Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-18 / 14. szám
tüF.KF.S MKGYK1 HÍklAP 1 I MEGYEIKÖRKÉP 1994. január 18., kedd | o Közlekedési bál A békéscsabai Fiume Szálló éttermében rendezi meg a Békés Megyei Közlekedéstudományi Egyesület január 29-én, szombaton 19 órakor a közlekedési bált. A szórakozáson kívül lehetőséget teremtenek a megyei közlekedési szakemberek reprezentatív találkozására is. Licit az árusítóhelyekre A békéscsabai polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodája az Andrássy úti közterületen kialakított árusítóhelyek bérleti jogának megállapítására versenytárgyalást tart. A licitjanuár 24-én fél 9-től lesz a városháza dísztermében. A részvételi feltételekről Novák Erika ad felvilágosítást a városüzemeltetési irodán. Újraindítják ? A mezőhegyesi kendergyárban 1992 tavasza óta áll a termelés. A gyártelepet az üzemvezető és nyolc dolgozó őrzi. Az előző években felhalmozódott készletet folyamatosan értékesítik: a kendert például Romániába viszik, az ottani partner bútorlappal fizet az áruért. Jó hír az egykori dolgozóknak, hogy a gyár az idén 200 hektáron termeltet kendert; mintegy 1000 tonna rostnövény feldolgozása várható Mezőhegyesen. Lehet sátorozni a gyopárosi strandon Orosházán nemrégiben tartottak lakossági fórumot Gyopá- rosfürdő rendezési terve kapcsán. A dokumentumokból kiderült, hogy Gyopároson lehetőség van újabb üdülőtelkek kialakítására. A Szentesi úton családi házak (egyéni szükségletet kielégítő állattartással) építését is engedélyezik úgy, hogy a már meglévő üdülőtelkek jogi helyzete változatlan marad. A hosszú távú tervek közöt szerepel a parkerdő növelése, de jelenleg akadályt jelentenek az ide benyúló tanyaszerű ingatlanok (az önkormányzat megvétellel vagy kisajátítással akarja ezeket megszerezni). A szakemberek fontosnak tartják a strandnak, illetve a kiszolgálóegységeknek a fejlesztését, ezért a terv tartalmazza a strandhoz kapcsolódó kemping és sportkomplexum kialakítását. Szó esett még a volt úttörőtábor sorsáról is. Ide ifjúsági tábor kerülne (elképzelhető a sátras megoldás). Az úthálózat fejlesztése kapcsán parázs vita alakult ki a Springer dűlő miatt, ami Gyo- párost és a Szőlő városrészt köti (kötné) össze. Annak burkolása 60 millió forintot emésztene fel, a városnak nincs rá pénze. A vita azzal zárult, ha előteremtik a forintokat, akkor egy újabb fórumon beszélik meg az út további sorsát. — L. Szemétből megmentett értékek Az ország legjobb ifjúsági bélyeggyűjtői Az Ádám bácsi jobbján ülő Tóth Györgynek szeretné átadni a stafétabotot a generációkat FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET bélyeggyűjtésre nevelt házaspár Az asztal közepén bíbor színben pompázik a gyönyörű kristály serleg, körülötte bélyegalbumok fölé hajló gyermekfejek. Láthatóan mindenki nagyon jól érzi magát a békéscsabai ifjúsági ház bé- lyeggyűjtő csapatában, hiszen a szakkör az 1993-as év munkájáért elnyerte „Az ország legjobban működő ifjúsági bé- lyeggyűjtői” címet. Beszélgetésünket a szakkör vezetőivel, az immár hetvenes éveiket taposó, de örök ifjú Zsilinszky házaspárral kezdjük. — Klári néni arany-, Ádám bácsi bronzjelvényes bé- lyeggyűjtő. Mióta szentelik szabadidejüket ennek a léleknemesítő foglalatosságnak ? — A bélyeggyűjtést a legtöbb ember gyerekkorában kezdi, így volt ez velünk is. Az amatőr gyűjtögetés azonban soha nem érhet fel a szervezett tevékenységgel. Még Pitvaroson tanítottunk, amikor 1959ben beléptünk a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségébe. Pedagógusként folyamatosan igyekeztünk bé- lyeggyűjtésre is nevelni a gyerekeket, mert ezáltal nagyon sok ismerethez juthatnak. Aki például az állatokat ábrázoló bélyegeket gyűjti, az megismeri az állatvilágot, de ugyanígy feltárulhat valaki előtt a történelem, a képzőművészet vagy a sport világa. —Az ifjúsági ház szakkörét mióta vezetik? — 1976-ban kezdtük el. A gyerekekkel azonban nemcsak a bélyeggyűjtés fortélyait tanítjuk meg, hanem értékmentésre is biztatjuk őket. Minden páros szombat délelőttjén jövünk itt össze a gyerekekkel, kicseréljük a legújabb információkat, valamint versenyekre, kiállításokra készülünk. Februárban Gyulán lesz egy megyei kiállítás Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából, erre képzőművészeti anyagokkal fogunk benevezni. A tavaszi szünetben országos, májusban Orosházán várostörténeti bélyegkiállítás lesz, így nem unatkozunk. —Sokan foglalkoznak napjainkban bélyeggyűjtéssel? — Sajnos egyre kevesebben. Mondhatnám úgy is, hogy válságban van ez a nagyon hasznos szenvedély. A fiataloknak nincs rá pénzük, az idősek pedig eladják gyűjteményeiket, hogy kiegészíthessék a nyugdíjukat. A mélypont haszna, hogy olcsón lehet bélyegekhez jutni. Mi nem adjuk fel, viszont pénzszűke miatt nem tudunk minden versenyen, kiállításon részt venni, mert drága az utazás. A szakkör tagjai arra kértek, írjam meg, hogy aki sajnálja kidobni a szép bélyegeket, az borítékostul juttassa el hozzájuk, az ő kezükben értékké válik. —Lenthár— „Drága bakter úr...!” Barna Lajos a kis széntüzelésű kályháján az ebédjét melegíti. Kint megbolondult az időjárás, mert január közepén nem átall plusz 12 fokot mutatni a hőmérő. így aztán a csöpp „bakterház- ban” — ami lehet vagy 9 négyzetméter — a bedurrantott kályha jóvoltából trópusi a hőség. Csak arra van időm, hogy bemutatkozzam, mert a váltókezelő felpattan a kis székről és már tekeri is le a Kétegyházi úton lévő egész karos sorompót. —Mondja, drága bakter úr!—szólítom meg amikor visszajön, de a szavamba vág: —Tudja ezt a vasutasok csúfhévnek tartják... — Pedig szívesen tenném meg az anyag címének azt a nagy sikerű táncdalt, aminek az Barna Lajos váltókezelő azt mondja, sokan nem szeretik, ha bakter úrnak nevezik őket, bár őt ez igazából nem zavarja... volt a címe, hogy ,JDrága bakter úr...” Barna Lajos váltókezelő elmosolyodik: ,JLát azon ne múljon!” Félszavakat sem tudok kiejteni a számon, mert a kurblis telefon másodpercenként csörög. Barna Lajos felveszi, a füléhez emeli, s hallgat nagyokat. Mintha csak hallgatózna, hogy mások mit beszélnek. Meg is érzi mire gondolok, mert erre ad választ a következő mondatában: — Tudja, meg kell hallgatnunk, hogy a forgalmista milyen rendelkezéseket ad ki; milyen vonat honnan, hova tart, melyik vágányra állt be. Ha nekem adja az utasítást, akkor kell visszaismételni, mit mondott, s akkor más őrhelyek szolgálatban lévő váltókezelői „hallgatóznak” csöndben. —Békéscsaba körzetében hány őrhely létezik? —Öt. Ebből az 1 -es őrhely az enyém. —Ezen a vonalon merrefutnak a szerelvények? — Gyula, Kötegyán, Vésztő felé mennek a személyvonatok és a teherszerelvények. —Mondja, naponta hányszor húzza fel, tekeri le a sorompót? — Húsz-huszonötször legalább... A hideg fut végig a hátamon, mert látom, hogy egy biciklis átbújik a leeresztett sorompó alatt, a vonat meg alig lehet 100 méternél többre. — Hány meg hány ilyen szabálytalankodót látok naponta! És ha fütyülök neki, még meg van sértve és bántó szavakat kiabál felém. Tavaly Jánoszugnál figyelmetlenül ment át egy férfi. Elkapta a vonat, azt sem tudtuk ki az, mert nem volt nála igazolvány. Másnap meghalt a kórházban. Felháborítóan fegyelmezetlenek és figyelmetlenek az emberek. Babakocsit tol át nem egyszer a kismama, biciklivel, gyalog bújnak át a sorompó alatt. Pedig milyen könnyen jön a baj... Be kell fejeznem a szakaszosra sikerült beszélgetést, mert a vonatok jönnek, mennek, a kurblis telefon meg csörög megállás nélkül... B.V. Ujszalonta és Mezőgyán Útért kiált a sarkadi régió Ujszalonta és Mezőgyán földrajzilag hat kilométerre fekszik egymástól, ám amikor beáll az esős, sáros idő, ez a távolság több mint negyven kilométerre bővül, mert a két települést összekötő földút használhatatlanná válik. A szilárd burkolatú út megépítése az egész környék lakóinak érdeke, hisz ez nem pusztán csak Mezőgyán és Ujszalonta szomszédságát „hitelesítené”, hanem kisebb régiókat hozna közelebb egymáshoz. A hat kilométer hosszúságú útszakasz megépítése a tavalyi kalkulációk szerint 67 millió forintba került volna, ám ez az összeg az idén már természetesen jóval magasabb. A hattízmillió forintos költségvetésből gazdálkodó kis önkormányzatok ezt a pénzt sohasem fogják tudni előteremteni, azaz a vágy csakis központi anyagi fedezetek révén válhat úttá. Varnyú Sándor, a Békés Megyei Közúti Igazgatóság munkatársa elmondta: a Mezőgyán Ujszalonta közötti útszakasz nem tartozik állami tulajdonba, jelenleg a megyei önkormányzat koordinálása alatt áll. Az igazgatóság az önkormányzattal karöltve már nyújtott be pályázatot az út megépítésére, ám ez nem járt sikerrel. A mostani helyzetben úgy tűnik, a határmenti települések támogatására talán nagyobb lehetőség mutatkozik, ezért ismét megpróbálják megpályázni az út kivitelezéséhez szükséges pénzt. Az említett útszakasszal kapcsolatos jelenlegi helyzetről a megyei önkormányzatnál is érdeklődtünk, ahol Galovicz Mihály tói, a gazdasági és területfejlesztési osztály munkatársától a következő tájékoztatást kaptuk: az Ujszalonta és Mezőgyán közötti út megépítésének terve már 1992-ben elkészült. Azóta is valamilyen pályázati módon igyekeznek pénzt szerezni a kivitelezésre, ám állami támogatások elnyeréséhez bizonyos arányú saját anyagi erő is szükségeltetik, márpedig ma erre sem a helyi önkormányzatoknak, sem a megyeinek nincs kerete. Ennek ellenére az útszakasz témája a többi leendő összekötőutak terveivel együtt napirenden van, viszont a megépítésre belátható időn belül aligha kerülhet sor. Magyari Barna Megszorításokról vállalkozóknak Nincs olyan vállalkozó, aki ne találkozott volna már az év elején a megváltozott elszámolási szabályokkal. A változások pontos alkalmazása érdekében Mezőkovácsházán folyamatos tájékoztatást biztosítanak a polgármesteri hivatalban az érintetteknek. Ennek egyik láncszemeként került sor a napokban arra a komplex összefoglalóra, amelyet a mezőkovácsháziak meghívására, a helyi kiskereskedőknek tartott Czibula Zoltán, a KISOSZ titkára a hivatal tanácskozótermében. Tájékoztatójában először a változás okairól, a lehetséges hitel- feltételekről, valamint a kamarai törvény bevezetéséről szólt, majd kitért az idei jogszabályváltozás részleteire. Érintette többek között az adókulcsok, az alkalmazotti kedvezmények változását, a nyugtaadás kötelezettségeit, a gépkocsiköltségeket, a társadalombiztosítás, a hitelkamat, az áfa-elszámolás lehetőségeit és nem utolsósorban a bírságolási tételek emelkedését. Ezt követően Engelhardt József a hivatal nevében az önkormányzat és a kiskereskedők még szorosabb együttműködésére hívta fel a jelenlevők figyelmét. Végül a résztvevő vállalkozók tettek fel kérdéseket. Mint hallottuk, a vállalkozói üzletmenettel kapcsolatos gondok megoldására továbbra is igénybe vehető a mezőkovácsházi hivatalban szerdánként az ingyenes tanácsadás. H.M. Egy kis lószíntan - kezdőknek és haladóknak? Petőcz Károly, amikor belép a szerkesztőségi szobában kissé meghúzza a száját. Látszik rajta, hogy meg van rólam a véleménye. Lóügyekben „műveletlennek” tart. — Ön leírta, hogy fehér ló nem létezik — kezdi mindjárt a téma közepén. — De hát engem így tájékoztattak — mondom, érzem, hogy az érvem „gyenge”! Hagyom hát, hogy Petőcz úr érveljen. —Fehér színű a ló akkor, ha a fedőszőrök és az úgynevezett hosszú szőrök (farok, sörény, üstök) is fehérek. Ritka egyed, Németországban, Dániában, Amerikában fordul elő. Az ezüstfehér ló bőre és patája palaszürke. Ez tulajdonképpen nem fehér, csupán a teljesen megőszült szürke ló színe. Egy lóra azt mondani, hogy barna, csak egy laikus engedheti meg magának. Mert ha a fedőszörök barnák, a hosszú szőrök és a lábvég fekete, akkor a ló színe pej. Ha a hosszú szőrök színe nem fekete, hanem barna, akkor a ló színe sárga. A szürke szín a lovaknál a korosodás jele. Ezek a lovak ugyanis színesen születnek. A kép alapján a ló nagy valószínűséggel szürke, de azért még fehér ló létezik! — Mind szép, amit elmondott, de hát én annak alapján írtam meg az anyagot, ahogyan tájékoztattak, s bevallom, lóügyekben valóban gyengébb vagyok az átlagnál... —Azért jöttem be, hogy ezt elmondjam. A ló színének meghatározása nem egyszerű feladat. Régebben a magyar nyelv közel 300 szót használt a lovak színének megjelölésére. Természetresen ma már ésszerűen csökkent ezeknek a száma. Bár nemzetközileg teljesen egyöntetű lószín-megha- tározás sajnos nem létezik, de a főszínek megnevezése viszonylag egységes. * Egy kis lószíntan, — Petőcz Károlytól. Remélem mindenki egyetért vele, s nem keresnek meg azzal, hogy nem egészen így néz ki a helyzet... B.V.
