Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-09 / 261. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1993. november 9., kedd « A jövő századnak képeznek szakembereket A világbanki program szerint oktat jövőre a „Gépészeti” Középiskolai nyílt napok Nyílt napot tart november 9-én vidékieknek a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola (Battonya, Fő u. 72.); 614-es Számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola (Mezőhegyes, Kozma F. u. 23.); Tevan Andor Gimnázium, Nyomdaipari Szakközép és Szakmunkásképző Iskola (Békéscsaba, Gyulai út 57.) 8.00 órától; Petőfi Sándor Gimnázium (Mezőberény, Petőfi Sándor u. 13—15.) 9.00 órától. Népmesék, népmondák Békés megyei népmesék, népmondák címmel dr. Krupa András tart rendhagyó órát az ötödik osztályosoknak november 10-én, 10 és 11 órakor Békéscsabán, a megyei könyvtár játszótermében. Rendhagyó irodalomóra A nagykamarási művelődési ház könyvtárában rendhagyó irodalomórán vehetnek részt november 12-én délelőtt az általános iskola 5—8. osztályos tanulói. A témakör Petőfi és Arany költészete, valamint a Montágh-féle nyelvművelés lesz, amelyet a Békéscsabai Jókai Színház művésze, To- manek Gábor ismertet meg a kis hallgatókkal. A napokban kapta meg az engedélyt a Munkaügyi Minisztériumtól a békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskola a szakképzés világbanki programjába való csatlakozáshoz. Gyulafalvi Ernő igazgatótól arra a kérdésre kértünk választ, hogy miért látják jobbnak a nemzetközi modell szerinti oktatást a megszokott hazainál. — A szakképzésnek igazodnia kell a gazdasági, társadalmi változásokhoz, a munkaerőpiac megváltozott szerkezetéhez, s ehhez szükség van egy korszerű emberi erőforrás-fejlesztő programra. A hagyományos szakképzés egy szűk keresztmetszetű ismeret- anyag oktatását teszi lehetővé, amelyben a tanulók csak egy szakmát tanulnak meg, s arról nehezen tudják átképezni magukat szükség esetén egy másikra. A világbanki program szakmacsoportokban való képzése széles szakmai alapozást nyújt, amely nemcsak a gyors munkaerő-piaci irányultságú szakképzést, az életpálya során ma már elengedhetetlen többszöri szakma- váltást teszi lehetővé, hanem biztosítja a felsőfokú képzésbe való bekapcsolódást is. — Mit kell értenünk a szakmacsoport szerinti képzés alatt? — A hagyományos képzést éppen az teszi merevvé, hogy túl korán specializál. Eszerint már nyolcadikos korában döntenie kell a tanulónak arról, hogy mi lesz majd négy év múlva, holott addig rengeteget változik a világ. A világbanki program lehetővé teszi ennek a döntésnek a kitolását. Nyolcadikban csak arról kell határozni, hogy melyik szakma- csoportban kezdi el tanulmányait a fiatal, s érettségi után dönt arról, hogy a csoport mely szakmájára specializálódik. Mi három szakmacsoportban kezdjük meg szeptemberben a képzést: gépészeti, elektrotechnika-elektronika és informatika-hírközlés szakmacsoportban. Az érettségi után döntenek a diákok arról, hogy szakmunkások szeretnének-e lenni, szakmai középfokú képesítéssel rendelkező szakemberek vagy technikusok, s ennek megfelelően választanak konkrét szakmát. Az érettségiig a tanulók a gimnáziumi közismereti tantárgyakat tanulják, egy idegen nyelvet, amelyből kötelező lesz az érettségi és természetesen a szakmai alapozó tantárgyakat. — Az önök iskolája meglehetősen fiús iskola. Az új szakmacsoportok kínálnak-e lehetőséget a lányok számára is? — Bármely szakmacsoportba jelentkezhetnek lányok is, de az informatika-hírközlés csoport szakmái olyan finom munkák végzését teszik lehetővé — például szoftverüzemeltető, operátor, középfokú programozó, kiadványszerkesztő és így tovább —, amelyek elsajátítását bátran ajánlhatjuk a hölgyeknek. Lenthár Márta Az MDF 7-es számú ország- gyűlési választókörzetében a dr. Remport Katalin jelölésével kapcsolatos vélemények az utóbbi időben tapasztalt látszólagos csend ellenére tovább éleződtek. A képviselőnő legutóbbi nyilatkozata, melyben a választókörzet va1 lamennyi MDF-es alapszervezet támogatását magáénak vallja, több választmányi, illetve alapszervezeti tag felháborodását váltotta ki. A 7-es körzet MDF-választ- mányának elnöke, dr. Soós István szerint a választási kampány előkészítésében megdöbbentő intézkedéseket tapasztal, s ez semmiképp se válik a párt javára. Utalva a képviselőnő nyilatkozatára, kifejezte ellenérzését, hogy olyan valaki, aki felelősséggel tartozik választóinak, olyan elbizakodottsággal nyilatkozik, ami irritáló. Soós doktor elmondta azt is, hogy a békéscsabai központ önhatalmúlag szüntetett meg alapszervezeteket, holott ez csak a választmány hatásköre lenne. A képviselő megítélésében az is érdekes — hangsúlyozta —, hogy annak az alapszervezetnek is nyilatkoznia kellett volna, ahonnan a képviselő elindult. Ott viszont néma csönd. A közelmúltban tett nyilatkozat a kialakult pártgyakorlattal ellentétes, valótlan állítás, amely kimeríti a közvélemény félrevezetését és antidemokratikus. Többek között a szabad- kígyósi alapszervezet létrejöttének meghiúsulását a csabai központ rovására írja, amelyet Almási Ferenc választmányi tag is megerősített. Az MDF sajnálatos népszerűségvesztése miatt az alapszervezetek körül sincs minden rendben — állították. A taglétszám csökken, s például Újkígyósnak és Nagykamarásnak együtt sincs annyi tagja, hogy felelősséggel nyilatkozhatnának. Almási Ferenc szerint Dombegyházát és Mezőhegyest egy tollvonással kihúzták, de hogy miért, azt senki sem vizsgálta. Dr. Remport Katalin a térségben végzett képviselői munkáját mindkét nyilatkozó elégtelennek tartja és továbbra is új jelöltek keresését tartják szükségesnek. A térségben tett legutóbbi látogatásakor megkérdeztük a képviselőnőt: mire alapozta a jelöltségéről megfogalmazott nyilatkozatát? — Tudomásom van róla, hogy akadnak személyes ellenzőim, de határozott ellenjelölt sehol sem került szóba. Azokról a személyekről, akik nevei a tanácskozásokon felvetődtek, kiderült, hogy valójában senki sem beszélt velük. Minden alapszervezetnél írásos jegyzőkönyv készült, és hat alapszervezet mellettem foglalt állást. Ez minősített többség, tehát a megyei választmány sem képviselhet mást. Egyébként úgy tudom, a mezőkovácsházi szervezet „nem jött össze”, így ott határozat se született—mondta dr. Remport Katalin. — A demokratikus szabályok szerint a kisebbségnek kötelessége elfogadni a többségi döntést. Úgy látom, most ez a szabály szenvedett sérelmet. A megyei szervezet munkájában nem látok problémát, igaz, korábban szó volt a szétválásról, de ez csak a Csurka-féle irányzat kiválásáig tartott. Egy-két személyi kilépés .történt, de a szervezetek és a tagság az MDF-nél maradtak. Az országos lapban tett nyilatkozatomat az írásos bizonyítékok alapján jogosnak vélem. H.M. A szakképzésnek igazodnia kell a gazdasági, társadalmi változásokhoz, a munkaerőpiac megváltozott szerkezetéhez. (Felvételünk nem a „Gépészetiben” készült.) archív fotó Békéscsaba társadalmi minimuma 1993. szeptember A Munkásképviselet Alapítvány megbízásából minimumszámítást végeztünk öt városban, melyek közül az egyik Békéscsaba. A számolt minimum társadalmi minimum, amelyben a szűkén vett létfenntartási cikkeken túl a társadalom által elfogadott cikkek és szolgáltatások árai is szerepelnek (cigaretta, minimális szeszes ital, ajándékvásárlás, utazási költségek stb.). Célunk: objektív képet adni a még elfogadható megélhetésről. Az összetevők vizsgálatánál az alábbi megállapításokat tehetjük Az élelmiszer- és a lakásfenntartási összegek együttesen — minden családtípusnál — elérik az összminimum 60 százalékát. Az egyedülállóknál ez az érték meghaladja a teljes minimum kétharmadát, és ebből a lakással összefüggő kiadások 60 százalékot jelentenek. Ma Magyarországon a lakosság többségénél — elsősorban a nyugdíjasoknál — a fizetési kötelezettség fegyelme még fennáll. Ezért azoknak az egyszemélyes háztartásban élőknek, akiknek a jövedelme eléri a minimumértéket és kifizetik a lakásfenntartási számlákat, nagyon kevés pénzük marad ruházkodásra, élelmiszerre. Azonban a nyugdíjasok többsége nem kap ekkora összegű nyugdíjat havonta, így a megélhetésük is nehezebb. A többi összetevő vizsgálatánál megállapítható, hogy a lakberendezési költségek mindenhol a legalacsonyabbak az öt összetevő között. Az összérték 5 százalékát is csak ott érik el, ahol az egyik gyermeknek csecsemőminimumot számoltunk (háromgyerekes házaspár és két gyermeket egyedül nevelőnő). Ez azt jelenti, hogy a csecsemőbútorok relatíve drágábbak a többi korosztály által használt lakberendezésekhez viszonyítva (kiságy, járóka stb.). A ruházati minimum vizsgálatánál a fentebb leírtakhoz hasonló megállapításokat tehetünk. Az előbb említett családtípusnál haladja meg az összminimum 16 százalékát az összetevő értéke. Ebből szintén hasonló következtetést lehet levonni, tehát a csecsemőruházat relatív drágaságát a többi ruházathoz képest. Az egyéb költségek általában az összérték egyötödét teszik ki. Ettől jellemzően eltérő számot az inaktív (nyugdíjas) házaspárok esetében tapasztaltunk. Itt az összminimum egynegyede ez az összetevő. Magyarázható a nyugdíjasok megnövekvő gyógyszerigényével, amelynek ára növekszik. A minimumértékek alakulása az elmúlt hónaphoz viszonyítva Mindegyik családtípusban emelkedett a minimumérték. Az eltérés mértéke családtípustól függően 1,2 és 1,8 százalék között alakult. Ez a százalékos növekedés egy főre vetítve 200 forint körüli emelkedést jelentett. A növekedés felét az élelmiszerminimum emelkedése teszi ki. Az elmúlt hónaphoz viszonyítva 2,3 százalékkal nőttek a kosárban szereplő élelmiszerek és élvezeti cikkek árai. Százalékosan ennyivel nőtt a lakberendezési minimum is, ez azonban csak 13—25 forintot jelent egy főre vetítve. A ruházat és az egyéb költségek esetében augusztushoz képest az eltérés 1 százalékos. Ettől eltérő növekedést csak a csecsemőt nevelő házHázaspár társadalmi minimumának összetevői, 1993. szeptember Egy* L 27% Kétgyerekes házaspár társadalmi minimumának összetevői, 1993. szeptember 22% tartásoknál tapasztaltunk, akiknél a ruházati minimumnál 3 százalék az emelkedés. A legkisebb eltérés a lakásminimumban látható, amely értéke 0,5 százalék. % Öt hónap minimumértékeinek alakulása (1993. május—1993. szeptember) Az e hónapban megfigyelt növekedésnél csak az előző hónapban tapasztaltunk nagyobbat. így a bázishoz (május) viszonyított eltérés mértéke egy főre vetítve több személyes háztartás esetében 650 forint, az egyedülállóknál 900 forint körül alakul. Ez azt jelenti, hogy például egy négytagú családnál a két szülőnek most 2539 forinttal többet kell hazavinnie, mint májusban, ha azonos életszínvonalat akar biztosítani. Az összetevőket tekintve az egyéb költségeket kivéve — ahol alig érzékelhető a változás — nőttek az értékek. Élelmiszernél 5 százalékkal, lakásfenntartás esetében 8 százalékkal, lakberendezésnél 10—14 százalékkal és ruházatnál 3—14 százalékkal. Ez utóbbi esetében eltérő mértékben változott a férfi-, a női, a gyermek- és a csecsemőruházat ára. „ , j Szabó István Egy gyerekét egyedül nevelőnő társadalmi minimumának összetevői, 1993. szeptember Fff** Inaktív (nyugdíjas) házaspár társadalmi minimumának összetevői, 1993. szeptember Ellentétek az MDF háza táján
