Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. december 28., kedd MEGYEIKÖRKÉP Soron kívüli testületi ülés Mezoberényben Mezőberény önkormányzati képviselő-testülete ma délután három órakor soron kívüli testületi ülést tart a városháza dísztermében. Egyetlen napirendi pontot, a vállalkozók kommunális adójának bevezetését vitatják meg a képviselők. Évbúcsúztató a Dübögó'ben A megye egyik legdinamikusabban fejlődő építőipari vállalkozása a három éve alakult békési Vektor Kft. Az idén a békési építők 210 millió forint termelési értéket produkáltak. A jó eredményekkel záró esztendőt a kft. valamennyi dolgozója ma, kedden este hat órakor Békésen, a Dübögő étteremben együttesen búcsúztatja. Gondok és félelmek pedig vannak... Tisztelt Főgyógyszerész Úr! A Patikuskesergő című írásom természetesen mások törekvéseit, sokak véleményét tükrözi, mint a sajtóban megjelenő írások többsége. Ezt a megállapítását tehát köszönöm. Valóban súgtak, mégpedig azok a gyógyszerészek, akiket nemcsak Ön, hanem én és a betegek is igen sokra becsülnek. Hogy csak súgni mernek, annak is oka van, névtelenségben kívánnak maradni, mert az elmúlt évtizedek, de az utóbbi évek során is mindig ők húzták a rövideb- bet. Célunk, legalábbis nekünk, soha nem a megfélemlítés volt, a gyógyszerészek mégis úgy érzik, hogy akiknek az lett volna a tisztük, hogy állandóan tájékoztassák őket a privatizáció apró lépéseiről, nem tették ezt (vagy nem is volt miről információt nyújtani?) és ők újra csak kiszolgáltatottak. Számukra mindegy, ki nyújtaná a biztonságot, az önkormányzat vagy az ÁVÜ által felkínált lehetőségek. Tény, hogy azok a gyógyszerészek, akiknek volt pénzük (családi vagy munkahelyi beosztásuk, előnyeik, szerencséjük, ügyességük, üzleti érzékük révén) könnyebben megnyithatták a magánpatikákat és mire a többiek utánuk kényszerülnek menetelni, jelentős lépés- hátrányba kerülnek. A vitát tovább folytatni nem kívánjuk, hiszen arról is hírt adtunk, a gyógyszertári központ milyen ingyenes továbbépzést nyújtott a privatizációhoz gyógyszerészeinek, de az aggályokat sem hallgattuk el. Bede Zsőka Az első betonzsilip építője Mihálik János munkásságáról Mihálik János 1818. december 28-án született Aradon. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Nagyváradon és Szegeden végezte. Apja mérnök volt, ő pedig a katonai pályát választotta. 1835-ben a tullni, majd a hainburgi mérnökkari iskolát végezte. 1842- ben mérnökkari hadnaggyá nevezték ki. Amikor Széchenyi István 1843-ban a Duna-szabályozás kérdésével foglalkozott, kapcsolatba került Mihálikkal. Széchenyi biztatására a pesti mérnöki intézetbe iratkozott be és 1845-ben ott is mérnöki oklevelet szerzett. Ekkor kilépett a hadsereg kötelékéből és a Ferenc-csatornához került, s mint igazgatósági segédmémök dolgozott. 1847-ben hosszabb tanulmányutat tett nyugat-európai országokban. Olaszországban a jelentős Pó szabályozási munkáiban vett részt mint főmérnök. Hazatérése után megbízták a Ferenc József-csatoma torkolati szakaszának, Monostorszegről Bezdánba való áthelyezésével. Széchenyi felkérésére a Ti- sza-szabályozás ügyével is foglalkozott és Poleocapával szemben Vásárhelyi Pál nézeteit képviselte. A szabadság- harc megszakította Mihálik pályáját, és honvéd mérnökkari ezredesként és különböző erdőépítési munkálatokhoz került. A hevesi csata után ezredessé léptették elő. A világosi (csigérszöllősi) fegyverletétel után eljárás indult ellene, amit csak súlyosnak megállapított betegsége miatt szüntettek meg. Szerencsés felgyógyulása után a félbemaradt Kézikönyvben összegezte gyakorlati tapasztalatait bezdáni zsilip építésénél dolgozott. 1850-től a bécsi általános műszaki igazgatósághoz került és megbízták a déli kerület, az akkori „Woivodi- na” víz- és útépítési osztályának vezetésével. Rábízták a Temesi Vajdaság és Erdély víz- és útépítési osztályának vezetését, de fő működési területe továbbra is a Bácska maradt. Közben 1853-ban az Osztrák Közlekedésügyi Minisztérium Építési Osztályának felügyelőjeként megbízták a Laibach környéki mocsarak lecsapolásával. 1854-ben befejezte a bezdáni zsilip építését. Ugyanitt egy kamrazsilipet épített 1856-ban, mely nemcsak hazánkban, hanem egész Európában az első betonzsilip volt. Ez a munka Miháliknak jelentős hivatali és tudományos elismerést és sikert hozott. Munkájáról saját maga számolt be gyakorlati tapasztalatait összegző betonépítési kézikönyvében, mely az első ilyen tárgyú szakkönyv volt Európában, ami 1859—1864. között három kiadást is megért. Hasonlóképpen úttörő munkát végzett hazánkban a kerámia (klinker=kongó-tégla) útépítési felhasználása terén is. Ézzel kapcsolatos könyve ugyancsak három — két német és egy magyar nyelvű—kiadást ért meg. Mihálik Jánost munkássága az egész Osztrák—Magyar Monarchia területén elismert szaktekintéllyé emelte. Szakértő véleményadásra őt kérték fel Magyarország és Ausztria határfolyója, a Lajta szabályozása ügyében. Véleménye alapján történt meg e folyó szabályozása. Később javaslata alapján került sor a Morva folyó rendezésére. Külföldi sikerei után kérte hazahelyezését. Ekkor lett a budai Magyar Építési Igazgatóság munkatársa. 1867-től a Közmunka- és Közlekedés- ügyi Minisztériumban miniszteri tanácsosnak nevezték ki. 1871. október 18-án, minden indoklás nélkül — mindmáig megfejteden titokzatos politikai elhatározás miatt — nyugdíjazták. Ezután magán- mérnöki irodát nyitott, majd birtokára vonult vissza gazdálkodni. Amikor 1883-ban Baross Gábor közlekedésügyi államtitkár (1886-től miniszter) lett, hívta vissza korábbi munkakörébe. De ekkor már magas kora miatt nem vállalt hivatali munkát. Hetvenharma- dik életéve után, 1892. március 28-án halt meg Budapesten. Góg Imre Rossz hír a korcsolyázóknak Gyopároson apad a tó A vízminőségjavító program részeként Gyopárosfürdőn a középső és az északi tó vízcseréjéhez készülődnek a szakemberek. A laikus szemlélődő csak annyit lát, hogy egyre sekélyebb a víz. A tavak körül 14 talajvízszint-észlelő kutat telepítettek, hogy a program szerinti folyamatos vízszint mérésével és vízminta-vételezéssel megállapítható legyen a tavak felszín alóli vízutánpótlásának mértéke és minősége. Az ürítés az év végére befejeződik, addig a lehalászás is folyamatos. (Természetesen foltokban marad víz a két tóban.) 1994 februárjáig szárazon tartják a medret, hogy a fenék kifagyhasson és a szemetet kitakaríthassák. Márciusban a szivattyúzást megszüntetik 1 hónapra. Ekkor szeretnék megállapítani, hogy természetes utánpótlással mennyire telik meg a meder. Áprilisban pedig — ha szükséges — utántöltik a lecsapolt tavakat. Bizonyára sokakat érdekel az is, hová folyik el az a rengeteg szennyezett víz. Mint megtudtuk, a lecsapolt vizet a Kerek-tó felé vezető csatornán vezetik el. A jövőre nézve is hallottunk híreket. íme: az 1994-es költségvetésben a tó kotrására beállított összeg mellé pályázatok útján kívánnak pénzt szerezni. Folyamatban van a strandról kikerülő elhasznált víznek a tavakat elkerülő elvezetése (eddig minden a tavakba folyt) is. Néhány éven belül pedig a régi beépítésű területeken a szennyvíz- hálózat kiépítését valósítják meg. Csete Ilona A lecsapolt vizet a Kerek-tó felé vezető' csatornán eresztik le FOTÓ: FAZEKAS FERENC Olvasóink írják ~ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Életem legemlékezetesebb karácsonya Hatvannégy éves vagyok, de 1944 óta minden karácsonykor meghatódva emlékezem az akkor átélt eseményre. Édesapám a szeptember 21 -ei bombázáskor meghalt. Én akkor 15 éves gyerek voltam. Karácsonyom szomorú volt — mert miután a bombázáskor nemcsak édesapámat, de házunkat, ingóságainkat is elvesztettük—nem várhattam semmit, se karácsonyfát, se ajándékot. Ahová a bombázás után beköltöztünk, ott lakott egy édesanya két iker kisfiával. Amikor karácsonyeste a kicsiknek nagy volt az örömük, én nagyon szomorú voltam. A gyerekek kérdezték, hogy én miért nem örülök, hiszen nekem is hozott valamit a Jézuska. Aztán megfogták a kezemet és bevittek abba a szobába, ahol laktunk. Az asztalon icipici kis karácsonyfa világított. Az örömtől sírva fakadtam. Ez az emlék minden karácsonykor eszembe jut és meghatódom. A két kisfiú felnőtt férfi lett, mindkettő orvos. Ha magukra ismernek, 49 év távlatából csak annyit üzenek: köszönöm. Név és cím a szerkesztőségben Öröm volt látni a gyermekeket Hát szervusz, Karácsony, kívánok Neked és mindenki másnak szép ünnepeket, és szóljon egy ének a Szentekért, és szóljon egy ének a Gyermekekért!” Csodálatos műsort mutattak be Gyula város iskolásai, középiskolásai és népfőiskolás tanulói. A sok-sok lelkes gyermek csillogó szemmel énekelt, verselt, táncolt, így tolmácsolva a közönség felé a szeretet és emberség embert nemesítő eszméit. Öröm volt látni, nézni, átérezni a sok-sok gyermek által előadott dalokat, verseket. A közönség soraiban nagyon sok meghatódott ember volt és a szünetben a következő visszhangokat lehetett hallani: „Végre már elindult valami!" ,,Aza meglepő és csodálatos, hogy minden iskola szer etetet tolmácsoló, szere te tre hívó műsort mutatott be!”, Az Erkel Művelődési és Közösségi Ház mindkét emeletén két-két ingyenes gyermekbüfé volt a szponzorok jóvoltából, akik a következők: Gyula Város Polgármesteri Hivatala, Gyula és Környéke Jóléti Szolgálati Alapítvány, Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház, Erdőgazdaság, Rotyis István vállalkozó, Erkel Gyógyüdülő, Rendezvény-kölcsönző, Gyulai Húskombinát, Kis Kézműves Cukrászda, Nonstop Minimarket, Reklám Dekor GN., Sanders Kereskedelmi Diszkont, Gyulai Posta, Gyula Taxi, Unicum Kft., Élésker Kft., Élésker Vállalat, Dürer Nyomda, Gyulakenyér Kft. Nekik volt köszönhető, hogy sok-sok gyermek a szünetben örülhetett a sokféle édes és sós süteménynek, szaloncukornak, üdítőnek. A záró műsorszámot a Gyulai 3. Számú Általános Iskola mutatta be a Szeretet című dallal. Öröm volt látni a gyermekeket, az embereket, ahogy nézték a gyermekek műsorát. A város lakossága szép, lélekemelő és maradandó élményekkel gazdagodva térhetett haza az ünnepség után. Perei Jánosné „Miért kell félni Zsíros Gézától?” Régóta figyelem a Zsíros-üggyel kapcsolatos írásukat és nem tudom felfogni, miért engedik központilag, hogy egy magyar állampolgár, országgyűlési képviselő, az országgyűlés mezőgazdasági bizottság elnöke magatartásával ilyen nagymérvű szabálytalanságot kövessen el. A Békés Megyei Hírlap írásából ismeretes, hogy mint a malomipar vezetője, nem ismert okokból csődbe juttatta a vállalatot és 1,8 milliárdforinttal volt kénytelen átadni. Sajnos arról nem tudunk híreket, ki fizeti meg e magas összeget, vagy erről elfeledkeznek. Több esetben jelent meg írás, hogy a dolgozók bérének és végkielégítésének kifizetésénél is problémák vannak. A Hírlap november 29-ei számában megjelent írás elképesztő. Zsíros úr a kárpótlási törvény alapján visszaigényelte a család volt birtokát, amely olyan nagy terület, hogy ők maguk nem tudják megművelni. Lökösházán a nyár folyamán voltfalugyűlés, ahol Zsíros úr is részt vett. Egy résztvevő megkérdezte őt, hogy a földet hogyan akarja megművelni. O azt válaszolta, hogy a családdal közösen. Most pedig a Hírlap írása alapján értesültünk, hogy a földjüket részben ingyen, részben pedig a kunágotai és a magyarbánhe- gyesi téesz művelte, és még ki sem fizette, sőt a felmerült költséget nem fogadja el. (Név és cím a szerkesztőségben) Sem Sarkad, sem Méhkerék Sarkad és Méhkerék polgármesterei bizakodóan akarják azt elérni, hogy az ő nevük szerepeljen az új határátkelő címen. Ha ez így lesz, igazságtalan lesz, mert ez az új határátkelő kötegyáni földre épült. Mindig Kötegyán—Nagyszalonta átkelőhely volt. Még a Horthy-rendszerben is. Ez a földterület Kötegyánhoz tartozik térképileg is. Bizonyítja az is, hogy Kötegyán község tsz- tagságától vásárolta meg ezt a■ földet a vámhivatal. Ebből a pénzből 350 téesztag részesült. Így tehát Kötegyánéaz elsőbbség, itt van egy pár száz méterre a kötegyáni vasútállomás az új átkelőhelyhez. Szíveskedjen ez ügyben megkeresni az illetékes minisztériumot a szerkesztőség. Az igazság érdekében. (Név és cím a szerkesztőségben)
