Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-04 / 2. szám
1994. január 4., kedd KITEKINTÉS f X» ' «lg. MEGYEI HÍRLAP Herkulesfürdői emlékek Gondolom sokaknak „ugrik be” az ismert keringő címe, de bevallom jómagam csak nyár óta tudom azonosítani ezt a gyönyöró'dallamot. Ráadásul soksok minden egyebet is megtudtam erről a patinás — fénykorát a Monarchia idején éló' — fürdővárosról, ahová a nyáron jutottunk el egy autóbusz- nyi mezőkovácsházi gimnazistával. Sofőrünk „Simci” (Simon István) Temesváron állította le először a motort. Az 1989-es forradalom hős városa nemcsak közelmúltja miatt érdemel említést. Rendezett utcái meglepően tiszták és szépen parkosítottak a szökőkutas terei. Megnéztük az operaházat, az ortodox katedrálist, amely a legnagyobb ilyen építmény Romániában. Előtte a mára- marosi fafaragók impozáns munkája emlékeztet a forradalom mártírjaira. Természetesen felkerestük a Hunyadikastélyt is, ahol névadónk bronzszobra vigyázza a 16 ezer darabos madárgyűjtemény legszebb példányaiból berendezett tárlókat. Utunkat mészkőszirtjeinek mikroklímája különleges, ritka élőlények élettere. A vadul rohanó Cser- na-patak fölött már a rómaiak készítettek ma is látható, sziklába vájt utakat, de a víz szabályozására csak a XIX. század elején került sor. Két duzzasztó fogja vissza energiáját és kényszeríti turbinák hajtására. A gépek is érdekesek voltak, de a gát peremén tett séta nagy élményt nyújtott: mintha egy óriási, 40 méter magas félhordó tetején álltunk volna! „Betonhasát” a duzzasztott víz felé fordítja, s alul több mint 10, felül 5—6 méter vastag a nyomás miatt. Feljebb pedig most is működött egy takarmány daráló vízimalom. úton sütkérezett az a szarvasvipera, amit csoportunk megriasztott. Nyilván nem zsákmányszerzés miatt kúszott felénk, vesztére, mert egy „rutinos” helybéli kiránduló jól irányzott botütéssel leterítette a kisméretű állatot. A gyerekeket féltve nem tehettem mást, mint videóval megörökítettem utolsó mozdulatait, majd megpróbáltam oktatási célra — hisz a fajtaismeret életfontosságú is lehet — bőrét megmenteni. Mivel senkinek nem akaródzott zsebkését ideadni, így egy konzervdobozfedéllel sikerült egy „torzót” készítenem. A közjáték annyira lekötötte figyelmünket, hogy szinte észrvétlen értük el úticélunkat. Vas-oxidtól vörösre színeződött, 100 méternél magasabb, függőleges falról hull alá a permetfinomságú víz. A szél néha meg-meglibbenti a fehér fátylat, s ilyenkor a szivárvány is arrébb költözik. A sziklafal tövében pedig kényelmesen átsétálhattunk a vía temes völgyében folytattuk. Karánsebes után értük el „Kelet Kapuját”. Ezen a hágón keresztül özönlötték el országunkat egykor a török seregek. Rövid ereszkedés után Herku- lesfürdőre értünk, amitől három kilométerre egy magánkempingben ütöttünk tanyát. A Cserna-völgy Hossza közel 50 kilométer, a Bánsági-hegyek és a Déli-Kárpátok talákozásánál fekszik. Mind biológiai, mind geológiai szempontból rendkívül változatos. Bár kristályos kőzetek is találhatók itt, mégis a mészkő az uralkodó. Sok karsztjelenséget találunk (barlangok, víznyelők, szurdok- és szárazvölgyek). Mediterrán hatású éghajlata. Viperakaland Aradi túravezetőink, Láng István és Tünde korábbi tapasztalataik alapján tudtak a veszélyről és induláskor alapos oktatást kaptunk: hosszú, erős nadrág, bot, csoportos mozgás, és így tovább. Reméltük elkerüljük a találkozást. A Cserna-völgy közepéig busszal mentünk, majd gyalog indultunk a természetvédelmi területen lévő „Vinturatorea”- vízeséshez. Egyre sziklásabb lett a terep. A több méter magas falakon jól látszott az üledékes kőzet eredeti rétegződése. A meleg déli oldalakon karsztbokorerdők nőttek, láttuk az itt jellemző cserszömör- cét, melynek lombja ősszel vérvörösre színeződik. A túrazesés alatt. Csodás élmény volt. Még a rómaiak alapították és nevezték el Herkules istenről, aki a legenda szerint harcban megfáradt testét gyógyítgatta az itt feltörő termálvízzel. A fürdőtelep elpusztult, majd a XIX. század második felében épültek a ma is meglévő régi létesítmények (Ferenc József- udvar, Szapáry-fürdő). Sajnos a patinás épületek lepusztultak, de az új sokemeletes, modem szállodákkal szép összhatást nyújtva határozzák meg a völgy arculatát. A Vénus, Apolló és más istenekről elnevezett szállodák most jórészt üresen állnak, a szobák árai nem az átlagember fizetéséhez igazodnak. Aki mégis gyógyulni akar, az olcsó kempingben lakhat és a fürdést nem is kell fizetnie. A „Hét Meleg Forrás” nevű kemping közelében az országút alatt képeztek ki egy barlangszerű „néplavórt”. Kis betonmedencében folyik a 35 °C-nál melegebb, erősen radioaktív víz két vascsövön át. A tisztulást az állandó túlfolyás biztosítja. A derékig érő vízben 10—15 ember fürödhet egyszerre. Fenyőgerenda szolgál fogasként, átöltözni egy felfüggesztett nylonzsák mögött lehet. Alig száz méterre innét találjuk a legtermészetesebb gyógyfürdőt. Az országúiról 90 lépcsős, korláttal ellátott falétrán lehet leereszkedni a vízhez, majd egy jó erős lengőhídon lehet átkelni a túloldalra. A meder széle kövekkel van valamelyest lerekesztve, ezekben az öblökben forró víz szivárog fel záptojásszagú kénhidrogén bugyborékok kíséretében. Fürdés közben érdekes meglepetések érhetik az emA csaknem 150 éves Herkules szobor előtt A Cserna-völgy alsó duzzasztójánál bért. A homok hirtelen felforrósodhat az ember ülepe alatt egy- egy vízkitörés alkalmával. Ha túlságosan meleg a helyzet, egy lépés és a hegyi pataknál megszokott tíz-egynéhány fokos vízben hűsölhetünk. Hógolyózás 2000 méteren Több diáklánytól évek óta hallom a kritikát, hogy nem viszem őket a hátizsákos magashegyi túrákra. Az idén „kifogtam a szelet” a vitorlájukból. A vállalkozóbbakkal Csema Sattól indultunk a Godeanu csúcsra. Úgy gondoltam bemutathatom majd a növényzet magasság szerinti övezetességét. A mediterrán hatásnak tulajdonítom, hogy még 1500 méteren is bükkösben jártunk, aztán minden átmenet nélkül következtek a havasi rétek. Csak az északi oldalon mutathattam fenyvest és fölötte borókást, de hiányoztak a máshol oly jellemző törpefenyők. Az első hófoltnál nagy lelkesedéssel dobáltuk egymást a kicsit kásás hógombócokkal. Az időhiány kéríyszerített bennünket a visszafordulásra nem sokkal a csúcs (2229 méter) előtt. Sötétedett mire visszaértünk a táborba, de a fáradtság ellenére mindenki a termálfürdőzés mellett szavazott. „Rambók” a sötétből és barlangi (tor)túra Éjfélhez közelítve a lengőhíd- hoz értünk. A túlpartról határozott parancsszavak törték meg a síri csendet. Tagbaszakadt, állig felszerelt, zseblámpás férfi lépett fel a hídra, akit jó néhány ember követett. Azt hittük kommandós alakulat, de csak két hegyimentő fogta közre megszeppent csoportunkat. Másnap közelebbről is megismerkedtünk a kissé ijesztően biztosító emberekkel. Marian, a fiatalabb hegyimentős készségesen felajánlotta segítségét egy barlangtúrához. „Sissi” királyné egykori sétaútján közelítettünk a barlanghoz, majd nemsokára emberveszelytő törmeléklejtők következtek. Marian szakszerűen csomózgatta a kötélbiztosítást, már azt hittük makramé készül. Egyenként eresztett le mindannyiunkat. Ahogy telt az idő úgy taplóso- dott a nyelvünk a szomjúságtól. Végül elértük a hőn áhított függőleges hasadékot, amin bemászhattunk. Megérte! Csaknem húsz csepkőbarlang- ban jártam eddig, de ilyen képződményeket még nem láttam. A „normál” cseppkövekre mintha ezernyi gyöngyöt fűztek volna, máshol óriási karfiolszerű képződmények és szokatlan girbe-gurba formák. Visszafelé még egy gőzölgős barlangot ejtettünk útba, ahol a tompa dohogás mélybeli erők munkájáról árulkodott. Lefelé „megbocsátva” Mariannák még egy utolsó napi idegenvezetésre hívtuk. A Kazán-szorosban Álmom — a hajókirándulás — nem valósult meg. A Szerbia elleni embargó hatására egyetlen hajó sem szelte a hullámokat. Az út mégis csodálatos volt. Odafelé megnéztük Orsóvá új katolikus templomát, ami nemzetközi segítséggel, modern stílusban épült. A városnál tenger benyomását kelti a felduzzasztott Duna, nem úgy a szorosokban, ahol a 200 méteres szélességet sem éri el. A régi őrtornyok, vámépületek fölött eljárt az idő. Galambóc, Dren- kó, Szörényvár falai is elpusztultak, de a térség stratégiai jelentősége nem csökkent. A határőrök távcsővel figyelik egymást a folyó két partján és a forgalmat, ami a román oldalon megélénkült az 1989-es változások után. Előtte ide gyakorlatilag nem lehetett bejutni. A húsz kilométeres szorosban a dubovai kiöblösödé- sig mentünk, innen pillantottunk a Nagy-Kazánba, amelyet elkerül az országút. Visszafelé észrevettük az V. Római Légió mauzóleumát a szerb oldalon, mert az alacsony vízállás látni engedte az ókori harcosok méltó nyughelyét. Ezzel a képpel búcsúztunk a Dunától és a bánsági tájaktól. Sarkadi László tanár, Mezőkovácsháza, Hunyadi János Gimnázium Orsóvá nemzetközi segítséggel épült új, modern katolikus temploma fotó: szikszai Mónika, csicsely györgy ___v i— „ Alkalmi találkozó” — Határőrök és a mezőkovácsházi gimnazisták a Kis-Kazán szorosban
