Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05-06 / 30. szám
A fl&RÉKÉs megyei hírlap hétvégi magazinja Kérdések Az éveket, a messze, messze szálló Szép éveket, Uram, ki hozza vissza? Vagy várja őket örök kikelet? Szerelmemet, a messze, messze illant Szűz csodaszarvast, Uram, hol lelem meg? ' Vagy várja őt is egy örök csalit? A bánatot, a messze, messze elment Szent felleget, Uram, hol látom újra? Vagy várja őt is örök üdv ege? Az életet, a messze, messze tévedt Víg életet, Uram, még megtalálom? Vagy tán a Fájdalom csak az örök? (Juhász Gyula verse) Halló! Beszélgessünk! FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Mondták... Azt nyilatkozták, hogy a Csak nézünk... sorozatot nem betiltották, hanem szüneteltetik, mégpedig azért, mert az 57-es filmek sérthetik az 56 tragédiájában érintettek gyászát, valahogy így. Kérem, pártállástól függetlenül jelentkezzenek azok a legalább négy általánost végzett magyarok, akik ezt a maszlagot bevették. Ha három vagy annál több jelentkező lesz, elgondolkodom a dolgokon. (A jelentkezésből kizárom Nahlik, Chrudinák, Kocsis L. legalább négy általánost végzett magyarokat.) (Esterházy Péter író) Egy anarchista és egy Zen buddhista veszett el bennem egyszerre. Alapjában véve meditativ, töprengő alkat vagyok, de néha magamon is meglepődöm, hogy a politikai események mit hoznak ki belőlem. Nemzetközi sajtókonferenciát szervezek Hankiss mellett, nagygyűlést tartok, petíciót viszek az ország vezetőihez a sajtószabadság védelmében, sztrájkbizottságban ülök. A legjobban az dühít, hogy olyan szerepre kényszerültem, ami idegen tőlem. Dehát mi csináljak, ha a hatalmaskodástól kijövök a sodromból. (Kepes András, a tévé fó'munkatársa) Békési tallózó Nagyon sok helyütt úgy alakultak a földárverések, hogy egy-egy új gazdának ma három—négy—öt különböző, egymástól távolabb eső táblában is van egy-egy földdarabkája. Ezeket össze kell hozni, tehát végre kell majd hajtani egy jó értelemben vett polgári tagosítást is. Erre Békés megyét jelölték ki mintamegyének, mi meg ezen belül azt a kilencszáz lakosú Hunya községet, ahol ilyen módon 840 felé tagolódott a földtulajdon. Ennek megoldására egy német cég jelentkezett egy olyan programmal, amely sokfelé kiállta már a gyakorlat próbáját. (Kiss Sándor, a megyei földhivatal vezetője) Fürkésző „Äz endrődi gyerekek élete a századfordulótól” című gyűjteményben bukkantunk az alábbi, ételhez kapcsolódó mondókákra: Adám, Éva, két szem szilva, kapd be, hamm! Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, pedig a rétes igen jó, katonának ez való. Egyetek, teljen a begyetek. Hakkel Örzse kerek fara, kukorica pattog rajta. Ide nézz, törökméz! Fele cukor, fele méz! Kavarom a kását, hívom a macskát, sicc... Lencse, borsó, kása, Mind Isten áldása. Ne nevess! Kifut a bableves. Nem fájt, köszönöm a lekvárt. Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot. Rázom, rázom a szilvát. Tejjel ettem a kását, attú nőttem ekkorát. Úgy kellett, káposztába hús kellett. —; Halló, Bélmegyer, Domokos lakás? Jó estét kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Domokosné Stefán Olga vagyok, jó estét kívánok. Tessék! — Rövid beszélgetésre szeretném kérni, ha nem alkalmatlan az időpont. — Szívesen. Éppen most készült el a vacsora, de én úgyis fogyókúrázni szeretnék. —Mi kerül az asztalra? — A nagylányom, Bianka virslit kért ma, kechuppal. O Békésre jár középiskolába, mindig éhesen ér haza. — Ilyenkor, vacsoraidőben együtt a család? — Általában igen. A kisebb lányunk, Gréta tízéves. A férjem még nincs itthon, de minden percben megérkezhet. O régebben a tsz-ben dolgozott, mint szaktechnikus, most mé- hészkedik, vállalkozó, én pedig óvónő vagyok. — Itt a farsang, ami mindig nagy esemény a kicsik számára az óvodákban. — Igen, nagy a készülődés nálunk is. Március első szombatján rendezzük a farsangot. Kiscsoportom van az idén, kedves darabot találtam nekik, lelkesen tánulják. Szeretik a színházat az óvodásaink, szoktunk járni Békéscsabára, megnézzük a gyermekdarabokat, roppant élvezik az előadásokat. — Visszatérve a családra, bélmegyeriek? — Ä férjem igen, én pedig Debrecen környékéről, Penészlekről ide jöttem férjhez 17 évvel ezelőtt. Mondta akkor a főnököm, hogy jól gondoljam meg, mert a Viharsarokban nagy a sár, leragadok. Hát tényleg ittragadtam, de nem bántam meg, most már idevalósinak érzem magam. Sokszor járunk az öreg autónkkal Csabára, Debrecenbe is eljutunk a testvéremhez. — Mivel töltik a mostani hétvégét? — Azt hiszem, Csabára, a piacra megyünk, onnan pedig Vésztőre, megnézni a nagyobbik lányunkat, merthogy a művelődési központban a Twist Olivért adják elő a diáktársaival. — Köszönöm, és kellemes hétvégét! „Halhatatlannak lenni boldogság”—Dr. Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok, 165- szörös válogatott vízilabdázó írta e két sort naplónkba, a hét eleji, budapesti Kempinsky Hotelben rendezett ünnepség után, ahol az Év legjobb sportolóinak díjátadó ünnepsége keretében a halhatatlanok klubjának tagjai közé választották 1994. február 5-6., szombat-vasárnap Hatvan éve ment el Móra Ferenc A XX. századi magyar próza kiemelkedő alakja, Móra Ferenc író, újságíró 1879. július 19-én Kiskunfélegyházán született, és 1934. február 8- án Szegeden halt meg. Egész élete Szegedhez kötődött. Budapesti tanulóévei után a század elején került Szegedre, ahol haláláig a Szegedi Napló munkatársa, egy időben, 1913—tói 1919-ig a lap főszerkesztője volt. A városi múzeum igazgatói tisztét 1917-től látta el. Ifjúsági műveket 1905-től írt. Regényeiben, elbeszéléseiben a parasztság kiszolgáltatottságát ábrázolta. Szoros barátságban állt Juhász Gyulával. Mit vesztettünk Móra Ferenccel? Felvetődik a kérdés, hogy mit írnék én most Móra Ferencről, ha nem találkoztam volna véle? Bizonyára azt, hogy írt számos könyvet, amelyből csak keveset ismerek. S bizonyára nem azért ismerek ilyen keveset, mert rossz könyveket írt, hanem azért, mert a kóstolóból ítélve nem tartottam olyannak a könyveit, hogy azok a mi mesterségünkben különösebb leleményességre, vagy művészi fortélyra taníthattak volna engem. Jobb és szerencsésebb mű volt maga az ember, mint akármelyik könyve. Egyformán gyászolhatjuk: mi is és a könyvei is, mert egyformán sokat vesztettünk a halála által. De van egy harmadik is a vesztesek között, amelyik a legnagyobb. Ez pedig a magyar újságírás, mert a Móra Ferenc igazi otthona, bölcsességének és tudásának legügyesebb kicsiholója, népi derűjének és írástudásának legigazibb kőtáblája a vasárnapi „Magyar Hírlap” harmadik oldala volt.(...) Tamási Áron Keresse Nyár színes prospektusunkat és mini útikönyveinket! PTT - PERSONAL TEMPO-TOURS Békéscsaba, Szabadság tér 11—17. (földszint, balra 18. sz.). Telefon/fax: (66) 326-191,459-224. Telefon: 447-247. Telex: 83-774. AIÁNLATAINKBÓL: 1. Charter repülőjárat: Palma de Mallorca, Korfu, Rodos, Kréta. 2. Spanyolország: utazás Neoplannal. Indulás: 5 órakor (Gyuláról, Budapesten keresztül). Érkezés: másnap, a déli órákban. Szállás, étkezés: igény szerinti szállodában és ellátással 9900 Ft-tól. Palma de Mallorca Neoplannal is! Irányár: 25 000 Ft/fő. 3. München: február 24., március 10. 3490 Ft-tól 4490 Ft-ig. Fekete fehéren Elképzelem... A dráma véget ért: a köztársasági elnök tegnap bejelentette az országgyűlési választások időpontját. Fellélegezhet az ország. Az eddigi egymásnak'-feszülések értelmüket vesztették. Végre van időpont! Jó vagy rossz, de van! Lehet új témát, új vitapontot keresni kormánypárt és ellenzék között, lehet új ellentéteket kiélezni, s azok apropóján a sarat egymásra dobálni. Magam elé képzelem az elmúlt napok drámaiságát. Az éjszakai műszakból hazatérőt, aki nem pihen le, a házimunkához sem kezd hozzá. Látom, amint magába roskadva ül a konyhaasztalnál, s a zizegő papír fölé hajolva álmosan falatozik a tepertőből. Két harapás között jóízűen szundít egyet, de fenn akar maradni, megvárni a bejelentést: mikor is lesz a választás. Aztán magam elé képzelem a háromgyerekes anyukát, aki a legkisebbel éppen otthon van. Jól időzítve leküldi a boltba két éve munkanélküli, és ettől a lehetetlen helyzettől lassan már idegbeteg férjét, hogy még véletlenül se vesszen össze vele, mert ugyebár a köztársasági elnök úr reggel bejelenti... De magam elé képzelem a friss földtulajdonost is, aki a kárpótlási jegyéért vett birtokocskáját nem járja körbe — bár eddig mindennap megtette —, mert első kézből akar értesülni a nagy hírről. Szóval, sok mindenkit magam elé képzelek ezekben a pillanatokban és elgondolkodom: vajon tényleg komolyan gondolják-e pártok és pártemberek, hogy a győzelmük azon múlik, melyik nap lesz a választás? Tényleg elhiszik, hogy a politikai balfogásokat és elszalasztott lehetőségeket pótolni lehet jól megválasztott időponttal? Ha lehet is, nem azon kellene inkább gondolkodniuk, hogyan „csináljanak” olyan politikát, amelyre a választás bármily szerencsétlen időpontja sem jelent veszélyt? Politikát, amely bizalmat kelt a népben. A kiszolgáltatott és egyre jobban elkeseredett népben, amely érdemi döntésre vágyik. Bármikorra tűzték is ki a döntés — a választás — időpontját. Árpási Zoltán
