Békés Megyei Hírlap, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

KÖRKÉP 1994. február 11., péntek / „Édesanyám, azt álmodtam, hogy katona voltam” Leszerelés látványos kiszerelésben Együtt az egyeztetésért A sarkadi városházán ma dél­után 14 órától kerekasztal-be- szélgetést tartanak a pártok sarkadi szervezetei és a városi önkormányzat vezetői a vá­lasztások helyi rendjéről. A Köztársaság Párt jelöltjei A Köztársasági Párt színeiben Bé­késcsaba választókörzetében a je­lölőgyűlés egyhangúan dr. Prekop Ottót, a békési választókörzet pe­dig önálló jelöltként a Köztársaság Párt és Palotás János támogatásval dr. Pásztor Gyulát indítja jelölt­ként a parlamenti választásokon. Árokba sodródott A csúszós úthoz társuló figyel­metlenség következtében ve­szítette el uralmát kocsija fölött Sz. A. negyven éves dombegy­házi férfi Csanádapácáról a me­gyeszékhelyre menet. Kocsija egy balra ívelő kanyarban ke­resztbe fordult az úton, majd az árokba sodródott. Utasa, V. I-né könnyebben, a vezető viszont súlyosan megsérült. Kattant a bilincs Elek nagyközség közvélemé­nyét hetekig lázban tartotta az elmúlt év végén az a rablás, amit a helyi szakmunkásképző iskolában követtek el. Több- százezer forinttal menekült el a rabló annak idején. A Békés Megyei Rendőr-főkapitány­ság nyomozóinak munkája eredményeként 1994. február 10-ére sikerült kinyomozniuk, hogy a Bűncselekmény elkö­vetésével alaposan gyanúsít­ható személyek Hódmezővá­sárhelyen tartózkodnak. A in­formáció nyomán indult útnak a Körös Beavatkozó Alosztály állománya, akik a helyi kollé­gákkal együttműködve, igazi profikhoz méltó akció kereté­ben csaptak le a két bűnözőre. Elfogásukat követően a fran­cia idegenlégiót is megjárt gyanúsítottak ellen most már jó helyen, a rendőrségi fogdá­ban folyik tovább az eljárás. „HIERARCHIKUS TÁRSADALOMBAN, AHOL ÁLLÁS, TISZ­TELET ÉS TEKIN­TÉLY MINDIG UGYANAZOKNAK JÁR, MIT ÉR A TE­HETSÉG, A MUNKA ÉS AZ ERÉNY?” (Chamfort) Mintha Fradi-meccs, vagy majális lenne a városban — szólt oda egy ötvenes úr, ami­kor a tegnapi békéscsabai zászlós felvonulás főszereplő­ivel ‘beszélgettünk. Pedig az éneklésnek, a város kisebbfaj­ta felbolydításának egyszerű magyarázata volt: megyénk 800 fiatalja leszerelt a honvéd­ségtől és e jeles napot jó néhá- nyan nem csupán örömittas ál­lapotban vészelték át. Hete1 ken, hónapokon át művészi el­hivatottsággal és aprólékos­sággal készített leszerelőzász­lóik hemzsegtek a bakaszö­vegtől. Akadt szellemes, né­mileg komoly és természete­sen trágár szöveg is. „Áztunk, fáztunk, hegyet másztunk, el­Sarkadi szülők kerestek meg egy néhány nappal ezelőtti ese­mény kapcsán. Mint elmond­ták, 14—15 éves gyermekeik éppen egy tinidiszkóból hazafe­lé tartottak, talán kissé hango­sabban a kelleténél, amikor egyiküket a polgármester „megfogta”, és bevitte a rendőr­ségre. A „vád” az volt a gyere­kek ellen, hogy randalíroztak az utcán és eközben rálőttek a pol­gármester kutyájára. A gyere­kek otthoni vallomásai szerint mindez nem igaz. A szülők azért tartják sérelmesnek a dol­got, mert szerintük a polgár- mester velük is megbeszélhette volna a történteket, nem kellett volna a rendőrséget „közbeik­tatnia”. Az eseménnyel kapcsolatban természetesen megkerestük Tóth Imre polgármestert is. A következőket mondta: — Azon az ominózus napon lenség nélkül csatáztunk. A centi csak lassan fogyott, az öreg harcsa unatkozott, de vé­get ért a kínszenvedés, végre itt a leszerelés, úgyse látjuk többet egymást, ide írd a ne­ved, pajtás” — olvastuk az egyiken, „Szeretkezz, ne há­borúzz” — a másikon, „Édes­anyám, azt álmodtam, hogy katona voltam” — a harmadi­kon. Kevesen foglalkoztak még azzal, hogy sokuknak a „más­napon” szembesülniük kell a munkanélküliséggel, vállala­tuk megszűnésével, a munka- helykeresés feladatával. A ko­pasz- és öregélet után a civil életbe kell beilleszkedniük. Mint a birkákat, kitereltek este 8 és fél 9 között hatalmas dübörgést hallottunk a sarki portánk oldalsó kapuján. Ilyen­kor az udvarban szabadon enge­dett német juhász támadásba lendül, és hangos ugatással jel­zi, hogy nem várt látogató tar­tózkodik a porta körül. Az uga­tás azonban hamarosan nyüszí­tésbe fordult. Sejthetően valaki rálőtt az állatra. Ismerve a mai közbiztonsági helyzetet (Kecs­kemét, Szeged, Orosháza), hir­telen azt sem tudtuk, mire gon­doljunk. Kirohantam a házból. Látom, hogy egy kisebb csoport futva menekül az utcából. Raj­tuk kívül sehol senki. Kerékpár­ra ültem, kutyát vettem magam­hoz és a nyomukba eredtem. Akkor láttam, gyerekekről van szó, akik közül az egyik lema­radt. Őt vontam felelősségre. Természetesen csak szóban, nem bántottam, nem fenyeget­tem meg. Azt mondta, tud a bennünket a laktanyából — fo­galmazott egy Szentesről ér­kezett leszerelő —, és most itt állunk sokan, akik valamilyen okból leszerelési segélyt nem kaptak, néhány forinttal. Persze az alapsztorik: az ultrázás ecsetelése, az ebédre főzött pörkölt vacsorái gulyás­levessé átalakulásának törté­nete, a centi kivégzése még elnyomta a kesergést. Egy bé­késcsabai ifjú civil ehhez még azt is hozzáfűzte: Mi, vének eljöttünk, hogy megteremtsük a helyet a jövő nemzedékének. Ezzel arra utalt, hogy febru­ár 23—24-én megyénkben 800—900 fiatal farzsebbe te­szi behívóját és elindul... Nyemcsok dologról, de ő nem ludas. Éppen a rendőrség közelében voltunk, és mivel nekem nincs jogom öntörvénykezni, azt mondtam neki, tisztázza a dolgot ott. Be­mentem vele, majd kifelé jövet találkoztam a kis csoport többi tagjával is. Elmondtam, hogy a társukat bekísértem a rendőr­ségre. A gyerekek láthatóan megszeppentek és elismerték, hogy ők hangoskodtak a lakás körül. Azt is hallották, amikor valaki csúzlival rálőtt a kutyára, de nem tudják, ki. „Akkor miéit futottatok el?” — kérdeztem. Erre nem tudtak válaszolni. Ott­hon felhívtam annak a gyerek­nek a szüleit, akit a rendőrségre vittem. Elmeséltem, mi történt. A gyerekek másnap reggel el­jöttek bocsánatot kérni. (Nem minden gyerek kért bo­csánatot. Volt, akinek a szülei nem engedték, hogy ezt megte­gye.—Aszerk.) —rí a „Mi, vének eljöttünk, hogy megteremtsük a helyet a jövő nemzedékének” fotó: lehoczky Péter Gyerekcsíny vagy annál több...? Munkáspárti képviselőjelöltek Pető Iván Békés megyében Korábban már hírt adtunk arról, hogy a Munkáspárt megyei lis­táját Bánhegyi József vezeti a választásokon, Békéscsabán és környékén, az 1 -es választókör­zetben pedig Baukó Mihály in­dul a párt színeiben. Tegnap délelőtt Békéscsa­bán — a már ismert jelöltek mellett — bemutatkoztak a megye többi választókörzeté­nek jelöltjei is. A 2. választó- körzetben, Gyulán és környé­kén Kesztyűs Lajos vállalta a jelöltséget, aki Sarkadon él, s bár nem tagja a pártnak, azo­nosult a programjával. Béké­sen és környékén Doboz pol­gármestere, Szatmári János indul, Szeghalmon és körzeté­ben a dévaványai Meggy esi Lőrinc, Szarvason és környé­kén a békésszentandrási Gazsó Istvánt jelölték, aki 40 éves korával a megyei jelöltek leg- fiatalabbika. Órosháza és vi­déke 12 alapszervezetének je­löltje a nagyszénási Dobróka János, önkormányzati képvi­selő. A párton belül az országos elnökség tagja. A 7. választó- körzet — Mezőkovácsháza és környező településeinek — je­löltje Gyuri István vállalkozó. Ä bemutatkozás és program­juk ismertetése után a jelöltek elmondták, hogy öt százalék fö­lötti szavazatarányra számíta­nak a megyében, az országos esélyeket 6—8 százalékosra becsülik. A párt február 12-én fo­gadja el országos listáját, kam­pánynyitójukat 15-én tartják. L.M. A Szabad Demokraták Szö­vetségének elnöke, Pető Iván 1994. február 11-én és 12-én Békés megyébe látogat. Először Szarvason találkozik Bődi János építési vállalkozó­val, az SZDSZ és a Köztársaság Párt közös képviselőjelöltjével. Ezt követően 10.30 órakor Me- zőkovácsházán találkozik Nagy Béla medgyesegyházi polgármesterrel, az SZDSZ képviselőjelöltjével, akivel együtt felkeresik a dél-békési térség két települését. Batto- nyán Takács Dezső polgármes­terrel találkozik, majd a múlt év végén átadott magyar—román határátkelőhelyet tekinti meg. Kevermesen Domsik Jánosné polgármester társaságában is­merkedik a településsel. Dél­után 2 órakor a Gyulai Húskom­binátban tesz látogatást. Ezt kö­vetően 15 órakor sajtótájékoz­tatón mutatja be az SZDSZ Bé­kés megyei országgyűlési kép­viselőjelöltjeit. A helyszín a gyulai városi könyvtár. Ezután 18 órai kezdettel lakossági fó­rumot tart a gyulai városi könyvtár nagytermében. A pénteki program a Gyulai Ag- ro Hotelben megrendezett ál­lófogadással ér véget. Pető Iván szombaton rövid látogatást tesz Eleken, ahol felkeresi Ramasz István vál­lalkozót, az SZDSZ polgár­mesterjelöltjét. 9.30 órakor Szeghalmon lakossági fóru­mot tart a művelődési házban Pelcsinszki Boleszláv ország- gyűlési képviselővel. Ahol a számítógép is besegít A békéscsabai 9-es Számú Ál­talános Iskolában a héten há­rom nyelv (angol, német, orosz) használatával idegen­nyelv hetet tartanak. Az előző években erre a rendezvényre decemberben került sor, s a külföldi karácsonyi hagyomá­nyokhoz kötődött. Az idén a farsang lett a fő téma, az iskola ezért választotta a februári időpontot. Ä rendezvény választékos és színes programjai közül a gyerekek körében nagy sikert aratott a nyelvterületek kultú­rájával, életével, történelmé­vel kapcsolatban szerdán meg­rendezett Fele sem igaz vetél­kedő. A hét minden délutánján számítógépes nyelvi játékok várják a tanulókat, s még az első osztályosok is nagyon ügyesen kezelik a „masiná­kat”. Apple Macintosh gépe­ken dolgoznak a gyerekek, a programban a helyes hangoz­tatás, a zenei aláfestés és a vizuális megjelenítés egyaránt megtalálható. Ezeknek a játé­kos programoknak a segítsé­gével folyamatosan fejlődik a tanulók nyelvtudása, s a Pit- man-nyelvvizsgát akár tizen­négy éves koruk előtt eredmé­nyesen letehetik. Az idegenyelv hete a szom­bati karnevállal zárul, ekkor a gyerekek jelmezes angol és német nyelvű műsorokat ad­nak elő. (Magyari) Földvárnak van költségvetése Pusztaföldvár képviselő­testülete szerdán este elfogad­ta az önkormányzat 1994. évi költségvetését. Éz a megfogal­mazás azonban túl egyszerű, hiszen sok vita előzte meg a döntést. A képviselőknek ko­moly fejtörést okozott a hitel- állomány. Az 5 millió 730 ezer forintot igyekeztek „megfa­ragni”. Érkezett javaslat a for­rások bővítésére, a kiadások mérséklésére, a fejlesztések átütemezésére is. Végül a te­lepülés képviselői úgy döntöt­tek, hogy a költségvetésből ki­hagyják a reprezentációs kere­tet, az idén se lesz étkezési hozzájárulás, a köztisztvise­lők ruhapénzéből is levesznek, a kisegítő mezőgazdasági te­vékenységet megszüntetik, a könyvtár betervezett költsége­it csökkentik és az útépítéseket is későbbre halasztják. így a község 1994-ben 54 millió769 ezer forintos bevétellel szá­molhat, amiből 3 millió 310 ezer forint képezi a hitelt. Az általános tartalék: 1 millió 269 ezer forint. (Csete) Szeghalom szennyvíztengeren úszik? Szeghalom város képviselő­testülete a hét elején közmeg­hallgatást tartott. A bevezető­ben Kovács Imre polgármester ismertette az elmúlt év eredmé- • nyeit, felvázolva a város idei költségvetésének tervezetét. Ebből kiderült, hogy nincs pénz a*régóta húzódó könyvtáráthe­lyezésre, a kulturális alapra, a lakossági útépítések támogatá­sára. Sánta Gábor a helyi fiata­lok gondjára, a lakáshoz jutás nehézségeire utalt. Kérte, a testület különítsen el pénzt az ilyen jellegű támogatásra. Sür­gősen megoldandó feladatként vetették fel többen a szemétte­lep sorsának mielőbbi rendezé­sét. A jelenlévők megdöbbe­néssel hallgatták dr. Csuta Lajos állatorvos fejtegetését arról, hogy a város a csatornázás hiá­nya miatt gyakorlatilag szenny­víztengeren úszik. Az onnan felszabaduló anyagoknak rák­keltő hatásuk van, melyek a konyhakerti növényeken ke­resztül bekerülhetnek az embe­rek szervezetébe. A képviselőket váratlanul érte az a lakossági reagálás, amely a testületi ülések egye­nes televíziós közvetítésének leállításáról szólt. A több mint háromórás köz­meghallgatás zárásaként Ko­vács Imre elmondta, a február 21 -ei testületi ülésen döntenek a felmerült kérdésekről, vala­mint Szeghalom ez évi költ­ségvetéséről. Sarakba szarífva Egy képviselőjelölt portréjához Talán lelkendezni volna illő. Egy fiatalember — aki két alkalommal évfolyamtársam is volt — az egyik liberális párt színeiben indul az országgyűlési választáson váro­somban. Látszólag nem is volna itt semmi baj, négy évvel ezelőtt a másik (fiatalságát nevében hordozó) liberális párt jelöltje volt. Azóta komolyodott négy évet, és „felnőtt” a szabadságot fennen hirdető szabadelvű csoportosuláshoz. Mindez szépen ívelő pálya, rajzolható és logikus gondolat- menet — lenne. De e két végpont között tátongó négy év nem hagy nyugodni. Túl sok a cikk-cakk, félelmetesen tág az a nézetrendszer, melyet magáénak vall a jelölt. A számára sikertelenül végződött választás után szembefor­dul a Fidesszel, és elmegy egy kisgazdalaphoz újságíró­nak. Munkahelyei mintegy villanásszerűen jelzik politikai irányváltásait. Hallottam többször az eléggé kormányhű Falurádióban, majd megjelenik a Pálfy Híradójában és vélgül a Duna TV-ben. Talán ez volt a mélypont. Másfél évvel ezelőtt egy nyári újságírótáborban váltot­tunk néhány szót — mára látom, távolról sem a teljesség igényével — a szokatlanul változékony pályaív mozgató­rugóiról. Nem kaptam kielégítő magyarázatot és egyre inkább nem értem évfolyamtársamat. Tudtam az SZDSZ helyi képviselő-állítási gondjairól, mégis alig hittem el — a fentiek ismeretében —, hogy ki a jelöltjük. Ellenséges­ség és barátság nélkül ajánlom ezeket a sorokat a ma esti gyulai rendezvény elé, ahol a képviselőjelölteket mutatják be. Előrebocsátva, a bizonyítvány nem éppen jeles. Bőd Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents