Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-04-05 / 283. szám
bfiRKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Oltalmazója pékeknek, raboknak, ügyvédeknek Miklós püspök népszokásainkban Hazánkban a Szent István király egyik hadjárata során szerzett ereklyék honosították meg Miklós püspök kultuszát. Ennek nyomán számos magyarországi templom hívő közössége választotta — főleg görög katolikus vidékeken — a myrai szentet oltalmazójául. Középkori papok, szerzetesek buzgón terjesztették a Miklós- legendárium egyes darabjait, amelyeket azután a városok, falvak népe a maga módján újrafogalmazott és saját ízlésvilágához igazított. A legendák egy-egy elemét kiemelve egész sor foglalkozás művelői -— a pékektől az ügyvédekig, a Nagyon kevés a megbízható adat Szent Miklós élettörténetéről, személyéhez viszont számtalan megkapó legenda kapcsolódik, s alakját olyan tisztelet övezi, hogy bízvást elmondható: alig akad a szentek sorában olyan, aki népszerűségben vetekedhetne vele. Hitelesnek tekinthető történeti adatok szerint a kisázsiai Myra városának volt a püspöke, aki az utolsó nagy keresztényüldözés idején (303— 305) sokat szenvedett, de megérhette a kereszténység felszabadítását (313) és ott lehetett Niceában, a Nagy Konstantin császár által összehívott első egyetemes zsinaton. A XIII. században összeállított — s régebbi elbeszélésekre is támaszkodó — Legenda Aurea azonban ennél jóval több adalékkal szolgál a püspökről. Leírja például, hogy Miklós már születése napján fölállt a fürdető kádban, böjti napokon pedig csak egyszer szopott... A felnőtt koráról szóló történetek nagy része a másokon, s főként a gyerekeken mindig segítő férfiúról szól. Egy ízben például viharba került matrózok kétségbeesett hívására hajójukra sietett, kezébe ragadta a korhalászoktól a hídverőkig — látták benne patrónusukat. De a közismert Miklós-történetek nyomán hozzá fordultak fohászaikkal az eladólányok, a diákok, sőt a rabok is... Nyelvünk jó néhány fordulata, szólása is őrzi Miklós püspök népszerűségének emlékeit. Az egykori marhakereskedők „Szent Miklós pénzedként emlegették a foglalót. A Mikulás-napi ajándékozási szokásra utal a főnyereményt megütő, szerencsés emberre használt kitétel, hogy „ablakon dől be hozzá a pénz”. A középkor szegény diákjai nagy ünnepek előtt fölkeresték a tehetősebb polgárok portáit, hogy kéregetve gyűjtsék össze a tanuláshoz szükséges pénzt. A segítséget azután köszöntő versekkel hálálták meg. Ilyenkor tartották meg a tréfás-mókás püspökválasztást, ami után házalva jártak katekézis- ből vizsgáztatni kicsiket, nagyokat — jutalmazva vagy büntetve a házbelieket. Az ennek nyomán kialakult mikló- solásra a paraszti közösségekben az ünnep előestéjén került sor. A fiatalabb legények közül valaki püspöknek öltözött, társai a ministránsok vagy az ördög öltözékébe bújtak. Járták a portákat, s főként a gyerekeket, meg a fonóbeli lányokat, menyecskéket „vizsgáztatták”. Persze az alkalmi püspök derekára kötött, zörgetésre használt lánc nyomán „Láncos Miklós” néven emlegetett alakoskodók nemcsak osztogattak, hanem kaptak is ajándékokat. A Mikulás-napi meglepetések, ajándékozások mai formái azonban jószerivel már semmi rokonságban nincsenek a falusi miklósolással — ezek bajor—osztrák hatásra terjedtek el és gyökeresedtek meg nálunk. (remi) FEB mányt és — a vihart lecsillapítva — megmentette a bajbajutottakat. Máskor három halálra ítélt katona életét mentette meg úgy, hogy megjelent Nagy Konstantin császár álmában és kegyelmet kért számukra. A legismertebb legenda szerint egyik szomszédja nyomorúságában arra készült, hogy lányait nyilvánosházba adja. Amikor ennek hírét vette, az éj sötétjében arannyal teli erszényt dobott be a szomszéd nyitott ablakán — így a lányok tisztességben élhették le életüket. Egy másik fennmaradt történet arról szól, hogy Miklóst álmában értesítette egy angyal: három kisfiút megölt egy vendéglős és a holttesteket besózva rejtegeti. O föltámasztotta az áldozatokat, a kegyetlen gyilkost pedig megbüntette. A legendák másik része ökumenikus szentként őrzi alakját; olyan püspökként, aki habozás nélkül a zsidók védelmére kelt, valahányszor keresztények megrövidítették, hamisan vádolták őket. 350 körül halt meg, s a túlvilágon — így a szájhagyomány — angyalok fogadták, vezették egyenesen a Paradicsomba. A különféle forrásokból és más szentek legendáiból is átszármaztatott motívumok elhomályosítják ugyan Miklós A legkedveltebb szent Megérkezett a Mikulás; Méhes Mária Viktória rajza Szent Miklós legendája című könyvéből 1993. december 4-5., szombat-vasárnap Szent Miklós, a szatócsok, a gyerekek, a hajósok és a kádárok védoszentje egy francia szentképen püspök valóságos arcképét, de nagyban hozzájárultak tiszteletének elterjedéséhez. Myrá- ban és Konstantinápolyban már a VI. században kialakult kultusza, amely innen terjedt el az egész keleti egyházban. Legtöbbször a tengerészek védőszentjeként ták, Oroszországnak pedig egyenesen fő patrónusa lett. Az ortodox templomok iko- nosztázain napjainkban is megjelenik ábrázolása. A nyugati egyházban a X. században kezdett meghonosodni tisztelete. Amikor ereklyéit az itáliai Bariba vitték (1087), kultusza szerte Európában is fokozatosan elterjedt. A három meggyilkolt gyermekről szóló legenda a XI. századból eredeztethető — ezt az iskolákban dramatizálva is sok helyütt megjelenítették. A ábrázoldecember 6-át megelőző estéken előadott csodás püspökjátékból formálódott, alakult ki azután a Mikulás-est és annak rítusa, hogy a gyermekeket püspökük meglátogatja, kikérdezi és megajándékozza. Gecse Gusztáv, Ferenczy Europress A régi mézeskalács-forma az ajándékhozó Mikulást ábrázolja Hollywood a moszkvai Veréb-hegyen Hollywoodot mindenki ismeri. A „Moszfilm” szót hallva azonban csak bennfentesek tudják, hogy a világ — Hollywood után — második legnagyobb filmgyárát hívják így. A stúdióban kereken 3 ezer filmet készítettek eddig, s az elmúlt 70 év filmtörténelme: ingajárat a művészet és a propaganda között. A filmgyár feladatát annak idején pontosan meghatározták: készítsen az akkor még létező privát stúdiók műveinek ellensúlyozására „ideológiailag tiszta filmeket”. A moszkvai Verébhegyen — melyet később Le- nin-heggyé kereszteltek át — épült fel a hatalmas stúdió, összesen 40 hektár területen. Itt dolgozott Szergej Eizens- tein, akinek — maga fogalmazta meg így — a Mosz- filmnek dolgozni egyenlő volt egy bűvészmutatvánnyal, amely közben művészi ambíciók és politikai követelmények között egyensúlyozott. A mérleg azonban túl gyakran billent a politika felé. A második világháború alatt a Moszfilmet a kazahsztáni Alma-Atába evakuálták, ahonnan ontotta a heroikus filmeket, vegyes színvonalon. Egyébként Eizenstein is akkor és ott forgathatta világsikert aratott filmjét, a „Rettenetes Ivánt”. A szovjet álomgyár falai között csak a 60-as években kezdtek új szelek fújni. Olyan filmek készültek, mint a „Ballada a katonáról”, a „Szállnak a darvak” és az „Iván a nevem”, amelyek külföldön is figyelmet keltettek. A Szovjetunió összeomlásával a Moszfilm számára is megkezdődött a harc a túlélésért. Az orosz kormány beszüntette a filmgyár anyagi támogatását. A munkatársak és alkalmazottak száma a fénykori 5 ezerről mintegy ezerre csökkent. Új pénzforrások után kellett nézni. Ma az alapjaiban megingott vállalat fő bevételeit a stúdiók, a felszerelés, a színészek és a statisztéria bérbeadásából szerzi. A nyugati filmproducerek olcsó pénzért készítenek a visszakeresztelt moszkvai Veréb-hegyen főleg igénytelen westemeket — például kirgiz indiánokkal. Az eddigi termés legsikeresebb darabja egy olasz-—orosz közös produkció volt, „Jonathan, a medvék barátja” címmel. A moszkvai Hollywood sötétségbe borult. A teljes élet elmulasztása bűn A szabadkai színésznő békéscsabai sikerei „A sebeket nem kell elrejteni, mert azok is arról szólnak, hogy az ember életben van”— mondta B. Kasza Éva, a Szabadkai Népszínház, művésznője Willy Russel Én, Shirley című monodrámája előadásakor Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnázium könyvtárának olvasótermében. A Vajdaságban kevés fellépési lehetőséggel rendelkező művésznő már több magyarországi művelődési intézményt is megkeresett, így került el Békéscsabára, ahol a Diáktanya és a gimnázium összefogása következtében két oktatási intézményben is bemutathatta a középiskolásoknak és tanáraiknak egyaránt sokat mondó, az élet nagy kérdéseit közvetlenül érintő drámai alkotást. A mű alaphelyzete: a falak közül kitömi vágyó negyvenkét éves angol háziasszony vívódása. Mit üzenhetett sorsával a személyisége fölszámolásáig eljutott, fásultságig csalódott Shirley a diákoknak és tanáraiknak? Volt a darabban egy tekintélyes rész, amely Shirley diákéveiről szólt. Ebben nagyon szemléletesen világította meg, hogy miért utálta meg az iskolát, miért lett undokká, holott jó kislány szeretett volna lenni. Érződött a levegőben, hogy a közönség soraiban helyet foglaló diákok szívéből szólt ez a jelenet, ugyanakkor a tanárokból némi szorongást váltott ki, átérezve fokozott felelősségüket a gyerekek életének alakulásáért. Shirley drámája a negyvenen túli, a család cselédjévé vált asszonyok drámája. „Az egész életem bűn volt Isten ellen, mert nem éltem teljes életet” — zokogta a világtól teljesen elzárt, már csak a falakkal beszélő, egykor nagy álmokat dédelgető, ma csupán férje parancsait követő asszony. A fiúknak és a lányoknak egyaránt azt üzente ez a sors, ha küépnek a nagybetűs életbe, Shirley útjára nem szabad lépni. S még valamit: ne csak mások mondják rólunk, hogy többre vagyunk képesek, ezt legfőképpen nekünk kell önmagunkról elhinnünk. A produkciót megköszönő tapsvihar jelezte: a közönség*megértette Shirley üzenetét. A Rózsa Ferenc Gimnázium után B. Kasza Éva a Jókai Mór Kollégiumban is bemutatta Willy Russel monodrámáját. Lenthár Márta B. Kasza Éva a tavasszal járt már monodrámájával Békéscsabán, a nagy sikerre való tekintettel ismét meghívták, s közönsége most sem csalódott benne fotó: lehoczky Péter
