Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
# BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY 1993. december 24-26., péntek-vasárnap Hangulatos kis falu Nagykarácsony, ez a Dunaföldvár és Dunaújváros közelében található 1500 lélekszámú település. Az 1702-es összeírásban Karatsonzallas, mint falu szerepel. Ezen a területen marhapásztorok, summások, cselédek építették az első tanyákat. Őszutón a rideg marhanyájakat áthozták a Dunán és Előszállás környékén legeltették egészen karácsonyig. Ekkor Karácsonyszálláson — Nagykarácsonyban — összegyűltek, ahol az uradalmi intéző felügyelt, hogy eleget tesznek-e vallási kötelezettségüknek. A régi karácsonyi népszokások, a betlehemezés, a kántálás, a pásztorozás attól az időtől fogva maradt fenn ezen a vidéken... Tervez a polgármester A település előtti kiserdőben még hófoltok fehérlenek. Az út jobb oldalán hatalmas tábláról fehér szakállú jóságos moegyenest, aztán az első köves- útnál forduljanak jobbra. Ki van „virágozva” a posta, könnyen megtalálják. * Füst gomolyog a kis szobából, de olyan vastagon, mintha egy felhő költözött volna le a polMikulás is leköltözzön a faluba. Ma még Budapesten található, de jövőrő már itt, nálunk. S remélem a karácsonyi szeretet üzenetének továbbításával a világtól elzárt kis településünket megismerik kül- és belhonban egyaránt. A település most még csak erkölcsileg profitál az alkalmi postaszolgálatból, de biztos vagyok abban, hogy hagyománnyá válik ez a szolgáltatás és talán megépülhet egy kis üzem, ahol különleges, egyedi ajándéktárgyakat készítenénk. Ezzel sok munkanélküli gondját is megoldhatnánk... Megakad a szemem a polgármester asztalán álló, muzeNaponta sokezer levél érkezik a Mikulásnak címezve nem csak az országból, hanem külföldről is. Négy alkalmi bélyegző valamelyike kerül fel azokra a levelekre is, amelyeket csak „Nagykarácsonyon keresztül” címkével láttak el A hivatalvezető pecsétjei Romániába vagy éppen Ukrajnába. Jócskán küldtek a megyéből is, például a Mikó és az Ötvös család, Szabó János Békéscsabáról és Kormos Sándor Orosházáról. Persze ezerszámra érkezik a Mikulásnak is, amit Pestre továbbítanak most még és amiben a gyerekek kívánságaikat írják meg a jó öreg Télapónak... Ő meg apróbb ajándékokat küld a hozzáfordulóknak. Ákom-bá- kom betűkkel címezte a borítékot Horváth Zelma a „Jézuskának a mennyországba”. Lakatos Ilona „Télapó-ügyelet” megjelöléssel küldte a levelét. Ukrajnában meg így címezte a feladója, hogy „Budapest Magyarország Nagykarácsony”, borzas hajú kislányt rajzolt a borítékra feladója. Balogh János szavaiból érződik, menynyire szívén viseli ezt a szeretetteljes szolgálatot: — Ha jól informáltak, egy 1956-ban Ausztriába disszidált hazánkfiának jutott eszébe, hogy Nagykarácsonyt bevonja az ünnepekbe. Réges régen lehet levelet küldeni a jó öreg Mikulásnak Finnországban, Alaszkában és Ausztriában, miért ne lehetne hát Magyarországon is? Az ötlet, ha kicsiben is, de 1989-ben már megvalósult. — Igazából csak most értesült róla ország-világ... — így igaz, 1993-tól kezdtek igazán ránk figyelni és a posta vezérigazgatóság jóvoltából hírünk már a határon túlra is eljutott. — Hány levél érkezik naponta Önökhöz? — Volt olyan, amikor két és fél ezer. De átlagban naponta inkább másfél ezret mondanék. Valamelyik nap számoltam össze nyolc nap „termését”. Kilencezerkétszázhu- szonegy levél mént át Nagykarácsonyon, plusz kettőezer- négyszázharminchetet továbí- tottunk a Mikulásnak. — Nem kis feladat ennyit lepecsételni. — Van, amikor segítenek a gyerekeim. — Igazán ünnepi díszbe öltöztették a postát és a környékét erre az alkalomra. Mikor kezdték az alkalmi bélyegzést? — 1993. november 28-án, advent első vasárnapján Doros Béla, a Magyar Posta vezér- igazgatója gyújtotta meg az első adventi gyertyát és adta át Ünnepi díszben a postahivatal... fotó: kovács Erzsébet az újjávarázsolt épületet rendeltetésének. A büszke alpolgármester Kolleganőm éppen a település nemrégiben átadott világháborús szobrát fotózza, amikor leblokkol mellettünk egy gépkocsi. Középkorú férfi lép hozzánk és bemutatkozik. Fülöp Lajos, ő az alpolgármester. Üdvözöl és felajánlja segítségét. Büszke Nagykarácsonyra, mint itt mindenki, akivel sikerült pár szót váltanunk. Elhagyjuk az ünnepi díszbe öltözött Nagykarácsonyt. Alig pár kilométerre, Előszálláson állunk meg egy pillanatra, hogy két srácot, Horváth Pétert és Bruzsa Tamást arról kérdezzük: tudják-e, hogy a szomszédba levelet lehet küldeni a Mikulásnak? Egymásra néz a két fiúcska. Tomi a fejét rázza, Peti bólogat: — Tudom, persze és írni is fogok. Van kívánságom, csak legyen, aki teljesítse. Ebben maradtunk. De jó is lenne, ha a világon élő millió és millió kisgyerek kívánsága legalább egy esztendőben egyszer, így a szeretet ünnepe táján teljesülhetne. Csakhát ki tudná megmondani, hol lakik manapság a jóisten, aki a Mikulás helyett is ajándékokat, békét és boldogságot osztogatna? Béla Vali ....—~ sol yú Mikulás tekint ránk, jelezvén, hogy megérkeztünk Nagykarácsonyba. Kucsmás bácsi kerekezik velünk szembe, talán a szomszéd Előszállásra igyekszik. Aggyonisten- nel köszön az idegeneknek, akik kérdéssel lepik meg: — Mondaná meg, hol lakik a Mikulás? Komótosan leszáll a vasnyeregből, megpödri a bajszát, csak éppen annyit gondolkodik, amíg elröppen feje felett egy varjú-csapat. — Menjenek a templomig gármestert betakarni. Szabó József, Nagykarácsony önkormányzatának első embere nem igazán vigyáz az egészségére, hiszen rövid beszélgetésünk alatt három cigarettát is elszív. — Polgármester úr, hol lakik manapság a Mikulás? — Túl rövid idő alatt kellett felkészülnünk, mindösszesen két hét állt rendelkezésünkre, hogy az alkalomhoz illően felkészítsük a hivatal környékét. Nem tudtuk megoldani, hogy a ális értékű kézi tekerős távbeszélőn. Kap is rajta Szabó József, hogy elmondja, milyen katasztrofális a település telefonhelyzete. — Isten őrizz, hogy tűz üssön ki valahol, mert mire fel- kurblizzuk a dunaújvárosi tűzoltókat, a tragédia olyan méreteket ölt, amin már nem segíthetünk. Ha a gyerekek valahonnan telefonon szeretnék felhívni a Mikulást, hogy így adják meg a rendelést, bizony napokig várhatnának, míg telefonvégre kapnák Nagykarácsonyt. Reménykedünk: a posta segít abban, hogy jövőre már ez a gondunk megoldódjék. Balogh János postamesternek szívügye a nagy karácsonyi szeretet postaszolgálat Tele a házasságkötő terem hosszú asztala levelekkel. Az asztalfőn Balogh János, a posta napokon belül nyugdíjba vonuló hivatalvezetője. Jöttünkre leteszi a szemüvegét, a négy alkalmi pecsétet. Mind a négy bélyegzőn másmás rajz és dátum: jelzi az advent négy hetét. Az első dátuma november 28— december 5. Csillag díszíti. A másik december 6. és 12. között egy csengőt ábrázol. A harmadikon égő gyertya, a december 13—19-ei időszakot jelzi. Az utolsón egy angyalka a harsonát fújja, ez a december 20. és 25-e között érkező levelekre kerül. A zsákokból marokszám szedi ki és szortírozza a leveleket. Van amelyikre azt a matricát tették, amely szerint a küldemény Nagykarácsonyon keresztül jut el a címzetthez: Amerikába, Ausztriába, Kolompár Heléna Kiskörösről küldte levelét a Mikulás bácsinak Nagykarácsonyba. Égő gyertyás pecséttel továbbítják a címzetthez Pecsételős télapó ügyelet: Nagykarácsony 2425
