Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

1994. január 17., hétfő HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Aláírásgyűjtés A szombat óta Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szak- szervezete néven működő ér­dekképviselet (korábban Köz- alkalmazottak Szakszerveze­te) aláírásgyűjtést kezdemé­nyez annak érdekében, hogy az Országgyűlés tárgyalja újra a női nyugdíjkorhatár feleme­lésének kezdeti időpontját. Fodor és az MSZDP A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt természetesnek tartja, hogy a volt fídeszes, Fodor Gábor egy másik libe­rális párthoz csatlakozott, de miután elképzelései közel áll­nak az MSZDP nézeteihez is, választási küzdelmében mi is támogatjuk — jelentette be tegnap Király Zoltán. Ezt az ajánlatot Fodor Gábor elfo­gadta — tette hozzá az MSZDP elnöke. Szamaritánusok szövetsége Az ország különféle területein tevékenykedő több mint tíz szamaritánus egyesület orszá­gos szövetséget alakított szombaton Budapesten. Az egyesületeket főként azok az egészségügyben, a szociális ellátás területén dolgozók hozták létre, akik közvetlenül érzékelik az elesettséget, a rá­szorultságot. A leginkább adományok formájában ren­delkezésre álló összegeket jó szervezéssel kívánják a rászo­rulók érdekében minél haté­konyabban felhasználni. így például gondozást szerveznek időseknek, betegeknek, ét­keztetést szegényeknek, to­vábbá segítik a betegszállí­tást. Szópárbaj a mezőgazdaságról Szombaton sakkórákkal mért szópárbajt vívott egymással Szekszárdon Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke és Zsí­ros Géza, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságá­nak elnöke a nyilvánosság előtt. Mindkét politikusnak egy óra állt rendelkezésére, hogy megválaszoljon tíz elő­zetesen megfogalmazott kér­dést. A legtöbb kérdés a falu megváltozott helyzete, a szö­vetkezeti átalakulás körül for­gott. Azt próbálták tisztázni, életképes-e az a szövetkezeti forma, ami most létezik, to- ' vábbá mik a magángazdaság esélyei a mai Magyarorszá­gon. Nagy Tamás elmondta: véleménye szerint nem vette , figyelembe senki 1990-ben — a törvényalkotás előtt —, hogy a magyar termelőszövetkeze­tek különböznek más kelet-eu­rópai országok szövetkezetei­től, pedig nálunk a háztáji gaz­daság, a melléküzemi tevé­kenység, a vállalkozási lehető­ségek miatt nem is volt igazá­ból szocialista típusú a tsz az utóbbi évtizedben. Értékeit meghagyva lehetett és kellett volna átalakítani, jobbá tenni a meglévő konstrukciót, e he­lyett azonban az a főszerep jutott á törvénynek, hogy vala­milyen módon szétzilálja eze­ket a szövetkezeteket — fejtet­te ki az Agrárszövetség elnöke. A mai állapotokat úgy jelle­mezte, hogy gazdaságilag in­kább csak tőkehasznosító tár­saságok, mint a klasszikus eu­rópai szövetkezeti modellre emlékeztető gazdasági egysé­gek jöttek létre az átalakulás­sal. Nemcsak az a baj, hogy nagy a tőkehiány, nem tudják Zsíros Géza, a „párbajozók” egyike: „Békésben gyorsan erősödnek a magángazdasá­gok!” igénybe venni a magas kamatú hiteleket a szövetkezetek, hi­szen ugyanilyen helyzetben van a magángazdaságok több­sége is. Az új tulajdonviszo­nyok olyan helyzetet teremtet­tek, hogy sokkal többen van­nak azok, akik bérbe akarják adni a földjüket, mint akik ma­guk művelik. Ugyanakkor több helyen nem is akarják bérbe venni a felajánlott földet a szövetkezetek, mert nem éri meg. így persze a tulajdonos is rosszul jár. A jövedelmezőségre vonat­kozóan a maga szövetkezeté­nek példáját hozta fel Nagy Tamás — a gyáli Szabadság Szövetkezetben dolgozik mint elnök —, mondván, hogy sok mindennel foglalkoznak, ami jövedelmező, mégis kicsi a nyereség, a mai közgazdasági viszonyok mellett. Arra a kér­désre, hogy kik jártak jól a szövetkezeti átalakulás évei­ben, úgy válaszolt: a szövetke­zetekben praktikusan minden­ki rosszul járt. Majd hozzátet­te: fontos, hogy az új szövetke­zetek magántulajdonon ala­puljanak, és a nyitottság, az önkéntesség elve érvényesül­jön, amit egyébként céloz is a törvény. Zsíros Géza — elismerve, hogy a megfelelően szerve­zett, kereskedni, szolgáltatni tudó szövetkezeteknek van jö­vőjük —jó néhány példát em­lített a Békés megyében gyor­san erősödő magángazdasá­gokról. Békésben tavaly 17 ezer magángazda vetett búzát. Tudomása szerint a megyében olyan település is van, ahol már négyszáz gazda vett új traktort, ismer olyan családot, amelyik évi négyezer hízott sertés nevelésére vállalkozott, mégpedig olyan sikeresen, hogy a vágóállatok igazi hús­sertések, megfelelnek a magas exportigényeknek is. A Parlament Mezőgazdasá­gi Bizottságának elnökétől megkérdezték: mi az oka, hogy egy kormányzati ciklus már három agrárminisztert „elfogyasztott”? Föltették azt a kérdést is, hogy ebben maga Antall József döntött-e, vagy érdemi beleszólása volt a koa­lícióhoz tartozó Kisgazdapárt­nak? Zsíros Géza elmondta: jelen volt a döntéshozatalnál, ezért tudja, hogy nem a mi­niszterelnök választotta ki a személyeket erre a miniszteri posztra, hanem a kisgazdapár­ti képviselők, pártkörök dön­töttek. Zsíros Géza megje­gyezte: nem kívánom saját pártomat bántani, de felhívom a figyelmét mindazoknak, akik ezzel az ágazattal — a mezőgazdasággal — felelős­séggel akarnak bánni, legye­nek körültekintőbbek, és ta­nulják meg gyakorolni a poli­tikai hatalmat. Uj fejlemények a taszári tragédia ügyében A Kaposvári Városi Bíróság szombaton tartott tárgyalásán elrendelte Petró Csabának az egy hónapos előzetes letartóz­tatását. Mint ismeretes, Petró Csaba vezette azt a teherautót, amely a 12 halálos áldozatot követelő taszári tragédiát okozta. Az indoklás szerint er­re a nyomozás érdekében van szükség. Ujkéry Csaba, a megyei bí­róság elnöke elmondta: amennyiben a nyomozás meg­kívánja, a városi bíróság to­vábbi egy hónappal meg­hosszabbíthatja az előzetes le­tartóztatást. Ugyanakkor beje­lentette: a baleset körülmé­nyeit vizsgáló anyag hamaro­san elkészül, így várhatóan rö­vid időn belül megkezdődhet a bírósági eljárás. A tárgyaláson a teherautó vezetője is jelen volt, de nem kívánt szólni. Védője az újság­írók kérdésére kijelentette: vannak és lesznek olyan ada­tok, amelyek az eddigi sajtó- közleményektől eltérő felelőst állapítanak majd meg. Szerin­te a rakomány nem volt túlsú­lyos, és a rakodás sem volt szabálytalan. Érkeznek az adóívek Az adóhatóság befejezte az adóívek postázását azoknak a magánszemélyeknek, akik az elmúlt években saját maguk készítették bevallásukat. Azok, akik rövid időn belül nem kapják meg a csomagot, az adóhatóságok ügyfélszol­gálatain juthatnak hozzá az in­gyenes nyomtatványokhoz. Ugyanígy az ügyfélszolgálati irodákon szerezhetik be az adóíveiket azok, akik az el­múlt évre szóló bevallást már maguk fogják elkészíteni. A legközelebbi teendő, amit az adózó áílampolgároknak el kell végezniük, hogy beszer­zik a bevallások teljesítéséhez szükséges igazolásokat. A munkáltatók január 31-ig kö­telesek alkalmazottaiknak igazolást adni az éves jövedel­meikről, valamint a befizetett adóelőlegekről. A január 31-i határidő az egyéb szerveze­tekre is vonatkozik, amelyek igazolásaira szüksége lehet az adózóknak. Ilyenek például az alapítványi igazolások, ha az alapítvány számlájára befize­tett összeget le kívánja vonni adóalapjából az adózó. Hason­ló módon a befektetési alapok is igazolást adnak ki azoknak, akik a befektetési kedvez­ménnyel kívánnak élni. Mind­azoknak, akik az előzetesen befizetett adóelőlegekből a végleges elszámolás alapján vissza kívánnak igényelni, ér­demes minél hamarabb elké­szíteniük adóbevallásukat, hi­szen az APEH a visszaigényelt összeget köteles a bevallás be­érkezésétől számított 30 na­pon belül eljuttatni a vissza­igénylőnek. A bevallást azon­ban azok is elküldhetik hama­rabb az APEH-hez, akiknek további adót kell befizetniük. A befizetéssel azonban ezek az adózók is megvárhatják a március 20-ai határidőt. ■*­A repülő csészealjak titka Vendégek a világűrből 7. Ufók és űrhajósok Hiteles feljegyzések bizonyít­ják, hogy az eddigiek folyamán ufókat nemcsak közönséges földi halandók láttak, hanem az e téren laikusnak egyáltalán nem mondható űrhajósok is több esetben meglepő tapaszta­lataikról számolhattak be. Most már tagadhatatlan, és mind több és több olyan adat szivárog ki, amely azt bizonyít­ja, hogy az elmúlt repülések alatt igen furcsa események is történtek. Különösen az ameri­kai Gemini és Apollo űrhajók legénysége látott olyan dolgo­kat, amelyekről senkinek sem volt szabad nyilatkozniuk. Egyébként a földi irányítóköz­pontnak mindenről részletesen beszámoltak, ez azonban min­den tekintetben feltétlen titok­tartást parancsolt az ügyben. Walter Schirra űrhajós volt, aki a Mercury—8-on repülve elsőként használt rejtélyes szö­veget az ufók megjelölésére. „Mikulást” említett, hogy érte­sítse a földi irányítókat: hajója mellett megjelentek a repülő csészealjak. Akkor még—bár a szó nyílt adásában hangzott el, a sok rádióhallgató egyenes adás­ban hallotta—senki sem figyelt fel a dologra. De amikor aztán James Lovell, a Gemini—8-at irányítva, a Hold körül repülve ugyancsak ezt a szót használta, sok rádióhallgató és tévénéző megértette: ennek a szónak bi­zonyos jelentése van, amelyet csak a beavatottak értenek. „Éppen most győződtünk meg róla, hogy Mikulás csakugyan létezik” — mondta Lövell az irányítóközpontnak, miközben a Hold számunkra örökké látha­tatlan oldala fölött repült el. 1968. július 20-án, az Apol­lo—11 történelmi útján, az első holdraszállás előtt, Édwin Ald- rin filmezte a Holdat, miközben a földi űrhajó azt megkerülte. A láthatáron hirtelen két, külön­böző nagyságú, fényes, ragyo­gó kör vagy kerek tárgy jelent meg, ezek repülés közben hol eltávolodtak egymástól, hol kö­zeledtek egymáshoz. Úgy ma­nővereztek, ahogyan arra földi járművek nem lennének képe­sek. Mindez filmre került. Neil Armstrong, aki másnap az első emberként lépett a Holdra, azt mondta erről: „Nagyon megle­pődtem, de hát a saját szemem­mel láttam...” Egyébként más furcsa dol­gok is történtek az Apollo—11 repülésével kapcsolatban. Ugyanis a földi rádióamatőrök egy adásban olyan furcsa han­gokat hallottak, mintha moz­dony sípolt volna, később pe­dig elektromos fűrészgép zaját vélték felismerni. Az első, aki űrhajójával le is fényképezett egy repülő csé­szealjat, James McDivitt volt, 1965. június 4-én, a Gemini fedélzetén, amikor Hawaii fe­lett repült. A kövekező fotósok Frank Borman és a már említett James Lovell voltak; a Gemini—8 fe­délzetéről 1965 decemberében két ufót vettek észre, amelyek körülbelül 800 méter távolság­ban repültek az űrhajótól. A két asztronauta kiváló minőségű felvételeket készített. A repülő tárgyak itt gombákhoz hasonlí­tottak és alsó részükön valami­féle meghajtómű látszik. A következő évben James Lovell és Edwin Aldrin a Gemi­ni—12 fedélzetéről ismét meg­figyeltek két ufót, körülbelül egy kilométerre az űrhajótól. Ok is lefényképezték az isme­retlen eredetű objektumokat. Frank Borman, James Lo­vell, majd Thomas Stafford és John Younk még más alkal­makkor is fényképeztek ufó­kat. Például az Apollo—10 le­génysége fotózta le azt az ufót, amely elkísérte őket egész úton a Hold körül és a Földre való visszarepülésük alatt. Végül pedig az Apollo—11- ről Edwin Aldrin az első hold- raszállást megelőző napon két csészealjat fényképezett le, amelyek az űrhajós szavai sze­rint „véletlenül éppen arra repültek.” Mindezen felvételeket 1975 júniusában nyilvánosságra hoz­ta az amerikai Modem People magazin. A szerkesztőség nem volt hajlandó közölni, milyen úton-módon jutott hozzá a fel­vételekhez, ám később kiszivá­rogtatták, hogy a NASA egyes vezetői révén szerezték meg a fotókat... (Folytatjuk) „Szárnyalnak a szabad madarak” Az SZDSZ Országos Tanácsa 1994. január 8- án azzal kezdte az új évet, hogy felgyorsítja azoknak a létfontosságú programoknak meg­tárgyalását és elfogadását, amelyek az ellen­zéki szerep egyre rövidülő időszakára, de fő­ként a várható kormányzati felelősségre tekin­tettel meghatározzák az ország teendőit a fennmaradás, a megerősödés és a fokozatos fejlődés érdekében. Abból a szándékból kiindulva, hogy megyénk lakossága minél tisztábban láthasson már a választási „előfutamokban”, hogy minél jobban megismerhesse a liberális elképzeléseket, a Békés Megye Hírlap hasábjain sorozatot indít az olvasók tájékoztatása céljából. Sorozatuk első részében a párt külpolitikai programtervezetét veszik górcső alá. A külügyi programot az OT már kb. 1 éve elfo­gadta, de az azóta történt kül- és belpolitikai események szükségessé teszik néhány kér­dés újragondolását. A program — Szent-lványi István szerint — elsősorban stratégiai jellegű, nem foglalkozik a múlt kritikájával. Három fontos teendő köré csoportosítható: in­tegrációs törekvések, biztonsági követelmé­nyek és a szomszédsági politika kérdése. Az első kérdéskörben szerencsésnek mondha­tó, hogy egyfajta konszenzus kialakult a parla­menti pártok között, egyetértés abban, hogy mindenfajta, az európai integrációt segítő tö­rekvést támogatni, szorgalmazni kell. A biz­tonságpolitika egyszerre jelenti az ország területi sérthetetlenségének és az állampolgá­rok biztonságának garantálását. Napjaink eseményei, a révkomáromi találkozó, a prágai megbeszélések megmutatják, hogy a rövid távú biztonságpolitikai garanciákra való törekvés kudarcba fulladt, hogy ezen a téren óhajaink irreálisak. A külpolitikát nem lehet kizárólag külső garan­ciákra alapozni. Szükségünk van egy átgondolt magatartáskó­dexre, melynek vezérfonala a hatpárti egyezte­téseken kimunkált biztonságpolitikai alapelvek gyűjteménye lehet. A leglényegesebb biztonságpolitikai tényező a gazdasági fejlettség, a demokrácia által bizto­sított belső stabilitás és mint a passzív garan­cia szerepel a nem túlméretezett, de hatékony hadsereg. A szomszédsági kapcsolatrendszer Magyaror­szág számára rendkívül fontos. Az elmúlt évek külpolitikai törekvései nem ol­dották, inkább fokozták azokat a feszültsége­ket, amelyek országunk és szomszédaink kö­zött fennállnak. Az MSZP álláspontjával szemben a liberális vélemény az, hogy ezek a gondok rövid távon nem oldhatók meg. Le kell szögezni, hogy Magyarország az euró­pai határok fenntartásában érdekelt. Ez együttműködésre alapozott szomszédsági po­litikát igényel és hosszú távra biztosíthatja az előrelépés lehetőségeit. A kisebbségi jogok, az egyéni és kollektív jo­gok sok problémát vetnek fel. Ilyen kérdés az anyanyelv használata is. Természetes, hogy csak bizonyos létszámot meghaladó közösség számára biztosítható. A kollektív jogok eszméjétől sokan berzenked­nek, ezért az egyéni jogokban rejlő lehetősé­geket kell minél jobban kiaknázni. Az autonómia kérdése is fontos, de a fogalma­kat pontosítani kell, hiszen a szomszédos or­szágokban komoly félelmek élnek, hogy itt területi autonómiáról van szó. Különösen erős ez a félelem a szlovákokban, ami komolyan ronthatja a szlovákiai magyarság helyzetét. Az SZDSZ figyelembe veszi a kétoldalú kapcso­latban a szomszéd népek érzékenységét is. A vitában hozzászólók kifejtették, hogy Euró­pában bebizonyosodott, hogy a volt szocialista országokban megvalósulhat a liberális kor­mányzás és ez komoly eredményeket érhet el a külpolitikában (I. Szlovénia). Ki kell jelen­tenünk, hogy a kisebbségekkel való foglalko­zás a mindenkori magyar kormányok köteles­sége. A jelenlegi kormányzat kliensrendszert alakí­tott ki a szomszédos országok kisebbségé­ben, ami szemben áll az SZDSZ programjával. Károsnak tartjuk az autonómiáról elhangzó re­torikai produkciókat. A meglévő anyagi forrá­sok más típusú elosztására, felhasználására és annak ellenőrzésére van szükség. Kis János hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a kisebbségi politikában két lehetőség áll előttünk: vagy olyan konfliktusokat gerjesztünk szomszédainkkal, amit csak külső beavatko­zással lehet megoldani, vagy pedig nem tűzünk ki olyan programokat, amelyek elszige­telik a magyar kisebbségi ügyeket és indoko­latlanul félelmeket szülnek szomszédainkban. Nyilvánvaló, hogy a második megoldás a he­lyes. A párt külpolitikai programját végül az OT egy­hangú igen szavazással fogadta el.

Next

/
Thumbnails
Contents