Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

1994. január 29-30., szombat-vasárnap

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM

Mkés megyei hírlap

Az új igazgató úgy látja: a megye érdeke is a talponmaradásuk

Megpezsdül a gyulai múzeumi élet?

Hárman indultak azon a pályázaton. A tét nem más volt, mint a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatói tisztének elnyerése. A képviselő-testület kulturális bizottságának meghallgatására már csak ketten mentek el. A hallottaktól egyikük olyannyira megrettenhetett, hogy visszavonta pályázatát. A lényeg: ez a próbálkozás eredménytelenségre ítéltetett. November közepén a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága ismét megpályáztatta az igazgatói munkakört. Ketten jelentkeztek: Németh Csaba, a gyulai múzeum megbízott igazgatója és dr. Havassy Péter.

Sok minden szeretne lenni az ember, múzeumigazgató is. Persze, legtöbbünknek ez általában csak olyankor jut az eszébe, ha belép egy múzeumigazgató dolgozószobájába. Dr. Szabó Ferencet, a megyei múzeumok igazgatóját szépen restaurált, ódon hangulatú bútorok veszik körül. Asztalánál ülve beszélgetünk a házigazdával, valamint a gyulai múzeumjanuár 15-ei hatállyal kinevezett igazgatójával, dr. Havassy Péterrel. Míg dr. Szabó Ferenc — értelmiségi sors — sűrűn szabadkozva (látszólagos) rendet teremt a tárgyaló- asztalon heverő papírhegyek összegereblyézésével, szemügyre vehetjük a pályázat nyertesét. Tekintélyes ember benyomását kelti, akinek (Istenem, csak félre ne értsék!) súlya van: benyomás a bemutatkozásból, az első mondatokból, a testtartásból s a megfoghatatlan egyéb jelekből. Ezt a véleményünket a búcsúakkoriban dr. Szabó Ferenc a gyulai, ő pedig az egri csapatot erősítette. Az ismeretségük viszont régebbi keletű: még levéltáros korukból való. A vetélkedő során „egymásból” is fel kellett készülniük, s Gyula az idelátogató dr. Havassy Péter szívén akkoriban ejtett maradandó „sebet”...) — Mostanában több helyről is megkerestek állásajánlattal, pályázati felhívással. Gyulát választottam.

Dr. Szabó Ferencet a pályázat körülményeiről faggatom.

vassy Péter mellett nagyobb tapasztalata miatt döntöttünk. Németh Csaba, aki 1988 óta dolgozik, a legjobb úton halad doktori címe megszerzése felé, igazgatóhelyettes lesz. Nincs benne tüske, s valamennyien számítunk további eredményes munkájára.

— Fia nem is fogalmazódott meg, a pályázat, a kiválasztás kezelése azt sugallja, hogy a gyulai múzeumi életmegpezsdí- tését várják dr. Havassy Pétertől.

— Valóban. Ez a város és a megye közös szándéka. A megvalósításhoz sok pénzre lenne szükség, de Gyulán igazából a múzeumi tevékenység épületháttere áll csehül. Mondhatnánk, hogy ez a 125 éves múzeum soha nem kapott méltó és megfelelő épületet. Kevés a kiállítóterem, a raktár, a műhely, a munkaszoba. El bennünk, hogy a vár felújításával e gondok egy része megoldódhat. Egyelőre persze csak a csalódásunkról adhatunk számot. Jövőre lesz 300 éve annak, hogy a vár fel— Várhatóan 1996 elején jut el a vár felújítása olyan állapotba, hogy hozzá lehet kezdeni az állandó kiállítás megvalósításához — fűzi hozzá dr. Havassy Péter. — A régészek még kutatnak is benne. S lassan jó megállapodásra kellene jutnunk a Várszínházzal.

— A várat a leghitelesebb formában kell helyreállítani — szögezi le dr. Szabó Ferenc. — Amíg a múzeum vissza nem hódítja, a vár a tájon uralkodó szerepét nem tudja betölteni.

Dr. Havassy Péter érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmünket.

—Amíg a várban látogatható volt a kiállítás, évente 300 ezren tekintették meg. Ma 30 ezren.

egy kiállításon. Tolna megyének összesen nincs annyi múzeumi egysége, mint Gyulának. A vár belépésével helyhez is jutnánk. A város további kiállító- helyet szeretne nyitni a Bene- házban is.

Dr. Szabó Ferenc is a szűkösséget hozza szóba:

— A Dürer Termen és a művelődési házon kívül nincs a városban időszakos kiállítási tér. Ezért az ilyenek terhét is a múzeum kénytelen magára venni.

— Az ezredfordulóra Szentendréhez fogható művészeti és múzeumi központ alakulhat ki Gyulán. Ez pedig országos és nemzetközi vonzású kiállításokat hozhat. Még jobban be kell kapcsolni Gyulát az osztálykirándulások rendszerébe. Ekkor már a szponzorálás is könnyebben jön majd. Igazgatói feladatom gyakorlása mellett a tudományos kutatásba is be akarok kapcsolódni. Egerben is, BudaDr. Szabó Ferenc: „Nagyobb tapasztalata miatt döntöttünk mellette”

Dr. Havassy Péter: „Letelepedem gyulán, innen szeretnék

nyugállományba menni” fotó: kovács Erzsébet

kézszorításkor sem látjuk szükségesnek módosítani.

— Gyermekként sokszor nyaraltam Gyulán, de a város a döntő hatást a Várját ékok című televíziós vetélkedősorozat egyik játékosaként gyakorolta rám — vallja meg dr. Havassy Péter. (Pillanatok alatt kiderül:

— Czeglédi Imre 1990-ben ment nyugdíjba a gyulai múzeum éléről — mondja. — Akkor bíztuk meg Németh Csabát a múzeum vezetésével. A végleges megoldás érdekében írtuk ki a pályázatokat. A mostani két pályázó egyaránt alkalmas lenne a feladat ellátására. Dr. HaA gyulai múzeum központi épülete kóliajításnyira található a vártól és a fürdőtől fotó: fazekas ferenc

Nem is olyan régen még igaz volt, hogy az egri, a gyulai és a szentendrei múzeumot együttesen többen látogatták egy évben, mint az összes budapestit. Manapság mindenütt csökken a múzeumlátogatók száma, de a gyulai katasztrofális visszaesés sehol nem tapasztalható. Ide most menedzser alapállású igazgató kell. Nem csupán a város, a megye érdeke is a gyulai múzeumok talponmaradása. A látogatók mostanában csak fotózgatják a várat — négy körül be is zár —, de szívesen felmennének a toronyba, elidőznének a termekben, netán

szabadult a török alól. Ezt szerettük volna megünnepelni a várban megnyitandó állandó kiállítással. Már biztos, hogy nem így lesz: ha azonnal hozzákezdhetnénk sem készülnénk el vele. Pedig évek óta szorgalmaztuk. Sajnos, a vár felújításának üteme nem áll a remélt szinten.

—Mibe kerülne az állandó kiállítás?

—Legkevesebb 15—20 millió forintba. Kevés az eredeti anyag, s ez növelné a költségeket. A várban berendezett kiállítás Gyula igazi idegenforgalmi fénypontja lehetne. A tervek adottak.

pesten is foglalkoztam nagy kiadványok készítésével. Szerkesztettem, kiállításokat rendeztem. Gyöngyösön két állandó kiállítást hoztam tető alá, Egerben pedig egyet. Ezt talán sokan ismerik: a várban készült el, Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon címmel. A szakmában csak „szadikiállításnak” mondják... Időszakos kiállításaim közül egyik legfontosabbnak az 1990- es budavári Mathias Rex-et tartom.

— Szakmailag is kötődik e tájhoz?

— Nem vagyok gyökértelen. Valaha feldolgoztam a kunszentmártoni rév történetét. Több cikkem jelent meg a Tiszazugról, a Tisza-tó környékéről. Ma is van egy témám: Az Alföld betelepülése. Tanítok — pontosabban tanítottam — az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen is, most abba kell hagynom. Középkori tisztségviselő-kutatással is foglalkozom, áttekinteni szándékozom a Békés megyeieket. Elsősorban a XVIII. századiakat.

— Szívesen hallanánk valamit az életéről is.

— Negyvenéves vagyok, Balassagyarmaton születtem, ott is érettségiztem. Egerben elvégeztem a tanárképző főiskolát, jártam a debreceni egyetemre — a katonaság miatt abba kellett hagynom. Levéltárosként végeztem az ELTE-n. Szolnokon helyezkedtem el a levéltárban, innen a békési kapcsolat. Fontos szakmai állomásom volt a Heves Megyei Levéltár. Aztán a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága következett. A Dobó István várban történeti, majd régészeti csoport- vezető, illetve tudományos titkár voltam. Szép emlékem Gyöngyös: másfél évig csak e várossal foglakozhattam. A Palóc monográfia XVIII. század végéig terjedő részét én írhattam meg. Budapesten a Történeti Múzeum — az ország legnagyobb múzeuma — tudományos titkáraként tevékenykedtem. Szerkesztettem is, vittem a nemzetközi kapcsolatokat, szakfelügyelősködtem. Egerben a főiskolán tanítottam, az ELTE-n több témában is a történelem segédtudomány tantárgyat tanítottam.

—A tanítást miért kell feladnia?

— Úgy érzem, nem lenne szerencsés, ha hétfőn beállók dolgozni Gyulán, szerdán meg már Budapestre mennék tanítani. A gyulai múzeumra akarok koncentrálni. Felmerült, hogy jövőre a debreceni egyetem néprajzi tanszékén adjak elő. Azt tervezem, hogy Gyula az egyik jelentős kutatási téma központja legyen. Eddig 30 könyvet szerkesztettem, 30 publikációm jelent meg. Gyulára egyedül jöttem, elvált vagyok. A lakásomról most tárgyalunk. Letelepedem Gyulán, innen szeretnék nyugállományba menni. Budapesten zaklatott életem volt, nem érdekelnek a „nagy lehetőségek”. A kollégáimat viszont szeretném országos fórumokra eljuttani. A múzeum 125 éves múltját is meg kell ismertetnünk a világgal. A közéletben aktívan akarok részt venni, politikai szerepet viszont nem vállalok. Ilyen ambícióim ugyanis nincsenek. Remélem, hogy gyulai létem letisztultabb, elmélyültebb lesz. A munkahelyemet mindig baráti közösségnek is tekintettem. Baráti és kol- legális viszonyt szeretnék kialakítani.

— Anyagilag is megéri idejönni?

— Annyival kapok többet Gyulán, amennyi a vezetői pótlékom.

Nagy formátumú elképzelésekről hallottunk. Megvalósításuk esélyét dr. Havassy Péter eddigi pályafutása szavatolhatja. S legalább ennyire az is, ha megüti a gyulaiság szele is...

Kiss A. János

Könnyű Katát táncba vinni

/

Álarcban tegeződünk - de csak éjfélig!

A báli szezon alatt érdemes föllapozni az illemkódexek táncos mulatságokra vontako- zó fejezeteit. Noha sok hajdani szabály fölött eljárt az idő („A tiszturak kardjukkal oldalukon óvatosan lejtsenek...”), jó néhány intelmet napjaink bá- lozói is megszívlelhetnek.

A társaságban lévő hölgy felkérésének úgy illik megadni a módját, hogy a kompánia tagjaitól — szülőktől, ismerősöktől — is „elkérjük” partnerünket. Hogy válaszként igent vagy kosarat kapunk, az persze főként nem a társaságtól, hanem a hölgytől függ.

Tőle az udvariasság azt kívánja, hogy az elutasítást rövid indoklás kísérje: „Már elígérkeztem...”, „Köszönöm, ma nem táncolok...”. Ez utóbbi indoklás esetén azonban állnia kell a szavát, mert súlyos sértésnek számít, ha mégis táncra perdül — mással.

A szoros közelségben vagy összesimulva táncolókat a régi időkben igencsak megszólták. S bár etekintetben is jócskán enyhült a megítélés szigora, jó tudni, hogy a patinás illemtanok az efféle vétségért mindig a női partnert marasztalták el: rajta múlik a köze'rég vagy távolság.

A parketten a férfiúnak — vezetés közben — nemcsak partnerére, hanem a többi párra is figyelnie kell. A jó modorú, elegáns táncos ne tegyen széles, nagy mozdulatokat, ügyeljen a szomszéd párokkal való összeütközés elkerülésére. Ha mégis bekövetkezik a karambol, nemcsak párjától, hanem a koccanás másik két szenvedő alanyától is illik elnézést kérni.

A táncért soha nem a férfinak, hanem a hölgynek kell köszönetét mondania. (Ez tudniillik egyben jelzése a társasághoz való visszatérés, a pihenés igényének.) A búcsúzáskor elmaradhatatlan egy kis meghajlás — ez viszont mindkét részől „kijár” a másiknak. Ugyanígy kötelező a hölgy visszakísérése asztalához, társaságához.

Álarcosbálon — mondják a régi illemszabályok — nemcsak megengedhető, hanem természetes a partnerek tegeződé- se. Igaz, csak éjfélig. Akkor ugyanis véget ér az inkognito: mindenkinek le kell vennie a maszkát, s visszaállnak a megszólítások szokásos kötelmei.

Aki belefárad (beleún?) a mulatságba, nyugodtan mellőzheti a búcsúzkodást. Sajátos módon illedelmesebbnek minősül ugyanis az angolos távozás, mint a hangos, látványos elköszönés.

— szóma — Ferenczy Europress

Éjfélkor vége az inkognitónak: mindenki leveszi a maszkot!