Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-04-05 / 283. szám

Dr. Széli Imre emlékére Gyula város egykor volt nagy­hírű igazgató főorvosának, dr. Széli Imrének állít emléket de­cember 8-án, kedden 15 órakor, a Pándy kórház gyermekosztá­lyának épületénél. A volt gyulai gyermekmenhely Kárpát utcai épületének falára kerül emlék­tábla dr. Széli Imre halálának 25. évfordulóján. A főorvos urat szeretők és tisztelők előtt dr. Kovács Agnes igazgató főorvos mond avatóbeszédet. Fórum a mezőgazdaságról A Haza és Haladás Alapítvány 1993. december 4-én délelőtt 10 órakor Szeghalmon, a városi művelődési központban előa­dást és fórumot szervez a mező- gazdaság aktuális kérdéseiről. Jogi tanácsadás 1993. december 6-án 16—18 óráig Ferenczné Bodzsár Má­ria dr. jogi tanácsadást tart Bé­késcsabán, a városi nyugdíj­egyesületben (Luther u. 6/1.). A tanácsadást minden nyugdí­jas, egyesületi tagságtól füg­getlenül igénybe veheti. Bemutató vizsga Sarkadon a Bartók Béla Műve­lődési és Szervező Központ épületében ma délután 3 órakor a karatetanfolyam különböző vetélkedőkkel és egyéb kulturá­lis programokkal egybekötött bemutató vizsgájára kerül sor. Elnapolták Az orosházi óvodák szervezeti összevonásának tárgyalását (az erre vonatkozó előterjesz­tés gazdasági szempontok és az adminisztráció egyszerűsí­tése miatt született) a képvise­lő-testület elnapolta, mert a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény több paragrafu­sa várhatóan módosul a közel­jövőben. Zsebtolvaj a postán Orosházi olvasónk az emberek közömbössége miatti felhábo­rodásában hívta fel szerkesz­tőségünket. Elmondta, hogy szemtanúja volt december el­sején egy zsebtolvajlásnak az orosházi postánál. Az embe­rek rezzenéstelen arccal néz­ték a történteket. — Ha én és a lányom nem lármázunk, akkor senki nem segít — mesélte. A részleteket a rendőrségi sajtótájékoztatón tudtuk meg. íme: a fiatalkorú, orosházi F. S. és társa a sértettel beszélge­tett, majd annak zsebéből ki­kapott 2 ezer forintot. A társ kereket oldott, míg F. S.-t az éppen a postán tartózkodó ci­vil rendőr — a lármára felfi­gyelve — elfogta. Az elkövető régi ismerőse a rendőrségnek, egy hete hasonló cselekményt követett el a Biliárd Szalonban egy középiskolás sérelmére. A rendőrség kéri a lakossá­got, hogy a karácsonyi vásárok közeledtével legyenek óvato­sabbak, mert a zsebtolvajok ilyenkor „aratnak”. „ ...A SZÁZADOK FÜRGE LÉTŰ ÓRÁK.” (Calderon) KÖRKÉP 1993. december 4-5., szombat-vasárnap A hagyományok megőrzéséért Tegnap kiállítás nyílt a békési galériában Kiss Józsefné szűcshímző, kézimunkázó és Balogh Sándorné kosárfonó alkotásaiból, melyet 1994. január 31-éig tekinthetnek meg az érdeklődők FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Valaki csak hibázott? (Folytatás az 1. oldalról) Most csináljuk a kiszerkesz­tést. Volt elírásunk a helyrajzi számban, de ez legfeljebb a földterület egy százalékát érinthette. Az árverésen nem azok a számok jöttek be, ame­lyeket mi leadtunk. Ez a kár­pótlási hivatal hibája. A rész­arány-tulajdonosi földeket is kiírták kárpótlásra. Hétfőn elküldjük a kárpótlási hivatal­nak a kijavított listát. —Mikor árvereznek? — Lehet, hogy e hónap vé­gén. Tokai Sándor, a gyulai föld­hivatal vezetője: — A földhivatal a bizottsá­gok által megadott helyrajzi számokra adaptálta az aranyko­rona-mennyiséget — mond­ta.— Ezt kellett megadnunk a kárpótlási hivatalnak. Az erede­ti anyagot módosították a csere­berék, melyek a földrendező és a földkiadó bizottság egyezteté­sével folytak. Dr. Gondos József, a Békés Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője azt ajánlotta, hogy a részleteket a jövő hét elején tudakoljuk meg az árverésve­zetőtől, aki munkája miatt e héten már nem elérhető. Azon­ban a helyi körülmények isme­rete nélkül is el tudta mondani, hogy hivataluk dolgozói az ár­verési dokumentációt az árve­rés kezdetekor kapják meg egy számítógéplemezen a helyi földhivataloktól, tehát nem ők visznek oda valamiféle listát. — Ha a földhivatal mielőbb rendbe teszi az anyagát, akkor január végére árverésre tudjuk tűzni a szóban forgó földterüle­tet — mondta. — Tudom, hogy megnyugtatóbb lenne tisztázott tulajdonviszonyokkal tovább­lépni, de talán ez a késedelem a téli hónapokban nem veti vissza alapvetően a termelési érdeke­ket. Az év elején felhívtuk a figyelmet arra, hogy a földcse­réket mielőbb rendezzék. Saj­nos ez sokfelé nem történt meg, s ezzel aggályaink igazolódni látszanak. K. A. J. Apja fia Alighanem eleki rekordot állí­tott fel Erzsébet napkor a két O. (nem 0!), amikor azonos helyen, egy órán belül két bot­rányt is okoztak. A Vasúti sör­kert névre hallgató, nem éppen alkoholmentes ivóban (ne ke­ressék Eleket a vasúti menet­rendben!) először a 40 éves O. L. csinált kisebb ramazurit. Odafáradt a békésen iddogáló D. T. asztalához, s mélyen a szemébe nézett: — Miért nem jöttél hozzánk tegnap fát vágni? — Mert nem szólt nekem senki. Ha igaz is volt a válasz, a nagy O. nem tűrhette az ilyen, pökhedinek is vélhető választ. E nézetéről fenn- és szidalmazó hangon oktatást is rögtönzött, majd — feltehetően — „tanít­ványa” egy váratlan szemmoz­dulatát félreértve — ugyancsak feltehetően — önvédelemből pofonvágta D. T-t, aki erre szó nélkül elhagyta a kocsmát. (Válságban a pedagógia?) Alig egy óra múlva ki­egészült a család. Nem, nem id. O. ment haza, hanem fia, ifj. O. L. tért be sörözni. Bár többen is tartózkodtak potenciális cél­pontként a teremben, érthetet­len módon a két O. egymással keveredett heves szóváltásba. Már-már verekedéssé fajult a dolog, mikor a 15-20 kocsma­beli megbirkózott a szinte lehe­tetlen feladattal: lazítottak az apa-fiú kapcsolaton. Erre a fia­talabb O. kirúgta a hátsó bejárat üvegtábláit, majd a pult melletti ablak üvegét is. Olykor hirtelen- kedő emberként — levezetés­képpen — a pulton talált poha­rak közül néhányat a földhöz csapott. Ez utóbbin a vendégek olyannyira megbotránkoztak, hogy megbántva legott haza­mentek. Bánó Andrást elbocsátották Nahlik Gábor, a Magyar Tele­vízió elnöki jogkörrel felruhá­zott alelnöke pénteken délután az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: ,,A Magyar Televízió fegyel- mi tanácsa Bánó András főszer­kesztőt a mai napon elbocsátás büntetésben részesítette. Bánó András munkaköri és hivatás­beli kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegte, mert stú­dió képmagnón montírozott szalagot eredeti videokamerá­val készítettként mutatott be, valótlan állítását sajtótájékozta­tó tartásával erősítette meg. Hardy Mihály és Losonczi Lí­via közalkalmazotti jogviszo­nyát alkalmatlanságuk miatt felmentéssel megszüntette a munkáltatói jogkör gyakorlója. Fehér Márta szerkesztő-ripor­terként fog dolgozni televíziós műsorokban.” Kölcsönkabát visszajár Kabátügyről lesz szó. Ezért már elöljáróban tisztázandó: B. P. és L. ZS. sarkadi fiatalemberek lettek „sárosak” benne. Egyikük tizen­hét, másikuk tizennyolc éves. A napokban Gyulára vitt az útjuk. Velük tartott „Sólyom” is (de minek?). A Ritmus étterem­be tértek be „melegedni”. Miu­tán felvették a ritmust, odalép­tek két, náluk egy-két évvel fia­talabb, biliárdozó fiúhoz, az Eleken tanuló J. A.-hoz és U. N.-hez. — Kihívhatjuk a győztest? —kérdezte tőlük B. P. — Nem — hangzott a lé­nyegre törő válasz. A kihívók ezen nem nagyon ütköztek meg, hiszen nem bili- árdozni jöttek Gyulára, hanem kabátot szerezni. S nem annyira a fiúk golyói, sokkal inkább dzsekijei keltették fel a fi­gyelmüket. A beszélgetés a vé­cében folytatódott. Az egyik fi­út sikerült rábeszélniük, hogy adja nekik — szigorúan önkénte­sen — a dzsekijét Álláspontjuk meggyőző ereje annak ecsetelésé­ből származott hogy kabát nélkül nagyon fáznak. A kettes számú balek vagy sejtett valamit, vagy fázósabbnak bizonyult Jött viszont az eleki busz, ezért édes kétszer kettesben ki­ballagtak a közeli buszpályaud­varra. Az eleki fiúk felszállása előtt — némi nyomásra — a másik fiúban is felébredt a segít­hetnék. Hajlamos lett hinni ab­ban, hogy csak estig kell dzse- kitlenül mászkálnia a dél-alföl­di zimankóban. A sarkadiak ugyanis azon (kabát)melegé- ben megígérték, hogy este, az eleki diszkóban visszaszolgál­tatják a két dzsekit. Hazaérve gyanút foghattak a megejtően megértő elekiek. Tény, hogy a diszkóban az a két kabát nem jelent meg. A gyulai rendőröknek viszont határozott véleményük alakult ki a dolog­ról, s ezt — amilyen gyorsan csak tudták — megosztották sarkadi kollégáikkal. Ez utóbbi­ak a kabátbeszerző kőrútról este nyolc körül hazatérőket már várták a sarkadi vasútállomá­son: a fiúk eleinte kissé „be­gombolkoztak”, ezért „be­varrták” őket. Első hallásra ta­lán meglepőnek tűnhet: sik­kasztás alapos gyanúja miatt. K. A.J. A posta nem g* terjeszt... Azt írja a minap a másik megyei napilap—egy ( {| M '' " postai vezető véleményét idézve—, hogy lapunk kiadója nem élt a posta külterületekre és kistelepülésekre vonatkozó ajánlatával. Az ügy előzményeihez tartozik: felajánlottuk a postának, hogy saját kézbesítésünk megszervezése után is hordja ki a Békés Megyei Hírlapot a kistelepüléseken, valamint a külterületen élő előfizetőinknek. Nem nehéz belátni, aján­latunk elfogadása esetén ezeken a területeken a posta megtarthatta volna jelenlegi kézbesítői állományát és az eddigi bevételek egy részétől sem esett volna el. A posta ugyan a kérdésben együttműködési készséget mutatott, csak éppen ajánlata volt elfogadhatatlan. Mi volt a posta ajánlatának a lényege? Címzett hírlap­ként kézbesítené lapunkat helyben 15 forintért, távolsági viszonylatban pedig húszért. Szombatonként példányon­ként még rátenne 30 forint úgynevezett expressz külön- szolgáltatási díjat. Vagyis lapunk egyetlen példányát 15 forintért, a szombati számokat pedig 45-ért vinné ki az előfizetőknek. Nem tévedés, ez az összeg csak a kézbesítés díja, ebben természetesen nincs benne a lap ára, ami ugye példányonként 16 forint harminc fillér. Eközben a T. Posta az országos napilapokat példányonként jóval 10 forint alatt szállítja ki az olvasókhoz, függetlenül attól, hogy a naptár szombatot mutat vagy hétköznapot. Természetesen ügynökségeink — ha kezdetben lesznek is nehézségeik — megszervezik a kistelepüléseken és a külterületeken is a kézbesítést. De kinek jó ez? A postának biztosan nem, de annak a megyei lapnak sem (a másiknak), amely csak az egyik fél — jelesül a posta — véleményét ismertetve félretájékoztatja olvasóit. Terjesztéssel kapcsolatban állunk olvasóink rendelke­zésére levélben, személyesen vagy a (66) 450-450/151-es telefonszámon. FIAT-szaküzlet nyílt Békéscsabán A bolt raktárkészlete 4-5 miliő értékű fotó: kovács Erzsébet Az AUTÓ BRILL Kft. a napok­ban megnyitotta Békéscsabán a FIAT autóalkatrész szaküzle­tét. A Bartók Béla útról nyíló Vozárik utcában lévő száz négyzetméteres új bolt vala­mennyi típusú FIAT márkájú személygépkocsihoz — a me­gyében számuk meghaladja a 2 ezer 500-at — biztosítja az alkatrész-utánpótlást, kezdve a motor részegységektől a ka­rosszériaelemekig mindent. A többezer féle alkatrészből ha mégis hiánycikklistán szerepel valami, azt maximum 3—5 na­pon belül az országos konszig­nációs raktárból leszállítják. Sarokba szorítva Kérem... Nem akarok hinni a fülemnek. A szememnek se. A HIV- pozitívokat, AIDS-betegeket kezelő kórházban azt kellett látnom és hallanom, hogy nincs saját számítógépük, ame­lyen rögzíthetnék az évtizedig is elhúzódó kezelés eseménye­it, folyamatát. Svájcból jutottak hozzá néhány bútordarab­hoz, játékhoz. Nincs annyi pénzük, hogy néhány—féltucat­nyi —beteg kisgyerek és édesanyja egy-egy éjszakai szállá­sát kifizessék. Pedig az önzetlen szakemberek szívesen fog­lalkoznának velük többet, mert a mostani időtartam édeske­vés. Másológépük sincs, papírjuk se—,v teljes komolysággal állítom—, elegendő ceruzára sem futja. Magukat annak tudó vagy valóban fontos személyiségek olykor magabiztos nyilatkozatokat tesznek arról, hogy mi aztán kivágjuk a rezet az AIDS ellen. A gumióvszer osztoga­tására szakosodott nemzeti egészségnevelés sziporkái mö­gött ott látom annak az anyának az elgyötört tekintetét, aki harmadmagával, fertőződött kisfiával kiközösítetten kényte­len élni, s megélni havi 17 és fél ezerforintból. Ha lemonda­nak mindenről, ami mindhármuknak szép és jó, olykor talán futná egy-egy banánra, narancsra a kis nagybetegnek, akinek télen-nyáron falnia kellene a gyümölcsféléket. De az anyának nem egy, három gyereke van... A HTV-pozitív gyerekek családjai a magyarországi elesettek legszegé­nyebbjei közül kerülnek ki. Ma még csak egy kisgyermek vár segítséget megyénkben, elképzelhető lenne hát, hogy az önkormányzatok befizessék forintforgácsaikat a HIV-fertő­zött gyerekeket segítő országos alapítványra. Ha már azt nem tudjuk — egyelőre — elérni, hogy befogadják őket az embert emberré tevő közösségek, legalább adjunk esélyt nekik a puszta létre. Kérem... Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents