Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22-23 / 18. szám
1994. január 22-23., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM gKÉS MEGYEI HÍRLAP Az időre bízni a megoldást? A gyulai vár második, „teljes körű” helyreállítása ti ír nrr~nn nrr Kompromisszumos javaslat a keresztbe befordított, 402 férőhelyes, sík padozatú nézőtér. Az eredeti közlekedési rendszert visszaállító loggia kiegészítés, karzatként is használható Lapunkban 1993. december 13-án közöltük Móga Sándor építész, a gyulai vár felelős tervezőjének szakmai cikkét, amely eredetileg a Műemlékvédelem 1993. 3. számában jelent meg. A másodközlésből technikai okok miatt kimaradtak a szöveget illusztráló képek, képaláírások és rajzok, amelyek a színház kompromisszumos kialakításának tervét tartalmazzák. Az így megjelent cikkből az a látszat alakulhatott ki az olvasóban, mintha a várudvaron lévő színház megszüntetését javasolná a tervező, aminek pedig épp az ellenkezője az igaz. Ezért az eredeti — a szerző által némileg bővített, és helyenként tömörített — cikket a képekkel és rajzokkal együtt most közreadjuk. A gyulai vár Közép-Európa egyetlen igazán épen maradt gótikus tégla várkastélya. 1510-ig főúri rezidencia, illetve Mátyás király fiának lakása. Később uradalmi központ, majd a török időkben végvár. A XIX. század elejétől cselédlakásokká alakítják át, majd kerti romként „megbecsült” része az Almásy kastély parkjának. Az 1945-től teljesen gazdátlanná váló épület helyreállítását az OMF az ötvenes évek végén kezdte meg. Az ásatás 1957-től ’61 -ig tartott Parádi Nándor xe- zetésével. Feltárták az udvart és a földszinti helyiségeket, valamint a külső várat is megásták. Az ásatás teljes körűnek tekinthető, dokumentálása is igen gondos munka. Néhány helyen volt szükség csupán kiegészítő ásatásra, a felmerülő kérdések tisztázásához. A vár mai értelemben vett falkutatása viszont nem történt meg annak ellenére, hogy sok fontos és ma is helytálló megfigyelést tartalmaz a dokumentáció. Az ásatással párhuzamosan folyt az épület műemléki helyreállítása Erdei Ferenc építész vezetésével. Kiegészítésre került a vár északi, elpusztult palotaszámya és ekkor került a teljes belső épületsor fölé egy 15 cm vastag vasbeton lemez. A téglaloggia részleges helyreállítása és a falfelületek foltozása is elkészült. Az épület valamennyi homlokzati nyílása kőkeretezésű volt, amit a legújabb kutatás igazolt. Ennek ellenére csak az emeleti ablakkereteket állították helyre. Elkészültek a torony boltozatai és a toronyba felvezető csigalépcső. Elbontották a kápolna utólagos födémét, és általában használhatóvá tették a belső termeket. Az első helyreállítást összességében korrektnek, részlegesnek és részben abbahagyottnak kell tekinteni. Mai szemmel nézve ideiglenes helyreállításnak tekinthető a lapos tetős kialakítás, hiszen az épületen mindig magas tető volt, amit a tető kötőgerendázatának lenyomata is bizonyít. Abbahagyott megoldás a loggiára kivezető ajtók befalazása is, mert ezeken az ajtókon keresztül lehetett az emeleti termeket megközelíteni. A hazánkban egyedülálló XV. századi gótikus térsor csak az ajtók megnyitásával állítható helyre hiteles módon. A helyre- állítás első ütemeként elkészült a torony és a belső terek lefedése. A torony, mely korábban is mindig le volt fedve, magas tetőt kapott, az akkoriban előírásszerű ún. lebegő tetővel. A Stuhlmüller-féle metszeten jól látszik az, hogy a tornyon nem pártázat, hanem lőréssor volt, tehát a pártafal a tető ereszéig fel volt falazva. A sarkokon a pártázat felfalazása visszaadná a torony életét és a kilátást sem zavarná, ezért az a későbbi ütemek feladata lehet. A belső terek fölé lényegében félnyeregtető került. Az udvari párkány és a külső pártázat közötti közel 7 méteres szintkülönbség más tetőformát gyakorlatilag kizárt. Az alig 3 fokos félnyeregtető a szűk udvarból nem érzékelhető, ezért 60 fokos tetővel kiemelésre került a két nagy tér és a palota- számy-loggia ritmusa. A kápolna és a lovagterem 60 fokos teteje a várfal külső élétől van szerkesztve, de gerincük így is alig éri el a pártázat magasságát. A második ütem a várudvar és a belső terek helyreállítását foglalja magába. Az ismertetés innentől kezdve válik nehézzé. Már az első ütem kivitelezését is zavarta egy kibékíthetetlennek tűnő áldatlan vita. Két kulturális érdek ütközése kompromisszumos megoldás reménye nélkül. A műemléki érdek azt diktálná, hogy végre teljes körű helyreállítás készüljön a várudvaron és a belső termekben. Teljes körű helyreállítás viszont nem képzelhető el az eredeti közlekedési rendszer visszaállítása nélkül. A palotahomlokzaton elfalazott ajtók megnyitása nélkül csak a korábbi állapot tatarozására szorítkozhatunk. A másik érdek a hatvanas években „cipőkanállal” létrehozott színházé. Sajnos finomabb kifejezés nem fedi a valóságot, hiszen a közlekedési rendszer visszaállításához szükséges másfél méteres udvari sávról sem képesek lemondani. Saját szempontjukból bizonyára igazuk is van. Annyira szűk a színháznak az udvar, hogy a lelátó a földszinti helyiségek ajtóit is eltorlaszolja. Hosszas huzavona, számos tervtanács és egymásnak ellentmondó határozatok után elkészült a második ütem kiviteli terve, amelynek jóváhagyása több, mint fél éve várat magára. Az előzmények ismeretében mindez nem meglepő. Az a vita, amiben a legmagasabb közjogi méltóság is állást foglal, az már nem szakmai kérdés, hanem politikai. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy érdemi döntések helyett mindkét oldalra a pótcselekvések jellemzők, mint például a vár két homlokzatának teljesen fölösleges felmérése 1,6 millió forintért, vagy 6 milliós festményvásárlásról szóló tárgyalás a kápolnába, illetve a másik oldalon a színház érdekének maximális kiszolgálása mellett a vár gondnoki feladatainak a teljes feladása és más egyebek. Ma már ügy tűnik, hogy a vár szempontjából a műemléki érdek feladása is jobb lenne, mint ez a gazdátlan állapot. Idővel kialakulhat más városi vezetés, amely már el tudná képzelni az udvaron a keresztbe fordított nézőteret is, teret engedve egy végre valóban teljes körű helyreállításnak. A terv szerint az udvaron keresztbe fordított sík padozatú nézőtéren a jelenlegivel gyakorlatilag azonos férőhely alakítható ki. Ez a színház nem akadályozná a vár műemléki szempontból is megfelelő helyreállítását. Sajnos a kompromisszum elől a jelenlegi maximalista színházi vezetés kategorikusan elzárkózik — finoman szólva, az időre bízva a megoldást. Ez a taktika pedig, sajnos, mindent szolgál, csak a vár érdekét nem. Móga Sándor Az udvart az első emeletig betöltő, vastraverzes lelátón 423 fő fér el. A lelátó eltorlaszolja a földszinti ajtókat is, lehetetlenné téve a földszinti helyiségek használatát Az első helyreállítás előtt készült fotón jól látszik, hogy a palotaszárny homlokzatán sokkal több nyílás volt, amely a loggiára vezetett ki A loggia kiegészítése a palotaszárnyon egységessé tenné az udvar képét és visszaidézné a vár főúri rezidenciáját (fotómontázs a kiegészített pillérekkel)
