Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26-27 / 72. szám
kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. március 26-27., szombat-vasárnap Az ismeretlenség és az újrafelfedezés áldozata A Csabai Perlrott „Hetven éve tanulok...” Komlós Juci a Szomszédokról, titkos szerelméről és, apai örökségéről Békéscsabán, a múzeum nagytermében, a Munkácsy Mihály és Békés megye művészete címmel megrendezett emlékkiállításon többek között „az elfeledett, hűséges-hűtlen” Perlrott Csaba Vilmos festőművész alkotásaival találkozhatunk. Az 1880-ban Békéscsabán született művész az új festőiség és modernség vállalásában, akár a Nyolcak csoportjába is tartozhatott volna, mégis az ismeretlenség és az időnkénti újrafelfedezés áldozata lett. Az utókor amnéziás művészettörténeti viszonyán túl még életében is hazai értetlenség kísérte. A szülőföld is az elmulasztott lehetőségek sorát gyarapította azzal, hogy nemes felajánlását ridegen elhárította. Ragaszkodását a nevébe emelt A Notre Dame-ról a húszas években festett sorozatot REPRODUKCIÓ: KOVÁCS ERZSÉBET városjelzésen kívül azzal is kifejezésre akarta juttatni, hogy egyedülállóan értékes gyűjteményét Békéscsaba múzeumának ajánlotta fel 1949- ben. Az évtizedek alatt mestereitől, kortárs képzőművészektől, barátaitól összegyűjtött képegyüttes el nem fogadása—nyilvánvalóan—pótolhatatlan veszteségetés máig tartó hiányt jelez... A J^edves olvasó biztosan valami politikai okot vél a fogadókészség hiányaként feltételezni! Sajnos a gátló körülmény szégyenteljesen hétköznapi: a hatalom a képek számára nem tudott helyet biztosítani! A most kiállított, a múzeum birtokában lévő egyik mű a Notre Dame képsorozat húszas évekből való remek darabja, ahol a pasztell izgatott, expresszív darabossága, a nyersebb színvilág érhető tetten. A másik párban kiállított — későbbi idők Csendéletén a kubisztikus, formaújító törekvéseket, a színhasználat és a szerkezeti- ség egyensúlyban tartásának arányos összhangját figyelhetjük meg. Perlrott Csaba Vilmos az új festőiség képviselője volt. Első tanítómesterétől, Koszta Józseftől izzó alföldi képlátomásaitól eljutott a kubizmu- sig, Fauves, Matiss tanítványa volt, a német exp- resszionizmust, Ferenczy Károly hatását is szervesen építi festészetébe. Szereti a kezdeményezést, de nem dől be, nem hódol nekik, hanem felhasználja azokat és így teremti meg személyes stílusát. Csaba város szülötte európai jelenlétű festővé válik, akinek művei megtalálhatók voltak a párizsi szalonokban, a német galériákban. Vezető tagja lett a progresszív képzőművészek új társaságának. Alázatos kötelességünk jelenlétét mővein keresztül ébren tartani! 1995-ben lesz negyven éve, hogy eltávozott közülünk, de műveivel itt van, bennünk él! Önmagunkat megtisztelendő teendő volna megemlékezni életművéről. Idézzük fel most megjegyzésre érdemes ars pictu- rájának vallomását: „Soha nem is akartam a természetet utánozni, de számomra nincs nagyobb élmény, mint a természet. Csodálom, és benne gyökerezik egész művészetem.” Ragaszkodjunk művészete befogadásához! Szilágyi András Jó 70 éve már, hogy a Szegedi Színház egyik előadásán pöttöm kislány jelent meg a színpad bal oldalán. Fodros ruhácskájában, hajában hatalmas masnival végigtipegett a világot jelentő deszkákon és a jobboldali kulisszáknál távozott a színről. Nem nagyon volt kedvére ez a színpadi séta, csak azért csinálta engedelmesen, mert a függöny mögött csokihonoráriummal várta a színészpapa, a feledhetetlen Komlós Vilmos. A hajdani csöppség, Komlós Juci 75. születésnapját ünnepli — s a szegedi debütálás óta szinte megszámlálhatatlanul sok prózai és zenés szerepben állt a közönség elé. — A sok között a legkedvesebb mindmáig — Roxán volt. Már csak azért is, mert olyan partnereim voltak, mint Benkő Gyula, Szendrő József, Hlatky László és drága mesterem, Rózsahegyi Kálmán. És ha már a hajdani „játszótársakat” emlegetem, most, háromnegyed évszázados „fennállásom” alkalmával már bevallhatom, hogy titkos nagy szerelmem is kolléga volt. Úgy hívták: Feleki Kamill. —Az egykori Jucika-Roxánra bizonyára kevesen emlékeznek. Jucika-Lenke nénit annál többen ismerik. —- Igen, a régi, s aztán természetesen fakuló népszerűséget megújította, talán fölül is múlja a Szomszédok közértes figurája. Közel állnak a szívemhez a képernyős családtagok is; az öregem — Zenthe Ferenc, az unokám — Fehér Anna-Alma. — Meglehetősen sok szövege van a telere- gényben. Ne vegye zokon a kérdést: ebben a korban nem okoz gondot a tanulás? — Már hogy okozna? Hisz hetven éve egyfolytában mást sem csinálok, mint tanulok. Külö nbejáratú „csoda-módszerem” nincs: olvasom a szerepet egyszer, kétszer, egészen addig, míg nem fújom kívülről. Mondogatom takarítás, mosogatás, kutyasétáltatás közben — de az az igazság, hogy annyira a „beszélt” nyelvre van írva, hogy könnyű megjegyezni. —A minap Lenke néni panaszolta, hogy fáj a lába. Nem az „életből” merített a szövegíró? — Dehogynem. Csakhogy Lenke már meggyógyult, Juci még mindig bajlódik az ízületeivel. És hogy még panaszkodjak egy kicsit: fölszedtem pár fölösleges kilót — okvetlen fogynom kellene. Csakhát a koplalással úgy vagyok, mint apuka volt: majd holnap kezdem. Sajnos édesszájú vagyok és a finomságoknak nem tudok ellenállni. De most nincs pardon, tavaszra megszabadulok legalább három kilótól. —Speciális recept, speciális módszer? — Van. Egészen különleges. Úgy hangzik, hogy „egyél keveset”. Ezt ha tornával nem is, de nagy sétákkal azért kiegészítem. Közel a Városmajor, négylábú kisbarátommal, ezzel az igazi árokparti „turmix”-szal bejárjuk a környéket. Az én koromban ennyi feltétlenül kell az erőnléthez. S ami legalább ilyen fontos: kell a derű, a humor. Méghozzá nem csak egy „kávéskanállal”. Szerencsére én nem panaszkodhatok — valószínűleg apai ágról bőven örököltem hajlamot a vidámságra és a nevetésre. Szabó Margit Ferenczy Europressle Szerepei közül legkedvesebb Roxán volt feb-fotó: bodó Gábor „Nehéz szatírát nem írni...” Várhelyi András: Búgócsiga Novellás kötet. Pontosabban szólva: némileg formabontó novellák. Olykor riporttal rokonok, életképpel, miniregénnyel, ironikus helyzetrajzzal. Félreérthetetlen szatírát is olvasunk a Lasszóvetés Lázbércen című írásban. Hja, Horatiustól Gádor Béláig ível az út, amely az firtatja: „Nehéz szatírát írni”, illetve „Nehéz szatírát nem írni”. A máig igaz végső döntés a nagy latin kihívó felszólítása: „Nevetve megírni az igazat!” Várhelyi kötete felmutatja: mit akar az író, de azt is, hogy mit nem akar. Például nem akar szociográfiát, pontos néprajzi leírásokat adni, annak ellenére, hogy tisztán látja az ország társadalmi megoszlását, lakossági rétegződését, munkalehetőségeit, illetve annak hiányát. Kiváló ismerője a magyar falu életének, de fékezi magát. Nem a szépíró feladata a disznóölés munka- folyamatainak szakszerű leírása. Visszafogottan beszél róla, akkor is, ha az adott tájegység népi szavaival teszi. Fontosabb számára e keretben a falu vezető, vagy nagyon is a perifériára szorult alakjainak portréját tárni az olvasók elé. ítéljenek ők! —Övezzék részvéttel, rokon- vagy ellenszenvvel a szereplőket. Változatos, sokarcú világ bontakozik ki a kötet lapjain. Látunk „vidékre lecsúszott” színésznőt, több, úgymond „bátor” avagy épp megalkuvó „lefeküdni kész” újságírót. Megelevenednek bölcsész hallgatók is, akik hamvas kollégiumi randevúk után később merész, nagy bulikon találnak hol igazi szerelmet, hol kérészéletű házasságra alkalmas partnert. Kinek mi jut. Vannak, akik megindulnak „felfelé a lejtőn” „felhomályosítva” keresik útjukat. A harmincas évek Móricz Zsigmondjára kell gondolnunk, amikor egy országnyr Zsarátnok rémképe vetül elénk. Mi a kérdés ekkor? Együtt üvöltsünk-e, különbözni, kiválni az uram- bátyám, sógor-koma, osztálytárs, keresztgyerek, a „mi kutyánk kölyke” környezetből. Bizakodunk: ez az út sem visz Kopjáss tragédiájához, ön- gyilkossághoz. Nagyon tetszett ez a felhomályosító szó, ami alatt felvilágosítást kell érteni. Vas István egy szintén szatirikus sorát juttatja eszembe: „Mit ér nekem az új homályú líra?” A felhomályosult világ zavarosában könnyebb halászni. E tárgyalt kötetben még sok párttitkár, téeszelnök s más főelvtárs éli világát, de arra is utalást találunk, hogy túl vagyunk a nyolcvanas évek közepén, érezhető: változás jöhet s jön. Ezért jó, ha figyelünk: az utolsó, „Vigyázz, dől a fa” című novellára, intő kicsengésére. Igen, ezt a mai alkalmazkodóknak, a valóban bekövetkezett rendszerváltozás kaméleonjainak is jó lenne megüzenni: hasznos, ha figyelik, ezúttal pontosan: merre dől. Talán azért is, hogy ne kelljen már azt mondani: „Kevesen voltunk, de sokan maradtunk.” Meddig lesz még aktuális és igaz? Szabad Olga Két Oscart kapott POLITIKAI HIRDETÉS Az érinthetetlen Jonathan Demme új filmje, a Philadelphia, Az érinthetetlen két Oscar díjat kapott a héten: Tom Hanks, a főszereplő a legjobb férfialakításért, Bruce Springsteen a legjobb filmdalért járó elismerésben részesült. Demme, A bárányok hallgatnak című, szintén Oscar-díjas film rendezője négy éve határozta el, hogy egy olyan ember sorsáról készít filmet, aki a lehetetlennel szállt szembe, hiszen AIDS-betegként emberi jogaiért indult harcba. Célja az volt, hogy a XX. század pestisének emberi oldalát mutassa meg a nézőknek. A sztori: a főhős, Andrew 'Beckett tehetséges ügyvéd, pályája szépen ível felfelé, amikor tüdőgyulladással kórházba szállítják, és kiderül, hogy HIV-fertőzött. Főnökei hamarosan leleplezik titkát és elbocsátják. Ettől kezdve pokol az élete, de két irányba is felveszi a harcot; igyekszik megküzdeni a végzetes kórral és emberi jogaiért. Egyre inkább rá kell döbbennie, hogy valójában nem is az AIDS, hanem a társadalmi intolerancia áldozata. A félelem és az önzés elfordítja tőle embertársait, a világ bezárul körülötte, csak később találkozik egykori kollégájával, aki mellé áll és vállalja a harcot. N.K. EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 4 hétig találkozhat. A V ÁLASZTOTÓ kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt, és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VÁLASZTOTÓ, 1537 Budapest, 114. Pf„ 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! NEMZETGAZDASÁG ES IPAR 1. Hogyan alakult a külföldi adósságunk 1990 óta? a 1. nőtt 2. csökkent X. szinten maradt 2. Melyik országban magasabb az egy főre jutó adósság-állomány? 1. Oroszország 2. Lengyelország X. Magyarország □ 3. Hány Ft-ot vesztett értékéből 1993-ban az 1990-es 100 Ft-os? 1.51,-Ft-ot 138,-Ft-ot X. 19,-Ft-ot □ 4. Mennyi volt a betéti kamatok átlagos reálértéke 1993 végén? 1.4,2% 21,5% X. -3,9% □ 5. Mennyivel csökkent átlagosan az ipari termelésünk 1993-ban 1990 óta? 1.24%-kal 2.18%-kal X.7.5%-U □ 6. Melyik korábbi év szintjére esett vissza hazánk nemzeti össztermékének értéke 1993-ra? 1.1977-esre 2.1980-asra X. sosem volt jobb □ 7. Mikor kezdődött hazánk súlyos eladósodási folyamata? 1.1984—85-ben 2 1986-87-ben X. 1990-91-ben □ 8. Melyik évben maradt - a rendszerváltozás óta - a költségv etési hiány az eredetileg elfogadott kereten belül? 1. tavaly 2. egyikben sem X. mindig belül maradt 9. Ki ma a hazai bankok legnagyobb adósa? l.a MÁV 2aDIMAGRt. X. a kormány O 10. Mi várható az SZDSZ adócsökkentési politikájától, ha bevezetésre kerül? 1. leépítés az APEH-nél, szociális egyenlőség, minden héten szilveszter 2. csökkenő támogatások, csökkenő állami bevételek, csökkenő kamatlábak X. új munkahelyek teremtése, a beruházások növekedése, nó a vállalkozási kedv LJ 11. A vegyipar, az élelmiszeripar és a könnyűipar közül melyik ágazat termelt többet 1992-ben, mint 1990-ben? 1. a vegyipar 2 mindegyik X. egyik sem I—I 12. A hazai vállalatok hány százaléka ítélte jónak gazdasági helyzetét 1993-ban? l.kb.afele 265%-a X.0%-a □ FORDÍTS!
