Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-07 / 31. szám
a 1994. február 7., hétfő MEGYEIKÖRKÉP V Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Csak a múltból emelkedhetünk fel Több évtizede vagyok előfizetője a lapnak, de ilyet, mint amit.a január 21-ei, pénteki számban Molnár Lajosné leírt, még nem olvastam. Levelemmel azt szeretném, hogy a katonai lelkészt szolgálat vonatkozásában közelebb kerüljünk az igazsághoz. Rákosi ék a ’40-es évek végén szétverték az egyházakat, földönfutóvá tették a papokat, mert tudták, hogy az önkényuralom, a diktatúra megvalósításában az egyházak és a papok nagy veszélyt jelentenek. Nekik nem lehet hazudni, őket nem lehet félrevezetni. Céljaik megvalósításához az emberekből a hitet, a szeretetet és a lelket kellett kiölni ahhoz, hogy Istentől elfordulva, csak nekik higgyenek, csak őket tiszteljék istenként. Rákosi az ’50-es évek elején még a magyar szent imádságot, a Himnuszt is be akarta tiltani, mert benne szerepelt Isten neve. A kommunizmus négy évtizede alatt a feje tetejére állította ezt a kis országot, a szocialista erkölcs dominált, abba pedig belefért minden. A levélíró nő létére beszél a régi idők katonaságáról úgy. mintha átélte volna, mintha neki is kellett volna éreznie a nehézségeket, melyeket az egyenruha jelentett. Én az '50-es évek elején a saját bőrömön tapasztaltam meg két éven keresztül a néphadsereg vendégszeretetét akkor, amikor a seregben már nem voltak papok, de voltak korlátlan hatalommal rendelkező, négyelemis politikai „tisztek" szerteágazó besúgóhálózattal és próbált csak valaki rosszat mondani. Azt a tényt, hogy a lelkészi szolgálat ismét létrejön a hadseregben, csak üdvözölni lehet. Legyen ez a szolgálat a szeretett e, az erkölcsre, a tisztességre és az egymás iránti megbecsülésre nevelés, a lelkipásztor pedig legyen a rászoruló kiskatonák támasza, segítője, élő lelkiismerete. Az óvodáktól kezdve a felsőoktatási intézményekig újból bevezetik a vallásoktatást, és az csak természetes, hogy ebből a katonaság sem maradhat ki. A levélíró otromba kifejezése: miszerint az egyház más üzemében űzi iparát, enyhén szólva felháborító. Az egyház a kommunizmus előtt is ott volt mindenütt. Az „ilyen rendeletek kitalálói” tényleg a régebbi múltunkba nyúlnak vissza, mert tudják, hogy csak abból táplálkozhatunk és abból emelkedhetünk fel újra, nem pedig az utóbbi négy évtizedből. Kárpáti Elemér gyulai olvasó Visszhang Válasz Horváth Gábornak, a MOSZ főtitkárának Tisztelt Főtitkár Úr! Örömmel olvastam Vidéki összefogás cím alatt megjelent cikkét, amelyben meghatározza a jövő termelőszövetkezeteinek a helyét a jövő mezőgazdaságában. Úgy érzem, hogy ezzel az elgondolással minden, a mezőgazdaságban érdekelt és annak jövőjét féltő egyénnek egyet kell érteni. Csupán az a nagy kérdés, hogy ezt a gyakorlatban hogyan lehet megvalósítani addig, amíg az egymásra utalt felek ilyen távol állnak a politikai paletta két szélsőpólusán. De ami még enné! is fontosabb, az érdekképviseleti szervek olyan szerteágazása, amelynek folytán tulajdonképpen egyik sem képviseli, mert így nem is képviselheti hathatósan a közös érdeket. Félre kell tenni a múltbeli vélt vagy jogos sérelmeken alapuló ellentéteket. Az új-régi földtulajdonosoknak meg kell érteni, hogy az agrárértelmiségre nekik is szükségük van (nem minden értelmiségi zöldbáró, sőt!), talán méginkább, mint valaha. De az agrárértelmiségnek is meg kell érteni, hogy a negyven éve jogfosztottak, kiraboltak nem az új, hanem a magyar paraszttól idegen, a múlt szövetkezetekben látták az elrabolt tulajdonuk bitorlóit. Úgy érzem, abban mind a két fél egyetért, hogy helytelen volt a mezőgazdaság átalakulását a kárpótlással egybekapcsolni, mert ennek következtében került a mezőgazdaság abba a helyzetbe, amiben most van. Magyarul, a káposzta sem maradt meg, a kecske sem lakott jól! Nem kellett volna a szövetkezeteket szétzilálni, csak annak kellett volna a földet effektive kiadni, aki maga munkálja meg azt. Mint a földrendező bizottság tagja látom, hogy azok, akik nem tudják vagy nem akarják saját maguk azt megművelni, milyen dilemma előtt állnak. Ezeknek csak nevesíteni kellett volna. A szövetkezeteknek is megérte volna az, ami az árverési hiénáknál az aranykorona 15 kilogramm termény. így az egész kárpótlást is egyszerűbben lehetett volna lebonyolítani, ez a bürokratikus kárpótlási lebonyolítás lassan többe fog kerülni, mint amennyi a kárpótolt vagyon értéke. Sajnos, most már olyan kalappal keü köszönnünk, amilyen van. És itt vár óriási, egyáltalán nem könnyű feladat az agrárértelmiségre — ezért kell örömmel üdvözölni a főtitkár úr gondolatát. Mi, gyakorló földmívesek (mert egyetlen nyelven sem lehet ezt a foglalkozást kifejezőbben megnevezni, mint a magyarban. Vessük el már a régmúltban csak pejoratív értelemben vett paraszt, valamint az idegen agrár megnevezést) bízunk abban, hogy ezt a becsületes „agrárértelmiség" át érzi, de ehhez természetesen nekünk, a 40 éve jogfosztottaknak is meg kell értenünk, hogy érdekeink közösek. Ilyen a fent említett cikkben megnevezett egészséges együttműködésre már vannak jó példák: a TEFA Kft., a Kis és Társa Bt., valamint a Machlik János vezette telekgerendási téesz. Reméljük, hogy egyre többen átérzik, hogy csak közös összefogással menthetjük meg a már ma végveszélybe jutott, jobb sorsra érdemes magyar mezőgazdaságot. Mi, mezőgazdasággal foglalkozók mutassuk meg a dilettáns politikusoknak, hogyan kell a rendszerváltást békésen, az ország és a nép érdekeit figyelembe véve végrehajtani. Aki ezt nem érti vagy főleg nem akarja megérteni, azt könyörtelenül félre kel! állítani. Medovarszky János gyakorló földműves A kötegyáni kistermelői szövetkezet keltetőjében kikeltek az első naposcsibék. A szövetkezet 25 taggal működik. A tagok otthonukban tartják a Bábolnáról és a Gödöllőről beszerzett minőségi szülőpárokat, csupán a keltetést végzik közösen. Tojáslakók Kötmvmuimi« * Maga a keltetőüzem, ahol éjjel-nappali ügyelet van, négy falubelinek biztosít munkát. A keltetés folyamatos, minden héten kedden szedik a naposcsibéket. A kis „tojáslakókat” rögtön be is oltják baromfipestis ellen, így a vevők ellenálló, minőségi csibékhez juthatnak. Olyanokhoz, amelyek „állják a sarat” a falusi portákon. Az üzlet ugyan még nem indult be a vártak szerint, hiszen az első széria csibéi csak nehezen találtak gazdára, de a vállalkozók bizakodnak: a minőség előbb-utóbb vevőket hoz a „konyhára” FOTÓ: FAZEKAS FERENC magyar Állampapír iii!lllllll!l!lllllllllll Lakossági Kincstárj egy 1993/II. Legyen akár mozgékony... ...például egy olyan befektető, aki folyamatosan gondolkodik, minél jobb befektetést keres pénzének, és még rövid távú tartalékaival is szeretne minden percet kihasználni. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, mindenképpen meg kell ismerkednie egy befektetéssel. Ez a Lakossági Kincstárjegy. A Lakossági Kincstárjegy 1 éves futamidejű állampapír, amely azonban már a második hónap után visszaváltható. Sőt, visszaváltás esetén már a második hónap után is kamatozik. A Lakossági Kincstárjegy Magyar Állampapír, így visszafizetését és kamatait az állam garantálja. Az Ön követelése nem évül el, ezért bármely értékesítő fiók köteles visszaváltani az Ön Lakossági Kincstár- jegyét. Ha tehát szeretné pénzét egyszerűen, rövid távon is jó hozamra befektetni, válasszon egy rugalmas megoldást. Lakossági Kincstárjegy. Kamata az 1 éves futamidő végén bruttó 21%. A Lakossági Kincstárjegy folyamatosan kapható az alábbi forgalmazóknál: Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. 1052 Budapest, Deák F. u. 5. • Budapest Bank Rt. valamennyi fiókja • OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • Budapest Bank Rt. Békéscsaba, Hunyadi tér 10. • OTP Bank Rt. Békéscsaba, Szent I. tér 3 • Polgári Bank Rt. Békéscsaba, Mednyánszky u. 8. • MNB Békés Megyei Igazgatóság 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. ■ K A. TÖBBSZÖRÖS 11 I Z I O N S A ( 11111111111111111 =
