Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26-27 / 48. szám

1994. február 26-27., szombat-vasárnap

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM

Egy gyulai, aki az év legjobb férfi filmszínésze lett

Szédül, aki belenéz

„Álljon csak meg, Woyzeck! Úgy rohangál a világban, mint egy nyitott borotva, megvágja magát vele az ember!”

Amíg beszélgettünk a zárt veranda háromszögében, a gyulai belváros álmatag mellékutcáján puha léptű hópihék őrizték a csöndet. Amikor bekopogtam Kovács Lajos színművészhez — van-e, ki e nevet nem ismeri? —, a sarkon túlról még száraz torokkal vicsorgott ránk a hideg. Wojzeckről értekeztünk, s a Woyzeckről. Filmről és hőséről. S arról, hogy mennyire jelen van e filmben a hó világa, a dermedtség, kinn a pályaudvaron, s benn a lélekben, immár csönddé kristályosodva. Kovács Lajos a Woyzeckben

helyiségben szépen érvényesült. A Budapest Kongresszusi Központ óriási termében képtelenség volt pontosan követni: ki-bemászkáltak az emberek. Pedig ehhez a filmhez csönd kell, kívül és belül.

—Miről szól a film?

— Néhány mondattal aligha írható le. Persze, van története. Georg Büchner eredeti drámája katonai környezetben játszódik, egy laktanyában. Woyzeckkel, a közlegénnyel kísérletet folytat a katonaorvos. A mi Woyzeckünkben a helyszín átkerül egy mai pályaudvarra, a vasút világába.

— A Rákosrendezőn. Egy éve, február 9-étől 29 napon át forgattunk. Mínusz 10—15 fokos hidegben. Napi 12 órákat dolgoztunk, sokszor két-há- rom jelenetet is felvettünk.

—Ehhez meglehetett a kondíciója. Emberemlékezet óta látható a gyulai sporttelepen, hogy egyre-másra rójja a köröket.

— Most is „kűrölök”. Heti két-három alkalommal lefutok 8—10 kilométert. A főiskolai évek előtt kőkeményen tízpróbáztam. Utána is megmaradt a mozgásigényem. Amikor Békéscsaba után

„Azt mondták, van nekem való szerepük, s számítanak rám”

nyújtott alakításáért a 25. Magyar Filmszemlén a legjobb férfi alakítás díját érdemelte ki. Fogalmam sincs, rpennyi- en tudták, hogy a város ad neki otthont. Abban viszont biztos vagyok, senki sem sejtette, hogy az egyik legjelentősebb színészegyéniség jár-kel közöttünk. Hadd tisztázzam sietve: erről nem az amúgy önmagáért beszélő díj, hanem a zárkózott művészember ritka kitárulkozása győzött meg. Hát még, ha láttam volna a filmet...

Azt mondja, telis-tele van gátlással. Egy színészember?! Azért elhiszem neki. Zsuzsi kávét, alma gyanánt rengeteg tejszínt, süteményt és szörpöt tesz elénk. Aztán órákon át feledjük gondoskodása minden gyümölcsét. Szép kis alakokat fogott ki!

— A Woyzeck a legjobb férfialakítás díján kívül — megosztva — elnyerte a fődíjat, a legjobb operatőri munkáért járó elismerést, valamint a külföldi fdmkritikusok díját — mondja Kovács Lajos, mintegy kisebbítendő a maga érdemeit, mintsem dicsekedve. — Máris vagy féltucatnyi fesztiválra meghívták a filmet. Mégis, a film akkor „indul be” majd, ha találkozik a közönséggel. Ez a film abból a fajtából való, mely igazából évek múltán hat. A Wojzecknek előbb meg kell találnia a maga nézőtáborát. Gondolom, Békéscsabán vagy itt Gyulán sem a nagyteremben vetítik majd. De nem is baj: ehhez a filmhez áhítatos csend kell. Én a filmgyárban, harmincadmagam- mal láttam először az elkészült filmet, mely abban a hallgatag

Az állomás nem konkrét pályaudvar, általánosabb. Amolyan kelet-európai: bódé a sínek között, ahol Woyzeck a 425-ös váltó őreként teszi a dolgát. Nélkülözhetelen ember. Mégis, talán csak a jóisten figyel rá. Balladának mondanám ezt a történetet. Persze, tisztáztuk előre, hogy miről kell szólnia a filmnek, de a hatását csak a vászonra kerülve tudtuk lemérni. Magános és magányos Spartacusnak látom Woyzecket. Spartacusságá- hoz hozzá kell gondolnunk más bódés emberek tömegét. Fellázad: elmetszi az állomásfőnök torkát, megöli Marit. S mégis, Woyzeck-Spartacus- ként övé lesz a legnehezebb sors, neki kell megfeszülnie a kereszten.

—- Miért éppen önt választotta e főszerepre Szász János, a rendező?

— Hat éve végzett a főiskolán, s játszottam a diplomafilmjében. Azt mondta, hogy annak a figurának, melyet akkor megelevenítettem, érdekelte a további élete. Kereste hozzá az alkalmat, s a Woyzeckben rátalált.

— Mennyire szokványos a pályája, végzett-e színművészetifőiskolát?

— A főiskolát 1963-ban kezdtem el, s 1967-ben végeztem. Utána tizenkét évet Békéscsabán töltöttem. Most, február elsejétől a szolnoki Szigligeti Színház szerződtetett, ám nem ott kezdek: márciustól júliusig elengedtek Szatmárnémetibe, ahol Örkény Tótékját játsszuk.

— Hol készültek a felvételek?

Szolnokra kerültem, szükségem is volt a jó kondícióra: öt év alatt tizenkét főszerepet játszhattam el a világirodalomból. Intenzíven játszom. Előfordul, hogy 2—3 kilót is leadok egy előadáson.

—A Woyzeckhez is kellett a jó állóképesség?

— Melós fim volt, testi és lelki értelemben egyaránt. Sok a „közeli” a filmben: az arccal nem lehet hazudni. A forgatás alatt két nehéz napom volt. Semmi sem sikerült, kimentem hógolyózni. Aztán két óra alatt elvégeztem a hat órányi munkát. Ebben a filmben nem éltem a rendelkezésemre álló színészi „eszközökkel”. Ötven évem saját sorsélményeire hagyatkoztam. Az volt a dolgom, hogy az általam megélt sors kiüljön az arcomra. Nem dumálták tele a fejemet instrukciókkal, megvárták a forgatással, míg koncentrált leszek. Mindig megvolt az elképzelésem a szerepről. Ha kellett, eljátszottam négy-öt változatban a jelenetet, s kiválasztották, hogy melyik kell. Hat éve már játszottam színpadon az eredeti Woyzecket. Ismerősként mentem hát bele a filmbe, de kötött is ez az emlék. Mindenesetre a szokásosnál nagyobb „rálátásom” volt a szerepre. A filmbeli Woj- zeck aztán — mint említettem — csaknem eszköztelenül formálódott meg. Tulajdonképpen erre döbbentem rá, mikor először egyben láttam a filmet. A forgatás során szinte családias közösségben éltünk. Ilyet soha nem tapasztaltam a többi 15—20 filmem forgatása alkalmával.

„Nem szeretnék még a csapból is folyton-folyvást folyni” fotó: kovács Erzsébet

— Mikor tudta meg, hogy a legjobb férfi szereplőnek találták?

— Titok volt az utolsó pillanatig. Vasárnap megnéztem a film vetítését, aztán hazajöttem Gyulára. Szerdán délelőtt ült össze a zsűri. Jött egy telefon, hogy vegyek fel fekete nadrágot, meg egy garbót, s menjek el a gálára. Beültettek az első sorba, de hát semmi sem szivárgott ki. Azt ugyan sejti ilyenkor az ember, hogy ebből valami lesz. De hát huszonöt játékfilmet mutattak be, úgy 250 szereplővel, s ennek csaknem fele férfi.

— Akárhogy is nézzük, ez a díj csúcsot jelent.

— Mi az, hogy csúcs? Szolnokon például éveken át csúcsformában játszottam csúcsszerepeket.

—Mit érzett az erdményhir- detés pillanatában?

— Semmit. Ilyenkor kő van az ember agyában és ólom folyik az ereiben. A dráma számomra már a forgatás során megtörtént. Szakmai csatákat vívtam magammal és társaimmal. Ez a díj nem győzelem, nem elégtétel, hanem filmen és színpadon kívüli létezésem következménye. A forgatás során előjött belőlem minden „dagonyázás”, melynek életem során részese voltam. A díj átvételekor öröm nem nagyon fogalmazódott meg bennem. Nem tudtam viszonyítani, mivel nem láttam a többi filmet. Most nézem sorra őket. Korábbi filmszerepeim után gyakran kérdezték a film készítőit: honnan szedtétek össze ezt a palit? Akkor játszom, ha van mondanivalóm. Nem szeretnék még a csapból is folyton-folyvást előfolyni.

— Három éve egy esztendőre felhagyott a színészettel. Miért?

— Miskolcon játszottam egy monodrámát. Két és fél órán át egyedül voltam a színpadon. Húsz előadást lehajtottam, az utolsó kettőt Budapesten. Elképesztően nehéz darab volt. Egyszerűen elvesztettem a beszélőképességemet. Nem akartam megszólalni. S egy éven át senkivel, semmiről nem akartam beszélgetni. Két hónapot Nyírtasson lovak között töltöttem, szaladgáltam a Testnevelési Egyetem futópályáján, meg utaztam. Szinte egyedül éltem. Aztán visszamentem Miskolcra, az Úrhat„Ehhez a filmhez áhítatos csönd kell”

nám polgárban kaptam főszerepet. Azóta is csak szép és jó dolgok történtek velem.

—S jött ez a siker.

— Az igazi kérdés, hogy a közönség hogyan találkozik a filmmel? Öt lélek kamaradrámája pereg a vásznon. Persze az ember végtelenül izgalmas tud lenni. A Woyzeck minden más szereptől elüt: befelé nyíló szerep, mely a végtelenről szól. Az ember lépésről lépésre szembe kerül önmagával, s egyszercsak elhagyja a nagy játékokat. Ez az az állapot, amikor semmi mással, csak a személyiségünkkel akarunk hatni. Gondolom, ennek hatása foghatta meg a zsűrit is. Van egy mondat a Woyzeckben, mely a filmben nem hangzik el, mert ott túl didaktikusán hatna, végül is erről szól a film: „Minden ember szakadék, és szédül, aki belenéz”.

— Hány éves lehet Woyzeck?

— Gondolom 40—45, de nincs jelentősége: kortalan. Ha huszonévesen kellene eljátszani, nem tudna vele mit kezdeni az ember. S egy minduntalan Pesten élő színésznek sem való ez a szerep. Ezt a sorsot meg kell élni. Csak az úton érlelt ember tudja eljátszani Woyzecket. Azt hiszem, ez a siker kulcsa. Nagyon biztos voltam abban, hogy amit csinálok, igaz.

— Nagyon meglepte a siker?

— A szakma ismer, a közönség nem, illetve csak annyira, amennyire megér- demlem. A szakmabeliek nagyon régen várták már ezt a munkát. Ezért aztán irigységet sem tapasztalok. Ez az áttörés

színpadon réges-régen megtörtént. Az is igaz, hogy filmen ilyen súlyú szerepet eddig nem kaptam. A díjátadás óta több rendező is hívott dolgozni. Azt mondták, van nekem való szerepük, s számítanak rám.

—Mit adtak át díjként?

—Egy oklevelet—s mutatja a szekrényből előkerült „bizonyítékot”.

Kevés embert ismerek, aki a világot jelentő deszkákra állva megtartaná Kovács Lajosnak hangzó nevét. Kérdeztem az okát, ő meg csodálkozott. (Igaza van, ha fontos, megtanuljuk.) Azt mondja, nem akar mindenkinek tetszeni, nem akar az „elvárásoknak” megfelelni.

— A mai húszévesek sokkal jobban megszervezik az életüket — mondja. — A mi generációnk élete szakadatlan küzdelemből állt. Sokan meghaltak, kihullottak, s már az is csodálatos, hogy élek. Igaz, csupa kisbetűvel.

Kiss A. János

*

Georg Büchner (1813— 1837) írását Szer edás András alkalmazta filmre. (A film évtizedei alatt sok feldolgozást ért meg a mű. Az egyik változatot a nyáron a magyar tévénézőit is láthatták.) A film rendezője Szász János, operatőre Máthé Tibor. A szereplők: Woyzeck — Kovács Lajos, Mari —Diana Vacaru (nagyszebeni színésznő), Orvos — Haumann Péter, Kapitány—Alekszan- der Porohovcsikov, Rendőr — Gáspár Sándor, Fiú — Varga Sándor. A 93 perces, fekete-fehér film bemutatóját ma tartják Budapesten, az Örök Mozgóban.