mindenekelőtt a megyei igényeket próbáljuk kielégíteni, de kapunk megbízást az Országos, a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól is. Egy- egy kiemelkedően súlyos bűncselekmény esetén az ország más megyéiből is megkeresnek. Vizsgáltunk embereket Farkas Helga ügyében és

az orosházi Némethné meggyilkolását követően is. A po- ligráfos vizsgálati eljárás jól összeállított kérdésrendszeren alapul, melyet a nyomozókkal közösen állítunk össze. Azonban nem minden ügy alkalmas poligráfos vizsgálatra. Ha például az információk a sajtó nyilvánossága elé kerülnek, már használhatatlanok.

—Mennyi időt vesz igénybe egy-egy vizsgálat?

— Általában fél napot. Előtte pszichológiai vizsgálaton esnek át az érintettek. Akad köztük, aki eleve alkalmatlan a poligráfos vizsgálatra. Ilyenek azok, akik képtelenek az igazság és a hazugság elkülönítésére, éretlenek, illetve fizikailag alkalmatlanok erre. Az értékelés bonyolult művelet eredménye. A legvégén megírjuk a szakvéleményt. Annyit azért mondanék, hogy a poligráf nem csodagép.

—Mikor találkozott először a poligráfról szóló hírekkel?

— Elméletben már tíz éve foglalkozom a problémával. Két-három éve, mielőtt bevezettük használatát, 800 kísérleti „bevetésen” vett részt a gép. Először mindig személyre szabottan megnézzük a vizsgált alapreakcióit. Ezekhez képest mérjük a változásokat.

— Nyilván más országokban is tanulmányozta a gép használatát.

— Erre még nem nyílt lehetőségünk, bár a főkapitány mindent megtett annak érdekében, hogy eljussak az Egyesült Államokban tartott poligráftanfolyamra. Az utazást pénzügyi okok hiúsították meg. Bár amikor Magyarországon volt nemzetközi kriminálpszichológiai kongresszus, azon részt vehettem.

— Említette, hogy a napokban egy nagy értékű lopás felderítését segítették a géppel.

— A mi munkánk — mint mondtam — elsődlegesen a nyomozás irányát határozza meg. Egy nyitva hagyott fehér Mercedesből loptak el 10 millió forintot. A nyomozók megnézték, kik járhattak arra a kérdéses időben. A környéken tartózkodó három ember a poligráfos vizsgálattal kizárható volt a gyanúsítotti körből. A vizsgálat mindig négy- szemközt folyik. A légzés, a bőrlégzés, a pulzusszám, a szemmozgás, az izomfeszültség, a mozgás változását mérjük és rögzítjük. A „normális” idegesség önmagában többnyire nem befolyásolja a poligráf működését. A számítógéppel a pszichológiai teszteket értékeljük, de segíti a nyilvántartásunkat is. Szövegszerkesztésre ugyancsak felhasználjuk. Szükség is van erre, mert ha úgy adódik, főzés közben írom a szakvéleményeket.

—Mikor pihen?

— Ha hagynak.

• A történeti hűség kedvéért tegyük hozzá: Brósz Tünde szabadságát szakította meg azért, hogy rendelkezésünkre álljon. Pedig ilyenkor vágyai szerint a történelmi városrészeket, a képtárakat járná a világban. Ez ’a hobbija, bár ahogy elnézzük, inkább a szerelme. A végén rá kell jönnünk — mert elárulja —, hogy tanárember is, eredeti végzettsége szerint.

Nincs menekvés, magunkat is alávetjük a hatpróbának.

Egész úton Budapest felé azon gondolkodánk, miféle valós és áltörténeteket adunk majd elő, amikor a pszichológusok igazmondásunkat vizsgálják, de hát az élet nem ilyen bonyolult. Arról, hogy hazudunk, mint a vízfolyás, egyetlen tesztvizsgálat alapján, ha- lálpontosan megállapították.

A laboratórium a nyugalom és a béke világát árasztja, a hazugságvizsgáló székébe ülni azonban nem túl szokványos dolog. Rákerülnek a szíjak, az érzékelők, a csipeszek az ember testére, karjára, nyakára, ujjára, és máris jöhet a próba. „Nyugi, nyugi, — csi- títgatom magam —, nem villamosszékbe ültettek!” Azért mégis átjárja a testem valami furcsa borzongás. A műszer össze-vissza jelez.

— Mindig ilyen szabálytalanul veszi a levegőt? — kérdezi Orosházi Józsefné.

— Áááá, dehogy!

Közben beszélgetünk a pirulásról — miért is tagadjam e „kiváló” tulajdonságomat —, egyetemi vizsgákon előjövő holmi kézremegésekről, izgu- lásokról. Kitűnő alany vagyok :— hallom.

A próba rém egyszerű. Meghatározott számsorból ki

kell választanom az egyiket — csak én tudom, melyiket — s jól megjegyzem. A 27-es. Aztán a pszichológusnő sorolni kezdi a számokat először emelkedő sorrendben. Nekem csupán az a dolgom, hogy bármelyik számot említi Oroshá- ziné, valamennyire azt kell válaszolnom: nem. Kitűnően tartom magam, lehetnék akár a nyugalom mintaképe. A húszastól felfelé erősödik a koncentrálás: gondoljak valami egész másra. Mondjuk a kocsiban kitalált történetre. Vidám dolog... „A 27-es volt?” „Nem!” — hazudok, s a szemem se rebben. Bár az mozdulhatna, nem vizsgálja senki. Megyünk tovább. Kiengedek. Innen már nincs veszély. Lefőzöm a poligráfot!

Jön a következő próba, a számok csökkenő sorrendben. „Na most bedobom Róka Rudi ravaszságát” — gondolom. Rákoncentrálok a 7-esre, ezzel csapom be a gépet. Hallom a számokat visszafelé, ám a csökkenéssel együtt növekszik valami megmagyarázhatatlan feszültség. Nem értem.

Pedig még öt perce sem lógnak rajtam ezek az izék, mégis, mintha fáradnék. Na, koncentráljunk tovább. Harminc alatt egyszer csak kényelmetlenné válik a karosszék. De azért hősiesen küzdők. „A 27- es volt?” „Nem!” — füllentek a nagyvilágba, és... átestem a nehezén. Szuggerálom magam a 7-esre, minden erőmet bedobom, még meg is állok egy kicsit, amikor meghallom. Utána megint leeresztek. Most mutasd meg, mire vagy képes, te szuperműszer!

A harmadik tesztet már nem fogadom kitörő örömmel. Rám is szól Orosháziné: „Ne mozogjon!” Összekeverve hallom a számokat. Te jó Isten, még ez is! Nagy levegő be, hazugság ki. Jöjjön, aminek jönnie kell! Itt már nem babra megy a játék. Nem jó ugyanis az, ha nem tudom, mikor ugrik a nyuszi. Hülye szám ez a 27-es! De még mennyire! Amikor meghallom, erős szúrást érzek a szívem tájékán, ami a nyaki ütőeremig felhasít. Végem van, lebuktam, mint Rottenbiller. Kár a gőzért tovább viaskodni a géppel. Most ő volt a jobb. De azért hazudok keményen: „Nem!”

A harmadik próba után megszólal Orosházi Józsefné: „A 27-est húzta.” Morgoló- dok a szerkentyűre, nem volt szép tőle, hogy kijátszott. A papírcsíkon, amin a pulzus, a légzés és a bőrellenállás görbéje rajzolódott ki, minden számot bejelölt Orosháziné. Az első próbánál ugyan még nem teljesen buktam le, de a görbék emelkedő tendenciája elárult valamit. A második forduló már egyértelműen a poligráfé volt. Á 27-esnél totálkárossá vált a pulzusom. Az utána következő számoknál pedig a szép, lassú megnyugvás állapotát rögzítette a műszer. Ennek is van jelentősége, természetesen. S hogy a jeles mellé a csillagot is odategyük: a pszichológus azt is megmutatta, hol, melyik számnál akartam átverni őt és a gépet.

A harmadik tesztről már csak pironkodva beszélhetek. A bőrellenállás görbéje ugyanis leszaladt a papírcsíkról. Aztán visszajött, mihelyt a szúrás megszűnt a szívtájékomon.

Az „élesben” menő vizsgálatok persze nem ennyire egyszerűek, és nem is mindig ilyen egyértelműek. Ám elég volt csupán negyedórát a „vallatószékben” ülni, hogy megállapítsuk: a poligráf fantasztikus találmány. Főleg, ha bonyolult ügyekben, súlyos bűncselekmények felderítésében világítja meg a keskeny ösvényt a nyomozók számára.

Kiss A. János— László Erzsébet

Ez a kéz akár a mozdulatlanság megtestesült szobra is lehetne. Látszólag...

A laikusnak semmit nem mondanak a gép által gondosan megrajzolt vonalak. A szakértő' viszont úgy olvas belőle, mint a vízfolyás. Mi hasonlóan igyekeztünk hazudni. De minden hiába: ha egyszer az ember képtelen vigyázni a vonalaira

FOTO: KOVÁCS ERZSEBET