Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-02 / 27. szám
1994. február 2., szerda MEGYEIKÖRKÉP gKÉS MEGYEI HÍRLÁP Tisztújítás a Vállalkozók Pártjában A Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja a napokban Békéscsabán, a repülőtéri Szivárvány étteremben tartotta megyei tisztújító gyűlését, amelyre a megyében működő vállalkozókat invitálták meg. A párt ügyvezető alelnöke, Csikós Csaba ismertette a párt programját, majd a részvevők kötetlen beszélgetés formájában a vállalkozók gondjairól, az ország gazdasági és pénzügypolitikai helyzetéről cseréltek gondolatokat. Felvetették azt is, ha a megyében élő vállalkozók megosztottak maradnak, nem tudnak eredményeket elérni. Az érdekképviseletek — mondta Csikós Csaba — kiszorultak a döntéshozatalból, s akinek ma nincs meg a politikai képviselete, az kimarad a döntésekből. Felhasználva az alkalmat, hogy a párt országos képviselete is jelen van. a párt jelenlévő tagjai este új megyei vezetőséget választottak. Az LPSZVP megyei elnöke Bálint József, alelnöke Náfrádi Zoltán lett. Jogi tanácsadás Az MSZP csorvási szervezete ingyenes jogi tanácsadást szervez minden hónap harmadik szerdáján 16 órai kezdettel. Legközelebb február 16- án a közösségi ház 2-es irodájában. Békésszentandrás önálló falugazdát akar Békésszentandrás önálló falugazdát szeretne látni a községben. Nem kívánja ezt a posztot sem Csabacsűddel, sem Szarvassal közösen betölteni — hangzott el a közelmúltban megtartott közmeghallgatáson a helyi Általános Gazdakör véleményeként. Ha nem így történne az FM által kiírt pályázat végén, akkor a nagyközség újból kiszolgáltatottja lenne a szomszéd településeknek, támasztották alá a hozzászólók. A közmeghallgatás első részében Poljak János alpolgármester terjesztette elő az ön- kormányzat ez évre szóló településfejlesztési elképzeléseit. Mint a jelenlévők hallhatták, még nem dőlt el az egészséges ivóvíz megteremtésének kérdése. Lehetséges, hogy a nagyközség nem a környező települések kistérségi programjához csatlakozik, hanem olcsóbb megoldást választva a településen lévő vízbázist használja fel. Felvetődött a vezetékes gáz bevezetése is, de ez jelen pillanatban az elképzelések szerint 20 ezer forint terhet róna a lakosságra telkenként. A külterületek közbiztonsági fejlesztése érdekében többen javasolták a mezőőri szolgálat működtetését, viszont ehhez az önkormányzat a gazdák előzetes anyagi támogatását kérné. A lehetőségekhez képest a helyi sportszakosztályok ez évben is megkapják Békésszentandráson a működésükhöz szükséges önkormányzati támogatást. Sz.J. Hibásan értékelték a mezőgazdaság múltját Nem ideológiai alapon szerveződtünk A mezőgazdaság gondjaival kerestük meg az Agrárszövetség megyei elnökét, Varjú Ibolyát, aki a szövetkezetek gondjait belülről látja, mint főkönyvelő a Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Mezőgazdasági Szövetkezetnél. A fiatal közgazdásznő emellett a békési körzetben indul az Agrárszövetség színeiben az országgyűlési választásokon. Elsőként a kárpótlás mezőgazdasági hatásai, valamint a szövetkezeteket érintő privatizációs folyamat következményei iránt érdeklődtünk. — A kárpótlásnak ezzel a formájával az Agrárszövetség nem ért egyet. Egyáltalán a tulajdon- váltást a kárpótlással összekeverni nagy vétek volt. A kárpótlás végül teljes mértékben a mezőgazdaságból élők rovására történt. A kárpótlási jegyek a licitálások eredményeként kétszer annyi földterületet vittek el, mint amire számítottak. Ez újabb forráskivonást jelentett az üzemek számára. A tulajdonhoz jutottak számára a szövetkezetek földbérleti díjat fizetnek, nyilván a korábbi többszörösét, ami az árakban nem térül meg. Mint ismeretes, a földjáradékot 1991-ig csak azoknak kellett fizetni, akiknek benn volt a szövetkezetben a földje. Most minden tulajdonosnak, s ezeknek a pénzeknek a jelentős része kikerült a faluban élők kezéből, mert a földtulajdonosok jelentős része nem ott él. —Az egy másik gond, hogy a kétmillió új földtulajdonos a néhány holdnyi földjéből nem tud majd megélni, és szép lassan az így-úgy vagyont szerzettek felvásárolják majd tőlük... Varjú Ibolya: „A kárpótlás a mezőgazdaságból élők rovására történt” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Éppen ezért mondjuk, ilyen átfogó tulajdonrendezéshez nem lett volna szabad hozzákezdeni úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mit is akarunk ezzel az ágazattal kezdeni. Amikor ezt a folyamatot elindították, hibásan értékelték a mezőgazdaság elmúlt negyvenöt évét, mert egyfajta megítélés alá vontak mindent. S ami még nagyobb baj, egy 1945 előtti birtokstruktúra visszaállítását tűzték célul, s eközben leromboltak egy jól működő agrármo- dellt. Ezek a döntések tehát nem a modernizációt, hanem a zűrzavart erősítették. — Lehet még ezen változtatni? — Véleményünk szerint ennek az ágazatnak a nemzetgazdaságon belül kiemelt szerepet kell szánni adottságai révén. Az viszont kétségtelen, hogy jövedelmezővé tétele áldozatokkal jár majd, de ez az az ágazat, amely kitörési pontot jelenthet a nemzetgazdaság számára. A törvények révén hosszú távú jogbiztonságot kell teremteni, valamint olyan finanszírozási és adózási rendszert alkotni, amely igazodik az ágazat sajátosságaihoz és megnöveli a befektetési kedvet. — Hogyan élte meg ezt a néhány évet az ön szövetkezete? — Szövetkezetünk holding- szerűen működik, a vagyon működtetését két társaság és több egyéni vállalkozó végzi. Az egységek megőrizték fizetőképességüket, s így a szövetkezetben dolgozók nagy része számíthat jövedelemre, amely az ágazat helyzetéből és egy torz elosztási rendszerből adódóan jelentősen elmarad az egyéb területeken elérhető jövedelmektől. A mezőgazdasági törvények hatására az üzemek elveszítették termelési alapjukat, s így jelentős értékek pusztultak el, vagyonuk felélésére kényszerültek. — Mit tud mondani azoknak a mezőmegyeri nyugdíjas téesz- tagoknak, akiknek a Béke szövetkezetben megszavazták a földet, s most a felszámolás miatt semmi sem jut nekik? — Sajnos ezen a területen is megmutatkozik az összehangolatlan törvénykezés. Úgy gondolom, ha a közgyűlés annak idején megszavazta, a felszámolónak nincs joga a földet visszatartani. —Milyennek ítéli meg az Agrárszövetség támogatottságát a megyében? — Azt tapasztaljuk, nő az érdeklődés az Agrárszövetség iránt. Az itt élők egyre inkább szükségét érzik egy szakértelmet felmutató, a mezőgazdaságból megélni szándékozók és a vidéken élő emberek érdekének a képviseletét határozottan felvállaló agrárpártnak. B. Sajti Emese Amikor a macska emberre támad A közelmúltban Mezőhegyes képviselő-testülete a város állategészségügyi helyzetéről tárgyalt. A képviselők számos „praktikus” kérdést tettek fel Totth Balázs hatósági állatorvosnak. Egyikőjük például arra volt kíváncsi, hogy szabad-e a piacon idegenektől állatot (baromfit) vásárolni. — Állatorvosi bizonyítvány nélkül a baromfifélék sem szállíthatók egyik településről a másikra — hangzott a válasz. — Rendkívül veszélyes például személyautók csomagtartójából csirkét vásárolni, mert előfordulhat, hogy az alkalmi árusok fertőzött állományt kínálnak. Ez történt például tavaly, amikor Jászberényből hurcolták be a fertőzést Mezőhegyesre. A kutya- és a macskatartás állategészségügyi szabályai felől többen is érdeklődtek. — Téves nézet, hogy a kutyákat egy éves korukig nem kell beoltani veszettség ellen. Az oltás három hónapos kortól kötelező és évenként megismételendő. Nagyon fontos lenne a macskák oltása is. Ebben a kérdésben nem várható gyors javulás. Tavalyelőtt mindössze 3, tavaly viszont már 15 macskát oltottam Mezőhegyesen. 25 százalékos aránnyal megbékélnék, de ettől még nagyon messze vagyunk. Pedig a veszett kutyánál a veszett macska sokkal veszélyesebb, ugyanis mindig fejre támad! Az ülésen jelenlévő háziorvosok elmondták, hogy évente 15-20 embert oltanak kutyamarás miatt Mezőhegyesen. Bár a korábbihoz képest sokat finomodott az oltóanyag, azért még korántsem veszélytelen. Nem ártana, ha gondolna erre minden eb- és macskatartó! M.Gy. Mondd! Van kedved? A cím kissé pajzán, de a hirdetés szövege, amit lapunkban találtam, erre inspirál. így hangzik a hirdetés: „Ha van kedved az alábbi munkák elvégzéséhez: menedzseri, menedzserasszisztensi, raktárosi, adminisztrátori, kereskedői és 18 és 35 év közötti vagy, hívd a ... számot Kezdő kereset 25—30 000 forint.” Lehet, hogy ez a hirdetés amúgy nem kelti fel a figyelmemet. Felkeltette viszont azokét, akik egyfolytában hívták szerkesztőségünk ügyeletét. Gyanúsnak találták ugyanis a szöveget, annál is inkább, mert hiába hívták a megadott telefonszámot, felvilágosítást nem kaptak, hogy a felajánlott pénzért igazából mit is kellene vállalniuk? Az informátorom fiatal hölgy. Szeretne munkához jutni, de a férje végül nem engedte, hogy a hirdetés után nézzen, miután a telefonba csak általánosságokat mondott egy fiatalember. A címet, hogy a hölgy hol jelentkezhet, megadta. Sőt, időpontot is megjelölt. (Még azt is megkérdezték, hány éves. Mikor megmondta, hogy 31, a telefonvonal másik végén csak annyit hallott: ez még megfelel?!) Attól féltem, engem sem fognak tájékoztatni (jól hittem), ezért azt a kegyes hazugságot találtam mondani az irodában ülő szemüveges fiatalembernek, hogy a lányom jelentkezett telefonon náluk, de én jöttem, hogy a részletekről informálódjam. Csak hosszas rábeszélésre volt hajlandó pár mondatot kipréselni magából, amitől ugyanolyan tájékozatlan maradtam az ügyben, mint ahogyan odamentem. Nem volt választásom. Ki kellett terítenem a kártyáimat. A szemüveges fiatalember megvakarta a kobakját, jelezve, hogy ez már sok. Ha újságíró vagyok, s információra van szükségem, egyedül nem dönthet. Szólt a társának, jöjjön, döntse el, mi legyen? A társ sem tölthette még be a 30-at. Amikor neki is elmondtam, mi járatban vagyok, olyan döbbenten nézett, mintha oroszlánt látna ketrecéből szabadulni. — Nem nyilatkozom az újságnak... — közölte lakonikus rövidséggel. Próbáltam megváltoztatni elhatározását, mindhiába: — Az újság azt ír, amit akar, hozzánk úgyis fognak jelentkezni —fejezte be a „tájékoztatásomat” és ezzel a velem való beszélgetést befejezettnek tekintette. * Nem feladatom minősíteni az esetet. Egy azonban biztos. Ahhoz a céghez nem sok bizalmam lenne, ahol nem „merik” a nyilvánosság előtt elmondani, hogy hova, minek és kiket keresnek. Olvasóink írják ■ ■ ........................................ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Olvasói javaslat Az olvasói levelek című rovatukban gyakran jelenik meg cikk, ■ észrevétel Zalai György és Salamon György tollából. Mindketten vizsgálat alá veszik gazdasági és társadalmi életünk egy-egy visszás területét, s javaslatokat tesznek, tanácsot adnak a hibák javítására, az események kedvezővé való tételére. Véleményem szerint itt lenne a kedvező alkalom, hogy sok hasznos elgondolásaikat valóra válthassák. Most jönnek az ország- gyűlési és önkormányzati választások, amelyen számtalan párt és csoportosulás, valamint el nem kötelezett jelölt indulhat. Bizonyára felfigyel majd ezek közül valamelyik Önökre, vagy amennyiben mégsem, akkor jelentkezhetnek, s javaslom, hogy jelentkezzenek ezek valamelyikénél. Képviselőjelöltként amennyiben megnyerik a választók bizalmát, képviselők lehetnek. Ez esetben nem kellene kívülálló szemlélőként nézni a kedvezőtlen jelenségeket, hanem a legfőbb helyen fejthetnék ki véleményüket s elgondolásaikat, mindnyájunk hasznára. Azért bátorkodom e javaslatot megtenni, mert úgy vélem, hogy megyénkben — olvasói leveleiken keresztül — sokan ismerik úgy Zalai György urat, mint Salamon György urat. Kérem őket, fontolják meg javaslatomat. Maradok üdvözlettel: Kovács József Visszhang „Itt mindig úr volt mindenki, csak a magyar nem” Reflexió az 1994. január 19-én a Hírlapban megjelent ,,Parla- menti képviselet a kisebbségnek” című olvasói levél alapján. Megdöbbenni már semmiképpen sem tudunk a fentiekhez hasonló kijelentéseken, de még képesek vagyunk elgondolkodni azon, mi motiválhatja őket. Egyetértünk abban Tóth Lajos úrral, hogy a magyar parlamentben ne legyenek többségben a kisebbségi képviselők. Meggyőződésünk azonban, hogy a jelenlegi egykamarás parlamentet—az ország határait is figyelembe véve-—ez a veszély nem fenyegeti. A hazai nemzetiségek véleményünk szerint beérnék azzal, ha törpe minoritásként lehetnének jelen a Tisztelt Házban. Sokan tudjuk, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldására irányuló törvénymódosító javaslat a jelenlegi egykamarás rendszerre épülő választójogi törvénybe nehezen illeszthető be. Valószínűnek tartjuk, hogy ezért nem sikerült megegyezésre jutni ebben a kérdésben. Ennek ellenére úgy hisszük, hogy továbbra is megmarad az e kérdés megoldására irányuló akarat és készség úgy a jelenlegi, mint a következőparlamentben. Még olyan áron is, hogy a kisebbségeknek az új parlamentben sem lesz képviselete. Továbbá: Tóth Lajos úrral ellentétben úgy gondoljuk, hogy ez nem a környező országokban élő magyar kisebbséget érintő kérdés—elsősorban. Szerintünk ez magyar ügy. (Név és cím a szerkesztőségben) Mire költenek Ujszalontán? Január 11-én reggel telefonon hívtak. Mikor beleszólt az illető, szinte láttam a kaján vigyort az arcán. Bemutatkozás helyett azt kérdezte, olvastam-e a mai újságot? Rögtön tudtam, hogy az illető hatásvadász. De valami baj lehet az illető úr szemével, a távolság ugyanis, amit 2—3 kilométerben határozott meg, mindössze 600 méter. Na, sarat dagasztani ez is épp elég, mivel ez az út nagy forgalmú földút, ide sajnos nem lehet csak egy hengerezettszerű utat készíteni, csak nagyon komolyan megalapozott utat lehet csinálni, ami 3—4 millió forint és még a másik 300 méter, ami szintén 1—2 millió forint. Ezzel szemben a falu évi költségvetése 5 millió forint. Az újszalontai önkormányzat három év óta működik, a községet romjaiból kellett kiemelni, mert még egy becsületes kerítése sem volt, nem beszélve az épületekről. Ez a temető lassan negyven éve van ott, de kérdem én, a négy évtized alatt nem látta az illető úr!? Mondom, hogy baj van a látásával, csak akkor látta meg, amikor édesanyját utolsó útjára kísérte. De azt bizonyára nem látta az úr, hogy a ravatalozót fel kellett újítani, mert már életveszélyes volt, és koporsóhűtőt kelleti vásárolni, hogy nyáron a negyven fokos kánikulában is illően tudjuk eltemetni a halottainkat. Mindez közel 200 ezer forintba került. Építsük-e a templomot vagy se, ez már eldöntött kérdés. Úgy látszik, ennek a kis templomnak is meg kell vívni a maga harcát a kommunizmus maradványaival, mint Szent István királyunknak a pogányokkal. Itt szeretném megköszönni azoknak az embereknek a munkáját, akik a társadalmi munkában részt vettek. Itt is bebizonyosodott, hogy mekkora erő van egy picike kis község összefogásában, ha annak értelmét látják az emberek. Szintén itt szeretném megköszönni a kötegyáni Petőfi Termelőszövetkezet vezetésének és dolgozóinak segítségét, mert az őmunkájuk nélkül nem lettünk volna képesek ennyi feladatot elvégezni. Ami az iskolát illeti: az iskola 100 éves, választanunk kellett, hagyjuk tovább tönkremenni vagy felújítjuk. Húsz év óta ugyanis csak a nagy Isten nézett rá. Mőst ugyan nem üzemel ez az iskola, de a mi feladatunk, hogy megvédjük a jövő nemzedék részére, mert a gyerekek élete az iskolában kezdődik és ehhez épület szükséges. Arról, hogy az önkormányzatnál 8 fő dolgozik—ennek én csak örülni tudnék, mert ez munkahely: bár több embert tudnánk alkalmazni, mert az itt élő embereknek bizony szükségük lenne rá. Végezetül annyit, hogy az, aki nem lakik itt, nem dolgozik itt, ne akarjon olyan embereknek diktálni, akikhez semmi köze nincs, mert valószínű, hogy az illető úr megint nem fog azon az úton járni addig, amíg valamelyik hozzátartozója el nem hal, addig meg hátha még ott is kövesút lesz. Szabó Lajos polgármester
