Békés Megyei Hírlap, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-11 / 59. szám

ÜÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1994. március 11., péntek író-olvasó találkozó Kétegyházán, a művelődési ház nagytermében ma 17 órá­tól író-olvasó találkozón mu­tatkozik be Hetényi György mezőkovácsházi költő. Az előadás fő témaköreként a nőknek írt legszebb verseiből nyújt ízelítőt a költő. Fotókiállítás Sarkadon A sarkadi Márki Sándor Múze­umban március 12-én, szom­baton 15 órától Bérezi László fotográfus kiállítását tekinthe­tik meg az érdeklődők. A kiál­lítást dr. Szabó Ferenc megyei múzeumigazgató nyitja meg. Bérezi Lászlót 85. születés­napja alkalmából Sarkad város önkormányzata nevében Tóth Imre polgármester köszönti. A kiállítás (hétfő és vasárnap ki­vételével) naponta 9-től 13 óráig látogatható. Román bál szombaton Méhkeréken Március 12-én, szombaton 19 órakor a méhkeréki művelődési házban román bálát rendez a méhkeréki önkormányzat. A bálban kiváló romániai zené­szek és ismert szólisták is fellép­nek. Mindemellett pedig a helyi Szabó zenekar szórakoztatja majd az egybegyűlteket: A va­csora után a zene és a tánc addig tart, amíg a vendégek hangulata — ígérte dr. Rúzsa György, a község polgármestere. Versenykerékpárok - pályázatból A szabadkígyósi általános isko­lában már több sikeres pályáza­tot készítettek a tárgyi feltételek javítására. Nemes Lászlóné testnevelő tanár —- többek kö­zött — a verseny kerékpárok vá­sárlására készített pályázata 60 ezer forintos támogatást kapott. A pályázatban szereplő össze­get a Nemzeti Ifjúsági és Sza­badidősport Alap biztosította. A legújabb divat szerint készülnek a modern, kazettáskirakású, tűzzománc keretű tükrök. De láttunk a szalonban rézkeretes Tiffanit is, valamint üvegasztalokat, virágtartókat, függöny­karnisokat, lámpatesteket, újságtartókat FOtó: fazekas ferenc. legzetű vállalkozásba 1989- ben fogtam. Az akkor még egyetlen kis üzletemet bőví­tettem, és megalapítottam az Orosházi Üvegcentrumot. Na­gyobb létszámmal — 5 fővel! —, gépesítéssel, újszerű kö­zépvállalkozást indítottam be. Jelenleg 34-en vagyunk, üzlet- hálózatunk bővült: ismernek bennünket Szentesen, Csong- rádon, Kisteleken és természe­tesen az ország számos lakás­felszerelési boltjában, ahol termékeink megvásárolhatók. — A szalonban kaphatók azok a termékek, amivel díjat nyert a Pécsi Nemzetközi Vá­sáron. De mit kínál az üveg­centrum? — Amikor létrehoztam az üvegcentrumot, az már egy magasabb szakmai minőség- változást jelentett: egy hely­ben kapnak meg mindent — nagykereskedelmi áron — az üveges vállalkozók és beruhá­zók. Itt minden van, ami üveg­gel kapcsolatos. —- Azt hallottam, komoly fejlesztéseket tervez. — Soha nem vagyok elége­dett. Most olyan alakos, fazet- tázó és különböző idomokat csiszoló gépeket helyezünk üzembe, amelyekkel az üveg­asztalok, polcok, tükrök csi­szolását magas színvonalon tudjuk produkálni. Abban bí­zunk, hogy a Világkiállításon — ha nem is mint kiállítók — külső és belső építészeti mun­káinkkal, termékeinkkel ott lehetünk. — Említette, hogy Oroshá­zán is tervezi a csongrádihoz hasonló szalon nyitását. Addig viszont hová forduljanak azok, akik már most vásárolni sze­retnének? — Az idén meglesz az oros­házi szalon is, de bármelyik üz­letünkben felveszünk megren­deléseket, hiszen túrakocsink nap mint nap járja üzleteinket. Nagyobb beruházásokra is fel­készültünk, szerelési csopor­tunk bármilyen üveges munkát képes elvégezni. Csete I. „Nekem kell ez az üzlet!” Az üveges mester és a rézkeretes Tiffani A Világkiállításon is megjelenhetnek Itt minden tükörből van? — csodálkoztunk rá az üzlet kí­nálatára. Tükörképünk nézett vissza a falról, képmásunk csillant meg az asztal lapján, a polcokon, a virágtartókon. Csillogó világba csöppentünk Csongrádon, a Fő utca leg­szebbnek tartott szalonjában. Mindez egy orosházi vállalko­zó, Zsikó István érdeme. Isme­rősei, barátai neheztelnek is rá, amiért nem lakóhelyén rende­zett be ilyen pompás tükörsza­lont. — Ami késik, nem múlik — mosolyodik el az üvegek, tük­rök értő mestere, majd magya­rázatot ad arra is, miért éppen Csongrádra esett a választása. — Ezen az épületen végez­tem üvegesmunkát, és annyira megtetszett maga a város — olyan tiszta, olyan sok a zöld növény, barátságosak az em­berek —, hogy néhány órás gondolkodás után úgy döntöt­tem, nekem kell ez az üzlet! Egy éve annak, hogy megnyi­tottam. Az itt élők jónéven vet­ték ezt a fajta szolgáltatást, meglepően sok a képkerete­zésre szóló megrendelésünk. A még jobb ellátás érdekében 5 éves garanciával hőszigetelt üveggyártással, tükörkészítés­sel (annak 98 típusával) is fog­lalkozunk. —Meglepően olcsó itt min­den. Megéri ilyen tarifával dolgozni? — Másfél éve nem emeltünk árat, viszont a minő­ségre igényesek vagyunk. Ha az embereknek elfogadható áron kínáljuk a metszett, bolt­íves, kazettás, díszített tükrö­ket, lakásdíszeket, kiegészítő­ket, akkor nem csak a vásárló­nak, de nekünk is megéri. — Nem most kezdte a szak­mát. Az üvegesek között a Zsi­kó név jelent már valamit... — Szegeden 1960-ban kerültem kapcsolatba az üve­ges szakmával. Az orosházi üveggyárban dolgoztam éve­kig, miközben másodállású iparos is voltam. Nagyobb lé­Zsikó István Eletet mentett a szomszédfiú Vannak hétköznapi hőstettek is — talán ez a summázata annak a levélnek, amelyet nemrég kapott Balogh József- né, a Szeghalmi 1. Sz. Általá­nos Iskola igazgatója. Hogy mi is történt azon a februári napon, arról beszéljen a levél: — „Csuta Gyuri (aki a szomszédunkban lakik) dél­után fél öt körül arra lett figyel­mes, hogy házunk udvarára ki­vezetett szagelszívó szellőző­csövéből füst árad kifelé. Azonnal átrohant, hogy meg­nézze, mi történt. Amikor a konyhába ért, feleségem ép­pen vizét akart locsolni az égő elektromos szagelszívó beren­dezésre, amely alatt mellesleg égett a gáztűzhely lángja. Ek­kor „Zsuzska néni nem” felki­áltással feleségemet karjánál fogva elrántotta. Ezután azon­nal a hálózati csatlakozóhoz szaladt és áramtalanította a készüléket, majd a gázvezeték biztonsági szelepének elzárá­sával a gáztűzhely lángját is eloltotta. Ezt követően átsza­ladt az édesapjához, aki a kézi tűzoltó készülékével a lángoló szagelszívó berendezést elol­totta. Cselekedetével Csuta György talán életet mentett meg vagy nagyobb tűz elterje­dését akadályozta meg.” A levélben szereplő törté­nethez csak egyetlen meg­jegyzés kívánkozik: köszönet és elismerés a bátor és talpra­esett iskolásfiúnak! Díjnyertes könyvtárhasználók Minden korcsoportban az első tíz között végeztek az országos döntőn a megyénk színeit képviselő diákok a Bőd Péter Országos Könyvtárhasználati versenyen. A Békés Megyei Pedagógiai Intézet és a Békés Megyei Könyvtár által megrendezett megyei döntőről a legjobb négy tanuló utazhatott Budapestre, s nagyon szép eredményekkel tértek haza: mindnyájan bekerültek a leg­jobb tíz közé. A 12 évesek korosztályát az orosházi BenkőZoltán képviselte a Táncsics Mihály Gimnáziumból (felkészítője Nyi­las Istvánné), a 14 évesek közül ketten is versenyezhettek: az okányi Kaszai Anita (felkészítője Kincses Károlyné) és a békés­csabai Erős Zsolt a Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumból (felkészítője Jakubjanszki Edit), s a 16 évesek korosztályából Vági Katalin indult ugyancsak az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumból (felkészítője Nyilas Istvánné). Kati a könyvtár- használat mellett könyvajánlásból is versenyzett, s utóbbiból az előkelő második helyen végzett. Mindnyájuknak gratulálunk! Néptáncos pótfelvételi A Békéscsabai 2-es Számú Ál­talános Iskola néptánctagoza­ta pótfelvételit tart. Az érdek­lődőket a Balassi Luther utcai próbatermében várják március 21-én,hétfőn Mórától. Tátika-show Mezőkovácsházán, a művelő­dési központban március 12- én 14 és 18 órától kerül sor a Tátika-show 100 perces gála­műsorára. Az érdekesnek ígér­kező összeállításban 25 pro­dukció, több mint félszáz fel­lépő sztár műsorán szórakoz­hat az érdeklődő közönség. Zeneiskolások zongoraversenye A békéscsabai Bartók Béla Ze­neiskola (Szabadság tér 4.) Bartók Termében március 18- án, pénteken 9 órától rendezik a Békés megyei zeneiskolák zongoraversenyét. A tehetség­kutató versenyen 74 diák indul nyolc korcsoportban. Bennünk élő Woyzeckünk Nem láttam kritikust jegyzetelgetni a Woyzeck Örökmozgó-beli bemutatója alatt. Snassz lett volna a műbalhé oda. A vászonról ránkgördültek a súlyos vagonok, s szétlapították köznapi gondjainkat, mint a fűmen a Fiú sínre tett fémpénzét a kattogó kerekek. Fekete-fehér a film, mert feketén-fehéren akarja be­mutatni az emberi lélek holdbéli tájait. S a salak- és sóderhegyeken tenyésző élet virágait, melyekből — nincsen ebben semmi rendkívüli — vér serken, ha belemetszenek. Akkora terhet vinni a vállon, amekkorát Woyzeck- re rakott az élet, csak magunkon érzünk, olykor csupán legválságosabb pillanatainkban. Mennyit vi­selhet el az ember megaláztatásból, miért hagyja, hogy rácsukódjon egy budinyi bódé ajtaja, mitől lesz kiszolgáltatott, s miért csapja össze bokáit a korbá- csos lelkűek előtt?! S miért nincs társa — ha van — mindennek elviseléséhez? Kérdések, de nem válasz­fal anok. A történet csupaszon egyszerű. El Wojzeck, ahogy éhbéren, nyirkos lakásban és reménytelen sivárság­ban tengődnek mellettünk százezrek, talán többek, most is. Ölelne, de helyette ölni kényszerül, mert valamit tennie kell a lélek nyomorulása ellen. To­vább, tovább! — hajtogatja őrületes színjózansággal, s szinte megkönnyebbülünk, amikor a borotva fénye kéjesen villan a Kapitány torka előtt, s mikor a társnak rendeltetett, ám az alagsori mosókonyhában hímes mezőkről álmodó Mariba döf higgatag dühe. Iszo­nyatos. Ám nem felháborítóbb, mint a semmi embe­rek által osztogatott kín, melyet konszolidált hóhérai mérnek naponta Woyzeckre a magasleses pályaudva­ri diszpécserközpont megafonjával, a sárba tiport váltókezelő kihívó borotváltatásával, a bomlott agyú orvosi kísérletezgetéssel, Mari — majdnem Carment írtam—mégcsak nem is nyalka rendőr általi elcsábít- tatásával? Ha vágya vagy szüksége van lelke tisztíttatására, nyilván beül majd megnézni a Woyzecket. Szép filmet lát, mert ahogy Máthé Gábor fekete-fehérben fényképezett, színesben aligha lenne utánozható. Gondolom, fekete-fehérben sem nagyon. Mikroszkó­pon szemléljük a világegyetemet, de nem csupán a fényre alapozva: az egészet itt a lélek tükrözi. Kilenc­venhárom perc alatt megértünk mindent, s eljutha­tunk akár a végtelenbe is. Ennyi „csupán” az érdeme a három filmszemle-díjat kapott alkotás rendezőjének, Szász Jánosnak. A Gyulán élő színművészről, Kovács Lajosról nem azért kell beszélnünk, mert Woyzeckként, ezzel a sorsformálásával elnyerte a XXV. Magyar Film­szemle legjob férfialakításért járó díját. Sokkal in­kább azért, mert — csak azoknak van joguk túlzónak tekinteni ezt az álláspontot, akik megnézték már a filmet, s utána is ez a véleményük — a magyar filmtörténet talán legegyetemesebb, legmegrázóbb sorsláttatását végezte el. Ilyesmit egyszerűen nem lehet eljátszani, le kell vetkőzni hozzá. A földre hulló „ruhadarabokkal” alászállnak a színészmesterség kellékei is, így leszünk, lehetünk valamennyien ré­szesei a filmnek. Ördögi játék, mely révén a húgy sza­gú és vérlucskos górcső alatt felsejlik a szépség, az igazság —, s ha e filmben ilyesmiről egy szó sem esik, akkor is felismerhetjük — az emberi élet valahol máshol meglévő értelmét. Nem akarom elvenni a kritikusok kenyerét. Ők csak méricskéljenek, farigcsáljanak kedvük szerint. De az is megeshet, hogy törekvéseik ellenére szintén megérinti őket a katarzis utáni vágy. Éppen csak megemlíteni kívánom, hogy megszületett a filmvilág egyik legtisztább alkotása. Igaz, piff-puff nélküli vászonra való, de hát az is valami, ha olyasmit látunk, amit egykor a Tejútrendszer összes mozijában vetíte­nek majd. Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents