Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-04-05 / 283. szám
1993. december 4-5., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Drámával a gyógyulásért / T AM ASZ: lelki bajokra alkohol és drog helyett felismerés Magyarországon az emberek egészségi állapota katasztrofális, nemzetközi összehasonlításban is listavezetők vagyunk (vagy legalábbis túl „előkelő” helyet foglalunk el) a viszonylag korai halálesetek, az alkoholizmus és az öngyilkosságok számát mutató statisztikákban. A betegségek mögött általában az egészségtelen életmód, a túlhajszoltság és a „lenyelt” lelki problémák húzódnak meg. Kórházaink túlzsúfoltak és szegények, pénztelenségük már-már az alapellátást veszélyezteti; a vallásos emberek a hitben találnak lelki támaszt, de mások gondjaikkal egyedül maradnak. Ördögi kör? A 22-es csapdája? A lelkiismeretes orvosok aligha nyugodhatnak bele ebbe a helyzetbe. Dr. Sarkadi István, a Békéscsabai Réthy Pál Kórház pszichiáter főorvosa is törte a fejét a megoldáson, pályázott és nyert. A teljes győzelemhez azonban még hiányzik egy-két dolog, elsősorban az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságjóváhagyása. Az ötletről, a pályázatról és a pszichodrámáról, mint klinikai gyógymódról Sarkadi főorvos úrral a pszichiátriai gondozóban beszélgettünk. — Vannak bizonyos típusú emberek, akik a pszichés feszültségeiket képtelenek kibeszélni, nem tudják azokat verbalizálni — magyarázta dr. Sarkadi István.—Aki tudja, inkább neurotikus lesz. Aki nem tudja, ahelyett a szerv beszél, és az pszichoszomatikus lesz, attól függően, hogy kinek mi a „célszerve”, odasugárzik ki a baj; aki hajlamos arra, hogy szívpanaszokat produkáljon, annál szívszorítások jelentkeznek. Van olyan, akinél a nyombél vagy a gyomor „beszél”, ott fekély képződik, másnak aszmatikus rohamai jelentkeznek vagy ekcémája lesz, vagy a feje fáj. Elképesztően széles skálán mozognak a panaszok. Az embereknek legalább húsz százaléka fekszik ilyen tünetekkel aktív kórházi ágyakon, és egy évben esetleg háromszor is be kell feküdniük, akkor drága és fájdalmas módszerekkel végigvizsgálják őket, gyógyszereket kapnak, hogy elmúljon a pszichés ritmuszavar vagy a fekély. így a tüneteket meg lehet szüntetni, de az alapbaj nem gyógyul meg, tehát logikus, hogy egy idő után minden kezdődik elölről. — Tudok drámapedagógusokról, akik sérült lelkű vagy beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekekkel foglalkoznak, de a pszichodrámáról, mint kórházi gyógymódról eddig csak Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvében olvastam. Hogyan lehet a drámával gyógyítani? — Mivel a pszichoszomatikus betegek nem tudják kibeszélni magukból, lenyelik vagy elisszák a bajokat, így próbálják oldani a feszültséget, ezeknél a betegeknél az igazi okokat leginkább a pszi- chodráma módszererével lehet megtalálni. Gyakran hiába kérdezem őket, hiába akarok más módszert, hagyományosabb terápiát alkalmazni, nem nyílnak meg, és a pszichodrá- ma, a játék az, ami elvezet a megoldáshoz. Ez úgy történik, hogy van egy alapbeszélgetés, amiből jön a téma, a csoport- vezető látja, mit kell feldolgozni. Szigorúan megszabott, kristályos rendje van az ilyen beszélgetésnek, csoportfoglalkozásnak, a vezető szabja meg, hogy minek kell történnie, hogyan épüljön fel a foglalkozás, miképp vonhatók be a csoport tagjai a drámába. Amikor a játék történik, az érzelmi érintettség létrejön, és drámai helyzeteket teremt. Tehát a „szereplőkben” igazi katartikus élmények zajlanak le ilyenkor; a mozgás, a játék során rájönnek arra, hogy „nekem tényleg ez a bajom”. S ez a rádöbbenés hozzásegíti őket a megnyíláshoz, a rálátáshoz. — Ki vezeti ezeket a beszélgetéseket és hogyan ? — Mint minden módszert, a pszichoterápiát is alkalmazni csak úgy lehet, hogy a betegek ne szenvedjenek kárt, segíteni kell őket, hogy kikerüljenek a krízishelyzetből, nehogy még súlyosabb legyen a konfliktusuk. Ezért a pszichoterápia nem könnyű dolog, és nem lehet bárkinek végezni. Minden pszichoterápiás módszer jelentős előtanulmányokat, képzést, gyakorlatot igényel. Ebbe a munkába beszerveztem két kiváló szakembert: dr. Farkasfalvi Klára főorvosnőt -— aki belgyógyász és pszichiáter szakorvos, jártas és gyakorlott a pszichodrámában—és Nagy Zsuzsát, aki a főiskolán tanársegéd. A fekélyt például, ha már van, természetesen be kell gyógyítani, de a baj okozójának felismerésére kell törekednünk és arra, hogy az lehetőleg ne jöhessen újra elő, hogy tudjuk, mi a megoldás módja. Még szegényes az épületünk, üres ez a terem, de ugyanakkor rengeteg a lehetőség a foglalkozások alakítására, mondhatnánk, hogy ez egy nagy színpad, ahol különböző élethelyzeteket lehet teremteni. Lehet, hogy egy széket nevezünk ki díszletnek, fának, folyónak vagy másnak, a lényeg, hogy ilyenkor a képzelet megmozdul, a résztvevők képesek magukat beleélni a helyzetbe, és ezáltal a mélyébe hatolni a saját pszichés problémájuknak, majd feldolgozni azt. Millió emberi gond van, de azért vannak általános dolgok, amelyek hozzák magukkal a következő témát, hogy mit is kellene legközelebb feldolgozni. —Főorvos úr, a pályázatot megnyerte, a gondozó október közepétől működik a békéscsabai kórház területén, de önálló épületben, ahol a jellegzetes kórházi légkörből szerencsére nem sokat érez, aki ide belép. A szobák inkább otthonosak, a kórtermekre egyáltalán nem emlékeztetnek, Ön és munkatársai nem viselnek fehér köpenyt. Miért nem teljes mégsem a győzelem ? — Á TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addikto- lógiai Szakgondozó) névre hallgat a pályázatom, Le Vendel professzorék indították ezt a szakrendelést, eddig három ilyen működött az országban. A gondozó működtetéséhez féléves bérkeretet nyertem, valamint további támogatást „A közös játék segít feltárni a valódi okokat” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER az épület átalakításához és a felszereléshez. Nagyon szeretnénk, ha az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság elfogadná ezt az új ellátási formát, ami az aktív ágyakról leveszi a betegeket, átteszi a kezelésüket a sokkal olcsóbb ambuláns, vagyis járóbetegellátásra, és reményeink szerint nem lesznek visszatérők, ami a társadalombiztosításnak rendkívüli előny és haszon lenne. Ahogy Levendel professzor fogalmazott: „az elmaradt károk haszna”. A TÁMASZ az alkohol- és drogbetegek ellátását jelenti, de beletartoznak a pszichoszomatikus esetek is, tehát komplex program, amely a társadalom- biztosítás jóváhagyásával lehet csak igazán eredményes. — Úgy gondolom, az alkohol vagy a drog elég erős szer, ha azt elveszi a betegétől és a drámát adja helyette, vajon elégedett lesz? — A közös játék rávilágít az okokra, segít feltárni a bajok valós gyökereit. A tüneteknél, a panaszoknál mindig a valós okok, az alapprobléma után kell kutatni. Amikor valakiben már kialakul a függőség, egy bizonyos távú és mennyiségű fogyasztás után az okok feltárása önmagában nem elég. Valamit adnom kell az ital, a drog helyett, és akkor azt adom, hogy a beteg tisztán rálát önmagára. Ha már megvonásos tünetek jelentkeznek, azokat természetesen gyógyszerrel kezelni kell. A dráma tehát segít feltárni az okokat, ez az első lépés. A következő, hogy mit adunk helyette; valamilyen szórakozás, elfoglaltság után kell nézni, ami még talán hasznot is hoz. Lehet az gombagyűjtés, zene, galambászkodás, valami, ami talán gyermekkorában jelen volt, de később elhanyagolta a beteg. Valami kell, ami alkotás, hogy érezze, csinált valamit, amire büszke lehet, ami a keze munkája. Meg kell csípni a lehetőséget, ami gyakran nagyon nehéz, mert felbomlott a régi értékrend, sokan nem találják a helyüket, kellenének a társaságok, a klubok, a helyek, hogy ne magányosodjon el az ember, hogy ne érezze magát fölöslegesnek. — Gyógyító munkájához sok sikert kívánok és köszönöm a nagyon érdekes beszélgetést! Niedzielsky Katalin „Stílusgyakorlat” A Tomkins énekegyüttes Gyulán A szekszárdi Német Színház Budapesten A Koldusoperával kezdték Dobra János együttese idén ünnepelte fennálásának 15. évfordulóját, és ez az életkor egy zenei együttesnél már kétségkívül a „nagykorúságot” jelzi. Ennyi évnyi közös munka, rendszeres próba, kitartás és hit már egyéniséget, stílust is jelent, egy olyan kulturált hangzást, amilyen mind kevesebb van, és ami a magyar zenei élet állandó szereplőjévé tette a Tomkinst. Repertóriumuk is rendkívüli, a népszerű daraboktól a kuriózumokig, de az igazi felfedezés mindig a viszonylag kis létszámú, de kitűnően képzett énekesekből álló együttes áttetsző, tiszta, hajlékony vagy éppen dús együtthangzása. A gyulai hangverseny a könnyed, derűs érzelmesség jegyében zajlott az olasz reneszánsztól a spirituáléig ívelve. Közben a zongorán közreműködő Krausz Adrienn szólójátéka színesítette a műsort — és engedte lélegzethez jutni az énekeseket. Schubert és Csajkovszkij darabjait, három romantikus „könnyes sóhajt” adott elő a művésznő megejtő, kecses eleganciával, tökéletes billentéskultúrával. Azon persze csak elmélkedni lehet, hogy egy jól hangzó koncertteremben mindez hogyan is szólalt volna meg. Jó lenne őket egyszer a Vigadóban viszontlátni! A hangverseny végén a támogató Postabank köszöntötte a 15 éves Tomkins együttest. Gyenge Enikő Nyílt fórum címmel kilencedik alkalommal rendezték meg a drámaírók és dramaturgok országos találkozóját Zalaegerszegen. A szakmai fórum alapvető feladata, hogy elmélyültebb ismereteket közvetítsen az alkotóknak a színház művészi és szakmai sajátosságairól. A hazai gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a toll művészei fiktív társulatoknak írják a darabokat, sok esetben a színpadi dramaturgia és játékmód ismerete nélkül. Az idei műhelygyakorlatban hét darab szerepelt. Szabó Magda: Sziget-kék, Gabnai Katalin: Táltos János, Rákos Péter: A mumus, Németh Ákos: Anita, Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom, valamint Méhes Károly: Godó, te árva és Németh Gábor: Leer című parafrázisait vitatták meg.' A műhelygyakorlat végén osztják ki a legjobb színpadi játék szerzőjének — a jeles előd, William Shakespeare keresztneve ihlette „Vil- mos-díjat”. Az elismerést ebben az évben Szilágyi Andor kapta, a Leánder és Lenszirom című mesejáték szerzője. A „díjat” hétfőn adják át a Magyar Színházművészeti Szövetségben. A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A német literatúra kiemelkedő alkotásait akarja műsorra tűzni a Szekszárdon működő német nyelvű színház, a Deutsche Bühne. A tízesztendős társulat elsősorban az ország német nemzetiségek lakta településein lép pódiumra. Fővárosi vendégjátékuk célja, hogy a Budapesten és a vonzáskörzetében élő németeknek, illetőleg a német nyelv és irodalom barátainak is bemutathassák egyik legsikeresebb produkciójukat—mondta Fri- gyesi András igazgató, az együttes vendégjátékát megelőző csütörtöki sajtótájékoztatón. A Deutsche Bühne ezt követően minden hónap első csütörtökén a Madách Kamara Színházban vendégeskedik. Elsőként Bertolt Brecht— Kurt Weil: Koldusopera című művét mutatta be a társulat a kis Madáchban. Frigyesi András, a színház Kortárs francia színműíró, Jean-Daniel Magnin „Húsdarab, avagy a tékozló fiú visszatérése” című darabjának magyar- országi ősbemutatóját tartották csütörtökön este a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában. A világszerte nagy sikerrel játszott színmű hazai premierjét öt nappal elhalasztották, mert az előadáshoz nélkülözhetetlen színpadi történetét ismertetve szólt arról: a színpad a kezdetekben rendhagyó német nyelvű irodalmi órákat tartott. Első színházi bemutatójuk dátuma: 1984. Az együttes repertoárja évről évre bővült, és a tavalyi szezonban már öt premiert tartottak. Az előadások száma megközelítette a kétszázat. Játszanak színművet, mesejátékot, operettet és kabarét is. A Deutsche Bühne otthona ez idő tájt a Babits Mihály Művelődési Ház egyik oldalszárnya — mondta a direktor. A helyi televízióval működnek egy fedél alatt, de a tervek szerint a jövő évi szezont már végleges otthonukban kezdhetik meg. A város egyik megszűnt filmszínházát alakítják át Thália szentélyévé. A minitársulatnak egyelőre hat állandó tagja van: négy hölgy és két férfi. A színház mvészeti vezetője Görgey Gábor író. süllyesztőszerkezet meghibásodása késleltette a próbákat. Magnin darabját Xantus János fordította magyarra és ő a pécsi előadás rendezője is. A színmű a család szerető-fojto- gató közegéből való szükség- szerű, ám reménytelen kiszakadásról szól. A kiszakadásról, amely a felnőtté válás kényszerű, de sohasem végleges lépése az ember életében. Jó lenne őket egyszer a békéscsabai Vigadóban viszontlátni! FOTÓ: FAZEKAS FERENC A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti Kortárs francia színmű Pécsett
