Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-18 / 14. szám
© 1994. január 18., kedd SPORT Srékés MEGYEI HÍRLAP Még három mérkőzés vár a tengerparti városban a lila-fehérekre Akár Kamcsatkára is elmennék, noha... Szarvas 11-est hibázott, aztán ő lőtte a gólokat a teremtornán Mint lapunk tegnapi számában írtuk: a Békéscsabai Előre FC labdarúgócsa- \o pata már javában játssza az előkészületi mérkőzéseket a németországi túrája során, amelyet a Techem cég támogat. Tegnap a délutáni órákban sikerült „telefonvégre kapni” Pásztor Józsefet, a csapat vezető edzőjét, akivel az eddig eltelt időről, a pénteki nagypályás mérkőzésről és a hét végi teremtornáról beszélgettünk. — Rettentően fárasztó út után „kirándultunk” Cottbustól 150 kilométerre, ahol a harmadosztályú Brandenburg együttesével vettük fel a harcot — mondja Pásztor József. — Nem volt szerencsénk, már az első percben kaptunk egy gólt. A hosszú út után fáradtan mozgott a társaság, s a félidő lefújása előtt újra Udvarácz kapujában táncolt a labda. A fordulás után, a 48. percben Szarvas egy 11-est hibázott, mi viszont egy újabb gólt kaptunk, így alakult ki a 3—0-ás végeredmény. —Hogyan állt fel az együttes? — Mindenki szóhoz jutott az első összecsapáson, de a következő kezdőcsapat lépett pályára: Udvarácz — Mracskó, Usmajev, Szenti, Zahorán — Árgyelán, Csató, Fodor, Vancea — Váczi, Kulcsár. — A hét végi, cottbusi teremtorna hogyan zajlott? — Kilenc német csapat és mi lettünk két csoportba besorolva. Mindkét napon telt ház, azaz ezerötszáz néző előtt küzdöttek az együttesek. Szombaton két szoros eredményű vereséget szenvedtünk, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy számunkra meglehetősen ismeretlen, illetve szokatlan szabályokkal játszottuk a meccseket. Vasárnap viszont hat, majd hét góllal terheltük meg az ellenfelek hálóját, ami azt jelenti, addigra megtanultuk az újszerű szabályokat. Ezzel együtt csak harmadikak lettünk a csoportban, ahonnan csak az első kettő jutott a fináléba. Még így is bekerülhettünk voina döntőbe, ha szerencsésebbek vagyunk, mert a keresztbeverések nem éppen javunkra billentették a mérleg nyelvét. —A tornán kik szerepeltek jól? — A mérkőzések egyik érdekessége volt, hogy egyszer 15 percig tartottak. Alig mondtuk az éljent, már vége is volt a csatának. Két sort lehetett nevezni, ebből az Udvarácz — Zahorán, Szarvas, Vancea Fodor ötös kitűnően játszott, a Csató, Szenti, Árgyelán, Váczi támadó négyes viszont halványabb volt. A házi gólkirályunk Szarvas volt, aki ötször volt eredményes. Végül a tornát a házigazda Cottbus együttese nyerte.-—Mikor utaztatok tovább? — Még vasárnap újra útra keltünk, s négyszáz kilométeres autóbuszozás után értünk el Rostockba, pontosabban onnan húsz kilométerre egy kisebb településre, O. Graal-Müritzbe, ahol elszállásoltak bennünket. Szép helyen vagyunk, az ablakaink a tengerre néznek. —Sérült, beteg? — Szerencsére nincs, Baji Tomit leszámítva, aki még otthon sérült meg az utolsó edzésen, amikor ráesett a csuklójára. Jelenleg is gipszben van a keze, de futni, erősíteni azért tud. —Hogyan alakul a további program? — Azt ígérték, ragyogó pályák, kondi- és tornaterem vár bennünket. Nos, egyetlenegy pálya van, az is csupa hó és jég, így tréningezni itt nem tudunk. Hétfőn délelőtt is csak futóedzést tudtam tartani, délután pedig teremben folytattuk a munkát. Most egyébként ragyogó napsütés van, nappal 0 Celsius fok körüli „meleggel”, de éjjel nagyon kemény faggyal. Az már bizonyossá vált, hogy szinte minden napra jut egy mérkőzés, de igazán még nem tudjuk, hogy kik lesznek az ellenfelek. Péntekig leszünk itt, akkor még 14 órakor játszunk egy búcsúmérkőzést, majd közvetlen utána indulunk haza. Jávor Péter Gyomaendródön is megkezdték Január í 3-án kezdte meg a felkészülést a tavaszi szezonra a Gyomaendrődi FC NB III-as labdarúgócsapata. Mint Vass Ignác technikai vezetőtől megtudtuk, a Körös-parti együttes tagjainak heti öt edzést, négy szabadtérit és egy tornatermit vezényel a fiatal szakvezető, Plástyik János, aki bízik abban, hogy a tavasszal már nem kell játékosként is segítenie a csapatot. A 16 tagú keretbe két tehetséges ifjúsági játékos, Vatai és Feuerwerker is felkerült. Az ősszel sérüléssel bajlódó Kugyela is megkezdte a munkát, miként a közelmúltban porcműtéten átesett Durucskó. A többiekkel gyakorol Kéki és Pataki, akik az idény végéig vállalták, hogy segítik az együttest a bentmaradásért vívott harcban. Újság még a csapat háza táján, hogy a nyáron a volt Jugoszláviából érkezett Holló testvérek játékára nem tart igényt a klub. Az első edzőmérkőzést január 29-én Szarvason, a helyi NB Il-es Vasassal vívják a gyomaendrődiek, majd a Mezőberény és Kisújszállás ellen lépnek pályára két-két alkalommal a Körös-partiak. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a Totó 2. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 1 darab, nyereménye 7 millió 682 ezer 643 forint; 13 találatos szelvény 3 darab, nyereményük egyenként 1 millió 723 ezer 049 forint; a 12 találatos szelvényekre egyenként 18 ezer 137 forintot; all találatos szelvényekre egyenként 1131 forintot; a 10 találatos szelvényekre egyenként 202 forintot fizetnek. 1. Sampdoria—Juventus 2. Foggia—Lecce Név: _________________________________ C ím:_________________________________ A múlt héten a főmérkőzést, az Atalanta— Torino találkozót (2—2) kilencen találták el, közülük a következő három olvasónknak kedvezett a szerencse: Kátai András, Gyula, Pósteleki u. 15., Nagy József , Magyarbánhe- gyes, Aradi u. 10., ifj. PutnokiSándor, Mezőberény, Ókért u. 51. Valamennyien egy-egy 1000 forintos vásárlási ajándékcsekket nyertek, amelyet kiadónk, a Népújság Kft. biztosít, s amelyet a csekken megjelölt üzletekben válthatnak be. A szerencsés nyertesek az utalványokat postán kapják meg. A héten olasz labdarúgó-mérkőzés szerepel fő- és pótmérkőzésként. Ezúttal is 1000 forintos vásárlási csekket nyerhetnek a helyesen tippelők közül a legszerencsésebbek. Az e heti tippeknek január 21-éig, péntekig kell beérkezniük. Mindenki több tippel is részt vehet, amelyet postán vagy személyesen is eljuttathat címünkre: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A játékban csak azok vehetnek részt, akik a lapunkból kivágott szelvénnyel tippelnek. Ahány kivágott szelvényt küld be, annyi tippel vehet részt játékunkban. A borítékra vagy a levelezőlapra kérjük ráírni: „Góltotó!” ...nem vagyok vándormadár típus Régóta készültem beszélgetni Cseh Andrással, igaz, nem rajta múlt, hogy nem jött össze. A véletlen sietett a segítségemre, így most már semmi akadálya, hogy a Nagyszénásról indult, egykori békéscsabai labdarúgó pályafutásáról, múltjáról és jövőjéről beszélgessünk. — Kisgyerekként megfordult a fejedben, hogy ilyen karriert futhatsz be? — Dehogy, de nagyon szerettem focizni. Nagyszénáson, ahol születtem, a Partizán utcában volt egy grundszerűség, oda jártunk rúgni a labdát, csak ebédelni szaladt haza minden kölyök, aztán usgyi, vissza! — Volt valaki, aki a hobbi szintnél többre biztatott? — Itt, Szénáson senki. Nyolcadikos koromban volt egy tehetségkutató verseny, de a végére kiestem, mert nem találtak tehetségesnek! Akkor Szombati Gyuri bácsi, az Előre utánpótlással foglalkozó edzője segített, adott önbizalmat. Tizennégy évesen kerültem a keze alá, huszonegy éves koromig játszottam az Előrénél. Saját nevelésnek számítottam. Voltam serdülő- és ifiválogatott. — Mikor játszottad az első NB l-es meccsedet? — Tizenhét évesen, Diósgyőrben. 2—0-ás vesztésre álltunk, amikor becserélt az edző, úgy voltak vele, most már mindegy, álljon be ez a gyerek! 2—2 lett a végeredmény, persze nem miattam! Prémiumos meccs volt, s az volt a szokás, hogy az újonc az ilyen bemutatkozás után megvendégeli a csapatot. Nem volt sok az a pénz, elmulattuk, nem az számított, hanem az, hogy egyáltalán sikerült a bemutatkozás. —Kire, mire emlékszel vissza szívesen ebből az időből? — Szombati Gyuri bácsira, nagyon szerettem. A barátokra is, nagyon jó volt a légkör..., 20 éves koromig. Akkor volt egy edző — szándékosan nem említem a nevét —, azt mondta, hogy az életben nem lesz belőlem futballista. Az a fél év rettenetes volt, el akart sózni más csapathoz, mert nem látott bennem fantáziát. —Mikor kerültél el Csabáról és hová? — Éppen tíz éve, 1984-ben. Először azért, mert Csabán nemkívánatos lettem, bevonultattak katonának. Mezőtúrra kerültem a Szabó Lajos SE-hez öt hónapra. Akkor indult a juniorbajnokság, ami azóta sincs, illetve másként hívják. De akkor volt, és nekem bejött, mert ezután behívtak innen húsz játékost a Honvédhoz próbajátékra — ezt akkor problémák nélkül meg lehetett tenni —, tízen maradtak, köztük én is. A hátralévő időre odakerültem, a leszerelés után pedig szerződést kaptam. Nyolc évet töltöttem el a Hon- védban, az utolsó két évet csapatkapitányként. — Négyszeres válogatott vagy, mesélnél erről? — Hogyne, ezek közül egy történelmi csata volt, az első Magyarország—Ukrajna mérkőzés. Játszottam Izrael, kétszer Katar ellen. —Most a BVSC-Dreher csapatában játszol. Miért ez a visszalépés, amikor a Honvéd- ban jól érezted magad, rangod volt? — Meggondolatlanság volt eljönni, utólag látom. Úgy éreztem, váltanom kell. Maradhattam volna, de a BVSC-t választottam. __? — Nézd, lejárófélben volt a szerződésem, bizonytalannak éreztem a vezetést: akarnak szerződést kötni velem vagy sem?! Többször rákérdeztem, húzták, halasztották a döntést, én pedig makacsságból, s mert úgy éreztem, többet érdemiek ennél a Honvédtói, több választási lehetőség mellett a BVSC- hez mentem. — Csak téged tartottak ilyen bizonytalanságban vagy a többieket is? — Akkoriban kerültek 51 százalékos belga résztulajdonba a csapat részvényei. Ez pedig azt jelentette, hogy a belga menedzser határozta meg, kik legyenek a „jó” játékosok. De ez nem elég, ez nem egyenlő a csapattal, amint ezt az azóta elért eredmények is igazolják... — Mégis, óriási a nívókülönbség a két csapat között. Azt mondtad, megbántad, hogy eljöttél. Ha hívnának, visszamennél? — Persze. —Nem hívtak? — Nem... —Mit gondolsz, miért? — Úgy érzem, van még legalább öt jó évem, jó kondícióban vagyok, bírnám a terhelést, de 30 éves vagyok. Inkább a fiatalabbak kapnak lehetőséget a szakvezetéstől... — Hogy érzed magad a BVSC-ben? — Jó a társaság. Csak kis csapat, kis lehetőségekkel, ezzel elmondtam mindent. Nem az első helyért kell játszanunk, hanem akiesés ellen. Aztmond- ta az edzőm, sokat tehetek a csapat jobb szerepléséért, az elmúlt szezonban a legjobbnak ítélte a teljesítményemet, én pedig úgy érzem, ennél is többet tudok, s ez biztosan pozitívan hatna a többiekre. Jobb teljesítményt kell nyújtani — mert ennél csak jobbat lehet —, s ha lenne eredmény, meglenne az anyagi háttér is. Szeretném, ha jól szerepelne a csapat, szeretnék maradni is. Nem vagyok az a vándormadár típus —- egyszer kapkodtam, akkor is hibáztam. Mégis, ha kiesnénk vagy valami gond lenne — a nyáron lejár a szerződésem —, úgy érzem, tudnék váltani. —Sokan szerződnek külföldre. Neked nem volt lehetőséged vagy nem használtad ki? — A mai helyzetben nem kapkodnak a magyar játékosok után. Védő és középpályás után végképp nem. Ha kell valaki, az á csatár vagy olyan középpályás, aki gólpasszt ad... — Ha valami csoda folytán mehetnél, s még választhatnál is, hova mennél szívesen? —Akár Kamcsatkára is, csak anyagilag megérje! —Mire e sorok megjelennek, tart az alapozási időszak. Van valami a felkészülési módszerben, amin változtatnál? — Az ország egyik legjobb edzőgamitúrája a miénk, így semmit. —Mégis, mi az, ami nem hoz tűzbe? — A futás... — Kik ellen fogtok játszani először? —A Fradival, aztán jön hozzánk a Videoton, majd mi jövünk Csabára, Debrecenbe. Jó lenne ezen az első négy fordulón négy pontot szerezni, a bennmaradáshoz mindenképpen kéne. — Ha mégis bekövetkezik a vég a vasutasok szániára, hová mennél? — Nem tudom. Ahol az anyagiak... — Nem először említed. Ennyire fontos számodra a pénz? — Most már igen. Mint mondtam, van még pár jó évem, aztán... Van néhápy szakmám, valamelyiket majd csak tudom hasznosítani. —Nagyfiad, Adám ötesztendős. Van a srácnak gömbérzéke? — Rugdalja a labdát kegyetlenül, mint a többi gyerek. Örök izgő-mozgó, kifáradhatatlan. —Labdarúgó lesz őis? — Sem rá, sem le nem beszélem majd. De szeretném... — Többször szóba került az életkorod. Nem ez volt beszélgetésünk apropója, de lehetett volna: januárban leszel 30 éves. Boldog születésnapot, és még sok jó évet! ■—Köszönöm! J. V.K. Cseh András (középen) itt még békéscsabai színekben... ' Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Arpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség ^ nriTT'fín 1 f FnUTM mm A n kiad®: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66)441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441- k H \ V h I rj I || I AU ,545» hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710, telex: 83-312. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Postai tgffiynmUÜÜ ItIIjVJ l LI llllXíJfir 'Hírlapkereskedelmi Rt., Szeged, Tisza L. krt. 47. Telefon: (62) 325-978, és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál. (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. Hl ISSN 12151068
