Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29-30 / 24. szám
1994. január 29-30., szombat-vasárnap 0 A i&KÉKÉS megyei hírláp hétvégi magazinja Pillangó Kid. pille, köruufü djántuftm, édfdymk&k demecféd, cdiUacf, 'lacjtfotj, d emfédy. 9lqen uoU kddocjdátpm: 'íMem-jelméd, á^emtuUanádnífi álom: cdillocf, teujycKj, d enqMj. (Hermann Hesse verse) ig CS u c "ö3 Halló! Beszélgessünk! r Mondták... Az a célunk, hogy a jelenlegi nemzeti konzervatív erő megmaradjon. A koalíción belüli arányok változhatnak persze. Úgy látom, hogy most az MDF feljövőben van, s esélye adódik arra, hogy a választásokat relatíve megnyerje. Nem tudom elképzelni, hogy az MDF marginális szerepkörben belépjen egy koalícióba, s azt sem, hogy az MSZP-vel és az SZDSZ-szel együtt dolgozzunk. (Balsai István igazságügy-miniszter) Amikor a munkás-paraszt hatalom diadalának, vagy a kommunizmusért vívott harc győzelmének mondták sikerünket, azalatt mi azt értettük, hogy a magyar népért tudtunk tenni valamit, a Magyarországba vetett hitet erősítettük. Szolgálatnak tekintettünk mindent. Egy kis közösséget képviselni is megtisztelő feladat. Ez hatványozottan igaz a válogatottbeli szereplésre. (Grosics Gyula labdarúgó, az aranycsapatról) Békési tallózó Ha szavaznom kéne arról, ki az 1993-as év vállalkozója, habozás nélkül Bielek Gáborra voksolnék. Ne keressék a nevét semmiféle cégkódexben, a vállalkozók exkluzív klubjának névsorában vagy a legmenőbbek toplistáján. (...) Hogy konkrétabb legyek: én az év vállalkozásának a békéscsaba- erzsébethelyi katolikus templom felépítését tartom, melynek különlegessége, hogy falait és mennyezetét a század legnagyobb magyar seccója díszíti. Ez a Bielek apát két dolgot biztosan nagyon tud: hogyan lehet olcsón, kis anyagköltséggel és nagy szellemi tőke hozzáadásával „eladható” értéket létrehozni; s még ennél is jobban tud az emberek nyelvén beszélni. (Szálé László újságíró) Fürkészd A Jókai Mór írói munkásságának ötvenedik évfordulóján rendezett budapesti díszünnepségen, 1894. január 6-án Békés megye is képviseltette magát. Az előkészítő és „ün- néprendező nagybizottság” tagjai között volt: az időközben elhunyt Erkel Ferenc zeneszerző, a gyulai születésű Pálffy Albert író, a Martzius Tizenötödike szerkesztője, az orosházi Thék Endre bútorgyártó nagyiparos, valamint Tisza István, Tisza Kálmán és Tisza Lajos politikusok. A megye hat tagú küldöttségét dr. Fábry Sándor főjegyző vezette, tagjai pedig a következők voltak: Beliczay István nyugalmazott főispán, Terényi Lajos, Haviár Dániel és Veres József országgyűlési képviselők, valamint Geist Gyula nagybirtokos. Ajándékot is vittek Jókainak, egy fehér bőrbe kötött, aranyozott keretű, középen a vármegye címerével ellátott díszalbumot. Halló! Elek, Uhrin-lakás? Jó napot kívánok, Nyemcsok László vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. —Tessék, itt Uhrin Pál. — Egy rövid beszélgetésre szeretném kérni, szabadidejének eltöltéséről. — Sajnos, bőven van szabadidőm, ugyanis 47 évesen tavaly februárban munka- nélküli lettem. Kőművesként dolgoztam a helyi Lenin Tsz- ben, de megszűnt, illetve átalakult, a lényeg az, hogy számomra nem akadt munka. —Az időpontot hallva, nemsokára letelik az egy év. Mik az elképzelései a jövőt illetően? — Egykori munkatársaim közül többen Németországba mentek dolgozni és ha a telet „kihúzom”, könnyen lehet, hogy tavasszal csatlakozom én is, mert lenne lehetőség. Mivel Eleken új házak nem épültek elég régóta, a szakmámban itt elhelyezkedni úgysem tudnék, Gyulán viszont az ingázóra nincs szükség. A pénz pedig * kellene, hiszen a fiam is tanul, a családból csupán a feleségem dolgozik az eleki szociális otthonban. —A fia milyen iskolába jár? — Autószerelőként végzett, érettségivel rendelkezik, mivel azonban elhelyezkedni nem tudott, két évig továbbtanul autóvillamossági szerelőnek. —Ha a felesége dolgozik, és Ön van otthon, gondolom, a házimunkákból is kiveszi a részét. — Most éppen csirkét vágtam és pörköltet főzök vacsorára. — A szabadidő eltöltéséről még nem is ejtettünk szót. Tévét szokott nézni? —Néha az eleki kábeltévét, mert a magyar tévében nemigen találok jó műsorokat, a nyugati műholdas adásokat meg nem értem. Inkább olvasok; a természetről, vadászatról szóló könyveket forgatom. A feleségem régebben kézimunkázott, varrt, mostanában már nincs ideje rá. A fiam hobbija a futball. Békéscsabán, az Előre juniorcsapatában játszott három évig, de miután ezt megszüntették, hazatért és a megyei első osztályban focizik. — A család együtt eljár valahová szórakozni? — Sokszor csak hét végén futunk össze, ilyenkor a feleségemnek ott a nagymosás, takarítás, így a rokonlátogatáson kívül egyéb közös programot nem nagyon iktatunk be. — Köszönöm a beszélgetést! „From me to you” (Beatles) — A Dolly Roll együttes népszerű szólóénekesnője, Dolly írta e sorokat lapunk olvasóinak emlékkönyvébe, amikor megyénkben járt. Az idézet a Beatles 1963-as kirobbanó sikerdalának címe: „Tőlem, neked” Százkilencven éve született Bajza József Szűcsiben, egy Heves megyei községben 1804. január 31-én született, és Pesten, 1858. március 3-án halt meg Bajza József költő, kritikus, szerkesztő, újságíró, akadémikus. Athenaeum című folyóirata a reformkori irodalom legjelesebb orgánuma volt. Mint a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) első igazgatója, Bajza József sokat tett a magyar színházi kultúráért. Nemzetiség és nyelv címmel hangzott el 1846-ban Bajzának az az akadémiai beszéde, amelyből a következőkben idézünk egy gondolatkört. A forrás a Bajza József munkái című, 1904-ben megjelent kötet Badics Ferencz szerkesztésében. ...Egyes ember lánczszeme a népnek és emberiségnek; szükségképen tartozik mindkettőhöz, és szükségképen ered abból. Az emberiségre nézve azon rendeltetése van, hogy mindent, mi benne szellem és erő, szabadon és teljesen kifejtsen és kiéljen. A mi pedig a szellemből és erőből, míveltség- és emberiességből övé, vagy övé leend, az benne nyilatkozik, népe sajátságában jut hozzá, és ezért csupán ezen sajátságban fejlődhetik ki. Következik ebből, hogy az ő törekvésének egybe kell találkoznia népe törekvésével, melynek ő része, és kell, hogy népének becsülete az ő becsülete, szégyene az ő szégyene legyen. Neki kell akarnia népe függetlenségét, mert annak sajátságait is kell akarnia, és ezeket ismét azért kell, mert életének rendeltetése szerint csak így élhet, s csak így fejtheti ki szellemét és erőit teljesen és szabadon. Azért az értelmes ember, vagy, ki emberi kedélylyel bír, szereti népét mint önmagát, mert a nép benne van, miként viszont ő a népben; azért leszen a föld, melyen atyáitól öröklött sajátságai élnek és honosak, hazájává, melyhez élete tartozik, miből következik aztán, hogy ki hazáját elhagyja, magát hagyja el, és önromlására törekszik, s önromlásában mindazokéra, kik népéhez tartoznak. Ama vágy: a nép sajátságait, miként azokat atyáinktól öröklöttük — fenntartani, előmozdítani és az unokákra hagyni, hogy azok is tökéletesítsék a törekvést, amaz örököt és szentet, mi minden népekkel és időkkel közös, egyénileg, miként egyedül lehetséges megismerni, fenntartani és képezni, és a maradéknak akként átadni: amaz öröm a jó, és fájdalom a balsiker felett, ama készség e czél miatti minden áldozatra egész az életnek vidám kedweli odaadásáig, személyünk és legdrágább birtokaink alárendelése a közjónak: ez egyedül a hazaszeretet. Nem hazaszeretet ellenben, vagy csupán ösztönszerű, ama szokásérzelem, mely magát a hagyománykép nyert formáktól el nem szakaszthatja, mivel azokban kényelmeket lel, sem amaz állati puszta ragaszkodás a földhöz és göröngyhöz, melyre önakaratunk és tettünk nélkül, vakesetleg jutánk. Hol szabad vagyok, ott van Róma, úgymond Brutus, mi azt teszi, hogy nem a hét halom, nem a Tiberis vagy ama falak teszik hazámat, hanem a római lelkek sajátságos szabad érzelme. Hol rómaiak vannak, ott van Róma, hol népem sajátságai élnek, ott van hazám. A népsajátságok ezer jelekben mutatkoznak. Tett és szenvedés, vallás és erkölcs, tudomány és művészet jog és törvény az indulatok és szenvedélyek nyilatkozásai mindannyi bizonyítványai annak, de semmi annyira vissza nem tükrözi azokat, mint a nép nyelve és története. Azért a népeknek nincs szentebb ereklyéjök és félthetőbb kincsök, mint nyelvök és híven jegyzett történetök. Szó és tett jellemzik az embert, szó és tett a népet. A nép ajkán élő nyelvből és az eseményeket ábrázoló történetből leginkább megismerhetni a nemzeteket. Mi fontos minden népnek saját története, arról más alkalommal akarok szólni, most csupán a nemzeti nyelvre kívánom hallgatóim figyelmét fordítani...” ISSBil fehéren 1| Nem Jókai miatt... Éppen száz éve annak, hogy díszünnepséget rendeztek • Pesten Jókai tiszteletére írói munkásságának ötvenedik évfordulóján. A részletek — amint arról a túlsó hasábon is olvashatnak — mai fejjel igen elgondolkodtatok. Már az sem mindennapi, hogy egy magyar írónak, mégha oly népszerű is, mint volt Jókai, díszünnepséget rendezzenek. Aztán ott van az „ünneprendező nagybizottság”, egytől egyig jeles személyiségekkel, akik közül — tudott dolog volt — Erkel és Pálffy a rebellisek, a Tiszák meg a konzervatívok táborába tartoztak. De essünk újabb ámulatba: a díszünnepségen Békés megye küldöttséggel képviseltette magát, s ajándékot is vitt az írónak. (Jellemző módon a gyulaiak külön deputációt menesztettek Pestre, saját ajándékkal.) Nos ennyi az elgondolkodtató történet dióhéjban. És most képzeljék el az elképzelhetetlent: van egy Jókaihoz mérhető magyar író, akinek a napokban ünnepük írói jubileumát. (Már az indítás rossz, mert ilyen magyar író nem lenne, még akkor sem ha lenne. Itt ugyanis vagy kormánypárti vagy ellenzéki író volna — ha volna.) Képzelődjenek tovább: összeállna egy „ünneprendező nagybizottság”. Azazhogy nem állna össze, mert a kiszemeltek, egy része azért lenne méltatlan a szerepre, mert a régi rendszer embere, a másik része, mert nép-nemzeti, a többiek pedig, mert liberálisok. Akik mégis átjutnának a rostán, azok meg bojkottálnák a bizottságot — vagy Jókait. De tegyék túl magukat ezeken az apróságokon és gondoljanak belé: menne-e innen deputáció a jubileumi összejövetelre. S vajon hányán szavaznának ellene és mondanák: minek’ a? (A gyulaiak szerintem most is külön mennének.) Ha a küldöttség is összejönne, akkor még hátra lenne az ajándék. A sajtó egy része bizonyára kevesellné, a többi pedig pazarlásnak minősítené a díszalbumot, amit a megyeiek vinnének. Szóval, képzeljék el. Ugye, most már értik, hogy miért tartunk itt? Higgyék el, nem Jókai miatt. Árpási Zoltán
