Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
a 1994. március 12-13., szombat-vasárnap EXKLUZÍV Holland újságírók helyszíni riportja a lökösházi kábítószerfogásról „A felhők fölött süt a nap” (Folytatás az 1. oldalról) ,.Féltem, hogy »neki« vagy a barátja” — vallja be egy kicsit később. Bár a rendőrség azzal a feltétellel adott engedélyt a beszélgetésre, hogy nem mehetünk bele a kábítószer-szállítással kapcsolatos kérdésekbe (a találkozáson jelen volt egy tolmács és két magyar nyomozó is), teljesen nyilvánvaló, hogy kire gondolt Annouschka a „neki” említésekor. Az illető, akinek a megbízásából Annouschkának és Petrának el kellett volna hoznia a szert Romániából, egy nyugat-groningeni férfi. Az illető tízezer márkát ajánlott jutalmul a két lánynak. „Legalább kiegyenlíthettük volna az adósságainkat és még ruhákat is vásárolhattunk volna magunknak” — indokolja Annouschka kábítószerfutári szerepét. Az említett valószínű megbízót, egy libanoni férfit, aki egy éve lakik Stadskanaal környékén, Annouschka az éjszakai életben ismerte meg. Többek között a „De Palm” shoar- maüzletben (török húsfélék) találkoztak, ahol a rendőrség — a Nieuw Buinen-beli A. F. (28 éves), a leuwaardenbeli S. H. A. (26 éves) és az asseni H. C. (24 éves) letartóztatását követően — házkutatást tartott. A rendőrség szerint ő is részt vett azokon a házibulikon, amelyeken Annouschkát is látták. Orrdísz nélkül Ezeken a bulikon léptek tulajdonképpen a rossz útra. A szép ruhák, az éjszakázáshoz nélkülözhetetlen méregdrága ajzószerek juttatták Annouschkát oda, hogy utóbb már a szobája bérét sem tudta fizetni. A főgyanúsított számára — akiről azt mondják, hogy sohasem volt pénzzavarban és nagyon jóképű fickó — nem okozhatott gondot elcsavarni Annosuchka fejét. Abban állapodtak meg, hogy a férfi fizeti az útleveleket, amelyeket az indulás előtt három nappal szereztek be. O vihette ki a Schiphol repülőtérre is a két lányt, akik jól ismerték egymást, mert ugyanabban a házban béreltek lakást. Annouschka röviddel érkezésünk előtt kapta a hírt ügyvédjétől, hogy előzetes letartóztatását májusig meghosszabbították. Ez eljárásjogi lépés, de egyszersmind talány is, alapos melléfogás, mert az ügyvédek mindvégig abban reménykedtek, hogy a lányokat februárban kiadják Hollandiának. Azt követően, hogy a kihallgatásuk befejeződik. A kiadatásról most azt közölte az ügyvéd, hogy az csak április végére várható. „Egy darab papírra kell várni Hollandiából” —mondja Annouschka vállat vonva. Semmit sem szeretne jobban, mint visszatérni Hollandiába. A gyulai börtönben a bánásmód talán nem is rossz, csak nagyon szigorú. Sokféle házszabály van érvényben. A lányoknak le kellett adniuk a walkmanjüket, mondván, hogy hangfelvételeket készíthetnek vele és egymás között kicserélhetik. A legször- nyúbbnek Annouschka azt találja, hogy le kellett vennie az orrdíszét. Ennek az orrdísznek érzelmi jelentősége .van számára. Stadskanaalban egy barátnője is ilyet hord, együtt vették annak idején. Börtönben lenni Magyarországon azt jelenti, hogy minden nap fél hatkor kell felkelni, háromnegyed óra múlva pedig cellaellenőrzés. A reggeli után Annouschka két cellatársa, 28, illetve 40 éves magyar asszonyok elmennek dolgozni. A stadskanaali lányoknak nincs „állásuk”, így nekik bent kell maradniuk a cellában. „Ilyenkor tudok magammal foglalkozni, mert van időm rá” — mondja Annouschka hűvösen. . A munkánkat tolmácsként segítő Giueze András lelkész elmondása szerint sok nehézséget okozott Annouschkának a házszabályok betartása, hogy ne kapjon a nyomozóktól elégedetlen vagy elítélő pillantásokat. A lelkész — miközben a börtön halijában — várakozunk, a következőket mondja: „Ez nem szálloda, semmi kétség. Annak viszont rendkívül örülhetnek, hogy itt, ebben az országban kapták el őket és nem Romániában. Mert az ottani börtönök...” András reméli, hogy gyakrabban meglátogathatja majd a lányokat. A nagyon szimpatikus lelkésznek — Kampenben folytatta a teológiai tanulmányait a nyolcvanas évek elején — sikerült kieszközölnie a börtön vezetőjétől, hogy a stadskanaali lányoknak időközönként lelki vigaszt és segítséget nyújthasson. Grammja: 110 márka Nagy szükségük is van rá. Az óriási távolság miatt — Gyula majdnem kétezer kilométerre fekszik Groningentől — szinte senki nem látogatja meg őket. Az olvasáson, rejtvény- fejtésen és a ruháik kimosásán kívül Annouschkának , nem nagyon akad más teendője, mint gondolkodni. „A családomra gondolok sokat. Arra, hogy innen kikerülök-e valaha? Arra, hogy nagyon buta voltam-e? Igen, ez utóbbiban egészen bizonyos vagyok.” Hirtelen csend lesz. „Igen, ilyenekre gondolok. Arra, hogy félek. Mindentől reszketek, ami történhet még. Otthon mindenki megtudta, hogy mit csináltam. Nem, semmiképpen nem akarok visszamenni Stadskanaalba.” Hogy sajnálja-e a tettét? A válasz tömör: „Igen, nagyon sajnálom, de sajnos ez már nem segít rajtam." Azt mondja, nem tudott arról, hogy heroin van nála. Úgy tudta, egy speed nevű ajzószert — ami egyébként szintén kábítószer — kell elhoznia. Nem mintha előtte gondolkodott volna a csomag tartalmáról. „Tulajdonképpen nem is tudom. Mindebből csak a pénz volt érdekes" —mondja. Most viszont nagyon mérges, roppantul dühös: „Magamra, arra a stadskanaali fickóra. Leginkább persze mégis magamra a legjobban.” A börtönben szinte őrjítő az unalom. De az élet a rácsok között is a maga megszokott medrében folyik. A szigorú fegyelem, a bizonytalanság és az unalom Annouschka szerint mind semmi a rettegéshez képest. Nagyon fél a megtorlástól. Főként a megbízó időközbeni letartóztatása miatt. A Békés Megyei Rendőrfőkapitányságon Molnár Pál százados megerősíti, hogy az Interpol részvételével folyik a nyomozás. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy nem egy jelentéktelen ügyről van szó. Molnár cáfolja azt az állítást, hogy a lányok kísérletképpen végezték a szállítást. Azt is, hogy őket állították volna csaléteknek azzal a céllal, hogy amíg a rendőrség a lányokkal foglalkozik, addig sokkal nagyobb mennyiségű anyagot juttassanak át a határon. Az Annouschkánál és Petránál megtalált heroin minősége túl jó volt és a mennyiség túl nagy ahhoz, hogy kísérletről, vagy a kábítószer-szervezet csapdájáról beszélhessünk. Molnár szerint a lefoglalt heroin grammja legalább 110 márkát érhet. A nyomozó, aki tolmácsként dolgozik az ügyön, helyben- hagyólag bólint: „It was a real trip!” (Valódi be szerződi volt!) A két stadskanaali lány Svájcba vitte volna a kábítószert. Hogy ott akarták értékesíteni, (Svájcban majdnem háromszoros összeget fizetnek a heroinért, mint Hollandiában) vagy esetleg Kelet- Groningenben, arról nem beszél Molnár százados. Főútvonal lett Magyarország A kábítószer-szállítmányok óriási gondot jelentenek Magyarország számára. Az ország a kommunista hatalom 1989- es változását és a vízum- kényszer eltörlését követően keltette fel a kábítószer-kereskedők figyelmét. De a volt Jugoszláviában dúló háború is — amely gyakorlatilag lehetetlenné tette a Balkánon keresztüli szállítást — hozzájárult ahhoz, hogy a csempészek mind gyakrabban vegyék igénybe Nyugat-Európa megközelítéséhez Magyarországot. Ám Magyarország nem csak tranzitország. Tíz évvel ezelőtt az országban hivatalosan ismeretlen volt a kábítószerezés. Legalábbis a kommunista rezsim tagadta, hogy lenne ilyen. A magyarországi relatíve magas életszínvonal ellenére még mindig nagyon drága terméknek számít a heroin. A szenvedélybetegek körében a gyógyszerek és az alkohol kombinációja az elterjedt. (Az utóbbi időben meglehetősen sokan fulladtak meg ragasztószívás közben.) Ennek ellenére a heroinfogyasztás — Molnár elmondása szerint — folyamatosan növekszik. A rendőrség egyelőre tapasztalatlan, ma még partvonalon áll. „Amikor elkezdődött a nagyobb mértékű kábítószer-csempészet 1989— 1990- ben, semmit nem tudtunk ellene tenni. Azt se tudtuk, hogy az ilyen ügyeket hogyan kell vizsgálnunk. De lassan már kezdjük megtanulni. Am sokkal több emberre és ismeretre lenne szükségünk. A nyugat-európai Interpol Iroda szerencsére sok és nagyon hasznos segítséget nyújt nekünk" — mondja Molnár. Az érdekeltség természetesen kétoldalú. Molnár itt átpillant irodája másik falára, ahol egy meztelen szépségről készített poszter mellett büszkén virít a holland, helyi rendőrség zászlaja. A groningeni rendőrség dicséretet érdemel ezért az együttműködésért. Egyébiránt ezek a groningeni- ek nem is az elsők, akik szolgálatot tettek Békéscsabán. Alig pár hónappal Annouschka és Petra letartóztatása előtt írt alá együttműködési megállapodást Közép- és Nyugat- Brabant körzeti rendőrsége a Békés Megyei Rendőrfőkapitányságon. Titokzatos holland Lökösházán a Petra és Annouschka számára idő előttivé vált végállomáson úgy tűnik, mintha a rendőrségnek nem lenne emberhiánya. A kis állomás környékén hemzsegnek a határőrök. Ez szinte elképesztőnek tűnik ilyen csendes környezetben. A rendező pályaudvar túloldalán már a senkiföldje, Románia felé tartó lapos síkság. Nem csak Petra és Annouschka bukott le itt Lökösházán. Négy nappal a lányok letartóztatása előtt kiszűrtek egy holland útlevéllel utazó férfit egy kiló kábítószerrel. Molnár százados szerint a két fogás nincs összefüggésben egymással. A korábban letartóztatott férfi ügye tele van kérdőjelekkel. A férfi holland útlevéllel utazott ugyan, ám valószínűleg menekült státusszal rendelkezett. A budapesti holland nagykövetség az ügyben megpróbált tájékozódni, ám érdemi választ egyelőre nem kaptak. Annál sokoldalúbb a követségnek a kislányokkal fenntartott kapcsolata. A követség általános ügyek osztályán Vilma Geraets és Johan Hendricks felelősek érte. De Annouschka és Petra sorsának alakulására nincs semmi befolyásuk. A magyar hatóságok — mindketten úgy látják — általában nagyon rugalmasak. Hendricks szerint: „Nagyon jól átérzik, hogy a két holland lánynak, akik nem tudják a magyar nyelvet, egy ilyen börtönbeli tartózkodás milyen nehézségeket jelenthet.” A nyomozó ellágyult A követség szinte hetente küld olvasnivalót a lányoknak. A lapokat maga Hendricks és Geraets válogatja össze. „Mindenkit megkérdezek az ismerőseim közül, hogy nincs-e valamilyen elfekvő készletük. A héten meglehetősen nagy mennyiségű »Yes«-t sikerült összegyűjtenem. Igaz, hogy volt közte 1991-es példány is, de nem baj. Legalább van mit olvasniuk" — mondja Geraets. „A lányok elég sok levelet írnak. Meglehetősen nagy mennyiségű levélpapírt postázunk arrafelé” —jegyzi meg mosolyogva. Maga Annouschka és Petra elég sok fogalmazványt küld a követségre is. Petrától szinte hetente érkezik levél, időnként rajzot is mellékel hozzájuk. A legutóbbi levéllel meg egy kis versikét küldött: ,A felhők fölött továbbra is süt a nap...” Molnár százados irodájában nem rejtik véka alá, hogy kettős érzelmek szorításában élnek. „Tudomásuk volt róla, hogy a stadskanaali étterembe bűnözők is eljárnak. A két lány nagyon is pontosan tisztában volt azzal, hogy mit csinálnak. Am ezek a kemény fiúk pontosan ki tudták használni a lányok rossz szociális körülményeit” . Az egyik, angolul beszélő nyomozó különösen a szívébe zárta a fiatalabbik kislányt. Két héttel ezelőtt Petra a rácsok mögött ünnepelte tizenkilencedik születésnapját. A nyomozó szomorúan, részvétteli arccal mondja: „She is nice. A real Dutch girl.” (Szép lány. Valódi holland típus.) A gyulai rendőrségről kilépve Annouschka gyorsan körülnéz. A lehető legmélyebben behúzza bőrkabátkája ujjába a megbilincselt kezeit. „Igazán nem kell senkinek így látnia, nem?" A börtön előtt váratlanul megfordul: „Ugye átadod az otthoniaknak az üdvözleteimet?” Ger Blokzijl Fotó: Wladimir van der Burgh A gyulai börtönben a bánásmód talán nem is rossz, csak szigorú
