Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26-27 / 72. szám
O |IWJ-márri,s 25-- ^--------------------1 exkluzív 1----------------------------------------éSRÉKÉS MEGYEI HlRUP „I gaz férfiként emlékszem Mindszenty bíborosra” Páter Szőke Jánossal a boldoggá avatásról, a hitről, reményről és szeretetről Idézet az Esztergom—Budapesti Érseki Főhatóság legutóbbi közleményéből: „Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek boldoggá avatási eljárását évekkel ezelőtt a bíboros halálának helye szerint illetékes Bécsi Főegyházmegye indította el. Az elmúlt évben az Esztergom—Budapesti Főegyházmegye kérésére a Bécsi Főegyházmegye átadta a boldoggá avatási eljárás ügyét, amelyhez a Szentszék hozzájárult. A boldoggá avatási eljárást végző bíróság felállítására Szent József ünnepén a Budapesti Központi Szemináriumban került sor. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek a boldoggá avatási ügy postulátorává P. Szőke János szalézi atyát, a bíróság ügyészévé Dr. Erdő Péter professzort, jegyzővé pedig Süllei László érseki szertartót nevezte ki, akik letették az egyházjogban előírt hivatali esküt. Paskai László az ezt követő beszédében kérte a hívőket, hogy imádkozzanak Mindszenty bíboros boldoggá avatásért és azok, akik tanúként óhajtanak nyilatkozni a bol- doggáavatás mellett vagy ellen, jelentkezzenek a Főegyházmegyei Hivatalnál Budapesten, az Úri utcai érseki palotában. Akik hétfői lapunkat figyelemmel kísérték, azok a csorvási ünnepi önkormányzati ülés kapcsán már olvashattak a fentiekhez kapcsolódó sorokat. Ennek oka a helyzet különlegességével magyarázható. Történetesen, hogy Páter Szőke János legszűkebb hazájának harmadik, most díszpolgárrá avatott szülötte azonos a Mindszenty bíboros szenttéa vatási eljárását lefolytató bíróság postulátorá- val. Nem mindennapi témát kínál tehát az alábbi, hosszabb beszélgetés a krónikásnak, hiszen egyszerre kérdezheti a különleges papi tevékenységről, miközben nem nehéz azon összefüggést felfedezni, hogy Szőke páter eddigi gazdag életútjának alakulásában nem kevéssé volt szerepe az indulás éveinek, az indításnak. Élete 1948-ban merész fordulatot vett és mai napig rendkívül gazdag és tiszteletre méltó. S miközben igyekszünk felvillantani néhány életképkockát is, ezúttal szenteljük az interjút elsősorban a katolikus egyház életének is meghatározó, túlzás nélkül történelminek nevezhető boldoggá avatásnak. S még valami! Talán nem tolakodó e sorok írójának előhozakodni egy személyes emléksorral. 1988-hoz kötődik s nem különben egyháztörténeti jelentőségű. Akkor rendezték meg Rómában a nyugaton élő szórvány magyarok 1945 utáni legnagyobb találkozóját. Amelynek — nem más volt a főszervezője és első számú gondviselője, mint Szőke páter, akit püspöki helynökként is ismernek. Öt napon át egészen közelről csodálhattam gondoskodását, emberségét, minden apró részletre kiterjedő figyelmességét. Akkoriban a Szent István-ünnepségről ezeken a hasábokon be is számoltunk! Sokadszorra találkoztunk tehát a legutóbbi vasárnapon Csorvá- son, ahol ma már legfeljebb egy sóhajjal kísért kis anekdotát jelent felidézni: nagyon nem messze még az idő, amikor nem fogad(hat)ták (?) el a Königstein- ból nyújtotta kéz segítségét. Szerencsére nagyot változott a világ s most már arról szólhatott a visszaemlékezés: „Képzeljék el barátaim! A minap összefutottam a frankfurti repülőtéren Habsburg Ottóval. Széles gesztusokkal üdvözöltük egymást s az elsőmondata miről szólt? Nem, nem az Páneurópai Unióról, nem. Ezt kérdezte: János, mi újság otthon ? Hogy vannak a derék csorvási emberek, mert amióta ott jártam, gyakorta eszembe jut, olyan emlékezetes, szép ünnepséget rendeztek tavaly ősszel." De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. • Atyám! Milyen kötelezettségeket ró a postulátorra a boldoggá avatási eljárás? Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy igen felelős munkát, amelyet mi két éven belül szeretnénk befejezni. Azért mondom, hogy mi, mert utána — az 1983. évi római rendelet alapján — Vatikánban folytatódik a procedúra, ám annak végét nehéz lenne meghatározni. Ami a kötelezettség másik értelmezését illeti, a latin postulare kifejezés annyit jelent: kérni, kérő. A postulator tehát a boldoggá avatási ügy kezdeményezőjének a megbízásából kérte a Főpásztort arra, hogy Mindszenty bíboros boldoggá avatási ügyét egyházmegyei szinten, Esztergomban vezesse be. A legfontosabb, hogy Nem vagyok babonás... „Nem hiszek abban, hogy a 13-as szám szerencsétlenséget hozott az életemre, annál is inkább, mert nem vagyok babonás. Ha így lenne, meg kellene tagadnom magamat, hiszen itt van mindjárt az első: az isten jó egészséget adott. Mellesleg nem csak tizenharmadik gyerek voltam a családban, ráadásul 13-án is születtem, maga a tény azonban, hogy szegény családban láttam meg a napvilágot, inkább mindig arra ösztökélt, hogy a felebaráti szeretet odaadó, mély gyakorlását különösen azok iránt mutassam ki, akik az élet árnyékos, hideg oldalán álltak. Nagyon jól emlékszem, amikor 1948-ban elhagytam az országot és hazajöttem Csorvásra elköszönni édesanyámtól, akkor könnyek közötti búcsúszava az volt, hogy sohase feledkezzem meg a szegényekről. És ha sikerül egy szegény fiatalembert segíteni abban, hogy a papság útján előre tudjon haladni, azt kivált támogassam. Úgy érzem, szerénytelenség nélkül mondhatom, ennek eleget tudtam tenni, miután nem is egy, hanem három fiatalembert segítettem a: oltárhoz.” Mindszenty József bíboros röviddel azután, hogy 1973. július 13-án misét celebrált a westminsteri székesegyházban, Londonban. Az 1892—1973 között élt esztergomi bíboros képünkön Heenan bíboros, westminsteri érsekkel Aesopusi történet „Valószínű sokan emlékeznek még rá, hogy a nehezebb időkben az írók nem az embereket, hanem állatokat szólaltattak meg. Hadd idézzem fel számomra a legszebb, aesopusi példát, amelynek egy kutya a főszereplője s én moziban láttam torinói tanulmányaim idején. Arról szólt, hogy a derék négylábú a családnak a kedvence volt, a sors azonban úgy hozta, hogy a városban járó vándorcirkuszos csapdájába esve elkerült hazulról. Először ti It akozott a rabság ellen, de erőszakkal visszatartották, amíg csak meg nem szokta sorsát, az idegen környezetet. Mígnem újra a városban szerepelt a cirkusz, ám akkorra a kutyának már nagyon nehezére esett a választás: visszamenni vagy maradni az immár megszokott környezetben. Egészen addig tudott uralkodni magán, míg fel nem szedték a sátrat. A kocsi után ballagva, a harmadik kanyar után, a város felé tekintve iszonyú belső harc kezdődött benne: a befogadót vagy az életét elindító portát szeresse-é? A mély dilemma azzal zárult, hogy szomorú tekintettel nézett ugyan a tovavándorló cirkuszkocsik után, de mégis visszafordult. Oda, ahonnan elindult. Talán érthető, miért idéztem fel ezt a kis történetet." Páter Szőke János, a postulátus kihallgassuk a még élő tanúkat. Az ügy mellett, illetve ellene szólókat egyaránt. Továbbá meg kell vizsgálni az összes írásait és mindazokat, amelyek őróla szólnak. Ebben segítenek történészek, így Szántó Konrád ferences atya és Török József professzor. A minden bizonnyal tetemes iratcsomagot azonban előbb le kell fordítani olasz nyelvre. Ezért, ha nem is teljesen, de egy időre Bajorországból szinte visszatelepedek Ma- gyaroszágra. Régen a vatikáni rendelkezés szerint elég volt nyolc-tíz jellegzetes tanú kihallgatása, most már azonban 60—80 szükséges. Okvetlenül nyilatkozniuk kell a család tagjainak és közvetlen munkatársainak. Meg kell jegyeznem, hogy ez már korábban megkezdődött, persze titokban, noha hivatalossága nem szenvedett csorbát, sőt... bizonyos szempontból a bátorság, a merészség fémjelzése is rajta van, minden szempontból alkalmasak tehát dokumentumoknak. Tudni kell, hogy egy-egy meghallgatás akkor válik hitelessé, ha azt egy másik tanú a szavahihetőség, az eredetiség oldaláról alátámasztja. Ötvennégy hiteles nyilatkozattal már rendelkezünk és még körülbelül húszat tervezünk. • Azon szerencsések közé tartozik, akik személyesen is ismerték Mindszenty bíborost. Hogyan emlékszik rá, milyen ember volt? — Mint igaz férfire. Az igaz jelzővel azt szeretném kifejezni, hogy egy mély hitéletet élő ember volt, aki nem a napi politikától függően vallotta meg a hitét. Amelybe keresztény remény kapcsolódott és az ő felebaráti szeretete a gyakorlatban mutatkozott meg. Itt szeretném elmondani, hogy a postulátusi munkában a három legfontosabb tulajdonság vizsgálatát a hit, a remény és szeretet hősies gyakorlása jelenti, de hasonlóképpen sarkalatos erénynek számít az okosság, a mértékletesség és a leki erősség hősies gyakorlása. Ezeket a tulajdonságokat kell a tanúknak, hogy úgy mondjam, részletezni. • Eddig csupán egyetlen személyiségről beszéltünk, holott Erdélyben is hasonló tevékenység vár Önökre. — Helyes a megjegyzése. Az elmúlt huszonnégy évben, amikor a karitatív tevékenységemet folytattam, főleg erdélyi főpapokkal dolgoztam együtt, de sokakról csak haláluk után hallottam. Nem kevéssé tisztelet illeti őket is. Az egyik dr. Scheffler János szatmárnémeti püspök, aki a románok által arra volt kiszemelve, hogy hiteha- gyott egyháznak legyen a vezeIde tartozom „Sem fizikailag, sem lélekben sohasem szakadtam el hazámtól, így Csor- vástól sem. Fizikailag úgy értem, hogy én még azon szerencsés időszakban lettem külföldi — svéd, akiknek földjén jelentős részét éltem az életemnek — állampolgár, amikor még nem kellett lemondani a magyar állampolgáságról sem, vagyis magyar is ma: radhattam. És most az új időkben ráadásul rekord gyorsasággal megkaphattam a magyar útlevelet. Szóval Szőke János sosem lett sápadtarcú idegen... A lélek az egy másik dolog. Az ember a hazáját, ahová az Isten teremtette, azt felelősen sohasem tagadhatja meg. Mert nem volt véletlen, hogy az Isten magyarnak teremtett, az hogy itt születtem Csontson, vagyis a kötődött ség a falu, az ország felé rendkívül erős. És ezt a kötő- döttséget mindig éreztem is. Akkor is, amikor nem lehetett hazajönni, 27 éven kertesztül ugyanis nem engedtek be az országba. Most, hogy megbecsültek a díszpolgári kinevezéssel? Örülök neki, elfogadom, jeléül leginkább annak, hogy tovább erősíti idetartozásomat, tovább mélyíti kapcsolatomat Csorváshoz. tője, olyannak, amely hátat fordít Rómának. Természetesen ezt nem vállalta. Először csak szobafogságra ítéltélték, majd börtönbe zárták. Tisztálkodás közben az őrei leforrázták és égési sebeibe halt bele. 1952— 1953-ban történt mindez. Életszentsége nem kétséges előttem. A másik személy Dr. Bog- dánffy Szilárd 1950-ben titokban felszentelt nagyváradi püspök. A titok nem maradt titok s amikor ő sem vállalta, hogy olyan egyházat vezessen, amely megtagadja Rómát, akkor puskatussal agyonverték a nagye- nyedi börtön udvarán. Nem is tudjuk sírjának a helyét. Az ő esete tehát eléggé speciális, vértanúhalálának részleteit ismerőknek óriási szerepe lehet munkánk során. Talán Mindszenty bíboros után illett volna elmlítenem a legendás hírő erdélyi főpap Márton Áront, aki szintén a magyarságért vállalt hősies és áldozatos életével, a felebaráti szeretet gyakorlásával érdmelte ki, hogy a boldogok és a szentek között tiszteltjük. A négy főpap élete és munkássága mérföldkő egyházunk életében és most az ő ügyüket képviselem ugyan Rómában, jóllehe, nagyon sokan mások is képviselték azt a keresztény gondolatot, amelyet különösen az ötvenes években annyira igyekeztek bénítani Magyarországon. Sok-sok áldozat van, szeretném tehát, ha a listát csak megnyitnánk most! Ami legjobban sürget bennünket, az idő. Ezerkilenc- százötven óta sok idő telt el, 44 esztendő, az élő szemtanúk korosak lettek, akiket pedig ki kell hallgatnunk. Szerencsére azonban kiváló munkatársaink vannak Szatmárnémetiben, Gyula- fehérváron és Nagyváradon egyaránt, akik megelelő egyeztetés után ezeket a munkákat velem együtt közösen végzik. Meg kell említenem, hogy nagyon nagy szeretettel és hozzáállással és hozzáértéssel is. Ez egyben biztosíték arra is, hogy a vallomások minden tekintetben értékesek lesznek a történelem számára.
