Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. január 12., szerda | o Óvodai alapítvány A tanulmányi, kulturális és sportcélú kirándulások megvalósításáért, valamint játékok, sportszerek vásárlására és az oktatás feltételeinek javítására alapítványt hozott létre a békéscsabai Dr. Becsey Oszkár utcai óvoda 150 ezer forint alapító összeggel. Az alapítvány működését a város képvi- selő-testülete is támogatja. A naiv festő sikere A közelmúltban rendezték meg Újkígyóson Masa Antal- né Perza Mária naiv festő kiállítását. A siker várakozáson felüli volt. Az idős asszonyt felkereste a Szegedi Televízió stábja is, akik riportot készítettek vele. Az adás után az ország szinte valamennyi részéből jelentkeztek: megrendeléssel látták el Masánét és kiállításra hívták őt. Első a vízmű! A mezőhegyesi városi vízmű fejlesztésére céltámogatásból és saját erőből 1994-ben összesen 25 millió forintot kíván fordítani a képviselő- testület. E nagy jelentőségű beruházás miatt egyéb fejlesztési, felújítási munkák elvégzésére kevés pénze marad az önkormányzatnak. Mindössze a diákotthon tetőszerkezetének kijavítását és a második világháborús emlékmű munkálatainak befejezését tervezik, együttesen 1 millió 600 ezer forint értékben. Elkészült a kollégium alapozása A 164 millió forint beruházási költséggel megvalósuló 155 ágyas békési kollégium a helyi Vektor Építőipari Vállalkozási Kft. generálkivitelezésében épül. Az elmúlt esztendő végén a kivitelezők végeztek a létesítmény alapozásával, mely munkák összege 9—10 millió forint. A napokban a BÁÉV Rt. alvállalkozóként a talpgerendák elhelyezésével és a falszerkezet építésével folytatja a munkát. át Hoppá! Minap a helyiek által nemes egyszerűséggel „professzor- képző”-nek nevezett kocsma előtt a nyakamba borul a szalonspiccen már jócskán túl lévő atyafi, aki tüzetesen szem- revett, majd így szólt: „Téged ismerlek valahonnan!”. Átfutott rajtam a melegség, hiába, no, mégsem dolgozok, írogatok csak úgy a vakvilágba, lám, már ebben a késdobáló- ban is tudnak rólam. Kihúztam magam és már éppen kérdezni akartam, melyik cikkem tetszett neki annyira, hogy felfigyelt rám, amikor beszélgető- társam folytatta előzőleg félbehagyott gondolatát: „Tudom már, honnan vagy ismerős, tegnap te maradtál adósom itt a kocsmába egy nagy- fröccsel. Na gyere, most megengedem, hogy megadd a tartozásodat!”. Színházi bemutató kicsiknek és nagyoknak Csukás-Bergendy: Bohóc az egész család... meg a postás is Süsü, a jólelkű sárkány, gyermeknemzedékek kedvence. A kemény kalap és krumpliorr hősei, Bagaméri úr, a fagyialtos, meg Lópici Gáspár plakátragasztó — úgyis, mint az utca hírmondója — igaz barátaink lettek. Most pedig alighanem új barátságok köttetnek, hisz Csukás István, számos mesefigura szülőatyja színdarabbal örvendeztette meg ifjú rajongóit. A Békés Megyei Jókai Színház pénteken mutatta be Csukás—Bergendy: Bohóc az egész család... meg a postás is című zenés játékát. Üdvözlet az érkezőnek! Persze, megérdemel néhány jó szót az is, aki hívja és szívesen látja a vendéget. A Jókai Színházé az érdem, hogy darabot írattak Csukás Istvánnal. Jó hagyomány nálunk, hogy gyermekszínházi ősbemutatókat tart a társulat, s hála a televíziós közvetítéseknek, ezek a produkciók el is viszik a Körös-parti teátrum hírét messzi vidékekre. S ha Csukás István „háziszerzővé” szegődik hozzánk, valószínű, hogy csak nyertesei lesznek e szövetségnek. Főképpen a gyermekközönség a nyerő, hiszen üde történeteket lát és hall, jól szórakozik az ifjú publikum. Cirkusz az egész világ, és bohóc benne minden férfi és nő. Shakespeare véleménye — alaposan átformálva — ím ismét bizonyosságot nyer. Jó is, ha néha önmagunkon Születésnapi meglepetés készül a nagymamának (Zalai Tamás, Dariday Róbert és Kara Tünde fh.) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET felülemelkedve nézzük a világot, s benne saját cselekedeteinket. Hiszen a cirkusz ősidők óta mindig az élet lényegét ábrázolta: sími és nevetni lehet az artistákon. Nem véletlen, hogy Csukás István is oly erősen vonzódik a cirkuszművészethez, s hogy ebben a művében is csupa „világszám” szerepel. Színes fények, flitteres ruhák csillogása, színtiszta káprázat minden, s ha a dobpergés után felcsattan a kikiáltó harsány szava: „produkció- óó!”, egyszer csak azt vesszük észre, hogy ezt mi magunk is meg tudnánk cselekedni. A csodák hétköznapiak, itt vannak körülöttünk. Nem csupán az egész család, no meg a postás, de valamennyien rizsporos bohócok lehetünk, csupán szív kell hozzá és hajlandóság, hogy átadjuk magunkat a játék örömének. S a nagy produkció közben könnyebben elviselhető az a másik „cirkusz”, amely a színházon kívül zajlik. Szerencsés órában született meg Csukás István és szívbéli druszája, Bergendy István alkotói barátsága. Mint oly sok közös munkájukból, a mostani zenés játékból is árad a humor, a derű, az életöröm. Olyan jól kiegészíti egymást a szerzőpáros, hogy szinte észre sem vesszük, ha felváltva közük szóban, versben vagy zenében, hogy élni szép, élni jó, csak figyeljük a körülöttünk megbúvó csodát. Ok csupán segítenek látni a fényt, hallani a dalt, amelyet olyan jó velük dúdolni. Hiszen már ott motoszkált bennünk a ritmus, de kellett a két jókedvű mester, aki rímekbe és kottafejekbe formálja az érzéseinket. És persze kellett a minden szépet- jót befogadni képes közönség, a gyerekek. Csak az ő mércéjük hiteles, nevetésük és tap- ’ suk a legfőbb jutalom, amivel színházi embereket díjazni lehet. Gergely László, a bemutató rendezője, komolyan veszi az ifjak szolgálatát: sallangoktól mentes, tiszta, szép előadáson kelti életre a művet. Úgy tűnik, a színház is zavarban lehetett a darab műfaját illetően, hiszen a szerzők mint bohócmusicalt jegyzik a munkájukat, a színlapon viszont már mesemusical van. De nem is ez a fontos, hiszen van itt zene és van mese, amely a bohócokról szól, s hogy ki milyen sorrendben írja a szavakat, szíve joga. Fontos viszont, hogy az előadást a gyerekek élvezik, szeretik, és másnap mesélhetik majd, micsoda dolgokat láttak a színházban. Színvonalas előadást láttak, ahol Langmár András díszletei közt, Horváth Éva jelmezeiben bőven kijutott a taps a szereplőknek. Muszte Anna, Dariday Róbert, Nagy Erika, Tomanek Gábor, Kara Tünde, Dégi János, Kovács Ferenc, Csipke Sándor és Kalapos László hálás publikum elismerésével büszkélkedhet. S amikor az előadás végén a karmester, Bátkai József ismétlésre vezényelte a zenekart, a trombitaszót és a dob pergését is túlharsogta a csillogó szemű apróságok határozott kívánsága: vissza, vissza! Andódy Tibor „Ámen” nélkül buszozunk Csabán Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlése az elmúlt év végén nem tudott dönteni a Körös Volán által bonyolított, a város közigazgatási határán belüli helyi autóbusz-közlekedés viteldíjairól. Korábban már határoztak arról, hogy új autóbuszmotorok vásárlásához 3 millió forintot ad a Volánnak a város, ám a viteldíjakról decemberben akartak dönteni. Az előterjesztés szerint egy menetjegy ára 30 forint, míg az autóbuszon váltott jegy ára 40. Az egyvonalas bérlet 680, az összvonalas 895, míg a tanuló és a nyugdíjas bérlet havi 218 forintba kerül. A dolog így is működik a városban, ám a törvény szerint az áment erre a város közgyűlésének kellett volna kimondani. A decemberi közgyűlés pedig — a nagy véleményeltérések miatt — a hatósági ármegállapítás kérdését levette a napirendről. Jelenleg tehát „törvénytelen” árakon buszozunk Békéscsabán. B. S.E. Békés-bánsági egyháztörténet Szálljon le a magas lóról! Megjelent Kis Bálint egykori szentesi lelkipásztor „A békés—bánsági református egyházmegye története” című 1836-ban írt műve. A három szomszédmegye, Békés, Csa- nád és Csongrád múltját faggató könyv a „Dél alföldi évszázadok” sorozat ötödik köteteként látott napvilágot. A vésztői születésű, Debrecenben és Jénában tanuló tudós református pap számos tankönyvet és történeti munkát jelentetett meg, s az utókor az alföldi népéletkutatás egyik úttörőjét tiszteli benne. A most kiadott egyháztörténetben a Körös—Maros köz, valamint a Bánság reformátusságának múltját tárja föl. A kötetben olvasható Kis Bálintnak „A szentesi reformata ekklésia históriája” című kéziratban megmaradt műve, valamint önéletrajza is. A reformkori tudós lelkész életútját Kormos László ismerteti, a kötetet mutatók és képek egészítik ki. (MTI) Megjelent a KŐRÖS VIDÉKI A dénesmajori brutális gyilkosságról készült képes beszámolóval „indít” a Körösvidéki Zsaru legfrissebb száma. Egy szeghalmi tudósításból pedig arról értesülhetünk, hogy ellopták Pavarottit... Zavarba ejtő hír a bűnözők számára: immár a magyar rendőrség is Skodákkal vetheti magát a mindenre elszántak nyomába (kép is van róla). Még egy meglepetés: a megye két középiskolájának rendészetiközbiztonsági képzést nyújtó kísérleti osztályai iránt hatalmas az érdeklődés. Hajói belegondolunk, nem is olyan meglepő. Az olvasó ellátogathat a békéscsabai 2. számú általános iskola D. A. D. A. órájára is. A határainkon túlra pillantó rovat ezúttal Oroszorszára, Romániára, Dél-Koreára, Németországra, Lengyelországra, Grúziára és Algériára „vet szemet”. Ló és lovasa, no és a kerékpáros jól megférnek a keskeny úton egymás mellett fotó: bv A keresztapa provokál Január 24-e Romániában Havasalföld és Moldova múlt század közepi egyesülésének évfordulója. Az ünnepre ki így készülődik, ki úgy. Gheorghe Funarsem hagyja ki a kínálkozó alkalmat, a maga módján előkészít egy provokációt, melyre ismét a Kolozsvárfőterén álló Mátyás-szobrot szemelte ki apropóul. Véleménye szerint a latin nyelvűfelirat (Mathias Rex) a magyar kommunisták és horthys- ták közös megegyezésének műve, ezért mélyen sérti a román lakosságot. A keresztelőre tehát még az évforduló előtt sort akar keríteni, s a szobor feliratát román nyelvűre (Mátéi Corvinul) kívánja kicserélni. Nincs olyan ember, aki el tudná képzelni, hogy Funár tervének végrehajtását a kolozsváriak szó nélkül végignéznék. Ismét adott egy helyzet, amit úgy kell megoldaniok, hogy az egykori magyar király szobrát se érje sérelem, ugyanakkor el is kerüljék azokat a szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyeknek később megint csak az erdélyi magyarok isszák meg a levét. Újra és újra felmerülő idegtépő helyzet. Vajon meddig kénytelen még a csárdást életveszélyes, borotvaélen való táncolásra felcserélni a romániai magyarság f L.M. —Leszállna a magas lóról egy pillanatra? — állok „merészen” a Gyulai út kerékpárúját eltorlaszolva az ott poroszkáló két lovas elé Újkígyóson. — Még két pillanatra is! — válaszol készségesen a fiatalember, akiről sok minden kiderül villámbeszélgetésünk során. Az például, hogy Var- nyu Attilának hívják és a szabadkígyósi lovasklub tagja, mint ahogyan Gál Katalin is, akivel együtt galoppoznak. — Gyöngyörű ez a fehér ló —- esik ki a számon a dicséret, nem sejtve, hogy kiigazításban lesz részem. —Fehér ló nincs—okít Attila— csak szürke, meg barna. — Ez fedezőmén — egészíti ki a jó ló-tudnivalókat Kata, s arról beszél, hogy negyven tagja van a klubnak, s naponta 3-4 órát edzenek. —Talán versenyeznek is? . — Bár hét esztendeje vagyunk tagjai a klubnak, verr senyzésre eddig nem volt lehetőségünk, mert nem volt arra alkalmas ló. Talán most már erre is sor kerülhet. —Civilben mivel foglalkoznak? — Én varrónő vagyok, Attila állattenyésztő. A lovak hamar megunják az interjút, toporognak, a szürke különösen „izgága” és nyerít, jelezve, hogy elég volt az ácsorgásból. B. V.
