Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22-23 / 18. szám
A magyar kultúra napján )) Hymnus a mamar nép századaiból.. n Mit énekeltek, játszottak hivatalos ünnepek kezdetén vagy éppen befejezéseként elődeink, amíg Kölcsey Ferenc Himnuszához nem szerzett zenét Erkel Ferenc? Megbízható adatok csak a XVIII. századtól vannak, eszerint leg gyakrabban a miséken ma is hallható „Boldogasszony anyánk” kezdetű vallásos éneket. A XIX. század elejétől Magyarországon is a „Gott erhalte”-t, az osztrák császári himnuszt játszották a zenekarok. A Himnuszt éppen 1823. január 22-én írta Kölcsey Ferenc, erre emlékezve 1989-tól ekkor ünnepeljük a magyar kultúra napját. A „Hymnus a magyar nép zivataros szá zadaiból” nyomtatásban először csak öt évvel később, 1828-ban jelent meg az Aurora című almanachban. Másfél évszázaddal ezelőtt, 1844 elején hirdetett pályázatot a Nemzeti Színház igazgatója a Himnusz megzenésítésére. A „Honderű” tudatta 1844. március 9-ei számában Bartay Endre „20 arany pályadíjat tűz ki a legjobb népmelódiáért Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve”. A bíráló bizottság, amelynek tagja volt Szigligeti Ede és Vörösmarty Mihály is, a tizenhárom beérkezett pályamű közül a következő jeligével érkezettet tartotta a húsz aranyra érdemesnek: „Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, Kölcsey.” A költő ekkor már halott volt, a jelige mögött Erkel Ferenc rejtőzött. A zeneszerző állítólag így emlékezett a Himnusz zenéjének megírására: „Az első mesterem azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a harangok. Áhitat száll meg, a kezemet a zongorára teszem. Égy óra sem telik belé, megvan a himnusz...” A Himnusz, immáron Erkel zenéjével 1844. augusztus 10-én hangzott el először nyilvános népünnepségen, az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi gőzös vízre bocsátásánál. A Honderű tudósítója szerint: „Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot az erősmellű férfi és a csengő hangú énekesnők minden szavára...” Hivatalos állami ünnepségen, csak 1848. augusztus 20-án, a Mátyás templomban tartott Szent István-napi megemlékezésen csendült fel először. Azóta a világ számos nyelvére lefordították nemzeti imánkat. sz.m. (Ferenczy Europress) Halló! Beszélg r 1994. január 22-23., szombat-vasárnap 4 Hetvenöt éve ment el Ady Endre A magyar líra forradalmi megújítója, Ady Endre költő 1877. november 22-én Érd- mindszenten született, és 1919 január 27- én Budapesten halt meg. A Nyugat című lap vezető egyénisége volt hosszú időn át. „ Új versek ” című első kötetének megjelenésétől (1906) kezdve viták, támadások kereszttüzében állt. Szinte évente adták ki újabb versesköteteit, egészen 1914-ig. Mint újságíró a századelejipublicisztika legnagyobb alakja. Ezúttal a nagyváradi Szabadság 1901. február 16-ai számában megjelent cikkét adjuk közre publicisztikai írásainak gyűjMondták... A zsűri végül a lehető legjobban döntött: Miss Hungary szebb, mint bármelyik gumibot, formásabb, mint egy akkumulátor, ráadásul sokkal fotogénebb egy zacskó piros- paprikánál. (Lányi Judit újságíró a szépségkirálynó'-választásról) A jelenlegi hatalmi viszonyokba már többé-kevésbé beágyazott politikai csoportok némelyikének szép számmal és most már jó ideje vannak olyan gesztusai, amelyek azt érzékeltetik, hogy permanensen riogatják az országot. (Kéri László politológus) A nagyon tradicionális régi rendszerekben például a papság „dolga” volt, hogy a morális értékeket fenntartsa. A modernebb, demokratikus, pluralista társadalmakban viszont kétségkívül az értelmiség kiemelkedő szereplőire hárul ez a feladat. És a társadalom nem is tud meglenni a kritika nélkül, hiszen a politikai élet szereplői — éppúgy, mint a gazdasági életéi — valóban nagyon hajlamosak arra, hogy pillanatnyi érdekek szerint irányítsák a dolgokat. (Kende Péter Párizsban éló' társadalomkutató) Békési tallózó A Békéscsaba és Gyula közti rendkívül nagy forgalmat a régi kétsávos út már nem búja el. A Békés megyei fejlesztésekről szóló tavalyi kormányhatározatban szerepel egy új négysávos út megépítése. Ez indokolt is, az útépítő mérnökök is régen mondják már. Ők fogják megtervezni az új utat is. De a nyomvonalat nem ők jelölik ki. A kijelölésnél viszont nagyon sokféle érdeket kellene egyeztetni. Ha nem a régi utat bővítik ki négysávosra, hanem másutt építenek egy vadonatúj utat, mi lesz azokkal a kisvállalkozó vendégfogadósokkal, akik itt a régi, nagy nemzetközi forgalmú út mellett ruháztak be. (Goda Péter, a gyulai központú Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóságigazgatója) Fürkésző Érdekesek a boszorkányokról szóló történetek. Egy Békés megyei boszorkánytörténetet mi is kibogarásztunk Kosa László etnográfus, történész egy közelmúltban megjelent tanulmányából. A boszorkány hírében álló Gréczi Jánosné Győri Zsófia gyulai asszonnyal közösen Kovács Istvánné Szűcs Erzsébet füvekből fürdőt készített a beteg férjének, aki nem sokkal ezután, 1721-ben meghalt. Városszerte arról beszéltek, hogy szerelmi kapcsolat szövődött a helyi református lelkész, Mán- doki István és Kovácsné között, s a féijnek ezért kellett meghalnia. Miután a gyászév leteltével az özvegy féijhez ment a tiszte- leteshez, az asszonyt perbe fogták házasságtörés, féíjgyilkos- ság és boszorkányság vácijával. Az ügyész halált kért a „bűnösre”, láncra verve le is tartóztatták, de a következő évben kiszabadult. Végül—perújrafelvétel során—1923. szeptemberében felmentették. —Jó napot kívánok! Muzslai Katalin vagyok a Hírlap munkatársa. Egy rövid beszélgetésre szeretném megkérni, ha nem tartom fel. (Békéscsabai beszélgetőpartnerem kérésére nevének csupán monogramját, P. R. jegyzem le.) Nagyon szívesen beszélgetek, bár vidám dolgokról sajnos nem tudok Önnek mesélni. Feleségem az Utasellátónál dolgozott, s leszázalékolták. Én a MAV-nál voltam villany- szerelő, korkedvezményes nyugdíjban vagyok. Nagyon kevéske pénzből élünk, s ebből kell eltartsuk 18 éves lányunkat is, aki most harmadikos a szlovák gimnáziumban. Szerencsére jó tanuló. — Milyen tervei vannak a gimnázium befejezése után? — Szeretne továbbtanulni az orvosi egyetemen, de ha nem sikerül a felvételi, akkor a gyulai egészségügyi főiskolára jelentkezik. — O az egy szem lány a családban? —Nem. Az elsőházasságomból van egy fiam, aki Amerikában él, ott nősült meg, s van három unokám. Voltammá)-náluk háromszor. De tudja, ott sem könnyű az élet. A felesége otthon van, neveli a három csemetét. Talán most, hogy a fiamat kinevezték igazgatóvá, könnyebb lesz az életük. —Hogyan tudnak megélni a két nyugdíjból? —- Nagyon nehezen, így mind a ketten dolgozunk. A pályaudvari könyvesboltban árusítunk. —Milyen a forgalom? — Most nagyon jó, mert ár- engedményes vásár van. Sajnos február 1-jé tói megszűnik. Így határozott a bolt bérlője. Hogy azután mi lesz, nem tudom. töményéből. A pók ...Nehéz, megpróbált esztendők során figyeltem meg a pókot. Mindig undorodtam tőle, de nem védekeztem. Figyeltem, mint lopta be magát Szövögetését, piszkítását, tolakodását tűrtem. Ha az én kényelmesebb zugom felé'indult, én távoztam. Hadd ocsmánykodjék a pók, csak engem ne nyálazzon be. Ejh, hagyjuk az entomológi- át!... Beszéljünk másként a pókról, erről a csúnya solifugáról. A pók közöttünk él, s hálóival a mi kis külön világunk világosságát fedi el. A mi szomorúságunk, szégyenünk a pók. Honnan kerül elő—nem tudni. Felbukkan, kenyeret és tollat kér. Talán a vádlottak padjáról jött ide, talán az iskolák szamárpadjáról. A múltjáról nem beszél, nekünk pedig — sajnos — olyan liberálisoknak muszáj lennünk, hogy magunk közé kell fogadni mindenkit, aki velünk akar dolgozni. így lesz bajtársunkká a pók... ...Alázatos, eb módon hízelkedő előbb. Nem tudjuk a múltját, de sejtjük, hogy sok feledni- és feledtetnivalója lehet. Kikeresi közülünk, akit megnyerni legkönnyebb, szolgálni leghasznosabb, követni leghozzá- illőbb, és szövi, szövögeti a hálót, körülvesz, benyálaz mindenkit. Először undorodunk tőle, később csak tartózkodunk, végre megszokjuk. Egyszer aztán maga a pók is megdöbben: olyan magas szobaszegletbe jutott, amilyet maga sem mert remélni. Mi lesz, ha a solifuga nagyfényre jut? Világossághoz nem szokott szemei kápráznak, esztelenül sütkérezik, ficánkol. így jár a pók, a csúnya rovarpók. Nem ismeri magát, nem ismeri a világos világot, az életösztön sokszor dühöng benne. Most már nem kérdik a múltját, van jelene, biztosítva van a holnapja. Sőt még ítélkezhetik is a pók. ítélkezhetik, mert a póknak tolla van: írótolla... De nem veszett ki most sem a nyá- lazási kedv. Mámoros a nem várt sikertől. Mindene van. De tükörbe néz egyszer, s káprázó szemeivel is észreveszi, hogy ő ronda, nagyon ronda. És 'd pókban felébred az élet dühe. Ó, nagy dolog az, mikor a pók férfi akar lenni!... A pók ilyenkor hódítani akar! És aki eddig nyálazással, pókhálószövögetéssel boldogult: egyszerre még undorítóbbá válik, bepisz- kolja a tollát szennyel, piszokkal, és hódítani akar. Szennyet izzad, és megutáltatja a tollat velünk, kiknek — sajnos — a kollégájukká lett a pók. Megírtam pedig mindezt egy különös okból. Egy debreceni krajcáros lap durva, alantas, sértő támadásokat intéz egy fiatal, védtelen nő ellen. Teheti, mert színésznő szegény. Jó távol vagyok mindkettőjüktől, ahhoz a városhoz legfeljebb régi emlékek fűznek, a kérdéses színésznőt alig ismerem, mint színésznőt szigorúan bíráltam annak idején. Voltaképpen hát nem volna nekem ehhez a dologhoz közöm. De mert látom, hogy a solifuga háborítatlanul izzadja a szennyet, a solifuga, akit én — sajna — ismerek, — átkiáltok: ez már túlságos emberiesség, seperjétek le a falról, hiszen — „Gyermekkoromban jártam először Békéscsabán, és az idei karácsony előtt (amikor már állítólag ismert sportoló vagyok). Szívesen tértem vissza, hiszen két örömteli dolog is friss élmény. Az egyik, hogy itt milyen sokan szeretik és támogatják az úszást, a másik pedig, hogy ’93-ban az újságírók engem is felléptettek az Év sportolója szavazások történetében először a dobogóra.” Güttler Károly úszó írta e sorokat lapunk olvasóinak emlékkönyvébe. Güttler Károly tizenkétszeres bajnok, 1988-ban olimpiai ezüstérmes, tavaly Európa-bajnok, világcsúcstartó 200 méteres mellúszásban és 4x100 méteres váltóban pók!... AE. Fekete fehéren [ / Átcsomagolás Csomagot kaptam külföldről. Nincs ebben semmi rendkívüli, ha velem nem is, másokkal gyakran megesik. A csuda tudja mikor kopogtatott be hozzám utoljára a postás idegen földön feladott pakkal, most viszont — nagy örömömre — megtette, bár pechjére nem talált otthon. Sebaj — írja a szabályzat —, hagyni kell egy értesítő szelvényt, azon bekarikázni a csomag szót és feltüntetni hol, mikor vehető át. A derék postás meg is tette: nyomtatványon írt üzenete este ott árválkodott a postaládában. Délután, már jóval a megjelölt időpont előtt ott toporogtunk a postán, hadd lássuk, ki gondolt ránk a távolból? A kisasszony átvette az értesítést, térült-fodult s már előttünk is volt a csomag. Kaptuk volna ölbe, hogy szaladjunk vele haza és nekiessünk a nagyollóval, de a kisasszony szigorú szava megállított bennünket. Nyolcvan forint — mondta, s rábökött a csomagra ragasztott „Postai díjak” szelvényre. A papírcetlin rovatok sorakoztak: Vámtartozás, Vámközv. díj, Átcsomagolás, Házhoz kézb. A „Vámtartozás” rovatot üresen hagyták, a „Házhoz kézb.”-hez beírtak 40 forintot, de utóbb kihúzták, a „Vámközv. díjhoz” és az „Átcsomagoláshoz” szintén negyvenest jegyeztek be. Mint vámügyekben járatlan, halvány gőzöm sincs arról, mi a vámközv. díj. Biztosan nagyon fontos dolog, ha már az állampolgárra kivetik. Az átcsomagolásról viszont van némi sejtésem. Nyilván arról lehet szó, hogy a vámosok felbontották a nekem címzett csomagot, hogy megnézzék, tartalmaz-e vámköteles árut. A dolog rendjén való lenne, ha nem velem fizettetnék meg a ki- és visszacsomagolás költségét. A csomagomban való kurkászást ugyanis nem kértem. Mellesleg a feladó sem kérte, aki a csomagra nagy betűkkel ráírta a tartalmat. Ha a vámhivatal nem hisz neki, akkor legyen kedves és csomagoljon ingyen. Vagy csoma- goltasson a befizetett vámokból. Talán telik belőle. Árpási Zoltán
