Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
1994. március 12—13., szombat-vasárnap 0 A ÍS.RRKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Ma gyári Barna: 1848. március 15. CPetőfifeje alá Kossuth ráfit a Közép-&urópát forradalom-illatú parfümétől és fits népefiet áfmocfott gutaütést fiapott az önfiény fiosszú nemzett öntudattal Háncsics hörtönszayú zafióját elméjé6en gyertyádat gyújtott a ingyen mosta az eső magyar s a fiépzelei mű tér méhen s a fénynélfélrecsúszott szofinyájáhan tölfi tízezer nemzetőr rajzóit a táncolt a fiCemzeti dal a remény szárnyait Halló! Beszélgessünk! Hazaszeretet Sokakkal együtt vallom: nem a melldöngetők szeretik igazán a hazájukat, hanem azok, akik adnak valamit ennek az országnak. Véleményem szerint már az a pedagógus is nagyfokú hazaszeretetről tesz tanúbizonyságot, aki tisztességesen helytáll a katedrán, jól megtanítja a koszinusz-tételt, megtanítja József Attila költészetét vagy érdekes és izgalmas órát tart az Aranybulláról. (Kálmán Attila, a művelődési minisztérium politikai államtitkára) A Parlament ,,Ebben a parlamentben az egyetlen voltam, aki meg mertem esküdni, hogy feddhetetlen a múltam. Hát milyen parlament ez?” (Király B. Izabella, a Magyar Érdek Pártja alapítója) Különös elégtétel Amit mi szeretnénk a zsidókkal, az nem elérhető. Én személy szerint a Dunába lőném őket. Persze nem mindegyiket. De mondjuk ott van Soros György, az izraeli kapcsolataival. Persze az erőszak nem mindig célravezető. Az utcán nem mindig lehet eredményeket elérni. Én lehet, hogy elégtételt érzek, ha lemegyek az utcára, és megverek egy zsidót, de attól még nem jutottam előrébb vagy nem jutok be a parlamentbe. Igaz, nem is akarok. (17 éves és „Mengele” néven ismert hungarista, a Szálasi Gárda vezetője) Békési tallózó Arra kérjük tisztelt Miniszter urat, hogy az ügyben teljes mértékben tájékozott Popov its és Hatvani Szabó urakkal konzultálva sürgős intézkedésként a jelenleg vezérigazgatói posztra kinevezett dr. Baumann Irén helyett az általunk javasolt Kézdy Pál urat vezérigazgatónak kinevezni szíveskedjék. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy1 a fent nevezett vezérigazgató asszony, aki főállásban „nyugdíj mellett'jogi tanácsadó a Békés Megyei V edégiátó VáDaíat- nál. privatizáló Szegedi Textilipari RL-néL ügyintéző közel féltucat kft-ben. meilesieg napi fél órában havi 100 000 forintért a Gyulai Húskombinátnál is ténykedik.) (SzabóTamásúrnak címzett levőből—Hócipő) Fürkésző A Munkácsy Békés megyében című, elmúlt napokban megjelent könyvben olvastuk az alábbi — a festő visszaemlékezésében szereplő—szép sorokat: „Mihelyst sötétedni kezdett, lámpásokkal a kezünkben nekiindultunk az útnak, ezt az elöljáróság parancsolta meg, hogy lámpa nélkül nem szabad az utcára lépni. Egész különös képet mutatott a sok, táncoló kis lámpás, ahogy felvillantak a sötétségben. Úgy látszott, mintha maguktól mozognának, aki vitte őket, láthatatlan maradt.” — Jó napol kívánok, Bőd Tamás, a Békés Megyei Hírlap munkatársa vagyok. Beszélgethetnék Önnel? — Természetesen. Molnár- né Kanizsai Margaréta vagyok, a családommal együtt Eleken élek. Öt éve jöttünk át Romániából, Szatmárnémetiben laktunk. Ám ott annyira beszűkült a magyar osztályok száma, hogy elhatároztuk, átjövünk. — Hány évesek a gyermekei? — Zsolt fiam tizenötéves, ő a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumba jár, Ildikó pedig tizenhárom éves, hetedikes az általános iskolában. —Akkor a kislánynak pont ma van a névnapja... —Igen, éppen most sütünk- főzünk a nagyival édes- és sós süteményeket, holnap ünnepeljük a nevezetes eseményt, az ugyancsak Szatmárnémetiből átköltözött barátaink jönnek hozzánk vendégségbe. — És megtudhatjuk mit kap ajándékba Ildikó? — Nagyon régi vágya egy Reebok edzőcipő. Most már megkapja, nagylány és tud rá vigyázni. A lányommal különben is elégedett vagyok, nagyon jól tanul, szeretném, ha ő is majd gimnáziumban tanulna. — Zsoltot mi érdekli a legjobban? — Rengeteg állat- és növényvilággal kapcsolatos könyvet olvas, ez az érdeklődés már jó ideje tart, és képzelje el, iktio- lógus szeretne lenni... —Az micsoda? —Ne csodálkozzon, én sem tudtam, mikor először mondta ezt nekem. Ez a tudomány a halak életét tanulmányozza, megfigyeli magatartásukat és ebből következtetéseket von le. Azt hiszem, magyon érdekes tudományterületről van szó. —A fia vagy a lánya a szorgalmasabb a tanulásban ? — A lányom, de azt hiszem, ez általában így van. A lányok keményebb akaratúak, jobban le tudnak ülni az asztalhoz. De egy szóval sem panaszkodom a fiamra. — Mennyi idejét veszi el Zsoltnak a mindennapi bejárás Gyulára? —Sajnos a kelleténél is többet, mert a gimiben fél nyolckor kezdődik a tanítás, eddig volt egy háromnegyed hetes busz, ám megszüntették. Ezért korán kel hétköznap a fiam, hogy elérje a 6 óra 20-as buszt. „BÉKÉS a MEGYE—békés a CSABA gyönyörű színházad VAN és LEGYEN BÉKÉSCSABA” Szabó Gyula Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, a Művész Színház tagja írta e sorokat olvasóink emlékkönyvébe. A népszerű színész a Békés Megyei Jókai Színházban az idei évadban bemutatott Alku című darab főszereplője Száztizenöt éve született Albert Einstein Albert Einstein Nobel-díjas német fizikus 1879. március 14-én Ulmban született, és 1955. április 18-án Princeton- ban halt meg. Amint A fizika kultúrtörténete című könyvében Simonyi Károly írja: Einstein a XX. század fizikájának — általánosabban —, szellemi életének egyik vezér- egyénisége. 1900-ban Fizikatanári oklevelet szerzett. A svájci szabadalmi hivatalban dolgozott mint „III. osztályú műszaki szakértő” 1905-ben, amikor nevezetes négy dolgozatát az Annalen der Physik folyóiratnak beküldte. 1909- től Zürichben, Prágában, majd ismét Zürichben tanított. 1914-től Berlinben dolgozik mint egyetemi tanár, a Kaiser Wilhelm Institut igazgatója és a Porosz Tudományos Akadémia, tagja. 1933-ban az Egyesült Államokba emigrál: haláláig az Institute for Advanced Study (Princeton) professzora. Négy alapvető dolgozatg 1905-ben a Brown-mozgás elméletéről, a speciális relativitáselmélet megalapozásáról, a tömeg—energia-ekvivalencia és a relativitáselmélet kapcsolatáról, illetőleg a fényelektromos effektus elméleti magyarázatáról szól. 1920-tól kezdve haláláig intenzíven foglalkozott az „anyag egységes el- méleté”-vel. Hiábavaló fáradozása ezen a területen, valamint a kvantummechanika általános elfogadott értelmezésével szemben tanúsított kritikai magatartása élete utolsó évtizedeiben bizonyos fokú tudományos elszigeteltséggel járt. Filozófiai álláspontját legjobban talán az alábbi idézettel jellemezhetjük: „Egyik oldalon az érzéki benyomások összességét látom, a másik oldalon a fogalmak és tételek összességét, ahogy azok a könyvekben le vannak fektetve. Á fogalmak és tételek egymás közötti kapcsolatai logikai természetűek, és a logikai gondolkodás ténykedése szorosan arra van korlátozva, hogy összeköttetést létesítsen a fogalmak és tételek között a logika által rögzített szabályok alapján. A fogalmak és tételek »értelmet«, illetőleg »tartalmat« csak az érzéki benyomásokkal való kapcsolatukon keresztül nyernek. Ez utóbbiak összekötése az előzőkkel tisztán intuitív és nem logikai természetű. A biztosság foka, amellyel ez a vonatkoztatás, illetőleg intuitív összekapcsolás megvalósítható — és semmi más —, különbözteti meg az üres fantazmagóriát a tudományos »igaz- ság«-tól. A fogalmi rendszer szintaktikai szabályaival az ember alkotása, amely szabályok éppen a fogalmi rendszer struktúráját adják. A fogalmi rendszerek önmagukban logikailag teljesen önkényesek, de köti őket az a cél, hogy egy lehető biztos (intuitív) és teljes hozzárendelést tegyenek lehetővé az érzéki benyomásokhoz; azonkívül törekedniük kell a lehető legnagyobb takarékosságra a logikai független elemekre (alapfogalmakra és axiómákra), vagyis a nem definiált fogalmakra és nem ki- következteten tételekre vonatkozóan. Egy tétel érvényes, ha egy logikai rendszeren belül az elfogadott logikai szabályok alapján bizonyítást nyert. Égy rendszernek annyira van igazságtartalma, amennyire biztos és teljes az élmény-összességhez való hozzárendelés lehetősége. Egy érvényes tétel a »való igazságát« azon rendszer igazságtartalmától kölcsönzi, amelyhez tartozik.” Fekete fehéren Bruttó átlagkereset A Mezőberényi 1. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettesét, Siklósi Istvánt ugyancsak elönthette az indulat. Kivágott egy újságcikket, mellé gépelte véleményét, majd aláírta, sőt még az iskolai pecsétet is ráütötte, így küldte be szerkesztőségünkbe. Igaz, nem akármilyen hírt ollózott ki a lapból: a Központi Statisztikai Hivatal jelentését a tavalyi átlagkeresetekről. A híradás szerint a múlt esztendőben az összes foglalkoztatott havi bruttó átlagkeresete 28 243 forinton tett ki. Igaz —jegyzi meg a statisztikai hivatal —, a megfigyelés nem vonatkozik azokra a gazdálkodó szervezetekre. amelyek húsznál kevesebb dolgozót foglakoz- tatnak. A tavalyi átlagkeresetek — lássunk csodát — 25,6 százalékkal haladták meg az előző évi értéket. A teljes munkaidőben dolgozók átlagos havi nettó jövedelme 1993-ban 18 901 forint volt. Ez — szól a jelentés — 20,6 százalékkal magasabb az előző évinél. Nos, ezektől a számoktól kapott kis híján epeömlést az igazgatóhelyettes. Ehhez képest még ugyancsak visszafogottan fogalmazott: „A mezőberényi 1. Számú Általános Iskolában 1993-ban az egy főre jutó bruttó átlagkereset 18 781 forint volt, ezen belül a technikai személyzet tagjai 12 758 forintot, a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak 18 961 forintot kerestek. Az 1993-as átlagkereset az 1992. évi értéket 19 százalékkal haladta meg. 1994 márciusában, tehát a »nagy« közalkalmazotti béremelés után az egy főre jutó bruttó átlagkereset 25 469 forint, ebből a technikai személyzet tagjai 16 444 forintot, a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak 27 756 forintot kerestek. Hol az 1993-as átlag? Ide nekünk!” Kedves Igazgatóhelyettes Úr! Rosszul tetszett számolni. El tetszett felejteni, hogy az átlag, az átlag. Az adatokban benne vannak azok a sokszor sokmilliós, aránytalanul magas végkielégítések is, amelyeket a különböző cégektől menesztettek „fájdalomdíjként” kaptak. Tessék szíves tekintettel lenni rájuk! Árpási Zoltán
