Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-17 / 115. szám

1994. május 17., kedd MEGYEIKÖRKÉP Ingyen sokszorosítják A közelmúltban „lapsokszo­rosítási pályázatot” hirdetett a Diákűjságírók Országos Egyesülete. A pályázaton a battonyai középiskola diákjai is részt vettek In médiás rés című kiadványukkal. A bíráló- bizottság támogatásra méltó­nak találta a battonyaiak lap­tervét: az egyesület két alka­lommal vállalja az In médiás rés ingyenes sokszorosítását. Összesen nyolcán A mezőhegyesi általános mű­velődési központban 3, a szak­munkásképző intézetben pedig 5 pedagógust soroltak július 1- jei hatállyal „F” kategóriába az intézményvezetők. A meg­emelt bérek kifizetésére a kép­viselő-testület 1,5 millió forin­tot szavazott meg az 1994. évi költségvetési tartalékból. Felújítás a 47-es főút orosházi szakaszán Orosházán a Huba utca környékén nagy a torlódás. Tudják ezt mindazok, akik nap mint nap erre járnak gyalogosan vagy gépkocsival. A terelések, útlezárások kellemetlenségeivel még egy hétig kell együtt élniük az orosháziaknak. Akkor fejezik be a 47. számú főút rehabilitáció­ját, elkészül az új aszfalt és a csapadékvízelvezető aknák megemelése a STRAB AG Aszfaltépí­tő Kft. jóvoltából FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Történet a munkanélküliről, aki vállalkozóvá vált Minden jó, csak a vége nem Könyvek, kerámiák Május első hetében nyílt Dé- vaványán két magánvállalko­zó, Elekné Oláh Éva és Feke Zoltán közös üzlete. Található itt videotéka, ahol tagsági díj nélkül bérelhetők a legjobb fil­mek, lehet vásárolni könyve­ket és kedvező áron mezőtúri kerámiákat is. Vidám vetélkedőit A szabadkígyósi általános is­kolások számára a mai napon sportversenyeket tartanak. A gyermeknap is sok vidám játé­kot ígér: május 27-én a műve­lődési házban a kiscsoportok bemutatóival kezdődik a mű­sor, majd vetélkedők, játékok szerepelnek a programban. Kisiparos székház A több, mint 700 tagot tömörítő Békési Ipartestület három iro­dával bővítette székházát, s itt kap helyet a könyvelés. A mun­kálatokat huszonnégy helyi kis­iparos társadalmi munkában vé­gezte, a beruházás anyagköltsé­ge meghaladja az egymillió fo­rintot. Az új épületrész műszaki átadása megtörtént, ünnepélyes avatására az elmúlt hét végén került sor. Vagyonvesztés A Battonya—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ-nek több mint 10 millió forint értékű részvé­nye van különböző, felszámo­lás alatt álló budapesti vállala­toknál. Ezek az értékpapírok évekkel ezelőtt „visszaosztás” révén kerültek az áfész tulajdo­nába, s jelenleg a szövetkezet összvagyonának 12 százalékát képezik. A vezetőség mentette a menthetőt: a Skála-részvé­nyeket sikerült értékesítenie. A kötegyáni Szabó Károlynak majdnem 40 ezer forintjába került, hogy megkaphasson egy 200 ezer forintos mezőgazdasá­gi támogatást. A történtekről a következőket mondta: — Még ha megkaptam vol­na! De csak a pénzem ment el, az időm meg az energiám, a támogatás meg csak mézesma­dzag maradt... A történet év elején indult, amikor megtudta, hogy a termő­földdel rendelkező munka- nélküliek 200 ezer forintos ka­matmentes kölcsönt kaphatnak a munkaügyi központon ke­resztül, amennyiben vállalko­zóvá válnak. Nosza, itt az alka­lom — gondolta „hősünk” —, hiszen majdnem 9 hektár földet bérelt (a szerződése szerint) öt esztendőre. Azt pedig ember le­gyen a talpán, aki kézi erővel képes megművelni. Kell tehát a traktor, az eke, a tárcsa. A Föld­művelésügyi Minisztérium egyik pályázatán jogot nyert ar­ra, hogy mezőgazdasági kisgé­pek vásárlásához kölcsönt kap­hat. Kölcsönt persze csak úgy adnak, ha az embernek saját „tőkéje” is van. Munkanélküli lévén azonban a saját erő felmu­tatása bizony nehéz dió. De se­baj, itt ez a lehetőség a 200 ezer forinttal, az felhasználható saját erőként. Bement tehát a megyei munkaügyi központ gyulai ki- rendeltségére, és tájékoztatást kért. Ott megadták azt az egyol­dalas listát, aminek meg kell felelnie ahhoz, hogy a támoga­tást megkaphassa. Először is vállalkozóvá kellett válnia. Er­kölcsi bizonyítvány, adószám, vállalkozói igazolvány, folyó­számlanyitás és így tovább. Szerződés arról, hogy haszon- bérlete van 8,9 hektár földön, ennek értékét becsüssel fel- becsültetni, közjegyzővel iga­zolni, hogy a tulajdonos hozzá­járul: a földje fedezetként szol­gálhat a 200 ezer forint felvéte­léhez. Mindez persze csak rövid összefoglalása a dolgoknak, hi­szen több hónapon keresztül in­gázott az említett dokumentu­mok ügyében Kötegyán, Sar­kad, Gyula és Békéscsaba kö­zött, mert hol az egyik, hol a másik igazolást hiányolták az ügyintézők. Az utazás, a köz­jegyző, a becsüs, a nyomtatvá­nyok mind-mind pénzkiadással jártak. Egyszer nekiült össze­számolni, s majdnem hanyatt esett, mikor kikerekedett a kö­zel negyvenezer forintos szám- la. Április 22-én aztán úgy érez­te, mégiscsak megérte a sok fut- kosás, merthogy papírt kapott a munkaügyi központtól, amely­ben igazolják: minden feltétel­nek megfelel, jogosult a 200 ezer forint felvételére. Szaladt is a papírral Békéscsabára, hogy az egyik mezőgazdásági kisgé­peket forgalmazó üzletben le­foglalja a hőn áhított MTZ 80-as traktort. Persze pénz még min­dig nem volt a kezében, ezért aztán többször is beutazott ér­deklődni a munkaügyi központ­ba. Mindig azt a választ kapta, hogy nincs bank, amelyik elvál­lalná a pénz kiadását... Május 4- ét aztán családi „gyásznapnak” nyilvánította, hiszen ekkor tud­ta meg, hogy mégsem felelt meg minden tekintetben a pénz- felvételhez szükséges feltéte­leknek. Közben eltelt majd fél­év, azóta is minden hónapban adóbevallást kell csinálnia az APEH számára (merthogy pa­píron vállalkozóvá vált), a csa­ládi kassza végleg kimerült, ott a nagydarab bérelt föld, amit halvány fogalma sincs, mivel kellene megművelni. — Minden jó, csak a vége nem lett jó — sóhajtotta fásul­tan, majd idegesen felnevetett: Nesze neked vállalkozás, mun­kanélküli! Az üggyel kapcsolatban ter­mészetesen felkerestük a me­gyei munkaügyi központot is, ahol Kristóffyné Szász Etelka igazgatóhelyettes a következő­ket mondta: — Jól ismerjük az esetet, hi­szen Szabó Károly volt az első, aki jelentkezett a 200 ezer forint igénybevételére. Való igaz, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem kaphatja meg a pénzt. Nagyon sajnáljuk, mert csupán egyetlen feltételnek nem felel meg a pályázata. A törvény ugyanis kimondja, hogy fedezetnek csak saját tu­lajdonú ingatlant fogadhatunk el, ő pedig ezzel nem rendelke­zik. Mivel a föld tulajdonosa közjegyző előtt igazolta, hogy a földjét a bérlő fedezetnek hasz­nálhatja, az eddigi gyakorlatból kiindulva az ügyintéző kollega elfogadta a pályázatot. Ekkori­ban született meg az a levelünk is, amely azt igazolja, hogy az ügyfelünk jogosult a 200 ezer forintra. Az igazolást ő kérte, hogy a mezőgazdasági kisgépet, ame­lyet meg akar vásárolni, a pénz felvételéig az üzletben félrete­gyék a számára. Sajnos nagyon nehéz pénzintézetet találnunk, amelyik e hitel lebonyolítását vállalja, s miközben a bankke­reséssel voltunk elfoglalva, jött a tájékoztató az országos köz­pontunktól, hogy a fedezetre ér­tendő jogszabályt nagyon szi­gorúan kell vennünk, magyarul az említett közjegyző által hite­lesített nyilatkozatot nem fo­gadhatjuk el. Ez a támogatási forma számunkra is új, nem volt tapasztalatunk a lebonyolítás­ban, így csúszhatott be ez a hiba. Mi örülnénk a legjobban, ha ügyfelünknek sikerülne megfe- lenie ennek az egy feltételnek, és végre megkaphatná a 200 ezer forintot. M.M. Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzőid előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Ballagás egykor és most A harmadik unokámnak az egyik békéscsabai gimnáziumban történt ballagása alkalmából önkéntelenül is a több mint fél évszázada történt saját ballagásom jutott eszembe. Először is azt kell megemlítenem, hogy a Békéscsabai Községi Felsőkereskedelmi Iskolában 1957-ben 120 főve! három első osztály indult. Mire elértük a negyedik évfolyamot, már csak negyvenen maradtunk, sa40 főből 4 évfolyamtársam az érettsé­gin megbukott. Az utolsó tanítási napon volt a ballagás, amelyen csak a diákok és a tanárok vettek részt. Sem szülők, sem hozzátar­tozók nem voltak. Én egy kölcsönkért sötétszürke ruhában bal­lagtam. A „Ballag már a vén diák...” című dal mind a négy versszakát mi magunk énekeltük, meghatódva. Az ünnepség előtt a Himnuszt, majd a végén a Szózatot a tornateremben részt vevő összes diák énekelte. Közbevetőleg eszembe jutott a Székelyudvarhelyen öt évvel ezelőtt tartott itteni ballagásnak megfelelő „Kicsengetés” ün­nepség is. Itt a román himnusz elhangzása után a„Gaudeámus igitur...” dallamaira búcsúztak. Az egyik beszéd magyarul a másik pedig románul hangzott el. Megható volt. A fél évszazad előtti ballagás után hazaérve a szombati napnak megfelelően szerény ebédet fogyasztottunk szűk családi körben. Kérdésre válaszolva elmondtam, hogy most már nem kell napon­ta rendszeresen iskolába járnom és megmutattam a negyedik osztályos bizonyítványomat. Napirendre tértek a dolog felett. Most az unokám ballagása azzal kezdődött, hogy ünnepélyes nyomtatott meghívót kaptam. A virágkereskedésekben sorba kellett állni a virágért. A nyolcvan ballagó diákon és az iskola diákjain kívül legalább 400 hozzátartozó szorongott az iskola aulájában. A ballagó fiúk és lányok ruhakölteményekben jelen­tek meg. Volt olyan fiú, akinek az öltözéke a 10—15 ezer forintot is elérte. Egész életemben még ilyen ruhám nem volt. A Himnuszt együtt énekelték a megjelentek. Ellenben a ballagással kapcso­latos dalokat magnetofonról hallgattuk, s a végén a Szózatot is. Elgépiesedett az egész. Szerintem a diák ballag, én ballagok, s nem a magnetofonszalag. Mondhatná valaki, hogy a hosszú sor végén már nem volna az éneklés folyamatos. Három-négyes sorban ballagva ez is megoldható lenne. Nem volt olyan bensősé­ges, mint ahogyan az az alkalomhoz illő lehetett volna. Azzal is egyetértek, hogy a Szózat tiltva volt 40 évig, de már 34 éve nincs tilh’a. Nem fogadható el az, hogy ez alatt az idő alatt nem lehetett volna az iskola diákjaival megtaníttatni a Szózat éneklését. Ha ezt nem teszi az iskola, akkor még további negyven évig sem tudják elénekelni. A ballagás utáni fogadáson a szülői házban 18-an vettünk részt, a ballagó kisunokám családi köre, a szülők, nagyszülők, a testvérek, a szülők testvérei stb. Fentieken túlmenően előre meg volt beszélve, hogy milyen ajándékot veszünk a ballagónak, mivel ez a szokás. Természete­sen a magam részéről én is hozzájárultam. Az én időmben senki sem kapott ajándékot. Tulajdonképpen azért a munkáért, amit kötelessége a diáknak elvégezni, a régi elvek szerint nem jár „jutalom”. Úgy gondolom, hogy az idők változását mutatja a két ballagás közötti különbség, s ki-ki eldöntheti, hogy melyik volt tartalma­sabb. Kovács József, Békéscsaba POLITIKAI HIRDETÉS Rövid kampányom ellenére, egy jelölt ki­vételével minden in­duló pártjelöltet, vala­mely szavazókörben megelőztem. Békés­csabán minden hu- szonhetedik polgár­társamra úgy nézhe­tek, hogy számít rám és bízik ben-nem, amelyet ezúton meg­köszönök. Biztosíthatom választóimat, hogy szavazatuk nem vész el. A terven felül kapott szavazatok erősítik célkitűzéseinket: — A demokrácia egyensúlyát javítani kell! Tisztelettel: László Tibor V? „•% ‘4V zunk magunkban és varország nyerni fog óm <i v SZDSZ 1*01 IFIK\l MIKIM I I s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents