Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-17 / 115. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. május 17., kedd Q Tehetségükkel az átlagosnál többet tettek a magyarságért Akikre büszkék az orosháziak Évforduló Eckhardt Sándor irodalom- történész, nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, posztu­musz Kossuth-díjas 25 éve halt meg Budapesten. Tudo­mányos munkáinak nagy ré­sze a francia irodalomtörténet és különösen a francia— magyar művelődési kapcsola­tok tárgykörébe vág, de fog­lalkozott a XVl-XVII. századi magyar irodalom kutatásával is. Nagy jelentőségű nyelvé­szeti és szótárírói munkássága is, ő adta ki 1936-ban az első magyar—francia szótárt. Po­litikával is foglalkozott: 1945- 49 között a Keresztény De­mokrata Néppárt országgyű­lési képviselője volt. Vállalkozó fotós Mint arról már hírt adtunk, Mezőkovácsházán a város- központban új helyre, a volt TÜSSZI épületébe költözött a fotóműterem. Ábrahám Lász­ló vállalkozó fotós elmondta, hogy műhelyében nemcsak a formán, de a tartalmon is vál­toztatni szeretne tevékenységi köre bővítésével, ezért a ha­gyományos külső és belső fel­vételek mellett ez évtől színes fűm előhívással és nagyítással és gyorsfelvételekkel is foglal­kozik, illetve néhány, fotózás­hoz szükséges eszközt árusít. Miközben a fénykép készül, az ügyfél vásárolhat színes és fe­kete-fehér filmeket, fényképe­zőgépeket, tartós elemet, vagy vegyi termékeket. A tavaly be­vezetett szokását, hogy „hí­vásra házhoz megyek” ez év­ben is folytatja, amely nem drágább a műtermi képeknél. A terveiről elmondta, hogy ha az önkormányzattól sikerülne megvásárolni a jelenlegi épületrészt, akkor lízingelhet­ne egy modem előhívó labort és kialakíthatna egy új, városi színvonalú műtermet. Akkor egy tanuló gyakorlati képzésé­re is vállalkozna. Van, aki e nevet nem ismeri Orosházán: Koszorús Oszkár? Ugye nincs?! A helytörténész 1989 óta az Orosházi Napló­ban publikálta a híres.-neves orosháziak arcképvázlatát, amit most — a város újratele­pítésének 250. évfordulója tiszteletére — könyv alakban is megjelentetett. Aki kezébe veszi az Orosháza Jelesei című kiadványt, olyan emberekről olvashat, akikre büszkeséggel tekinthetnek e város szülöttei, lakói, hiszen a hírességek jóté­kony hatással voltak környe­zetük szellemi arculatára, ter­jesztették a műveltséget, a hu­mánumot és a hitet. Koszorús Oszkár a hatvanas években kezdte kutatómunká­ját az Orosháza Története cí­mű könyv megjelenését köve­tően. — Idős embereket kerestem meg, akik századunk első évti­zedéig tudtak visszatekinteni — mondta a kezdeti időkre visszaemlékezve. Az oroshá­ziakkal is jó kapcsolatba Már tavaly is többen támogat­ták az újszalontai református templom építésének megkez­dését (például a kötegyáni Pe­tőfi Tsz vagy a gyulai Dolcsi- nécz Kft. sóder- és homokszál­lítást vállalt az építkezés hely­színére), ám az idén tovább bővült e kör. Sólyom László, a Lábatlani Mész- és Cement­ipari Kft. ügyvezető igazgató­ja 100 mázsa cementet és 50 mázsa meszet adományozott a református templom építésé­hez. Dr. Wágner Márton jo­gász közreműködésével pedig a Sarkadi Cukorgyár gondos­kodott a mész és a cement Új­A héten adták át a díjakat — értékes ajándéktárgyakat — Szeghalmon, a rendőrkapi­tányságon a négyfordulós KRESZ-vetélkedő legjobbja­inak. A rendőrkapitányság balesetmegelőzési bizottsága és a városi televízió közös játé­ka nagy siker volt, több, mint kerültem, tőlük is sok értékes információt kaptam. Mint könyvtáros is búvárkodtam, minden fellelhető irodalmat áttanulmányoztam. Tudato­san kezdtem böngészni a különböző általános és szakle­xikonokat, újságokat, helytör­téneti munkákat, anyakönyvi bejegyzéseket, több tízezer ol­dal elolvasása közben fedez­tem föl olyan jeleseket, akik­ről addig senki nem tudott. Jó érzés, hogy ezekre az embe­rekre ráirányíthatom a figyel­met. Az előszóban a szerző így fogalmazta meg könyvének célját: „Az orosháziak és a vá­ros iránt érdeklődők ismerjék azokat, akik szorgalmukkal és tehetségükkel az átlagosnál többet tettek szülőhelyükért, illetve az elszármazottak a na­gyobb közösségért, a magyar­ságért. A könyvben szereplők mindnyájan maradandót al­kottak a gazdasági, társadal­mi, politikai és szellemi élet­ben, munkájukkal Orosházát szalontára szállításáról.' Az építkezési anyagok, valamint az ideszállítás mintegy 200 ezer forintos támogatást jelent a templomot építő sarkadi re­formátus egyház számára. Az összefogás a kiste­lepülésen belül is megmutat­kozik. A minap Szabó Lajos, a falu pogármestere, Kalmár Já­nos, a sarkadi belvárosi refor­mátus egyház lelkésze és az adományozó Sólyom László felesége egy tucat falubélivel együtt oltották az ajándékba kapott 50 mázsa meszet. A Ke­néz család pedig már hajnal­ban kelt, hogy sütéssel, főzés­háromszázán vettek részt ben­ne. Tizenhatan minden kér­désre helyes választ adtak, közülük sorsolás után hárman — Fekete Sándomé, Bocskai u. 4., Nagy Sándomé, Szabad­ság tér 2/2. és Pap Sándor, Bocskai u. 5—7. sz alatti helyi lakosok — kaptak jutalmat. és a hazát szolgálták, hírnevét öregbítették. Több tucat isme­retlen jelesünket hoztuk nap­világra. A felfedezés öröme mellett azonban tudjuk azt is, hogy véleménykülönbségek lehetségesek, más helytörté­nészek értékítélete néhány esetben másokat helyezett volna el az arcképcsarnokban. A kutatásokra természetesen soha nem lehet pontot tenni, azt folytatni kell. Az iskolá­zottság huszadik századi nö­vekedésével pedig gyarapod­nak a.kiművelt emberfők, sza­porodnak a jelesek, gazdagít­va szűkebb hazánkat. Bizako­dunk abban, hogy az itt élők, az őslakosok leszármazottai, a település életével azonosuló, azért tenni és azt megismerni akaró első és második nemze­dékbeli orosháziak, az általá­nos és középiskolában tanító pedagógusok, a tanulóifjúság érdeklődéssel olvassa majd a jelentős személyiségek pálya­képét.” sei gondoskodjon a közmun­kán résztvevőkről. Mint Kalmár János lelkész­től megtudtuk, a templomot még ebben az esztendőben szeretnék tető alá hozni, s jö­vőre — ha minden a vágyaik szerint folyik — már ide járhat istentiszteletre a falu népe. „Minél több az említettekhez hasonló felajánlást kapna az egyház, annál gyorsabban ha­ladna az építkezés, s lenne az álomból valóság — mondta Kalmár János. — Sajnos ugyanis az építkezéshez szük­séges anyagi fedezetnek egye­lőre csak egy része áll rendel­kezésünkre, ezért minden apró segítség egy lépéssel előrébb vinné az ügyünket.” r Áramfejlesztő telep Dévaványán? Dévaványa önkormányzata már évekkel korábban foglal­kozott azzal a gondolattal, hogy olyan hulladékégetőt lé­tesítsen, amely a szalma, ku­koricaszár elégetésével ára­mot is termel. Egy dán cég elkészítette a terveket egy ná­luk már több helyen működő égetőműre, melynek komplett megvalósítását is vállalták volna. A dánok ezt referenciá­nak szánták, kedvező áron. Ez néhány évvel ezelőtt nem tűnt gazdaságosnak, napjaink áramdíjai mellett már igen. Az erőmű megvalósulása esetén a település áramigényének nagy részét el tudná látni, ám a do­log nem ilyen egyszerű. A je­lenlegi törvények szerint az erőműben megtermelt áramot be kell adni az országos háló­zatba, ahonnan visszajuttatha­tó a faluba, természetesen az áramszolgáltató által megha­tározott költséget fizetve érte. A képviselő-testület leg­utóbbi ülésén is szó esett erről a témáról, ahol az áramszol­gáltató képviselője elmondta, a térségben nem terveznek ha­sonló jellegű szemétégetőt. A testület végül úgy döntött, hogy a régi tervekről le kell fújni a port, meg kell vizsgálni a megvalósítás lehetőségét. A falu lakói remélik, hogy Papp Tibor polgármester és a képvi­selők nem hagyják ismét „el­aludni” az ügyet, mely egyben lépés lehetne a nagy cél, a vá­rosiasodás felé. K. Sz. Z. Folytatódik az óvodaépítés Biharugrán A tavasz beköszöntővel folytatják Biharugrán az új óvoda építését, mely jelentős lakossági hozzájárulással valósul meg _ fotó: balogh László Cs. I. / Kollektív mészoltás Ujszalontán KRESZ-vetélkedő Szeghalmon Koszorús Oszkár az Orosháza Jeleseivel FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Családi fényképcsarnok A dobozi Fokhát utcai családi ház utcára néző két ablaka kö­zött a sublóttetőt, mint „házi oltárt” s a fölötte lévő, családi, fali fényképalbumot még az 1980-as évek derekán fotóz­tam, mert csodálatosnak, s egyedinek véltem, s az is volt, párjafoghatatlan! hagyta el legutoljára a lebon­tásra ítélt, akkor már a II. vi­lágháború utáni földreformot követően kihalt major cseléd­házát, beköltözve Dobozra, a szülőfaluba, a Fokhát utcába. Hálás szívvel tisztelgek Ré- zi néni emléke előtt, s megha­tódva gondolok rá. Sok szépet A tiszta szobában, az utcára néző két kis ablak között állt a sublót, fölötte a nagy tükör és a családi fényképek Ezt a fényképcsamokot öz­vegy Fekete Sándomé Komló- si Terézia, a doboziak kedves Rézi nénije — abban az időben a község legidősebb asszonya, aki 1888. január 4-én született s 1987-ben, a 100. születés­napja előtt elhunyt — szeretett és tisztelt, kedves, hűséges adatközlőm gyűjtötte össze és őrizte meg. így vette körül a széles ágú, nagy család özve­gyi magányában. Rézi néni a gróf Wenckhei- mek Fűszermajorjában élte le életének javát, s mondhatni ő és hasznosat hallottam tőle ku­tatásaim során. Munkásélete alatt alaposan megismerte az életterét jelentő Fűszermajort berendezkedésével, szerveze­ti életével, cselédeivel, sum- másaival, gazdatisztjeivel, in­tézőivel, pallérjaival, csőszei­vel, hónaposaival, éjjeliőrei­vel, udvarosaival... Posztumusz köszönöm r- özvegy Fekete c' Komlósi Teréz»" szavát!

Next

/
Thumbnails
Contents