Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22-23 / 18. szám

MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1994. január 22-23., szombat-vasárnap Gyermekként még látjuk a csodákat Lírai groteszkek: Békéscsabán a halász, a vadász, Budapesten a clown igazságai , Jelenet”. A rajz ma is éltető eleme Tóth Ernő munkáinak, keretez és felold vele, esetleg ellenpontoz A kiállító üvegházi kisasszo­nyai másfél évtizede járják tán­cukat Don Quijoteval olajképe­ken és grafikákon. Függetlenül attól, hogy Békéscsabán (ahol műteremlakást kapott és tíz évet töltött) vagy a fővárosban (ez utóbbi években ide költözött) él, aktívan és elevenen inspirál­ják művészetét az Operaházban szerzett teátrális élmények. A valamikor látott alföldi táj, egy valamikor olvasott könyv vagy vers vélt, vagy látni vélt, elkép­zelt és tünékeny alakjai táplál­ják festészetét. Nem sorolhat­juk az állandóan megigazolók közé, saját pályáját a mesterség­beli tudás, a kompozíciós mód­szerek, a festői hagyományok egészséges módon kötik. Ra­gaszkodik — a lehető legna­gyobb makacssággal — a gro­teszk megjelenítéshez és a játé­kos felfogáshoz is. Kiállításá­nak a fenti címet adta, ami par excellence vall belső készteté­seiről. Gyermekkorában az ember még látja a csodákat, s azt hiszi, a komoly felnőtt állapothoz méltatlan, hogy foglalkozzon efféle játékos gondolatokkal. Átrohanunk az életen, s közben elmegyünk egy érdekes kő vagy élőlény, s leginkább az ember mellett. Az ilyesfajta látás ké­pessége elsorvadna, ha nem léteznének művészek, akik lát­tatják a csodát és keltik föl játé­kos ösztöneinket. Tóth Ernő lel­ki öntökéletesítési hiányára fi­gyelmeztet képeivel. Zavarokat vél felfedezni az ember tevé­kenysége és sorsa között. Alko­tásai azt erősítik, a világ harmó­niáját csak úgy állíthatjuk hely­re, ha visszahelyezzük jogaiba a játékot, a csodát. Elmélyedve a kiállító világá­ban, sohasem találkozunk léte­ző dolgokkal, legalábbis nem abban a fizikai jelenlétben, ahogy a természetben találhat­nánk. Amikor képein emberek jelennek meg, az alakok egy­máshoz viszonyított kapcsola­tai diszharmonikusak, feszült­ségektől egyáltalán nem mente­sek. Az állatok ábrázolásával is emberi konfliktusok forrásai­nak okát kutatja. Az állatmesék óta tudjuk, mennyire filozofi­kus az ilyen tárgyú művek mon­dandója. A Kecskekirály című képen trónoló alak elmúlt idők bármelyik palástos uralkodójá­nak megfelelne, de az említett állat fejét kapta a festőtől. Az emberi élet drámája a mindenhol jelenlévő iróniától csak komolyabb, már-már ko- morabb. Ha Hófehérkét akarná mondandója céljából vászonra álmondi, nála koszos zöld vagy fekete lenne, de nő, aki miatt ölre is lehet menni. Itt kell leszö­gezni, hogy az utóbbi években keletkezett művek elevenebb színvilágot kaptak, mint az egy évtizeddel korábbiak. A zöld (táj) és a kék (ég) jelzésszerű hátterei szinte eltűntek, pedig korábban ezek adtak keretet a létből és időből általa kiválasz­tott lényeknek. Békéscsabán al­kotva a halász, vadász, mada­rász őstermészeti térben jelent meg nála, bár hajdanán is irraci­onális megvilágításban. Legú­jabban — talán a belvárosi mű­terem ötödik emeleti háztetőjé­nek kifakult bezártsága teheti — a „bújj bújj zöld ág...” helyett a „hol volt, hol nem volt...” mindenkori színházi hátteréből kürtöli világgá clownja igazsá­gait. Ennek lényege Szent Ágoston felszólításához hason­lítható: „A bűnt utáld, de a bű­nöst szeresd!” Tehát amikor emberi magatartásokat állít pel­lengérre, mint jelenség és magatartásforma ellen küzd, de nem tör pálcát az ilyen (lusta, ostoba, rosszindulatú...) embe­rek fölött. Festő és kritikus az elnevezése annak a képnek, amelyen a műítész nyelvet ölt a magányosan élő alkotóra. Még a kutya is ezt a gesztust mutatja a művésznek. Tóth Ernő nem akar ennél durvább lenni. A ha­táselemek az európai tradíció hátizsákjából kerülnek elő, lé­vén a kinyújtott nyelv bizonyos törzsi kultúrákban az ijedtség jele. A mulatságos tarka és zakla­tott foltokból, alakokból fölfes­tett lírai mesevilág magával ra­gadja a nézőt. A kezdet és a végpont a játékban gyökerezik. A realitásból az abszurditás irá­nyába építkező út másfelől meg sem közelíthető. Az évek során több változatban megfestett Szi- várványkapuján azok az attri­bútumok jutnak át a fantázia szépséges poklába, amelyek szimbólumai az emberi létezés­nek: tudás, szárnyalás... hol te- hetetlenkedő suta bábszerűség­gel, hol a mindenre kíváncsi gyermek izgatottságával, hol irodalmi figurák karikírozott mélabújával adja értésünkre, amit majdnem midnannyian tu­dunk: a játék mögött a Jóra vá­gyunk. Ezt azonban nem artiku­láljuk kellő ihletettséggel, így az árvaság és a céltalanság, az egymás mellett elnézés álarcai mögé bújunk inkább, mint ahogy a Valaki figyel, Vége az előadásnak című képen az ala­kok. De vajon a bohóc segít-e a földi bajainkon? Nyilvánvaló mindenki számára, hogy lehe­tetlen anyagi javak után futkos­ni és lelki-szellemi örömöket megélni. Az élet néha kifog ra­cionális gondolkodásunkon, pedig milliónyi molekulával kötődünk hozzá. Tóth Ernő ra- koncátlankodik, galibát okoz, miközben fertőtleníti érzék­szerveinket, majd játékot fecs­kendez belénk, hogy a világ szőrszálhasogatása helyett az érzelmi gazdagságot éltesse. Eredményként elkönyvelni ez sem lenne kevés, de beszámolha­tunk egy—immár a középnemze­dékhez átsorolandó — művész karakteres fejlődéséről, beérkezé­séről. Átütő erejű jelképiség hor­dozza a művészi gondolatot, stí­lushűség és technikai letisztulás jelzi a szakmai érettséget A hite­lesség esőverte ezredvégi re­ménytelenségeink felől fújja el a felhőket. Cs. T óth J ános Kántor Zsolt verse Tóth Ernőnek A szerelmes kecske dala í. Egy ősz halász ült a parton, amikor isten meghalt, s hirtelen az erdő is megőszült, Kifehéredtek az ágak, agancsok, ahogy közelebb ért a Hold ahogy közelebbhajolt az éj. Mindenki nézte az öregember haját. Lassan érezni lehetett, hogy a világ belemegy a hajba. Hajszálak között gyalogoltunk. Itt egy seb, ott egy heg. Árkok, erek. Az erdő a halász haja. A sötét bennünk van. Megyünk, megyünk sokáig, amíg ki nem fésül a Lény. A fény. 2. Egy állat énekétől hajol meg a fő. Arcok a kéreg alatt. Ki szimatol a lélekvándorlás mögül? Minden állatban fölleled rokonaidat, úgy néznek rád, mint a ,,bosszúállók”. Jellemvonásaid mint én körül a segédvonalak. Állatokban alszanak. A növényektől a szomj maradt rád. Akit Jókai álmodni, Petőfi szeretni, Madách gondolkodni tanított Justh Zsigmondra emlékeznek — Mindenki szerette, csak az utókor bánt mostohán a halk szavú író-földbirtokossal, aki 1863. február 16-án született Pusztaszentetornyán, amit ő következetesen és büszkén Szenttomya pusztának neve­zett —, mondja Pongó Berta­lan nyugdíjas tanár, a helyi emlékbizottság tagja. — Apá­ról fiúra szállt itt Gádoroson és a környéken, hogy „Zsiga urat”, vagy ahogy még a vidék lakói „fiatalúrnak” tisztelve szólították, szerette a földbir­tokos, a bérlő, a gányó vagy cseléd. Mindenki, mert való­ban szeretetre méltó egyéni­ség volt. S olyan ritka uraság, aki nem lekezelően, hanem az emberi egyenjogúság közvet­lenségével értett szót még a legalacsonyabban lévőkkel is. — Világlátottsága, felvilá­gosodása, olvasottsága, meg a párizsi évek is közrejátszhat­tak ebben, s még inkább iro­dalmi munkásságában? — Valószínűleg. Gyermek­korában megszerette a köny­veket, s közben a maga készí­tette kis bábszínházzal játsza­dozott. Érdeklődése sokoldalú volt, több nyelven beszélt, ze­nei műveltségével és előadó­képességével is kitűnt, s hama­rosan az arisztokrata és művé­szeti szalonok kedvence lett Pesten. Majd — mint annyi magyart — őt is rabul ejtette Párizs légköre, szellemi pezs­gése, s maga is írni kezdett. Először tanulmányokat, elbe­széléseket, novellákat, ame­Zsiga urat szerette a föld- birtokos és a cseléd is lyek részben párizsi, részben hazai lapokban jelentek meg. —Legjobban mégis mi fog­lalkoztatta a rövid életű Justh Zsigmondot? — Két nagy álma-vágya volt: az írói hivatás szolgálata és a pezsgő irodalmi élet kiala­kítása hazánkban, valamint a parasztszínház létrehozása szenttomyai birtokán a pusztai fiatalokból. — Én még beszéltem gyer­mekkoromban olyanokkal Gá­doroson, akik maguk is ott vol­tak egy-egy ilyen előadáson. Óriási híre volt, innen a falu­ból és máshonnan is még gya­log is mentek az emberek, ha hírét vették. S azt is hallottam, hogy egy alkalommal a világ­híres párizsi tragika, Sarah Bernhardt is látta az előadást, amikor ott volt vendégségben. — A színjátszás különösen érdekelte Justhot, tanulmányt írt már működése elején Sarah Bemhardtról és Jászai Mari­ról. Parasztszínészeivel pedig Shakespeare-t játszatott. Ilyen nem volt több Európában. De hát ez is elfelejtődött éppúgy, mint ahogy nem váltak köz­kincsé a művei sem, és azt is kevesen tudják, milyen haladó törekvései voltak például a gazdálkodásban, vagy a bérle­ti szerződések terén.-—De most Gádoros, ahol a művelődési ház is róla van el­nevezve, emlékezik. És emlé­keztet. Mik lesznek az év első eseményei? — Még a hivatalos megnyi­tó előtt, január 24-én a vers- és prózamondó verseny oroshá­zi, nagyszénási és gádorosi di­ákok részvételével. Aztán feb­ruár 16-án, az író születésének 131. évfordulóján a nyitó ün­nepség, amely a síremlék meg­koszorúzásával kezdődik, az emlékkiállítás megnyitásával és a díszünnepséggel folytató­dik. A téma kiváló ismerőjét, Elek Lászlót kértük föl, hogy beszéljen itt arról az emberről, akit Jókai álmodni, Petőfi sze­retni, Madách gondolkodni ta­nított, mint önvallomásában írta. Vass Márta A Művészetek—Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel ajátékkal mától 13 hétv égén találkozhat A VÁLASZTOK) kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt, és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VÁLASZTOTÓ. 1537 Budapest, 114. Pf„ 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! HÁZTARTÁS 1. Mi a legnagyobb egy mai háztartásban? l.a családfő 2. a hokedli X. a villanyszámla EH 2. Átlagosan hány magyarországi lakás marad naponta áram nélkül azért, mert a lakói nem tudják kifizetni a villanyszámlát? 1.2 730 2. 14 750 X.25 620 □ 3. Milyen volt a „frizsidcrszocializmus” frizsidere? 1. kétcsillagos 2 négycsillagos X. Szaratov 4. Hűtőgép-ellátottságban hazánk hányadik a nemzetek között? L12. , 217. X.43. □ 5. Hány havi átlagkeresetbe kerül ma egy kétszobás öröklakás? 1.15 év 3 hónap 2 8 év 2 hónap 3.4 év 7 hónap 6. Hol lehetett a legtöbb sujtásos ruhát kapni 1947-től 1990-ig? 1. a Corvin Áruházban 2 a „KGST-piacon” X. a rendőrőrsön 7. Mire költ ma legtöbbet egy átlagos háztartás? 1. ruházatra 2 kultúrára X. adóra I ! 8. Mióta kétszámjegyű az infláció Magyarországon? 1.1985 óta 2 1988 óta X. 1990 óta □ 9. A családok hány százalékának nem tart ki hónap végéig a fizetése hazánkban? 1.12% 226% X.50% □ 10. Hányszor v áltoztatna gazdasági törvényeket az SZDSZ? 1. havonta 2 évente X. egyszer, de legalább négy évre EH 11. Mit jelentene egy háztartásnak az SZDSZ adócsökkentési terve? 1. csökkennek az árak 2 nőnek a bérek X. kicsit több jut mindenre 12 Mit jelent a „biztonság” egy háztartás számára? 1. nem kell kölcsönkérni 2 minden háztartás egyenlő X. nemzeti karaktert FORDÍTS!

Next

/
Thumbnails
Contents