Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-04-05 / 283. szám
Dr. Széli Imre emlékére Gyula város egykor volt nagyhírű igazgató főorvosának, dr. Széli Imrének állít emléket december 8-án, kedden 15 órakor, a Pándy kórház gyermekosztályának épületénél. A volt gyulai gyermekmenhely Kárpát utcai épületének falára kerül emléktábla dr. Széli Imre halálának 25. évfordulóján. A főorvos urat szeretők és tisztelők előtt dr. Kovács Agnes igazgató főorvos mond avatóbeszédet. Fórum a mezőgazdaságról A Haza és Haladás Alapítvány 1993. december 4-én délelőtt 10 órakor Szeghalmon, a városi művelődési központban előadást és fórumot szervez a mező- gazdaság aktuális kérdéseiről. Jogi tanácsadás 1993. december 6-án 16—18 óráig Ferenczné Bodzsár Mária dr. jogi tanácsadást tart Békéscsabán, a városi nyugdíjegyesületben (Luther u. 6/1.). A tanácsadást minden nyugdíjas, egyesületi tagságtól függetlenül igénybe veheti. Bemutató vizsga Sarkadon a Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ épületében ma délután 3 órakor a karatetanfolyam különböző vetélkedőkkel és egyéb kulturális programokkal egybekötött bemutató vizsgájára kerül sor. Elnapolták Az orosházi óvodák szervezeti összevonásának tárgyalását (az erre vonatkozó előterjesztés gazdasági szempontok és az adminisztráció egyszerűsítése miatt született) a képviselő-testület elnapolta, mert a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény több paragrafusa várhatóan módosul a közeljövőben. Zsebtolvaj a postán Orosházi olvasónk az emberek közömbössége miatti felháborodásában hívta fel szerkesztőségünket. Elmondta, hogy szemtanúja volt december elsején egy zsebtolvajlásnak az orosházi postánál. Az emberek rezzenéstelen arccal nézték a történteket. — Ha én és a lányom nem lármázunk, akkor senki nem segít — mesélte. A részleteket a rendőrségi sajtótájékoztatón tudtuk meg. íme: a fiatalkorú, orosházi F. S. és társa a sértettel beszélgetett, majd annak zsebéből kikapott 2 ezer forintot. A társ kereket oldott, míg F. S.-t az éppen a postán tartózkodó civil rendőr — a lármára felfigyelve — elfogta. Az elkövető régi ismerőse a rendőrségnek, egy hete hasonló cselekményt követett el a Biliárd Szalonban egy középiskolás sérelmére. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy a karácsonyi vásárok közeledtével legyenek óvatosabbak, mert a zsebtolvajok ilyenkor „aratnak”. „ ...A SZÁZADOK FÜRGE LÉTŰ ÓRÁK.” (Calderon) KÖRKÉP 1993. december 4-5., szombat-vasárnap A hagyományok megőrzéséért Tegnap kiállítás nyílt a békési galériában Kiss Józsefné szűcshímző, kézimunkázó és Balogh Sándorné kosárfonó alkotásaiból, melyet 1994. január 31-éig tekinthetnek meg az érdeklődők FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Valaki csak hibázott? (Folytatás az 1. oldalról) Most csináljuk a kiszerkesztést. Volt elírásunk a helyrajzi számban, de ez legfeljebb a földterület egy százalékát érinthette. Az árverésen nem azok a számok jöttek be, amelyeket mi leadtunk. Ez a kárpótlási hivatal hibája. A részarány-tulajdonosi földeket is kiírták kárpótlásra. Hétfőn elküldjük a kárpótlási hivatalnak a kijavított listát. —Mikor árvereznek? — Lehet, hogy e hónap végén. Tokai Sándor, a gyulai földhivatal vezetője: — A földhivatal a bizottságok által megadott helyrajzi számokra adaptálta az aranykorona-mennyiséget — mondta.— Ezt kellett megadnunk a kárpótlási hivatalnak. Az eredeti anyagot módosították a csereberék, melyek a földrendező és a földkiadó bizottság egyeztetésével folytak. Dr. Gondos József, a Békés Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője azt ajánlotta, hogy a részleteket a jövő hét elején tudakoljuk meg az árverésvezetőtől, aki munkája miatt e héten már nem elérhető. Azonban a helyi körülmények ismerete nélkül is el tudta mondani, hogy hivataluk dolgozói az árverési dokumentációt az árverés kezdetekor kapják meg egy számítógéplemezen a helyi földhivataloktól, tehát nem ők visznek oda valamiféle listát. — Ha a földhivatal mielőbb rendbe teszi az anyagát, akkor január végére árverésre tudjuk tűzni a szóban forgó földterületet — mondta. — Tudom, hogy megnyugtatóbb lenne tisztázott tulajdonviszonyokkal továbblépni, de talán ez a késedelem a téli hónapokban nem veti vissza alapvetően a termelési érdekeket. Az év elején felhívtuk a figyelmet arra, hogy a földcseréket mielőbb rendezzék. Sajnos ez sokfelé nem történt meg, s ezzel aggályaink igazolódni látszanak. K. A. J. Apja fia Alighanem eleki rekordot állított fel Erzsébet napkor a két O. (nem 0!), amikor azonos helyen, egy órán belül két botrányt is okoztak. A Vasúti sörkert névre hallgató, nem éppen alkoholmentes ivóban (ne keressék Eleket a vasúti menetrendben!) először a 40 éves O. L. csinált kisebb ramazurit. Odafáradt a békésen iddogáló D. T. asztalához, s mélyen a szemébe nézett: — Miért nem jöttél hozzánk tegnap fát vágni? — Mert nem szólt nekem senki. Ha igaz is volt a válasz, a nagy O. nem tűrhette az ilyen, pökhedinek is vélhető választ. E nézetéről fenn- és szidalmazó hangon oktatást is rögtönzött, majd — feltehetően — „tanítványa” egy váratlan szemmozdulatát félreértve — ugyancsak feltehetően — önvédelemből pofonvágta D. T-t, aki erre szó nélkül elhagyta a kocsmát. (Válságban a pedagógia?) Alig egy óra múlva kiegészült a család. Nem, nem id. O. ment haza, hanem fia, ifj. O. L. tért be sörözni. Bár többen is tartózkodtak potenciális célpontként a teremben, érthetetlen módon a két O. egymással keveredett heves szóváltásba. Már-már verekedéssé fajult a dolog, mikor a 15-20 kocsmabeli megbirkózott a szinte lehetetlen feladattal: lazítottak az apa-fiú kapcsolaton. Erre a fiatalabb O. kirúgta a hátsó bejárat üvegtábláit, majd a pult melletti ablak üvegét is. Olykor hirtelen- kedő emberként — levezetésképpen — a pulton talált poharak közül néhányat a földhöz csapott. Ez utóbbin a vendégek olyannyira megbotránkoztak, hogy megbántva legott hazamentek. Bánó Andrást elbocsátották Nahlik Gábor, a Magyar Televízió elnöki jogkörrel felruházott alelnöke pénteken délután az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: ,,A Magyar Televízió fegyel- mi tanácsa Bánó András főszerkesztőt a mai napon elbocsátás büntetésben részesítette. Bánó András munkaköri és hivatásbeli kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegte, mert stúdió képmagnón montírozott szalagot eredeti videokamerával készítettként mutatott be, valótlan állítását sajtótájékoztató tartásával erősítette meg. Hardy Mihály és Losonczi Lívia közalkalmazotti jogviszonyát alkalmatlanságuk miatt felmentéssel megszüntette a munkáltatói jogkör gyakorlója. Fehér Márta szerkesztő-riporterként fog dolgozni televíziós műsorokban.” Kölcsönkabát visszajár Kabátügyről lesz szó. Ezért már elöljáróban tisztázandó: B. P. és L. ZS. sarkadi fiatalemberek lettek „sárosak” benne. Egyikük tizenhét, másikuk tizennyolc éves. A napokban Gyulára vitt az útjuk. Velük tartott „Sólyom” is (de minek?). A Ritmus étterembe tértek be „melegedni”. Miután felvették a ritmust, odaléptek két, náluk egy-két évvel fiatalabb, biliárdozó fiúhoz, az Eleken tanuló J. A.-hoz és U. N.-hez. — Kihívhatjuk a győztest? —kérdezte tőlük B. P. — Nem — hangzott a lényegre törő válasz. A kihívók ezen nem nagyon ütköztek meg, hiszen nem bili- árdozni jöttek Gyulára, hanem kabátot szerezni. S nem annyira a fiúk golyói, sokkal inkább dzsekijei keltették fel a figyelmüket. A beszélgetés a vécében folytatódott. Az egyik fiút sikerült rábeszélniük, hogy adja nekik — szigorúan önkéntesen — a dzsekijét Álláspontjuk meggyőző ereje annak ecseteléséből származott hogy kabát nélkül nagyon fáznak. A kettes számú balek vagy sejtett valamit, vagy fázósabbnak bizonyult Jött viszont az eleki busz, ezért édes kétszer kettesben kiballagtak a közeli buszpályaudvarra. Az eleki fiúk felszállása előtt — némi nyomásra — a másik fiúban is felébredt a segíthetnék. Hajlamos lett hinni abban, hogy csak estig kell dzse- kitlenül mászkálnia a dél-alföldi zimankóban. A sarkadiak ugyanis azon (kabát)melegé- ben megígérték, hogy este, az eleki diszkóban visszaszolgáltatják a két dzsekit. Hazaérve gyanút foghattak a megejtően megértő elekiek. Tény, hogy a diszkóban az a két kabát nem jelent meg. A gyulai rendőröknek viszont határozott véleményük alakult ki a dologról, s ezt — amilyen gyorsan csak tudták — megosztották sarkadi kollégáikkal. Ez utóbbiak a kabátbeszerző kőrútról este nyolc körül hazatérőket már várták a sarkadi vasútállomáson: a fiúk eleinte kissé „begombolkoztak”, ezért „bevarrták” őket. Első hallásra talán meglepőnek tűnhet: sikkasztás alapos gyanúja miatt. K. A.J. A posta nem g* terjeszt... Azt írja a minap a másik megyei napilap—egy ( {| M '' " postai vezető véleményét idézve—, hogy lapunk kiadója nem élt a posta külterületekre és kistelepülésekre vonatkozó ajánlatával. Az ügy előzményeihez tartozik: felajánlottuk a postának, hogy saját kézbesítésünk megszervezése után is hordja ki a Békés Megyei Hírlapot a kistelepüléseken, valamint a külterületen élő előfizetőinknek. Nem nehéz belátni, ajánlatunk elfogadása esetén ezeken a területeken a posta megtarthatta volna jelenlegi kézbesítői állományát és az eddigi bevételek egy részétől sem esett volna el. A posta ugyan a kérdésben együttműködési készséget mutatott, csak éppen ajánlata volt elfogadhatatlan. Mi volt a posta ajánlatának a lényege? Címzett hírlapként kézbesítené lapunkat helyben 15 forintért, távolsági viszonylatban pedig húszért. Szombatonként példányonként még rátenne 30 forint úgynevezett expressz külön- szolgáltatási díjat. Vagyis lapunk egyetlen példányát 15 forintért, a szombati számokat pedig 45-ért vinné ki az előfizetőknek. Nem tévedés, ez az összeg csak a kézbesítés díja, ebben természetesen nincs benne a lap ára, ami ugye példányonként 16 forint harminc fillér. Eközben a T. Posta az országos napilapokat példányonként jóval 10 forint alatt szállítja ki az olvasókhoz, függetlenül attól, hogy a naptár szombatot mutat vagy hétköznapot. Természetesen ügynökségeink — ha kezdetben lesznek is nehézségeik — megszervezik a kistelepüléseken és a külterületeken is a kézbesítést. De kinek jó ez? A postának biztosan nem, de annak a megyei lapnak sem (a másiknak), amely csak az egyik fél — jelesül a posta — véleményét ismertetve félretájékoztatja olvasóit. Terjesztéssel kapcsolatban állunk olvasóink rendelkezésére levélben, személyesen vagy a (66) 450-450/151-es telefonszámon. FIAT-szaküzlet nyílt Békéscsabán A bolt raktárkészlete 4-5 miliő értékű fotó: kovács Erzsébet Az AUTÓ BRILL Kft. a napokban megnyitotta Békéscsabán a FIAT autóalkatrész szaküzletét. A Bartók Béla útról nyíló Vozárik utcában lévő száz négyzetméteres új bolt valamennyi típusú FIAT márkájú személygépkocsihoz — a megyében számuk meghaladja a 2 ezer 500-at — biztosítja az alkatrész-utánpótlást, kezdve a motor részegységektől a karosszériaelemekig mindent. A többezer féle alkatrészből ha mégis hiánycikklistán szerepel valami, azt maximum 3—5 napon belül az országos konszignációs raktárból leszállítják. Sarokba szorítva Kérem... Nem akarok hinni a fülemnek. A szememnek se. A HIV- pozitívokat, AIDS-betegeket kezelő kórházban azt kellett látnom és hallanom, hogy nincs saját számítógépük, amelyen rögzíthetnék az évtizedig is elhúzódó kezelés eseményeit, folyamatát. Svájcból jutottak hozzá néhány bútordarabhoz, játékhoz. Nincs annyi pénzük, hogy néhány—féltucatnyi —beteg kisgyerek és édesanyja egy-egy éjszakai szállását kifizessék. Pedig az önzetlen szakemberek szívesen foglalkoznának velük többet, mert a mostani időtartam édeskevés. Másológépük sincs, papírjuk se—,v teljes komolysággal állítom—, elegendő ceruzára sem futja. Magukat annak tudó vagy valóban fontos személyiségek olykor magabiztos nyilatkozatokat tesznek arról, hogy mi aztán kivágjuk a rezet az AIDS ellen. A gumióvszer osztogatására szakosodott nemzeti egészségnevelés sziporkái mögött ott látom annak az anyának az elgyötört tekintetét, aki harmadmagával, fertőződött kisfiával kiközösítetten kénytelen élni, s megélni havi 17 és fél ezerforintból. Ha lemondanak mindenről, ami mindhármuknak szép és jó, olykor talán futná egy-egy banánra, narancsra a kis nagybetegnek, akinek télen-nyáron falnia kellene a gyümölcsféléket. De az anyának nem egy, három gyereke van... A HTV-pozitív gyerekek családjai a magyarországi elesettek legszegényebbjei közül kerülnek ki. Ma még csak egy kisgyermek vár segítséget megyénkben, elképzelhető lenne hát, hogy az önkormányzatok befizessék forintforgácsaikat a HIV-fertőzött gyerekeket segítő országos alapítványra. Ha már azt nem tudjuk — egyelőre — elérni, hogy befogadják őket az embert emberré tevő közösségek, legalább adjunk esélyt nekik a puszta létre. Kérem... Kiss A. János