Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

GAZDASÁG 1994. január 4., kedd Túljegyezték a Pillért Túljegyezték a Pillér Első In­gatlanbefektetési Alapot. Az alanyi jogú kárpótoltak a teljes igényelt befektetési jegy- mennyiséghez hozzájuthat­nak. A nem saját jogú kárpót­lási jeggyel rendelkező ma­gánszemély befektetők csu­pán az igényük egy részéhez, viszont a jogi személyek és a pénzintézetek számára nem jut a jegyzésen felkínált 1,354 milliárd forintos csomagból — közölte az MTI-vel Dani Csaba, a Prudent-Invest Be­fektetési Alapkezelő Rt. ügy­vezető igazgatója. A tízéves futamidejű ingat­lanalap tavaszi első jegyzése során az alapkezelő 2 milliárd forint névértékű befektetési jegyet kínált fel kárpótlási je­gyekért, ebből azonban csak 1,846 milliárd forintnyi fo­gyott. Az őszi kibocsátást azonban több, mint 130 millió forinttal túljegyezték. Össze­sen 1,468 milliárd forint név­értékű Pillér-jegyre volt igény, ebből 1,124 milliárdot az ala­nyi jogon kárpótoltak, 267 milliót magánszemélyek, 74 milliót jogi személyek, mint­egy 4 milliót pénzintézetek je­gyeztek. A befektetési jegyek kiosztása során az alanyi jogú kárpótoltak, ezután pedig a magánszemélyek közül a ki­sebb összeget jegyzők élvez­nek előnyt. Az alanyi jogú kár­pótoltak csoportja így a teljes jegyzett mennyiséget meg­kapja, a magánszemélyek kö­zött azonban csupán 230 mil­lió forint névértékű befekteté­si jegyet, az igényeknél 37 millió forinttal kevesebbet osztanak ki. A befektési jegye­ket januártól lehet átvenni. Csökkent a tejfogyasztás és a tejtermelés megyénkben A mezőgazdasággal foglalkozó sorozatunk mos­tani részében egy mezőgazdasági terméket fel­dolgozó nagyüzem vezetőjét faggatjuk. A Sárréti Tej Rt. két üzeme, a békéscsabai és a szeghalmi a termelőktől felvásárolt tejet dolgozza fel és érté­kesíti, így a mezőgazdaságban történtek közvet­lenül is érintik őket. Egyebek mellett erről is szót váltottunk Márky Albert vezérigazgatóval. — Először kérünk egy rövid értékelést, mit vártak az 1993-as esztendőtől és hogyan sikerült ezeknek megfelelni? — 1993-ra nyereséget terveztünk be, annak ellenére, hogy korábbi kinnlévőségeink egy ré­szét ebben az évben kellett „lenyelni”. Ez mint­egy 30 millió forint összeg, ám mi fellendülést vártunk és azt, hogy szigorú gazdálkodás mellett sikeres évünk lehet. Bár az eredményünkről csak később lesz tiszta képünk, az már most nyilvánva­ló, hogy részvényeseinknek több osztalékot tu­dunk fizetni, mint terveztük. —Hogyan gazdálkodtak 1993-ban, miben tud­tak előre lépni? —Nem volt könnyű a folyamatos gazdálkodás feltételeit biztosítani, hiszen például sokkal nehe­zebb volt hitelhez jutni. Piacaink szerencsére megmaradtak, a korszerűsítések, mint apoharazó gépek, a csomagológép mind a versenyképes­ségünket javították. Természetesen új termékkel bővítjük a kínálatunkat, idei újdonságunk a kalci- sajt és a kalci-túrókrém lesz. A közeljövőben beindítjuk Szeghalmon az üveges tej gyártását is. —Eddig az rt. termelési és értékesítési gondja­iról, terveiről esett szó. Mi a helyzet a tejfelvásár­lás területén? — 1993 novemberéig a felvásárlás területén nem voltak nagyobb gondjaink, bár problémák már korábban is mutatkoztak. A mezőgazdaság általános válsága a szarvasmarha-tartókat is elér­te, így csökken a termelés. A felvásárolható tej mennyiségének csökkenése azért nem okoz na­gyobb gondot, mert sajnos csökkent a tej és tejtermékek fogyasztása is. A mezőgazdasági jogviszonyok rendezetlensége, a bizonytalan pénzügyek, a drága takarmány vezetett oda, hogy sok helyen egyszerűen levágták a jól tejelő tehe­net is. Összességében sokkal inkább a rendezetlen viszonyok miatt esett vissza a termelés, mint a jövedelmezőség csökkenése miatt. A több év óta tartó aszály drágává tette a takarmányozást, ugyanakkor a tejtermelők jelentős részének nincs pénze ezt fedezni. —Akarnak-e és tudnak-e segíteni a tejtermelők gondjain? — Természetesen jól felfogott érdekünk segí­teni régi és új termelőinket. Ennek formája lehet, hogy meghitelezzük a tejpénzt, vagyis előleget adunk a tejre. Szeretnénk a termelők fajtaválasz­tását is segíteni azzal, hogy a jobban eladható, magas fehérjetartalmú tejet termelő fajták felé orientáljuk őket. 1994. január elsejétől átlagban mintegy tizenöt százalékkal növeltük felvásárlási árainkat, például az extra minőségű tejet az eddigi huszonkettő helyett huszonöt forintért vesszük át. Gila Károly Frank Aponyi: Hogyan lehet valaki sikeres vállalkozó? 32. IMIHICW ] BUSINESS! í SCIiOÜI. $ Idős emberek ellátása Ahogy az emberek élettartama hosszabbodik, egyre több az idős ember, akik gyakran elha­gyatottak, magányosak vagy betegek. Szinte mindenkinek van olyan idős rokona vagy ismerőse, akinek az ellátása gondot jelent. Ott van persze a nyugdíjasotthonok lehetősé­ge, de nem minden esetben ez a jó vagy az elérhető megol­dás. Az sem biztos, hogy min­denkinek vannak olyan gyere­kei vagy hozzátartozói, akik segíteni tudnak. Miért ne nyújthatna ön se­gítséget ezeknek a rászoruló embereknek? Ha megvannak az adottságai, szereti az embe­reket és van türelme, akkor nemcsak velük és hozzátarto­zóikkal tesz jót ezzel a szolgá­lattal, hanem saját magának is jelentős mellékjövedelmet biztosíthat. Rengeteg olyan idős vagy beteg ember van, akik nem szorulnak állandó orvosi fel­ügyeletre, mégsem képesek önállóan ellátni magukat. Ho­gyan találhatja meg ezeket a segítségre szoruló embereket? Természetesen hirdethet új­ságban, de készítsen plakáto­kat is, amiket orvosi rendelők­ben, templomokban, közér­tekben helyezzen el! • Látogassa meg ezeket az embereket, vásároljon be ne­kik, vagy egyszerűen csak be­szélgessen el velük! Kísérje el őket, ha orvoshoz kell men­niük, szerezze be a gyógysze­reiket, főzzön nekik, attól függ, hogy ki milyen szolgál­tatást igényel! Ezt a szolgáltatást az esetek egy részében nem az idős em­ber maga, hanem valamelyik családtagja fogja fizetni, aki­nek szintén könnyebbség az ön rendszeres látogatása és törő­dése. Számoljon óradíjat, láto­gatásonként! díjat vagy heti, havi átalányt. Ezt a szolgálatot nem kell nagyvállalkozásként működ­tetni, eleinte saját munkáját is tovább végezheti mellette. (Folytatjuk) Szeretne Ön több pénzt csinálni? Jöjjön el az American Business School kétnapos előadás- technikai tanfolyamai valamelyikére! Mint a Békés Megyei Hírlap újságolvasója kedvezményt kap és megismerkedik más üzlettulajdonosokkal, vállalatvezetőkkel, menedzse­rekkel, üzletkötőkkel, kereskedőkkel, azaz vállalkozókkal vagy leendő vállalkozókkal. Még ma kérjen részletes tájékoztatót programjainkról! American Business School: 1122 Budapest, Goldmark K. u. 14. Tel.: 1553-161; 1751-477; (9—16 óráig). Fax: 1551-524. Magyarország növekvő' szerepe a németországi cégek vállalati stratégiájában / Beszélgetés dr. Amdt Fleischerrel, az Állami Vagyonügynökség német tanácsadójával —Minthogy ön hosszabb ideje az Állami Vagyonügynökség­nél dolgozó külföldi tanács­adóként és a német testvérin­tézmény, a Treuhand státuszá­ba tartozó vezető szakértőként úgyszólván perszonálunióban bennfentes és kívülálló, tanul­ságosnak ígérkezik a magyar- országi privatizálással kap- * csolatban szerzett tapasztala­tait megismerni. Hogyan ítéli meg a magyarországi privati­zálás most kibontakozó új sza­kaszát, amelyet számos új módszer bevezetésén túl a töb­bi között az jellemez, hogy a befektetők által fizetendő áron kívül egyre nagyobb hangsúlyt kap a megítélésben a termelés és a foglalkoztatás terén vál­lalt kötelezettség? — Miután az állami ipari tulajdonnak hozzávetőleg 30 százalékát eladták már Ma­gyarországon, most növekvő számban olyan vállalatok kerülnek sorra, amelyeknek lehet ugyan bizonyos vonz­erejük, de nagy a tőkeszükség­letük is. Ezért tekintetbe kell venni, hogy a szóba jöhető be­ruházó csupán korlátozott mennyiségű tőkével rendelke­zik, amelyet hatékonyan akar befektetni, és ezért nem szán­dékozik azt teljes egészében az eladási ár kiegyenlítésére fordítani, mert ez az összeg számára végső soron lényegé­ben elveszett. Ez egyébként különös mértékben vonatko­zik a belföldi befektetőkre. Ezen túlmenően nyilvánva­lóvá vált, hogy a privatizálan­dó vállalatokat sokszor át kell szervezni, és még a privatizá­lás előtt célszerű leválasztani egyes részlegeket róluk. En­nek a feladatnak az elvégzésé­re kisebb holdingokat alapíta­nak, amelyekhez hozzávető­leg 10-10 vállalat tartozik majd. Ezeknek a holdingok­nak a vezetése irányítja majd a hozzájuk tartozó vállalatok átalakulását. Egyébként a Treuhand Né­metországban ehhez hasonló módon oldotta meg azoknak a cégeknek az átszervezését, amelyek eredeti állapotukban nem lettek volna eladhatóak. Ezzel a módszerrel a belföldi középrétegek számára is von­zó befektetési kínálatot lehet teremteni. —Hogyan magyarázza azt a különbséget, hogy míg a Ma­gyarországon eszközölt külföl­di befektetések terén az Egyesült Államok első helyen, Németország a második, majd Ausztria a harmadik helyen áll, addig a privatizált vállala­tok megvétele terén Ausztria áll az élen, míg Németország a második és Franciaország a harmadik? — Ennek az az oka, hogy a Magyarország közelében fek­vő német és osztrák cégek sok­kal jobban ismerik a magyar- országi helyzetet, mint ameri­kai versenytársaik és ezek az ismeretek csökkentik a ma­gyar vállalatok megvásárlásá­val együtt járó kockázatot. Az Egyesült Államokból néhány világcég eszközölt Magyaror­szágon nagyobb beruházást, bár itt is vitatható, hogy az osztrák határ közelében létesí­tett Opel gyár amerikai vagy német beruházás-e, mert a pénz a németországi Opel Mű­vektől jött. A lényeg, hogy az amerikai középvállalatoknak túl messze van Magyarország. Ezért az amerikai világcégek által Magyarországon befek­tetett tőke nagyon jelentős ugyan, de az amerikai— magyar vegyes vállalatok szá­ma viszonylag kevés. — Abból a tényből, hogy a legutóbbi időben olyan nagy német befektetések váltak is­mertté mint az Audi győri mo­torgyárának építése, lehet-e arra következtetni, hogy nö­vekszik a német cégek Ma­gyarország mint telephely iránti érdeklődése? — Németországban most nagyon sok cégnél került napi­rendre a versenyképességnek a költségek csökkentése útján történő javítása. Míg az NDK megszűnése utáni első évek­ben túlnyomórészt az új tarto­mányokra irányult a fi­gyelmük, most számos cég vállalati stratégiájának a ki­alakításánál alternatív telep­helyeket vesznek tekintetbe. Az utóbbi időben a magyar- országi privatizálási kínálatról az Állami Vagyonügynökség által a Köln, Hamburg, Mann­heim, München és Berlin vá­rosaiban az ottani kamarák közreműködésével rendezett, úgynevezett befektetői szemi­náriumokon élénk érdeklődést tapasztaltam Magyarország iránt. Átlagosan 50—150 résztvevővel tartották ezeket a rendezvényeket, és minden al­kalommal egy Magyarorszá­gon már letelepedett német vállalkozó is beszámolt eddigi tapasztalatairól. Nagy jelentősége van annak is, hogy ma már a német cégek megtalálják házi bankjukat Magyarországon is, és hogy ellentétben a legtöbb volt szo­cialista országgal, lényegében létrejött Magyarországon a pi­acgazdálkodás jogi feltétel- rendszere. 1994-ben az is érez­teti már hatását, hogy a Deut­sche Bank, Németország leg­nagyobb kereskedelmi bankja az Állami Vagyonügynökség­gel kötött megállapodás értel­mében kiterjedt fiókhálózatán keresztül tájékoztatja majd az éreklődőket a magyarországi befektetési lehetőségekről. Az interjút a Figyelő december 22-ei számá­ban megjelent mellék­letéből vettük át. Az Opelt a magyarok már egy kicsit magukénak érzik Sikerült a piacon maradni, az idén új termé­kekkel jövünk elő

Next

/
Thumbnails
Contents