Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-12 / 290. szám
feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HOBBI 1993. december 12., vasárnap Postagalambok szállnak Európa felett „Madárösvények / Es üres az égbolt; / Valami élt, elment, I Es valamit hátrahagyott.” (William Wharton) Azt hiszem, a Madárka (Birdy) című Hímmel kezdődött. Egy magába forduló, különös fiú történetét mesélte el a mozivásznon a rendező. A madarakhoz, elsősorban a galambokhoz vonzódott a főhős. Újszerűségével, egy nem ismert világgal, fel nem fedezett látásmóddal ismertetetett meg William Wharton, hiszen az ő regényéből készült a film. Azután hosszú szünet Csak a nagyvárosok párkányain, Velence híres terén — a Szent Márkon — és olykor a kocsimon hagyott „üzeneteik” jeleztek. Kikerültek látószögemből, néha-néha bosszantottak. Néhány év múlva — nagyobb asztaltársaságban, tán éppen egy győztes meccs után — ismerősöm mesélt a galambokról, hogy pontos legyek, a postagalambokról. Hihetetlennek tűnő teljesítményeket említett Emlékszem, többen kételkedtek szavaiban. Akkor elhatároztam, a postagalambokra még visszatérek. Most jött el az alkalom. így fest a galambbirodalom belülről, a külső szemlélő számára meglehetősen egyformának tűnnek a kedvencek Rotár István: „A galambok rengeteg gondoskodást igényelnek, de szeretem ezt csinálni, ez a szenvedélyem” Rotár István Gyulán él. Telkének végében egy házikóban 100 postagalambot nevel. Még gyermekkorában szerette meg a galambokat, el-elnézte röptűket. Amint alkalma nyílott rá háza mellett berendezte birodalmát. Kimegyünk a kert végébe. A két helyiségből álló galambház egyik részében a fiatalokat (az ez évieket), a másikban a versenyekre felkészített szárnyasokat találjuk. Elénk hangzavar fogad. Az avatatlan szem számára egyik olyan, mint a másik, lehetetlen közöttük különbséget tenni. Hamarosan kiderül, ez koránt sincs így. Házigazdánk egy szempillantás alatt kiválasztja és megmutatja nekünk a legnagyobb becsben tartott postagalambját. A versenyeken ő érte el a legtöbb sikert. A versenyidény kora ősszel véget ért, most pihennek és a következő szezonra készülnek a „versenyzők”. A beszélgetést a nappaliban folytatjuk, ahol vendéglátóm — csodálkozásomra — jelentékeny mennyiségű szakirodalmat tesz az orrom elé. És mellesleg azt sem gondoltam volna, hogy létezik külön Magyar Postagálamb Szövetség, s azt végképp nem, hogy saját lapjuk is van. A Posta Galamb Sport beszámol kiállításokról, versenyekről, tanácskozásokról, érdekes riportban ír egy holland postagalambászról. Galambok a történelemben Eztán rátérünk a postagalambok történetére. A hagyományok szerint a szárnyasokat a kínaiak már sok száz évvel időszámításunk előtt ismerték. Egy-egy példányt 2—3 év alatt képeztek ki. Belelapozok az előttem fekvő könyvekbe és új megvilágításba kerül a világtörténelem. Ezek szerint létezik egy olyan szála is, amely úgy közelíti meg a történelmi korszakokat, hogy azokban mennyire volt ismeretes és használatos a postagalamb. Ez az újfajata megközelítés szórakoztató. Látom ///. Ramszesz fáraó sírjának falfestményeit, ahol a híreket hírvivő galambok szállítják a fáraóhoz. Az ókori kereskedők is abból tudják, hogy hamarosan megérkeznek hajóik, mert azokról felreppentett galambok megérkezte jelezte ezt számukra. A görögök is a híradás korabeli leggyorsabb formáját alkalmazták, amikor egy-egy megnyert csata után útjára indították a győzelmet vivő galambokat. Velük i. e. 530-ban találkozunk az Anak- reon mellettti ütközetnél. Történetírók elbeszéléseiből értesülünk, hogy ezek a hírv ivők 48 óra alatt tették meg azt a távolságot, amelyhez egy gyalogosnak 4 hétre lett volna szüksége. A rómaiak is nagy becsben tartották a galambokat, nemcsak hogy teljesítményeikkel és származásukkal dicsekedtek, de ők tekinthetők az első igazi galambkereskedőknek is. Nagy pénzekért adták és vették őket. A középkorban a postagalambok, mint szerelmi postások léptek elő. Egyes lovagi énekek arról szólnak, hogy hű apródok előkelő dámák szerelmeseinek titokban galambokat adtak, akik forró hangú és örök hűségét fogadó leveleiket így juttatták el szívük választottjához. Még a múlt században is lépten- nyomon postagalambokat alkalmaztak hírek gyors továbbítására. A légiposta effajta lehetőségeinek kihasználása nem egy embernek vagyont eredményezett. Iskolapélda erre Rotschild tőzsdespekulációja és a Reuter hírügynökség felvirágzása. Ok koruknál előbb rájöttek, hogy a postakocsinál mennyivel gyorsabb hírvivő a galamb. Minden fontos információnak előbb voltak birtokában, mint versenytársaik. Nathan Rotschild galambjai vitték elsőként Londonba a hírt Waterloo csatateréről. Fél napig csak egyedül ő tudta a csata kimenetelét, gyorsan felvásárolta a később magas árfolyamra kúszó angol tőzsdepapírokat, ezzel az egyetlen akciójával fontmilliókra tett szert. A hős galamb Magyarországon az Osztrák— Magyar Monarchiában a közös hadügyminisztérium 1875-ben Komáromban állította fel az első katonai posta- galamb-állomásL Az első világháborúban az antanthatalmaknak 300 ezer, míg a németeknek 121 ezer postagalambjuk volt. Azt talán megkockáztathatjuk, nem egészen ezen múlott a háború kimenetele, ám hogy ezen is, annyi bizonyos. Az amerikaiak legkiválóbb galambja ugyanebben a háborúban Cher Ami volt. Különleges szerepével tüntette ki magát, amikor súlyos sebesülten is teljesítette kötelességét, és ezzel egy egész zászlóalj életét mentette meg. A franciák érdemkereszttel tüntették ki, az amerikaiak pedig elpusztulta után katonai múzeumban helyezték örök nyugalomra. Kiképeztek galambokat kémfeladatokra is. Begyükre fényképezőgépet erősítettek, ami fentről rögzítette az ellenség hadmozdulatait, és mutatta, hogyan építették ki hadállásaikat. A világlapok hírvivői Ami számunkra külön érdekesség, egykoron a nagy világlapok hírvivői is postagalambok voltak. A tudósítók jelentősebb rendezvényeken galambketreccel jelentek meg, a cikk megírása után a madárkára erősítették a küldeményt, így jutott el a leggyorsabban a szerkesztők asztalára az újságíró beszámolója. Azonban néha elfordult, hogy különböző lapok galambjai egymáshoz csapódva egy helyre érkeztek meg, az élelmes szerkesztők pedig nem engedték továbbrepülni a konkurens lap galambját, így másnap csak ők jelentették meg a szenzációt. Hogyan lettem postagalambász? Ezután házigazdámmal visz- szatérünk a mába. — Nem tudom pontosan megmondani, miért szeretem a galambokat, gyermekkoromban szívesen néztem repülésüket, a szülői háznál gondoztam is őket. Ezek még csak vadócok voltak, utána jöttek a postagalambok. Előbb 10—20 kilométerre vittem el őket, onnan érkeztek haza. Akkor azt hittem, ez óriási távolság, ma már 1000 kilométerről szállnak vissza hozzám. Amikor felmerült a gondolat, hogy komolyabban foglalkozom a postagal ambászattal, érdeklődtem Gyulán, ki ért ehhez. Többen említették Cséfán Tivadar nevét, hát elmentem hozzá. Mikor elmondta, mivel is jár ez, nagyon elcsodálkoztam. Valóságos tudomány a postagalambászat, elmesélte az alapvető dolgokat, mi szükséges hozzá, hogyan kell nevelni a galambokat. Ekkor új világ nyílott meg előttem, így tudtam meg például azt is, hogy mindenekelőtt kell hozzá egy óra. Női piperetáska méretű és alakú, különös szerkezetet tesz az aszalra a galambtenyésztő. —-, Erre a versenyek során van szükség. A doboz belsejében papírszalag, leütőbillentyű és egy óra található. A röp- tetés előtt felhúzzuk az órát, a gyulai szervezetnél leplombálják azért, hogy ne nyúlhasson senki hozzá. így tiszta a játék. A galambokra a verseny előtt gumigyűrűt húznak, erre az időmérés miatt van szükség. A mondjuk Magdeburg- ból — Gyulától légvonalban 930 kilométer — megérkező- ről leveszem a gyűrűt, belehelyezem az óra szerkezetébe és a felhúzókart elfordítom, ekkor a billentyű a papírcsíkba beleüti a beérkezés idejét. A verseny végeztével a hitelesítő plombát a gyulai szervezetnél levesszük, így tudjuk meg a hivatalos végeredményt. Jellemző, hogy a Magdeburg— Gyula majd ezer kilométeres távolságot egy nap alatt megteszi a jó erőben lévő galamb. És hogy mennyire szenvedi meg az utat? Élég rendesen elfáradnak, súlyuknak egynegyedét is elvesztik, azonban gyorsan regenerálódnak, van úgy, hogy a verseny kilenc héten át tart, ezért hétről hétre teljesíteniük kell a távolságokat. Túl sok pihenésre közben nincs lehetőség. Azon tanakodom házigazdám mondandója alatt, hogyan találnak vissza a galambok? A versenyre jelentkező tenyésztők csapatokat indítanak, ami 10 galambból áll. Magyarországról a versenyen résztvevő madarakat kamionnal szállítják Drezdába vagy Magdeburgba. út közben zárt térben utaznak, s ha valahol német földön kieresztik őket hogyan találnak vissza riportunk helyszínére, a Szüret utca 22.-be? A csodálatos képesség —A tudomány máig sem szolgált kétséget kizáró magyarázattal — veszi át a szót Rotár István. — Többen az elektromágneses sugárzásra hivatkoznak. mások a galamb génjeibe kódolt visszatérési ösztönnel magy arázzák, s akadnak, akik a Nap segítségét sejtik a visszaérkezés sikerében. A tudósok rengeteg galambot felboncoltak, de nem találtak olyan momentumot. amelyre bizton ráfoghatnák ezt a csodálatos képességet. Mi csak használjuk ezt a tulajdonságot anélkül, hogy voltaképp tudnánk, miről is van szó! Annyit talán még tudni kell. ha lenyugszik a Nap, akkor nem repülnek, leszállnak valahol és pihennek, hogy másnap napfelkeltével folytassák útjukat. A fociban Brazília és Németország erős, a jégkorongban Kanada, az aüétikában az amerikaiak a legjobbak. Vajon hogyan áll ez a postagalambászat- ban? Kiderül, itt is létezik erősorrend. E sportág koronázatlan királyai a belgák, úgy tenyésztésben, mint versenyeztetésben. Hasonlóan az atlétikai futószámokhoz különböző távú versenyeket rendeznek, 300 kilométerig rövid távú. 600 kilométerig közép távú, 900 kilométerig hosszú távú és 1000 kilométer felett pedig maratoni a táv. Mindig hirdetnek a fiatal galambok részére versenyt, a legjobb kor a versenyzésre mégis 2—4 évesen adódik. A tenyésztők egy része esküszik arra, hogy már nagyon fiatalon terhelni lehet kedvenceiket, mások a fokozatosság elvét tartják szem előtt. A nyugati országok e területen is előttünk járnak, egy komolyabb versenysorozat gy őztese nagy pénzdíjakat vesz fel, nem ritka az sem. hogy belga, német vagy holland postagalam baszok profiként ebből a szakmából élnek. Ez nálunk egyelőre elképzelhetetlen. Riportalany om elmondja, látott már galambkiállításon 2 millió forintért eladó madarat. Az ilyen természetesen ritkaság. Eljövetelemkor a ház felett nagy számysuhogásra leszek figyelmes. A galambok téli pihenésébe belefér a ház körül néhány röpte. Milyen kár. hogy nem tudják elmondani titkukat, hogy nem tudják elbeszélni, mi történik velük út közben. Sólymok. sasok, vércsék támadják meg őket. és a felbocsátott 10 főnyi csapatból csak fele érkezik haza. A megérkezettek hatalmas teljesítményét csak kevesen értékelik, mi pedig alig tudunk róla. Mi űzi. hajtja őket hazafelé? Miért ez a galamb- próbáló tempó? A félholt megérkezések? Csak pihegnek. mint messziről jött égi vándor, s nekünk nincs szavunk dicsérni őket. Bőd Tamás FOTO: FAZEKAS FERENC A legféltettebb galambok egy ike, nem is véletlenül, ő érte el a legtöbb eredményt
