Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26-27 / 48. szám
1994. február 26-27., szombat-vasárnap o A ÍSbékés megyei hírlap hétvégi magazinja Gazdasági bűnözés A gazdasági bűnözés fő szférája az állami vagyon csorbítása: ide sorolhatók az adócsalások, a deviza-bűncselekmények, a csempészet, a hitelezési visszaélések. Komoly problémát jelent, hogy rendőreink tehetetlenek a gazdasági bűnözőkkel szemben, mert például nem fémek hozzá a bankok titkos információihoz: a pénzmozgásokra vonatkozóan nem rendelkeznek adatokról. Milliárdos csalásokról tudunk, de mivel lehetetlenség bizonyítékot szerezni, nem tudjuk a bűnözőket elfogni. Ha az ellenzék továbbra is ragaszkodik a banki adatok zártságához, akkor megvan az esély arra, hogy a bűnözés növekedése olyan mértékű lesz, hogy gyakorlatilag rátelepszik az egész gazdasági életre. (Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára) A balügyminiszter Nem könnyű belügyminiszternek lenni. Pláne, ha minden hétre esik egy nagy balügy. Pláne, ha Kónya Imre lelkiismeretes, nem olyan, hogy csak a kocsijából látja a valót, meg az ügynöki jelentésekből próbál tájékozódni a bársonyszéken pöffeszkedve. Úgy nem lehet egy egész államigazgatást hatékonyan irányítani. Illetve lehet, csak nem választások előtt, amikor állandóan mozogni kell, nehogy meg bírják számolni az embert. (And- rassew Iván újságíró) Fürkésző Volt idő, amikor rendesen díjazták a lelkészeket. Legalábbis erről tanúskodik az első gyulai református lelkész 1712. április 6-án jóváhagyott díjlevele. Ebben — olvashatjuk Kosa László: Református lelkészek Gyulán a XVIII. században című tanulmányában — 30 forint készpénz, 12 debreceni mérő búza, 8 mérő „gabona” (árpa? rozs?), hét mázsa só, disznóra 5 forint, 3-3 icce vaj és méz, 5 font faggyú, öt boglya széna, „fa elegendő”, dinnye-, kukorica- és kender- föld-szántás szerepel, továbbá négy köblös őszi vetés alá és ugarszántást vállalnak, az utóbbit tavasszal kölessel bevetik. Mindehhez még őrlés is tartozik. Békési tallózó December 19-e óta Szegeden és környékén, Kecskeméten és Orosházán nyolc embert végeztek ki, a módszer a szervezett alvilágra vall. A félelem láncreakcó-szerűen terjed, mert az emberek látják: a maffiák elleni küzdelemre a rendőrség nincs felkészülve. Titkosszolgálati eszközökkel, ügynökhálózat kiépítésével lehetne csak reménykedni abban, hogy a szervezett bűnözést megállítják. De ebben az ügynökhajszás hangulatban csak a bolond vállalkozna arra, hogy bedolgozója legyen a hálózatnak. (Halász Miklós újságíró) Falusi utcakép Szakáll Sándor gyomaendrődi amatőr grafikus tusrajza Halló! Beszélgessünk! —Jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa, Muzslai Katalin vagyok. Bar- tyik Jánosné statisztikust keresem. — Bartyikné vagyok, tessék. — Szeretném megkérni egy rövid beszélgetésre. A telefonkönyvben a neve mellett az áll, statisztikus. Mivel foglalkozik tulajdonképpen ? — Más munkakörben dolgozom már. Nemrégen előnyugdíjba mentem, most műszakvezető vagyok az ecsetgyárban. — Nyugdíjasként miért vállal munkál? — Nagyon kevés a nyugdíjam, így muszáj valamivel kipótolni. — Miért választotta az előnyugdíjat? —Először is azért, mert volt rá lehetőségem, ugyanis megszűnt a munkahelyem, s munkanélküli lettem. El kellett volna mennem dolgozni, de tudja, itt Mezőkovácsházán nem olyan egyszerű munkát találni. —Van családja ? — Egy fiam és egy lányom van. Mindketten tanítanak. A fiam Békéscsabán dolgozik, a lányom Gyulán a népfőiskolán. Van két szép unokám, ikrek, most lesznek 2 évesek. A férjem 22 évvel ezelőtt meghalt. — Nem lehetett könnyű egyedül felnevelni a gyerekeket. — Nem, valóban nem. Rengeteget dolgoztam, munka mellett tanultam, de mindent igyekeztem elkövetni, hogy a két gyereket taníttatni tudjam. Sajnos a szüleim is nagyon korán meghaltak, így tőlük sem kaptam segítséget. — Soha nem gondolt arra, hogy újra férjhez menjen? — Nem. Nem akartam, hogy a gyerekeknek idegen apjuk legyen, s az önállóságomat sem akartam miattuk feladni. Mindig is jó gyerekeim voltak, jól éltünk hármasban. Számomra a családi béke a legfontosabb. Igaz, nagyon szerettem volna teljes családot, s titokban sokszor irigykedve néztem azokra, akiknek ez megadatott, de mindig megvigasztalt az a tudat, hogy mellettem vannak a gyerekeim. — Igazán büszke lehet rájuk. Köszönöm szépen a beszélgetést. „Életem — a sport. A sportban — a sportért. És három szó: SZORGALOM SZUVERENITÁS SZERÉNYSÉG” É sorok írója: Gallov Rezsőedzó', újságíró, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, aki a héten járt Békésben; Szarvason „Az év sportolói” megyei díjátadó ünnepségen nyújtott át elismeréseket. Kétszázhuszonöt éve me Bod Péter A magyar felvilágosodás előfutára, a haladó erdélyi művelődés legkiválóbb képviselője, Bőd Péter irodalomtörténetíró 1712. február 22-én Felső- csemáton született, és 225 éve, 1769. március 3-án Magyarigenben halt meg. Munkássága rendkívül széles körű: írt anekdotagyűjteményt, emlékiratot, sajtó alá rendezett régikéziratos munkákat. Áz alábbiakban egy „szívet vídámító, elmét élesítő” könyvéből, a „Szent Hilárius”-ból idézünk: BOI) V’ FIT EK, 101. Micsoda az emberben legcsudálatosabb? A lelkiesméret, amely az embertől soha el nem marad, hanem az ISTEN ítélőszékig magában hordozza. Vádlója ez az embernek, s citálja, hurcolja az ítélőszékre. Bizonyság ellene mégpedig ezer tanú. Bíró, mégpedig csalhatatlan. Tömlőé, hóhér, a sententiának eksekutora. Conscientia miile testes, miile exerci- tus contra nos, peccatorum codex etc. A jó lelkiesméret paradicsom, a gonosz lelkiesméret gyehenna. A jó esméretet pénzen nem lehet megvenni, kölcsön sem lehet kérni; de Séneka azt mondja, ha piacon árulnák is, vásárost nem találna: a gonosz lelkiesméretet pedig pénzen is megveszik az emberek, jóllehet az olyan, mint a rövid és keskeny ágy, melyben a fekvőnek soha nyugodalma nincsen. 102. Mire kell az embernek nagyobb gondjának lenni? A jó lelkiesméretre; amely minden jóval, kegyelemmel s gyönyörűséggel bővölkedő kies paradicsom. Aranyágy, ISTEN udvara, Szentlélek oltára, KRISTUS temploma. A jó lelkiesméret így beszél magával: Vétkeztél? Úgy vagyon; tehát téged a törvény kárhoztat? Mi gondja a törvénynek velem, mikor nékem egyezségem vagyon azzal, aki nagyobb a törvénynél, aki a törvénynek vége minden hívőnek idvességére, nékem szabadítom: Mert nincsen immár semmi kárhoztatások azoknak, akik a KRISTUShan vágynak. 103. Mikor gonoszabb magánál a gonosz ember? Mikor magát tetteti jónak; akar láttatni, de nem lenni jó, de a tettetés sokáig nem tarthat; mert a vasszeg magát kimutatja a zsákból. 104. Micsoda gonosz az, amelyet az ember szeret? Magán kívül nincs semmi, amit kedveljen gonoszt. Nem szereti a gonosz apát, anyát, rossz feleséget, rossz szolgát, feslett csizmát, szakadt köntöst, rossz pénzt, büdös ételt, italt sat., de a maga rosszaságában gyönyörködik. Szégyen pedig, hogy a rossz csizmát nem szereted, s lelked gonoszságát észre nem vészed. 105. Lehet-é csalárdság nélkül való embert találni? Halat szálka nélkül, telet dér nélkül, jeget hideg nélkül, kormot mocsok nélkül; embert nehéz találni csalárdság nélkül. 106. Ki volt az a rossz ember, aki egy jó embert olcsón eladott? Júdás, mikor a KRISTUSt harminc német forinton eladta. Fekete fehéren Ajánlom soraim... Élt Geszten egy derék tanárember. A gyerekekre tette fel az életét. Több évtizedig okította a falu apraját az elemi tudásra, tanítványai ma is emlékeznek rá. Amíg élt, neki írogattak levelet sátoros ünnepek tájékán, most, hogy már nem él, a fiának. Hálás szívvel gondolnak tanár bácsijukra még mindig, évtizedek távolából is — állt a legutóbbi levélben. A történetet nevezhetném szokványosnak is, hiszen kinek nem volt egy tanár nénije—tanár bácsija, illetve tanárnője—tanár ura, aki betűvetésre tanította, vagy életre szólóan elindította a pályán. (Drága jó Mézes tanár úr is közéjük tartozik, aki —épp hogy kikerülve az egyetemről, magyar—történelem diplomával a zsebében — meg tudott szelídíteni egy megzabolázhatatlan fiúosztályt, s akinek igen nagy köze van ahhoz, hogy e sorokat most számítógépbe kopogom.) De térjünk vissza Gesztre, mert a történet Geszttel együtt szép és teljes. Nos, annak a tanár bácsinak volt két tanítványa, akik az iránta való tiszteletből megtanultak 100-100 (más források szerint 250-250) Arany-verset. Úristen, hogy tudhatott az a tanár bácsi mesélni Arany János geszti éveiről, s a szerencsétlen sorsú Tisza Domokosról, akihez költőnk talán legszebb sorait írta: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben. Hogy ismerhette a gyermekek lelkét, mennyire szerethette szülőföldjét, milyen elhivatott megszállottsággal viselhette és fordította küldetéssé a falusi tanítók, tanárok terhét! Ismeretlenül is, holtában is tisztelet emlékének. Mert aki egy gyereket úgy el tud bűvölni, hogy kedvéért száz Arany-verset kívülről megtanuljon, attól és a hozzá hasonlóktól semmit nem szabad sajnálni. Hiszen küldetéses emberek. A nemzetért. Ajánlom e történetet mindazok figyelmébe, akik különböző okokra hivatkozva sorolnak vissza és sértenek meg pedagógusokat, s akik nélkülük akarnak Nemzeti Tantervet készíteni Magyarországnak. Arpási Zoltán
