Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-29 / 304. szám

O Mire jó egy köztéri óra mondjuk Orosházán a posta épülete eló'tt? Például rande­vúzóhelynek Ez az oldal most sem jöhe­tett volna létre, ha nincs az újságíró, a fotós, a gépíró­nő, a korrektor, a tördelő­szerkesztő, a nyomdász és természetesen az érdeklő­dő újságolvasó A szeméttelepről Orosháza. — A szeméttelep körülbelül 5 évig „kiszolgál­ja” a lakosságot, azt a lakossá­got, amelynek a szemétterme­lése éves viszonylatban 20— 22 ezer köbméter. A jelenlegi területhez újabbat nem von­nak be. A jövő természetesen egy elszigetelt szeméttelep ki­alakítása, és egy 1994-re ter­vezett komposztáló. Edit csemege Nagyszénás. — Az Orosházi Sütőipari Vállalat privatizáci­ójával gazdát cserélt Szénáson a fürdő melletti kenyérbolt is. Az új tulajdonos, Kárai Fe- rencné első dolga az volt, hogy az épületet megszépítse, majd feltöltse a készletet olyan áru­val, ami — remélhetőleg — elnyeri a vásárlók tetszését. Megszépülve Orosháza. — Az Alföld Hotel — szinte észrevétlenül — meg­szépült, megfiatalodott. A mes­terek befejezték a külső festést, de az épületen belül is történtek változások: a cukrászdában pél­dául megtriplázódott a forga­lom, amióta 35-féle torta, fagy­lalt, finomság csábítja az édes­séget kedvelőket. Fiatalok támogatása Gerendás. — Szeptemberben az önkormányzat vette meg minden diáknak a tankönyve­ket és a füzeteket. Az már rá­adás volt, amikor ezer forint beiskolázási segélyt kaptak 150-en — anyagi helyzettől függetlenül (a középiskolások és a felsőoktatási intézmé­nyekben tanulóknál ez az összeg 1500 forint volt). Elismerések Orosháza. — Régi hagyo­mány, hogy az évtizedek óta (15-20-25 éve, vagy ennél hosszabb ideig az oktatásban és a közművelődésben tényke­dő) hűséges pedagógusait, ad­minisztratív és technikai dol­gozóit elismerésben részesíti a város. Az idén törzsgárda elis­merésben — arany, ezüst és bronz fokozatban — 91 -en ré­szesültek. Az idén, járdáztak” Békéssámson. — Az idén 4,6 kilométer járda épült a települé­sen. Jövőre az úthálózat bővíté­sét tervezik. Komoly anyagi ter­het ró az önkormányzatra a köz­alkalmazotti törvény végrehaj­tása. Annak 3 millió forintos vonzata — ha nem kap valami­féle támogatást a falu — az 1994-es fejlesztések visszafo­gását jelenti. OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE „Megelégedettek vagyunk” Orosháza.—A címben szerep­lő kijelentést Szila István mond­ta abból az alkalomból, hogy 60. házassági évfordulójukon felkerestük őt és feleségét ottho­nukban. A házaspár kedélyesen és elégedetten beszélt a közösen eltöltött esztendőkről. A világ­háború és a felszabadulás utáni nehéz éveket egy szóval elin­tézte a házigazda: „ellehetet­lenültünk”. Majd vígabb témákra terelte a szót Pista bátyánk, mert amúgy nagyon szeret beszélgetni. Julika nénivel való megismerke­désükön mindannyian jót de­rültünk, azután a mindennapokról faggatóztunk. A 83 éves Pista bácsi a mai napig jószágot nevel, gazdálko­dik, kertészkedik, Julika néni pedig segédkezik a ház körüli munkákban és az ő kizárólagos birodalma a konyha. Vendéglátóink így vonták meg a 60 esztendő mérlegét: — Soha nem lett gyer­mekünk, de az egymás iránti A Szita házaspár ma is fiata­losan mosolygós ragaszkodás mindennél erő­sebb maradt. Nem szeretünk pa­naszkodni, megelégedett em­berek vagyunk. (Annyit még elárulunk, hogy egy magát megnevezni nem akaró nagyszénási olvasónk hívta fel a figyelmünket a Szita párra, akikről még azt is tudni kell, hogy a szénási könyvtár­nak 30 éve hűséges olvasói — a Szerk.) Felhívás Orosházán a Darvas Társaság Justh Zsigmond halálának 100. évfordulója, valamint Orosháza város fennállásának 250. évfordulója tiszteletére próza- és versmondó versenyt hirdet, amire orosháziak és környékbeliek jelentkezését várják (jelentkezhetnek felső tagozatosok, középiskolások, az egyéb kategóriákban pedig bárki, aki szereti az irodal­mat). A versenyre egy kötelező és két szabadonválasztott szö­veggel lehet nevezni. A köte­lező szöveg Justh Zsigmond egyik művének kijelölt részle­te, a szabadonválasztott bár­mely irodalmi mű lehet. A je­lentkezők január 31-éig meg­kapják a kötelező szöveget és a pontos információkat. A ver­seny időpontja: 1994. április 19. Jelentkezni január 15-éig lehet az alábbi címen: Darvas Társaság, Orosháza, Pf. 41. Szerkesztői postabontó Köszönjük! Az Orosházi Nagycsaládosok Egyesületének kisgyermekei köszönik, hogy ismét eljött hoz­zájuk sok-sok ajándékával a Télapó. Köszönet a támogatók­nak: a Vas-, M űanyag Ipari Szö­vetkezetnek, a tejüzemnek, a Keresztes és Hetényi Péküzem­nek, Bakacsiné Horváth Kata­lin könyvárusnak, az SZDSZ és a Fidesz helyi szervezeteinek, valamint a gimnáziumnak. Orosházi Nagycsaládos Egyesület A kisemberek ügye Töhh száz kisember ügyét szol­gálná, ha soraim nyilvános­ságra kerülnének. A rendszerváltás legna­gyobb vesztese a falun mező- gazdaságból élő ember. így ki­szolgáltatva hajdan csak a cselédek voltak. Nincs fórum, ahol bajaira választ, tanácsot kapna, ahol törődnének vele. Sok termelőszövetkezeti tag hagyta nevesített üzletrészét, vagyonrészét a közösben és so­kan szerették volna ott folytat­ni az életüket. Ezt a bent ma­radt vagyont most a holding­nak nevezett vezetés herdálja, szórja szét. Tudom, a túlélés­hez kell a pénz, de mondják meg az urak, meddig lehet azon osztozkodni, amit a tagok 30-40 év eredményeként hoz­tak össze? Mi marad, amivel majd — ha minden letisztul— elölről kezdhetnénk az életet? Ki felel a sok jogtiprásért? (Sajnos senki nem meri szem­től szembe megkérdezni.) Végső elkeseredésében EGY MINDENRE ELSZÁNT munkanélküli: J. B.-né, Nagyszénás 1993. december 29., szerda Utolsó oldalra Az esztendő utolsó orosházi városoldalát tartja kezében az olvasó. Friderikusz Sán­dorral ellentétben—akinek show-ját 1994- re felfüggesztették — mi jövőre is jelent­kezünk (legalábbis reméljük!). Addig aján­lom figyelmükbe az Orosházán és a környéken történteket, különösen azt a képösszeállítást, ami a városoldalakon eddig meg nem jelent fotókból kínál ízelítőt. Az utolsó oldalon az utolsó szó (sor) jogán kívánok békés, boldog, petárdamentes óévbúcsúztatót és új eszten­dőt valamennyi olvasónknak: Gctc. jg*­A játéktevékenységhez eszközök kellenek. Az óvónők pályáz­nak, sőt ők, maguk terveznek játékokat Kardoskút. — Nagy volt a sürgés-forgás az oviban ottjár- tunkkor. Itt nem kell ünnepnek lenni ahhoz, hogy a mindennapokat érdekessé, izgalmassá tegyék az óvó nénik, sőt az anyukák is. Az ügyes kezű felnőttek szívesen avatják be az oviso­kat az apró trükkök rejtelmei­be, így jut minden napra vala­mi meglepetés. Az óvodában egyébként nagyon családias a hangulat, itt még létszámnö­vekedéssel is dicsekedhetnek. Az idei tanévben 49 gyerme­ket Írattak be a szülők az óvo­dába. 1994-ben 14 ballagó gyermektől búcsúznak az óvó nénik és a kicsik. Kép(telenség)ek a jelenről a jövőnek 1993. Hol a víz alatt, hol a fellegekben érezhettük ma­gunkat. Voltunk szépek és okosak, de olyan szegények soha, hogy ígérgetni ne tud­tunk volna! Az idén is sze­rettünk (volna) nevetni (nem volt miért!), dalolva táncolni (nem tellett discó belépőre!), híressé válni (idő előtt két vállra fektettek bennünket az árak!). Tehetetlenségünk­ben az Orosházán praktizáló Vörös Rébék jósnőjét kértük meg, tekintsen a jövőnkbe! Helyi politikusaink éleslá­tását is meghazudtoló felisme­rést tett varázsgömbje segítsé­gével. íme! — Ha úgy érzitek, hogy a Sors továbbra is benneteket ér utol, ha életetek párja „kapu­zárás” előtt lelép, ha a gyerek 13 évesen csajozik, ha a főnök még mindig rátok pikkel, ha mindettől a hajatok legszíve­sebben az égnek állna, csak mosolyogjatok (vagy menje­tek fodrászhoz)! Sok jóslásnak is egy a vége: december 31 -én pontban éjfélkor kinél így, ki­nél úgy, de beköszönt az 1994- es esztendő. Az élet pedig megy tovább. B. ú. é. k!

Next

/
Thumbnails
Contents