Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-29 / 304. szám
1993. december 29., szerda BŰNBE(L)ESÉS EKÉS MEGYEI HÍRLAP Az angol számítógépektől az amerikai terrorelhárításig Gyakran utazó magyarok jól ismerik a mondást, ha távoli vidéken honfitárssal találkoznak: milyen kicsi is a világ, hogy éppen itt... Nos, a helyzet (szerencsére) nem változott, esetleg kibővült azzal: ember, bármerre jársz a földön, lehet, hogy éppen egy magyar rendőrrel hoz össze a jósors. Még a véletlenre sem foghatjuk ezt, hiszen évek óta rendszeresen megfordulnak külföldön a hazai rendőrök, hogy kollégáik munkáját, tapasztalatait megismerjék. A látogatások egy részét az Országos Rendőr-főkapitányság szervezi, de fontos helyet kapnak azok a Hollandiába, Svájcba, Németországba, Angliába, Olaszországba, Írországba vezető szálak, amelyek megerősítése a megyei rendőrfőkapitányság nevéhez fűződik. pai átlag 3—400, nálunk pedig átlagosan 4—500, bár ez területenként eltérő. Terroristák a terepasztalon A természeti látványosságban bővelkedő Luisiana állam fővárosába, Baton Rouge-ba vezetett az útja annak a 24 magyar rendőrnek, akik között volt Ábrahám Béla is. A kis csapat igazi résztvevője lehetett két héten keresztül a helybéli, korszerűen felszerelt rendőrakadémia kurzusának. A tanulmányút minden képzeletet felülmúlt; két héten keresztül, reggel 8-tól délután 5 óráig amerikai szakemberek előadásait hallgatták, sőt a gyakorlati oktatásban maguk is részt vettek. Részletesen megismerték a katasztrófaelhárítás — e vidéken nem ritka a hurrikánok okozta természeti csapás — jól begyakorolt, szervezett lépéseit, mozzanatait, a rendőrségnek a tömegdemonstrációk alkalmával kapcsolatos tevékenységét, a terrorcselekményekkel összefüggő feladatokat. Az előadók érzékelhetővé tették, katasztrófahelyzetben az amerikaiak hogyan tervezik meg a lakosság kitelepítését. Ismertették az együttműködésre kötelezett szervezetek, hatóságok körét, a köztük ki-alakult kapcsolatok formáit. Nem mellékes, hogy az Egyesült Államokban bármimolyságát bizonyítja, hogy a hallottakat folyamatosan „számonkérték” a résztvevőktől. Az előző napon elmondottakat másnap reggel a hallgatók összegezték, a kurzus végén pedig egy 50 kérdésből álló tesztet töltöttek ki a magyar rendőrök. Hogy milyen eredménnyel? Talán elegendő annyit elárulnunk, hogy valamennyien komolyan vették a képzést, egyiküknek sem kellett szégyenkeznie tudásával. A tanfolyam csúcsa mindenképpen az a kétnapos gyakorlat volt, amikor 24 magyar rendőrnek egy repülőgép-eltérítést kellett „megoldania”. A feladat természetesen nem élesben ment, bár a helyzet a végletekig kimunkált, precízen kidolgozott volt. A terepasztalon egy repülőteret alakítottak ki, annak minden fontos és kevésbé fontos tartozékával (a megoldást még egy szenzációra éhes, tolakodó újságíró is nehezítette). A munkát segítette a korszerűen felszerelt oktatókabinet telefon-, rádiós, televíziós, telefaxos összeköttetéssel. ,,Valóban olyan helyzetet teremtettek, mintha egy megtörtént terrorcselekmény felszámolása lenne a feladatunk” — öszegezte Ábrahám Béla. Amit pedig magával hozott képzeletbeli tarisznyájában a főkapitány-helyettes, az a már említett aprólékos, minden lehetőséget számításba vevő tervezés, a láthatóan jól begyakorlott együttműködés, a hatá„Az amerikaiak a tervezésben, az együttműködés megszervezésében példamutatóak” lyen súlyos helyzet alakul ki, a sajtó munkatársainak információkkal való ellátását kiemelt feladatnak tekintik. Általánossá vált az a felfogás, hogy a hírt meg kell adni az újságírónak. Válsághelyzetekben mindig kineveznek egy sajtófelelőst, ily’ módon válik egyszerűvé és gyorssá az információáramlás. Rendőreinknek feltűnt, hogy az amerikaiak rendkívül sok munkát fektetnek a tervezésbe, az együttműködés kiépítésére, a személyre szóló feladatok meghatározására. A kéthetes tanfolyam körözött, magabiztos fellépés. Az amerikaiakra pedig ma is rendkívül jellemző az eskü szentsége a nemzeti zászló tisztelete, és a hazaszeretet. Ebben az évben a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság állományából körülbelül 20—25 külünböző beosztású rendőr jutott el külföldre. Tapasztalataikat — bár egy az egyben nem hasznosíthatóak, de bizonyos elméleti és gyakorlati módszerek mindenképpen — folyamatosan beépítik a napi munkájukba. L. E. megszámlálhatatlan képernyőn valamennyi fontosabb útvonal, csomópont közlekedését figyelemmel kísérhetik, rögzíthetik, fotót készíthetnek egy-egy pillanatról. Talán ennek. talán a fejlett közlekedési kultúrának köszönhetően Párizsban ritka a súlyos baleset, a pici koccanás ellenben mindennapos, a gépkocsik, járművek horzsolásai, horpadásai láttán ez le sem tagadható. A következő állomáson, Lyonban magyarokkal is találkoztak a főkapitányok, hiszen az ottani rendőrtiszti iskolán honi diákok is felfedezhetők. A külföldiek — a világ minden tájáról érkeznek ide tanulni — egy évig, a franciák pedig két évig „koptatják” az intézmény padjait. Sokakban tévhit, ám rendőreink most személyesen győződtek meg róla, hogy a híres Interpol nem arról nevezetes, mint amit elképzelünk. Nem nyomoznak, nem kergetik a világszélhámos bűnözőket, annál inkább segítik a tagállamok nemzeti rendőrségeinek bűnüldöző munkáját, az adott országokra vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával. Hatalmas adatbankjuAz idei esztendő ugyancsak mozgalmasnak tekinthető e szempontból, hiszen rengeteg külföldi vendéget fogadtak Békés megyében, és az itteni rendőrök is sokhelyütt megfordultak Európában és a tengeren túlon. Dr. Gál László ezredes, megyei főkapitány legutóbb Angliában és Franciaországban járt, helyettese, dr. Abrahám Béla alezredes pedig az Egyesült Államokban vett részt egy tanulmányúton. Angol rendőr számítógéppel Az átlagember számára a ködös Albion inkább a történelmi tradíciók világa, mint a számítógépes technikáé. Egy magyar küldöttségnek azonban, amelynek Gál László is a tagja volt, mégis érdekesebb és fontosabb volt e gyorsan fejlődő, virágzó tudományág, annak is a rendőrök munkájára specializálódott része. A megyei fő- kapitányság és a Microsystem Rt. szervezte ötnapos látogatás célja éppen az angol rendőrség számítógépes rendszerének tanulmányozása volt. (Az utazás hátteréről mindenképpen tudni kell, hogy a békéscsabai számítógépes mintakapitányság rendszerét a Microsystem Rt. építette ki, ők pedig kapcsolatban állnak a DATA General amerikai céggel, amely fémjelzi az angol rendőrség számítógépes rendszerének közel kétharmadát.) Többek között a New Scotland Yardnál is az említett cég építette ki a számítógépes rendszert. A Londontól 200 kilométerre lévő West Mercia-i rendőrségnél látottak alapján a magyarok számára úgy tűnt, a szi- gerországban a számítógépes információs rendszer kiépítése viszonylag lassan halad, hiszen a munkát 20 éve kezdték, és ma is vannak még feladataik bőven. Mint ismert, hazánkban négy esztendeje indult a fejlesztés, és — a főkapitány szerint — nem túl nagy a lemaradás. Az eltérő jogrend természetesen sok különbséget jelent a két ország rendszere között, de azonos elven alapul. Tény azonban, hogy Angliában egyáltalán nem ritka, amikor a járőr a gépkocsijában egy speciális számítógéppel belép az országos információs hálózatba. Nyilvánvalóan úgy teszi, hogy az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat nem sérti, mint ahogyan Magyarországon is ebből kell kiindulnia minden információ- kérésnek. A magyarok angol kollégáikkal megállapodtak, hogy néhány hónap múlva megtekintik a két megyében működő rendszert, összehasonlítva egyben a rendőri munkának e nélkülözhetetlen területeit. Az Interpolnál mindenki egyenlő A fény városa, Párizs fogadta november végén az ország tíz rendőr-főkapitányát („előőrsük”, a többi főkapitány korábban utazott a francia fővárosba), hogy mindenekelőtt betekintsenek a Francia Nemzeti Rendőrség Országos Tanulmányi és Kiképző Központjába. Oda, ahol a legalsó szinttől a legmagasabbig — tehát a kezdő rendőrtől a főkapitányig — mindenkit tanítanak. Rendőrök számára is igazi látványosságot nyújtott az a párizsi prefektúrán lévő közlekedésirányító központ, ahol Az új technika mellett a legfontosabb az itthon is alkalmazható ismeretek és módszerek átvétele. Archív felvételünkön az „utánpótlás” barátkozik a ma rendőreivel „Nálunk is hasznát látnánk a sorozott rendőrségnek” kát, információs rendszerüket használják ehhez, így elégítik ki az évente százezres nagyságrendű megkeresést. (Mindehhez égy kis történelem: a szervezet 1915-ben alakult meg, amikor a bűnözés kezdett nemzetközi méreteket ölteni. Tizennégy ország nemzeti rendőrsége alapította meg, Magyarország 1923-ban csatlakozott az 1946-ig bécsi központú szervezethez. A második világháború és egy újjászervezés után Párizsba tette a székhelyét az Interpol. 1956-ban kidolgozták a jogi alapjait, amelynek nyomán a kormányok is elismerték. A tengeren túli országok 1971-ben csatlakoztak, többek között az Egyesült Államok.) Az Interpolál egyébként a vezérelv az egyenjogúság; valamennyi ország egyenlő jogokat élvez, csakúgy, mint a bűnüldözéssel, megelőzéssel kapcsolatos személyek, tekintet nélkül vallási, faji, nemzetiségi hovatartozásukra. A francia, német, svájci határon található a 700 ezres lélekszámú Mulhouse megye, ahol ugyancsak megfordulták a magyar főkapitányok. Összehasonlításképpen egy adat: évente 24 ezer bűncselekményt követnek el a francia megyében, nálunk Békésben ez a szám 13 ezer körüli. A magyarok megismerhették az ottani rendőr-főkapitányságot és az úgynevezett bevetési egységet, amely munka közben a tüntetéseken látható, és leginkább a mi rendőri ez- redünkre hasonlít a tevékenységük. A franciáknál ismert a sorozott rendőrség, amelynek tagjait nem a honvédség, hanem a rendőrök képezik ki két hónap alatt, és tíz hónapig szolgálatot látnak el tapasztaltabb rendőrökkel. Ez a rendszer több európai országban ismert, Gál László szerint hazánkban is hasznos lenne bevezetni. Végezetül még egy adat: az európai országok közül a franciáknál található a legtöbb rendőr, egy rendőrre 2—300 lakos jut, míg az euróVilágot látott rendőrök Békésből
