Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-24-26 / 301. szám

1993. december 24-26., péntek-vasárnap KARÁCSONY Pluszpénz Végegyháza önkormányzata népjóléti bizottsága korábban döntött az év végi szociális pénzmaradvány felhasználá­sáról, amely az alábbiak sze­rint oszlik meg: minden vé­gegyházi gyermek, az újszülöttől a középiskolás ta­nulmányokat folytatókig egy­szeri 1000 forint támogatás­ban részesült. Ez 350 gyerme­ket érintett. Ezen kívül hét rendszeres szociális segélyben részesülő kapott 1500 forint egyszeri támogatást. A fenn­maradó pénzből — az új költ­ségvetés elfogadásáig — a napközis térítési díjakhoz sze­mélyenként napi 10 forint tá­mogatást biztosítanak 1994. első hónapjaiban. Földárverés Kétsopronyban Lapunk hétfői számában hírt adtunk arról, hogy földárverés lesz Kétsopronyban a két ün­nep között. Azóta megváltoz­tatták az árverés időpontját, amely végül is a Rákóczi étte­remben január 11., 13. és 14- én lesz. Karácsonyi ünnepség Csorváson ma délután 2 órai kezdettel a Bartók Béla Nagy­községi Könyvtár a nagycsalá­dosoknak és nehéz körülmé­nyek között élő gyerekeknek, időseknek karácsonyi ünnep­séget szervez. Ajándékokkal kedveskednek és megvendé­gelik azokat, akik megtisztelik a rendezvényt, mely a társa­dalmi szervezetek és a helyi vállalkozók összefogásával valósulhatott meg. Felesleges időpocsékolás? ! Ülök Szeghalmon a Sárrét­konferencia előadásán és fé­lek. No nem attól, ami el­hangzik, hanem mert egy ke­zemen meg tudnám számolni, mennyien vagyunk érdeklő­dők. Valami nincs itt rendjén, ha a város pedagógusai közül például egyetlen egy sem jött el meghallgatni a térség néprajzáról, történel­méről szóló előadásokat. Re­mélem, csupán az volt az oka, hogy nem tudtak róla, és nem annak a városi funkcionári­usnak adtak igazat, aki az egészet felesleges időpocsé- kolásnak nevezte. Mondom, remélem. Már csak remélni merem, vagy még merem re­mélni! GILA A Viharsarokból a nemzetközi porondra A közelmúltban a kezembe került dr. Lengyel Imrének a magyar bankrendszerről szóló átfogó publikációja. Mi taga­dás: a cikket elolvasva a szer­ző is felkeltette érdeklődése­met. Tulajdonképpen mate­matikus vagy közgazdász, ne­tán bankszakember Lengyel Imre? Azt hiszem külön- külön egyik sem, hanem mind­három — egyszerre. — A mezőberényi Petőfi gimnáziumban érettségiztem, a továbbtanulást illetően külö­nösebb elképzeléseim nem voltak. A matematika mindig jól ment, szerettem is, így az­tán az osztályfőnököm, Eben Mihály — aki egyben mate­matikatanárom is volt — un­szolására Szegedre, a JATE-re jelentkeztem, ahová fel is vet­tek. Az ötéves matematikus szakon az utolsó 1-2 esztendő­ben aztán rájöttem: a matema­tikának nem az elméleti, ha­nem annak gazdasági alkal­mazása érdekel. — Ezzel magyarázható pá- lyamódosítása ? — Igen is, meg nem is. Az egyetemi évek után Békéscsa­bára, a DTCSV-hez kerültem dolgozni, ahová akkoriban sok fiatal diplomás került. Ösztön­ző volt, hogy támogatták a közgazdaság-tudományi egye­temre való felvételemet, amit aztán levelező tagozaton elvé­geztem. A család, a munka mellett könnyebbséget jelen­tett, hogy néhány tantárgyból felmentést kaptam, s ekkor már vállalati gyakorlatra is szert tettem. Amikor matema­tikából doktoráltam Szege­den, hívtak egyetemi oktató­nak, amit megköszöntem, de nem fogadtam el. Számomra nagy feladatot jelentett volna akkoriban az oktatás, no és a lakás... Engem minden rög ide köt a megyeszékhelyhez és szülővárosomhoz, Mezőbe ­rényhez. — Végül a gyakorlati mun- kátfelváltotta az elméleti kuta­tás... — Az MTA Regionális Ku­tatások Központja Alföldi Tu­dományos Intézet Békéscsa­bai Osztálya csábított, s ’86- ban igent mondtam. — Az eltelt időben szinte mindent elért, amit egy fiatal szakember ezen a pályán elér­het. — Rengeteg sikerélmé­nyem van. Ezek közül egy, amire büszke vagyok: sikerült néhány új matematikai tételt kidolgoznom, melyek segítsé­gével vállalati problémákra hatékony számítógépes prog­ramcsomagot tudtunk készíte­ni. Az egyik ilyen programot 16 vállalat vette meg. — Közel félszáz tudomá­nyos publikációja jelent meg itthon és határainkon kívül, s közel annyi tudományos elő­adást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Kijutott a nemzetközi porondra, neve is­mertté vált. — Több külföldi szakmai programon vettem részt, s 1992-ben teljes jogú elnökségi tagnak beválasztottak a Nem­zetközi Földrajzi Unió — IGU — egyik bizottságába. Ezzel egy időben Londonban és New Yorkban kiadott egyetemi tan­könyv társszerzőjének felkér­tek. Ezt a könyvet tízen írtuk, a szerzők között ketten vagyunk magyarok. A Londoni Köz- gazdaságtumányi Egyetem egyes kurzusain az általam publikált rész kötelező olvas­mány a hallgatók számára. — Gyakran utazik külföld­re? — Az utóbbi években igen. Az MTA csereegyezménye keretében több külföldi tanul­mányúton vettem részt, s 2-3 éve a bizottság által rendezett konferenciákon előadóként is ott vagyok, évente néha több­ször is. A bizottságnak 39 évemmel én vagyok a legfiata­labb tagja, a többiek jóval az ötven felett járnak. — Mivel foglalkozik mos­tanság? — Nagy lendülettel folyik a Békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskolán a közgaz­dászképzés beindítása, abban segítkezek. Jövőre több nem­zetközi tanácskozáson veszek részt, érvényes meghívásom van a tengerentúlra is. Meg­kezdődött az IGU bizottságá­nak 1995. tavaszán Békéscsa­bán tartandó konferenciájának szervezése is. Nyomdába adás stádiumában van újabb, a „La­kossági megtakarítások és hi­telek eloszlása Magyarorszá­gon” című könyvem, melyen az utolsó simításokat végzem — mondotta dr. Lengyel Imre, s készülő könyvéből ajánlott egy részletet, melyet a közeljövőben közreadunk lapunkban. —SZEKERES— „Ez a város meseváros...” már szenvedélynek is nevez­hető: a mézesbábozás. Azért közismert kedvtelése munka­helyén is, mert tudását öröm­mel megosztja másokkal, így a gyermekkönyvtár kis olvasói­val is egy-egy játszóház kere­tében. A napokban a könyvtár le­hetőséget adott egy mézesbá­bos kiállításra, ahol — az egy­kor képzőművészeti középis­kolába járt munkatárs — be­mutathatta mások gyönyörű­ségére mézeskalácsokból készült mesevárosát. Az ősi mesterség felhasználásával készült „kiállítási tárgyakat” alkotójuknak a mesék és a népművészet iránti szeretete hívta életre azzal a szándék­kal, hogy kellemes perceket szerezzen megtekintőinek. Akik szívesen elgyönyörköd­nének a nem mindennapi alko­tásokban, december utolsó napjáig megtehetik még a könyvtár földszintjén. L. M. A Békés Megyei Könyvtár kollégái már régen tudják, gyermekrészlegének vezető- hogy kedvelt hivatásán túl van jéről, Knyihár Andrásáéról egy olyan hobbija, ami már­A színes gömbök, szaloncukrok mellett — a kiállító mézesbá­bos jóvoltából — sok-sok család karácsonyfáját díszítik ezek­ben a napokban a meseváros figurái FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Prímagáz - Biztonsági kampány Mezőberényi és köröstarcsai a nyertesek között A propán-bután gáz biztonsá­gos használatát népszerűsítő kampány december 21-én ün­nepélyes nyereményátadással zárult. Ezen azok vettek részt, akik ez év október 25-étől de­cember 10-éig a Prímagáz Rt. valamelyik gázcserételepén palackot cseréltek és az ott ka­pott szelvény biztonságtechni­kai kérdéseire helyesen vála­szoltak. A szórólap négy kér­désének megoldásához az kel­lett, hogy a fogyasztó ismerje az alapvető előírásokat, illetve elolvassa a tájékoztatót, mely információt adott a pébégáz- zal üzemelő készülékek üzem- behelyezési előírásairól, a pa­lackok cseréjéről és használa­táról. A szajoli töltőüzem ellá­tási területén — ahol 172 gáz­cseretelep működik — közel 47 000 ismertető került a fo­gyasztókhoz, melyből 7435 darab érkezett vissza. Közülük december 15-én közjegyző je­lenlétében sorsolták ki az öt nyertest. A szerencsés játéko­sok december 21-én vették át nyereményüket: egy-egy De- Longhi infra hősugárzót és a hozzávaló 11,5 kg-os pébégáz- palackot. A nyertesek a követ­kezők: Csató Sándor, Mezőbe- rény, Barta János, Tiszavár- kony, Palotai Lászlóné, Törtei, Varga Márkné, Táborfalva, Dobrai Zoltán, Köröstarcsa. Olvasóink írják — .......... A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő- ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. A konfliktust kezelni kell A Békés Megyei Hírlap december 15-i számának „Visszhang” rovatában rövid cikk jelent meg a gyulai Erkel Ferenc Gimnázi­um egyik negyedikes tanulójának tollából. Az írás érintette az Erkel Ferenc Gimnázium új helyéről hozott önkormányzati döntést, valamint az Erkel diáknapja körüli konf­liktust, nevezetesen, hogy a Karácsonyi János Gimnázium ugyanerre a napra tett rendezvénye miatt az „erkelesek” diák­napja kiszorult a közösen használt tornateremből. Noha diákjainkat önállóságra neveljük, s arra, hogy tetteik, leírt és kimondott szavaik következményeit vállalják, most mégis szükségesnek tartom, hogy néhány mondatot a cikkhez fűzzek. Ugyanis az írásba sértő mondatok is kerültek. E bántó mondatok megjelenését a magam, s az általam vezetett iskola nevében nagyon sajnálom. Az a megállapítás, hogy az Erkel diáknapjára tudatosan rászervezték volna a másik iskola rendezvényét, nem felel meg a valóságnak. Másrészt ez az írás tágabb összefüggések áttekintésére késztet. Úgy gondolom, az egyik legfontosabb tanúság az, hogy ha olyan döntéssorozat születik—sa gyulai Erkel ügyében 1992 óta több ilyen született —, amelynek nyomában rejtett vagy alig rejtett feszültségforrások maradtak, akkor ez a feszültség előbb-utóbb ki is fog robbani, még akkor is, ha a felek mindent megtesznek a konfliktusok kezelésére. Kiváltképp kifog robbani, ha a feszült­ségeket indukáló döntések következményei állandósulnak, s nem azért, mert az érintettek rosszak lennének, hanem azért, mert az ilyen szituációnak ez a természetetes következménye. Az, hogy egy 18 éves diák így fogalmazott—már maga tünet. Vélt és valós sérelmek követik egymást, mígnem kialakul a kölcsönös bizal­matlanság légköre. (Az országban számos példát lathatunk erre a helyzetre.) Úgy vélem, ezt a folyamatot csak egy módon lehet megelőzni: ha a december elején hozott döntésnek megfelelően mihamarabb megindul—s az érdekeltek számára ellenőrizhetővé válik—az Erkel helyzetét véglegesen és valóban rendező építkezés. Dr. Kereskényi Miklós, az Erkel Ferenc Gimnázium IGAZGATÓJA Köszönet a figyelmességért Négy héttel ezelőtt jelent meg a Békés Megyei Hírlapban egy fénykép, mely a bácskai hurkában talált disznókarikát mutatta. A tisztesség úgy kívánja, hogy a jót is közöljük a nyilvánossággal. A terméket gyártó bajai Bácshús Rt. elnézést kért a véletlenül előadódott hibáért, és gavallér nagyvonalúsággal kárpótolt. Kaptam egy csomagot: benne egy sörgolyót, két pár szárazkol­bászt, két rúd csípős vastagkolbászt és két kilogramm prágai sonkát. Fogadják köszönetemet példamutató válaszukért! Dr. Budur Lajos Békéscsaba íj a R Volkswagen Golf III. GTD, új típusú, CTP—615-ös frsz.-ú, grafit metállszürke gépkocsimat december 14-én, az esti órákban Békéscsabán, a Szarvasi útról ellopták. Különös ismertetőidé: átszerelt 2 x 2 kör alakú első lámpája van, sötétített üvegek, melybe a CTP-615 frsz. 1 cm-es nagyságban be van gravírozva, két hátsó lámpája sötétített, az autó 2 oldalán lévő gumicsíkba a hátsó ajtónál a GTD felirat látható, elektromos üveg tolótető. A kormánynál és a mellette lévő ülésnél SRS légzsák van beszerelve. Kérek mindenkit, aki bármilyen információval tud segíteni, tegye meg bejelentését bármelyik rendőrnél vagy rendőri szervnél. A nyomravezetőnek 200 000 Ft pénzjutalmat ajánlok fel. A KETEGYHAZI BÉKE MG. SZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA szeretetben karácso és valam kapcsold agy boldog gjainak etkezettel tnerénekl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents