Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-11 / 59. szám

1994. március 11., péntek

MEGYEI KÖRKÉP

Jg|

—

w

^7

MS MEGYEI HÍRLAP

Nem főszerkeszt

Oroján István kérésére közöljük, hogy—az egyik hétfői tudósításunkban közöltekkel ellentétben — a Magyarországi Románok Szövetsége lapjának nem főszerkesztője, hanem a főszerkesztőt helyettesítő felelős szerkesztője.

Ügyeleti autó

A mezőkovácsházi hétvégi orvosi ügyelet vezetője még év elején tájékoztatta az érintett települések vezetőit, az ügyeleti gépkocsi kedvezőtlen műszaki állapotáról. Az érintettek úgy foglaltak állást, hogy egy új gépkocsi beszerzéséhez a futott kilométer és a lakosság arányában kell összeadni a pénzt. Me- zőkovácsházán a legutóbbi testületi ülésen a képviselők jóváhagyták — az ügyeleti gépkocsi megvétele érdekében — a városra jutó 333 ezer forint általános tartalékalapra történő elszámolását.

Színházbusz a Madáchba

A békéscsabai ifjúsági ház április 15-én autóbuszt indít Budapestre, a Madách Színház Jövőre veled újra című musical előadásának megtekintésére, amely Bemard Slade: Jövőre veled ugyanitt című darabja alapján készült. A főszerepeket Udvaros Dorottya és Hirtling István játsszák. Bővebb információ személyesen vagy telefonon (325-211) az ifjúsági háztól kérhető.

Intertraverz Rt: arccal kelet felé

Nem kell messzire nyúlni az időben ahhoz, hogy áttekintsük az Inertraverz Részvénytársaság létrejöttét. Az alapítás éve ugyanis 1989. S emellett talán meglepő, de a hazai gazdaság gyakorlatában mindenképpen példa nélküli, hogy a cég már

1991-ben ott volt Magyarország legeredményesebb vállalatai között. A részvénytársaságot 25,6 millió forintos alaptőkével hozták létre. Részvényei 31 százalékban magyar magán- tulajdon, 35 százalékban magyar állami vállalat és 34 százalékban külföldiek kezében volt. Az 1991-ben végrehajtott alaptőke-emelés során a részvények 95 százaléka magyar kézbe került. Zsiga Péter, a részvény: társaság vállalkozási igazgatója (aki egyébként orosházi) röviden így mutatja be vállalatát:

— Az Intertraverz Rt. alakulásakor alapvető célként határozta meg, hogy saját fejlesztésű termékeinek gyártásával, forgalmazásával, saját értékesítési csatornáinak kiépítésével nemzetközi színvonalú vállalattá fejlődik. A társaság főbb üzletágai a szerszámgépgyártás, olajipari tervezés, számító- gépes folyamatirányítás, légi járművek speciális átalakítása, az építőipar teljes skálája, beleértve a családi házak, egészségügyi létesítmények, középületek, ipari objektumok építését. Ide sorolható a vegyszer- gyártás, például vasúti kocsimosó folyadék előállítása és kereskedőház jellegű általános kereskedelem éppúgy, mint erőművi és lakossági szén importja, exportja, barnaszén, brikett,

fekete és színes fémek exportja és importja, ezen túlmenően megrendelőink igényének megfelelően mind importban, mind exportban a termékek széles skálája.

A részvénytársaság tevékenysége a volt Szovjetunió utódállamainak piacán való jelenlétre épül. Ennek érdekében vegyesvállalatokat hoznak létre és képviseleti irodákat működtetnek a Független Államok Közösségében. Záhony mellett egy 68 ezer négyzetméteres területet vásároltak, amit mint vámszabad területet tárolóként használnak. Itt fogadják a FÁK országaiból érkező árukat.

— Társaságunk orosz alapanyagból részegységeket szállít be Magyarországra nyugati piacon is értékesíthető termékekhez, például tengeri konténerekhez és épületszerkezetekhez. Ezek összeállítása egyik kecskeméti telepünkön történik. Két évvel ezelőtt kanadai típusú, faváz szerkezetű lakóházak tervezését, gyártását és kivitelezését kezdtük el. A házakat üzleti konstrukcióban építjük a FÁK egyes térségeiben. Ennek lényege, hogy ellenértékét természeti kincsekben kapjuk vissza: olajban, vasércben, alumíniumban — tájékoztat Zsiga Péter.

Értesüléseink szerint az Intertraverz Rt. Békés megyei vállalkozásokat, kicsiket és nagyokat keres partnerként, hogy segítsen a volt orosz tagállamokkal történő gazdasági kapcsolat kiépítésében. A felsorolás nem lehet teljes, de talán legjelentősebb az idei év tervei

közül, hogy a cég kísérletet tesz a 380 millió személyt érintő orosz államvasutak dolgozóinak élelmezésére. Nem titok az sem, hogy a békéscsabai és szegedi konzervgyárak megvásárlását is fontolóra vette a gazdasági társaság.

— A vasúti dolgozók és családtagjaik élelmezése olyan feladat, amely hosszú távú megélhetést jelenthet a Békés megyei vállalkozók egy részének. Az alapvető élemiszerek, úgymint hús és tészta, konzervek előállítása biztos piacot ígér a befektetők számára. A magyar áruknak helye lenne a FÁK köztársaságaiban. Szeretnénk azt is elérni, hogy az Orosz Államvasút szálljon be például a Békéscsabai Konzervgyár megvásárlásába. Ugyanis a tőkeérdekeltség és részesedés számára garancia lehet, hogy áruja ellenértékét megkapja. Ezt a megoldást javasoltuk már a magyar kormánynak az orosz államadósság kezelésére is. Ha egyéb orosz vállalatoknál is tőkerészesedéshez juthatnánk, az adósság fokozatos törlesztése így talán megvalósítható. Másfelől lehetőséget teremtenénk arra, hogy magyar vállalatban megjelenjen az orosz tőke. Már végeztünk egy nagyszabású felmérést arra vonatkozóan, hogy ki szeretne odaát és ki az, aki kintről Magyarországon szeretne tőkerészesedést szerezni. Fétrehoztunk egy Hungarus nevű céget, amely kezelné ezeket a kapcsolatokat és a megfelelő jogi szerződéseket is felvállalná. Egyenes útja lenne a magyar vállalatoknak a keleti piacon történő megjelenéshez — mondotta befejezésül Zsiga Péter.

Papp János

Nyugdíjasegyesület

Az Újkígyósi Gazdakör volt annak a közelmúlti eseménynek a színhelye, ahova azért jöttek össze a nyugdíjasok, hogy érdekképviseletet alakítsanak. A félszáz megjelent előtt Oláh József korelnök tartotta meg beszámolóját. Közismert a településen, hogy Oláh József amolyan fűzfapoéta és nincs olyan esemény,^ amelyen ne verssel köszöntené a hallgatóságot. így történt ez

alakult Újkígyóson

most is. Ezután ismertette a megalakítandó nyugdíjasegyesület alapszabályát. A jelölteket egyhangú szavazással választották meg.

Az elnöki teendőkkel Oláh Józsefet, helyettesének Lipták Gézánét, míg titkárnak Nánási Lászlót bízták meg. A gazdasági munkák elvégzésére Kiszely Józsefet, elnökségi tagnak Evanics Mihályt és Vincze Gábort választották meg.

Olvasóink írják ~rr~r~T..p_c> j------------;

A

z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Törvényesen félrevezetve és kisemmizve

Általában a téeszekben 1992 tavaszán megvoltak a vagyonneve- sítőközgyűlések, így nálunk is a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz-ben. Ezeken a gyűléseken ismertették az átmeneti törvényt. Többek között a kiválás lehetőségét, ezek nálunk az alábbiak szerint lettek ismertetve:

1. A téeszből ki lehet válni egyénileg és csoportosan 1992. december 31 -éig.

2. A kiválási szándékot 1992. július 31-éig írásban kell közölni a téesz vezetőségével.

3. Üzletrészüket a kiválók 1992. december 31-éig az alábbi feltételek szerint vihetik ki a téeszből: a vagyont 30 százalék adósság terheli + 20 százalék forrásadót kell utána fizetni. A mobil vagyontárgyakhoz kapcsolni kell a nem mobil, hasznavehetetlen vagyontárgyakat is, ami körülbelül 15—20 százalékot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy minden 100 forint üzletrész után előre be kell fizetni a téesz pénztárába 70 forintot és csak ezután viheti el a tag a kívánt vagyontárgyat. Ez úgy történne, hogy ha egy személynek van 500 ezer forint üzletrésze, előbb be kell fizetni 300 ezer forintot és csak utána viheti el a kiszemelt vagyontárgyat. Ilyen nagy összeg a tagok nagy többségének nem volt, ezért nem jelezte a kiválási szándékát. Az akkori vezetők meg is tettek mindent annak érdekében, hogy elriasszák a tagokat a kiválástól. Ez nem is lett volna baj, ha mindez az össztagság érdekében történik. Amint ez később kiderült, egy jól tájékoztatott kisebb csoport érdekét szolgálta. Erről akkor szereztünk tudomást, amikor 1992 novemberében megkaptuk a vagyonmegosztó közgyűlés írásos anyagát. Ebben tájékoztattak arról, hogy a kiváló tagok létszáma nem haladja meg a tagság 10 százalékát, így van lehetőség az üzletrész nettó értékben történő kiadására. Idő közben a téesz vagyonát felértékeltették, ez 30 százalékos üzletrész-növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy a kiváló tagok az áprilisi üzletrészük 95 százalékát kivihetik nettó értékben. Ami a gyakorlatban úgy alakult, hogy akinek volt 500 ezer forint üzletrésze, az kivihet 475 ezer forint értékű vagyont, és ezért nem kell befizetni egyetlen fillért sem. Ezzel a lehetőséggel éltek is a kiváló tagok, és mind nettó értékben vitte ki az üzletrészét, teljes mértékben mobil vagyont, többnyire gépeket, állatokat. Ez akkor nagy felháborodást keltett a tagság és az üzletrész-tulajdonosok körében, hiszen ilyen alapon a többség kivált volna a téeszből, erre azonban azóta nincs törvényes lehetőség.

Reménykedtünk a szövetkezeti törvény módosításában, de sajnos az országgyűlésnek ezt mindeddig sikerült elnapolni. Valószínű, hogy a mi részünkről már nem sok értelme van ennek a tárgyalásnak. Mire a honatyák ezzel kapcsolatban valamit kisütnek, addig a szövetkezet feléli a vagyonúnkat. Mi pedig élhetünk életünk végéig messze a létminimum alatt, törvényesen kisemmizve.

Balogh István, Szeghalom

Tragédia az élet alkonyán

„Most én vagyok a jószág”

„Ha lenne építőanyagom, kijavítanám az kis házamat, és újra boldog lennék!”

FOTÓ: FAZEKAS FERENC

Szürke haj, szürke szempár, szürke felöltő... O Bozsányi Károly, egy hetvenesztendős sarkadi cigány férfi. Aki ismeri, tudja: Bozsányi Károly soha a légynek sem ártana. Végigdolgozta az életét úgy, hogy egyetlen napot sem hiányzott a munkahelyéről. Megérdemelt nyolcezer forintos nyugdíjából éldegélt, és soha senkinek nem panaszkodott semmiért. Segélyért sem járkált a polgármesteri hivatalba, helyette állatokat tartott és gyümölcsöt termesztett a Halász utcai otthonában. Tizennyolc éve elvált, gyerekei már régen kirepültek az egykori családi fészekből. Magányos, szürke kis életével azonban elégedett volt. Egészen a december 10-ei tragédiáig.

Találkozásunkkor mérhetetlen szomorúság ült az arcán. Kérges kezében posztóból készült sapkát forgatott. Szeme sarkában könny csillogott, amit mutatóujjával igyekezett szétdörzsölni. Csak sokára szólalt meg:

— Én nem tudok írni, olvasni. Csak dolgozni. Van három sor gyümölcsfám itthon... Állatokat is mindig tartottam. Tavaly decemberben három üszőt adtam el Kemecsi Pistának. Nyolcvanhétezer forintot fizetett érte. A pénzt betettem a házba, aztán elmentem a húgom virrasztójára. Hirtelen olyan rossz érzés fogott el, mintha valaki biztatott volna: „menj haza!” Még elhegedültem egy nótát, mert a vejem nógatott, aztán felkerekedtem. Hát mire hazaérek, lángokban áll az én kicsi házam... Benne a 87 ezer forint, a ruháim, az igazolványom... Porrá égett minden. Oda az életem, mindenem!

Miközben mondta, hol az egyik, hol a másik szeméből szivárogtak a könnycseppek. Néhány másodpercnyi szünet után így folytatta:

— Tűzoltók oltották el a tüzet, de akkorra már csak az oldalfalak maradtak. Egyfolytában azon törtem a fejem, mitől gyulladhatott ki a ház. Nem hagytam tüzet, csak elhalt parázs voltakályhában... Sírtam, mint egy kivert kutya. Még utána nap elmentem a kormányzóhoz a városba, de csak egyik helyről a másikra utaltak. Segíteni sehol sem tudtak. Azt mondták, biztosítani kellett volna a házat. Amikor építettünk, erre senki nem figyelmeztetett. Végül is a kormányzóságon (polgármesteri hivatal — a szerk.) kétezer forintot adtak. Még ruhát se tudtam belőle venni. Úgy kaptam in- nen-onnan meleg holmikat. Először a lányoméknál aludtam, de ők is heten-nyolcan

vannak egy szobában, nem hiányzik már oda senki. Hazajöttem, és beköltöztem az üszők helyére az istállóba. Most én vagyok a jószág. Itt húzódtam meg, és várok. Nem is tudom, mire...

Bozsányi Károlynak többen is javasolták, menjen be lakni a sarkadi gondozóházba, ő azonban csak a fejét rázza:

— Dolgozni szeretnék, állatokat tartani, itthon lenni... Ha lenne építőanyagom, kijavítanám az én kis házamat, és újra boldog lennék! — A gondolattól, hogy egyszer ismét boldog lehet, halvány mosoly suhant végig a bánattól összetört arcán.

* * *

A sarkadi önkormányzati hivatalban Tóth István általános szervezési osztályvezetőt kérdeztük az esettel kapcsolatban.

— Járt benn nálunk Bozsányi Károly, tudunk az esetről. Decemberben eseti segélyt utaltunk ki a számára, mert annál többet nem volt módunkban tenni. Időközben megérkezett a tűzoltósági jelentés is. Eszerint az őrizetlenül hagyott tűzhely okozta a tüzet. A műszaki osztályunk munkatársai megvizsgálták a ház jelenlegi állapotát, és megállapították, hogy az épület porig égett, javítani

nem lehet, csak újjáépíteni. A költségvetésban nálunk csak az első lakáshoz jutók számára van elkülönített pénzalap, ebből sajnos nincs módunk támogatni a szerencsétlenül járt embert. Egy önkormányzat egyébként sem vállahat fel olyat, hogy valakinek házat épít, hiszen akkor nagyon sokan jöhetnének hozzánk... Hogy mi a megoldás? A törvény előírja ilyen esetben a kötelező szülőtartást, és mivel Bozsányi Károlynak vannak

gyermekei, nekik kell megoldaniuk az édesapjuk elhelyezését.

Megkerestük Hevesi Józsefet, a megyei nemzetiségi és etnikai hivatal titkárát is, aki a következőket mondta:

— Sajnos a megyének sincs ilyen szerencsétlen esetekre elkülönített pénze. A szükségelhelyezési kényszerről törvény rendelkezik, támogatást pedig a helyi önkormányzattól lehet igényelni. Persze tudjuk, ez inkább csak vigaszdíj

lehet, hiszen házépítést nem vállalhat fel egy önkormányzat sem. Esetleg még azt tudom elképzelni, hogy méltányossági alapon valami bontott építőanyagot jutattnak a károsultnak...

Tavaszodik. A földeken új élet sarjad. Csak Bozsányi Károly érzi úgy, hogy hiába a langyos szellő, a madárcsicsergés, hiába nyílnak a virágok... A tűz elvitte a házát és a boldogságát.

Magyar Mária