Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-03 / 103. szám
RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉmiRDETÉS 1994. május 3., kedd Városháza, három nyelven Nincs igazgatója a háznak A puding próbája, ha megeszik — tartja az angolok kedvelt szólása. Valami ilyesmi a helyzet a nemzetiségi politikával is. Talán két éve is annak, hogy a gyulai képviselő-testület határozatot hozott: a városban élő nemzetiségek nyelvén is meg kell jeleníteni a városháza cégfeliratát. A lassan feledésbe merült feladatra Kontor Judit képviselőnő hívta fel ismételten a Figyelmet — hónapokkal ezelőtt. Nemrégen — s bölcsen minden ceremóniát mellőzve — felerősítették a bronzfeliratot a gyulai városháza kapuja melletti falra FOTÓ: FAZEKAS FERENC A kardoskúti képviselő- testület rendkívüli ülésen bírálta el a művelődési ház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Az első sikertelen kiírást most úgy látszott, hogy el lehet felejteni. Két pályázó is jelentkezett: az egyik Lengyel Györgyné (a ház jelenlegi vezetője), a másik Ma- darasi Mónika (Debrecenből érkezett pályakezdő). A testületnek azonban így sem volt könnyű a dolga, hiszen választania kellett egy rutinos, jó eredményeket elért munkatárs és egy messziről jött lelkes, helyismerettel nem rendelkező fiatal között. A vita végén a képviselők úgy döntöttek, hogy ebben a ciklusban volt már két vezetője a művelődési háznak, egyelőre nem választják meg egyik pályázót sem, az átmeneti időre megbízzák Lengyelné Emikét a ház vezetésével. Egy bizottság megvizsgálja az intézmény működtetésének lehetőségeit, ősszel pedig újabb pályázatot írnak ki. Cs. I. Fergeteges siker A tánc világnapja alkalmából április 30-án, szombaton este fél hétkor a kamuti művelődési házban néptáncgálát rendeztek. A gálát Földesi István az általános iskola igazgatója nyitotta meg. Ezt követően a helyi iskola néptánc csoportja, valamint az óvodások fergeteges sikert arattak. Sztankó Károly vezetésével szatmári, valamint kalocsai táncokat adtak elő. A zenét a Békés Banda szolgáltatta. Anyák napja tiszteletére Földes Krisztina verssel köszöntötte a közönség soraiban ülő édesanyákat. A műsor végén a táncosok virágcsokorral és ajándékkal köszönték meg Sztankó Károly 8 évi munkáját. Bróda Ibolya POLITIKAI HIRDETÉS Bízom benne Ha Ön azt akarja, hogy a magyar mezőgazdaság talpra álljon. szavazzon Bálint gazda pártjára. SZDSZ Együtt sikerülni fog! Cseh Éva csehül áll? Az emberek imádnak kombinálni. Folyik a susmus, ki, hol mennyi pénzt keres. Az is téma: igaz lehet-e, hogy a leköszönő parlamenti képviselők milliókat vesznek fel végkielégítésként? A fentiek azért jutottak eszembe, mert nem egy helyen hallottam Békéscsabán, hogy könnyű a kicsapott rádiósoknak, ők is felveszik a milliós végkielégítést, aztán majd lesz velük valami... A szóbeszéd megerősítésére, illetve cáfolatára kerestük meg Cseh Évát, megyénk elbocsátott rádiósát. — A hír természetesen nem igaz — kezdte a válaszát Cseh Éva. — De hogy az elején kezdjem. Az elmúlt héten döntött ügyünkben a budapesti munkaügyi bíróság. Ennek első fordulóját megnyertük. A nem jogerős ítélet szerint ugyanis elbocsátásunk jogtalan volt, munkaviszonyunkat vissza kell állítani. Ezzel szemben Csúcs László azt állítja, hgy a bíróság döntése volt törvénytelen. És most térek vissza a végkielégítésre. Én 15 éve dolgozom a rádiónál, s tulajdonképpen most is a rádió munkatársa vagyok egészen október végéig. De remélem, tovább is, ha jogerőssé válik a munkaügyi bíróság határozata. Sok furcsaság van az én „elbocsátó szép üzenetemben”, többek között az, hogy a munkahelyem megszűnt. Érdekes módon a többi vidéki tudósító a helyén maradt, az ő munkahelyük továbbra is létezik. Az is papíron van fehéren feketén, hogy öt hónapra mentesítenek a munka alól, valamint az, hogy jár az átlagkeresetem, ami azonban nem egyenlő a havi bruttó béremmel. Ugyanis azért, hogy éjjel-nappal szolgálatban, készenlétben voltam, havi bruttó keresetként 33 ezer 500 forintot kaptam. No, most a végkielégítés azt jelenti, hogy hat hónapra kapom a 33 500 forintot, amit mellesleg sem én, sem munkatársaim nem vettek fel tudomásom szerint. Hiszen ha visszahelyeznek, ezt az összeget úgyis vissza kell fizetnünk. Vannak kollegák, akik még kevesebbet kapnak nálam, hiszen jóval .később kerültek a rádióhoz. Ennyit tehát a milliókról... BÉ Pihenőház összefogással Ünnepélyes alapkőletételére került sor szombaton Szanazug- ban, az evangélikus egyház védnöksége alatt négy éve működő „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” elnevezésű alapítvány szervezésében. Az alapítvány—mint ismert — a daganatos gyermekek segítésére jött létre. A gyógyuló betegek utókezelésének elősegítése érdekében pihenőház épül, társadalmi összefogással. A telket a dobozi önkormányzat bocsátotta ingyen az alapítvány rendelkezésére. A felépítésben segítenek többek között az erdélyi és németországi testvéralapítványok, a 611-es és 635-ös ipari iskola, Leszkó György építési és sok más vállalkozó. A pihenőházat dr. Szentke- reszty Andrásról, a békéscsabai Réthy Pál Kórház első, demokratikusan megválasztott igazgató-főorvosáról nevezik el, aki tragikus autóbalesetben hunyt el. A méltó külsőségek között letett alapkövet, a hozzá tartozó területtel dr. Harmati Béla úr, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnökpüspöke áldotta meg. A meghívottakat a Kner Nyomda üdülőjében Keresztes György vállalkozó, az alapkő- letétel fővédnöke látta vendégül. Patkányinvázió Sarkadon Napokkal ezelőtt, amikor a sarkadi városatyák napirendre tűzték a rágcsálóirtást, megállt az idő az ülésteremben. — A patkány létező, objek- , tív valóság — „definiálta” Tóth Imre polgármester a hasznosnak nemigen nevezhető emlős állatkát, amely a legutóbbi időkben állítólag százával, sőt ezrével lepte el Sarkad városát. Legyen-e patkány Sarkadon vagy ne legyen? — ez volt a testületi ülés nagy „hamleti” kérdése. A témakörhöz szinte valamennyi képviselő hozzászólt. Mivel a patkányok teljes kiirtása több millió forintba kerülne, néhá- nyan javasolták, jövőre vessék ki a város népére a kommunális adót, és abból oldják meg e kérdést. Ez ellen azonban többen is tiltakoztak, mondván, a ’95-ös kommunális adóból az idén már úgysem lehet patkányt irtani. Javasolták, hogy az ügyben a döntést hagyják meg a következő képviselő- testületnek. Sipos Lajos jegyző mindehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy amennyire ő ismeri a patkányokat, ez alatt az idő alatt biztosan nem vonulnak majd kolostorba, hanem várhatóan tovább szaporodnak. Végül is, mint mondta, ha az új képviselő-testület másból is meg tudja oldani a patkánykérdést, mint a kommunális adóból, legfeljebb eltörlik a „régiek” által hozott rendeletet. A patkánykérdésből néhány percen belül olyan óriási vita kerekedett oly annyira, hogy egyesekben egészen képtelen ötletek merültek fel. Volt, aki kereken megmondta, nem hajlandó a más patkányának irtásáért fizetni, volt, aki azt javasolta, tegyék kötelezővé mindenki számára a patkányirtást, és volt, aki csak s.uttogva merte mondani, hogy szerinte a fiúpatkányokat óvszerhasználatra kellene kötelezni. A vita határozathozatallal végződött. A testület többfordulós szavazás végén úgy döntött, hogy patkányügyben mindent változatlanul hagy. Nem lesz irtás sem saját zsebre, sem kommunális adóból, sem a tartalék terhére, legfeljebb egy felhívást tesznek közzé, hogy jó lenne, ha mindenki kiirtaná a „saját” rágcsálóit. Erre mondták néhányan, hogy mégiscsak jó patkánynak lenni Sarkadon. —Rl A
